Caleb & Shayaan

Vendég

Valahol csörög egy telefon. Egyre csak csörög és csörög, én meg elátkozom azt, aki a vonal túlsó oldalán van. Pontosan tudom, hogy ki telefonál. Minden héten, pénteken, reggel pontban fél hétkor csörög az a nyamvadt telefon.
A telefon valahol az ágyban van, előző este mindig bedobom magam mellé, hogy reggel ne kelljen az egész lakást átszelnem érte. A gond csak az, hogy eléggé nyugtalanul szoktam aludni, vagyis a telefon egészen biztos nem a párnám alatt lesz, ahova betettem elalvás előtt. Elkezdem keresni a készüléket, de persze lusta vagyok kikelni az ágyból, hogy aztán mindent félre dobálva megtalálhassam. Inkább addig forgolódok, amíg véletlenül rá nem fekszem az aprócska zenélő tárgyra. Keresés közben mellesleg majdnem leestem az ágyról, de szerencsére sikerült időben megoldanom ezt a problémát, mielőtt jó alaposan bevertem volna a fejemet valahova.
- Halló tessék? - Szólok bele a telefonba a lehető legkedvesebb hangomon, amit kitudok, ilyen kora reggeli órában erőltetni magamból.
- Ugye számíthatok rád ma este drága? - Szólal meg drága kliensem kemény, mégis nyálas hangján. Hogy a kettőt hogyan sikerült neki összehozni nem tudom, de legszívesebben befognám a füleimet, hogy ne kelljen hallgatnom. Még szerencse, hogy az ágyban nem szeret beszélni.
- Természetesen. Tudod édesem, hogy a péntek esték csak a tieid. A szokásos helyen és időben?
- Igen, pontosan.
- Már várom. - hazudtam neki természetesen. Azt várom, hogy a csinos kis dollárokat amiket kapni fogok ma este tőle végre betehessem a pénztárcámba, majd holnap, vagy a közeljövőben elkölthessem. Eldobom a telefont a szoba másik oldalára, halk koppanással esik le a padlóra, én pedig a másik oldalamra fordulok, és alszok tovább.

Este pontban fél kilenckor szállok ki a taximból a Nevada hotel előtt, és magabiztos léptekkel sétálok be az épületbe, egyenesen a recepcióhoz megyek, hogy fölvehessem a kulcsokat.
- Shayaan Ashraf vagyok... - kezdek bele, de a recepciós srác fölemeli a jobb kezét és mutatja, hogy várjak egy kicsit. Elkezd kutakodni a pult azon részén ahova én nem, láthatok be, majd egy borítékot csúsztat elém.
- Ezt Mr. Roberto hagyta itt az Ön számára. - Kissé meglepetten veszem el a borítékot, majd miután megköszöntem kinyitom, és elolvasom a benne lévő papírra futtában vetett pár sort. " Sajnos nem tudok eljönni, a feleségem keresztülhúzta az estémet nagyon sajnálom. A szoba a tied ma estére, érezd jól magad!" Hát ez érdekes. Felveszem a kulcsot, és felmegyek az előre kifizetett lakosztályba. Gyönyörű, mint mindig. Nem is értem, hogy miért ragaszkodik hozzám a pasas, mikor igazából bárkit megkaphatna. De én csak örülök neki, pláne ha bőkezűen fizet. Az éjjeliszekrényen találtam egy borítékot, fölvettem, hogy megnézhessem a tartalmát.
- Ezt nem hiszem el... Ez a pasas, nem normális- Nagyra nyílt szemekkel szemlélem a boríték tartalmát. A szokásos összeget rejti magában. Így akarja megvenni a hallgatásomat? Nem tudom, de nem is érdekel. De ez a szerencse napom. Meló nélkül kerestem egy csomó pénzt. Az egész alakos tükörhöz sétáltam, ellenőriztem a külsőmet. [You must be registered and logged in to see this link.] most is tökéletesen festett rajtam, hosszú ujjú volt ugyan, és felülzárt, de a szoknya része annál rövidebb volt. Sminkem most is tökéletes, mint amikor elindultam otthonról, hajam szokás szerint kiengedve hullik a hátamra hullámos tincsek formájában.
Fogtam a kis táskám, beletettem a borítékot, majd mikor kiléptem a szobából a mágnes kártyát is, amivel az ajtót nyitni és zárni lehet, majd mentem a casino részhez.
Játékgépek, különböző asztalok, és persze a bárpult. Először azt céloztam meg, és rendeltem magamnak egy koktélt, és felültem az egyik bárszékre. Nem tudom, hogy milyen játékot fogok kipróbálni, talán nem kéne kísértenem a szerencsémet, de majd meglátom. Egyenlőre még kíváncsi vagyok, hogy ha már ennyire szerencsés voltam eddig az este folyamán, akkor ez a szerencse továbbra is kitart -e?

Tag: Caleb || Szavak: 605 || Notes: Remélem kezdésnek megteszi :$

Vendég

A kaszinózásban talán az a legjobb, hogy ha jól csinálod, és megvan hozzá a kellő szerencséd, akkor annyit nyersz amennyit nem szégyellsz bevallani az adóhivatalnak. Ráadásul nem is kell eljátszanod az ocean’s akárhanyadik részét, nem kell George Clooney vagy Brad Pitt. Elég hozzá az ami minden embernél megvan, de nem mindenki használja ki, csak papírnehezékként hordja a fejében. Már órák óta játszok, de napok óta tartózkodom a szállodában, ahol ez a játékterem megtalálható. Függő lettem, szinte alig iszom, alig eszem. Aludni is csak akkor járok fel, mikor már annyira fáradt vagyok, hogy ha nem hunyom le a szemem, talán fel se kelek többet. Nincs semmi ami elvonja a figyelmem, pedig talán ha lenne akkor sikerülne kikecmeregnem innen. Bár időnként ez a kór minden olyan embert elér, aki valamilyen úton módon a szerencsejátékkal foglalkozik. Osztó egy asztalnál, vagy a rulett kezelője, de szimplán csak egy pókerjátékos is lehet. Ilyenkor nem figyelünk arra, hogy mi legyünk az elsők, szimplán csak kiéljük azt az elfojtott agressziót és feszültséget, ami egy-egy versenyen, vagy munka közben bennünk marad. Mikor meg kell felelnünk másoknak, nem hagyják, hogy a magunk urai legyünk. Olyan ez nekünk, mint éhezőnek egy falat koszos, penészes kenyér, ami megmenti az életét, mielőtt éhen halna. Vagy mint a drogos aki az elvonókúra alatt alig él, de amint túljut a holtponton ismét egy normális emberré változik. Időnként rajtunk is átmegy a tisztító tűz, és utána újult erővel vethetjük bele magunkat a munkába. Ma éppen nem vagyok túl jó szériában, bár nyertem az elmúlt órák folyamán, mégis sikerült többet vesztenem, szerencsére azonban így is van elég pénzem még amit zsetonokra válthatok. Már szinte mindent végigjátszottam, ami a teremben megtalálható, egyedül a rulett maradt ki. Talán az egyetlen játék ami semmi tudást nem igényel, tényleg csak a szerencsédre van szükség, vagy arra, hogy titokban lepénzeld a kezelőt, hogy sokszor a neked megfelelőt pörgesse ki. Mindenesetre tökéletes ahhoz, hogy megmaradt utolsó fillérjeim is elverjem eme szent és sérthetetlen helyen. Elfoglalom hát az utolsó szabadon maradt helyet, játékostársaim mellett, akik szinte kivétel nélkül a gazdag, tehetős 50+-os kategóriába tartoznak. Nem nagyon örülnek jelenlétemnek, gondolom megzavartam az úgynevezett belső körüket. Na nem mintha engem annyira túlzottan érdekelne a dolog, a játék az játék, a hely nyilvános így semmi beleszólásuk nincs a dologba. Szóval játszunk. Úgy tűnik, mintha már órák óta játszanánk, annyira belemerülök az elemzésükbe, és mint arra idővel rájövök, fogalmuk sincs a játék lényegéről, vagy arról, hogy hogyan is kellene játszani. Tipikusan ahhoz a gazdag típushoz tartoznak, akik csak szórják a pénzt, aztán majd lesz ahogy alakul. Agyamat jártatva fordulok körbe a termen, ha sikerülne valami lehetőséget találnom, amivel össze tudom zavarni őket, akkor a magam javára fordíthatnám az egész szituációt. Alapos szemlélés után egy igen dekoratív hölgy tűnik fel a látókörömben, látványától a fogaskerekek mocorogni kezdenek az agyamban, és mire visszafordulok az asztalomhoz, már készen is van a tervem. Várok, és pár kör le is megy, mikor a hölgy elhalad az asztalunk mellett. Láthatóan nem nagyon tud dönteni, hogy mivel foglalkozzon, ami tökéletesen jól jön most nekem. Mikor ellépne mellettem, finoman megragadom a karját, ölembe húzom és ajkaira tapadok. A mozdulat hatására szoknyája felcsúszik, amit még megtetézek azzal, hogy végigsimítok a combján, egészen a fenekéig. Szinte érzékelem, ahogy minden szempár ránk figyel, miközben az osztó már elindította a golyót. Ajakiról lassan csúszok lejjebb, hogy a nyakára tapadhassak, közben egyetlen apró mozdulattal jelzek az osztónak, aki csak bólint egyet, jelezve, hogy megértett, és egy olyan helyre görgeti a golyót, amely számon az én tétem áll. Mivel nagy pénzben játszunk, a többiek szinte mindenüket el fogják bukni. Végigsimítok a lány vállain, melynek hatására a ruhája oldala lecsúszik, szabad pillantást engedve ezzel a melltartójára. Megfeszül, mozdulatán érzem, hogy már vágna is pofon, mikor az osztó hirtelen megszólalva, megszakítja a csendet.
- Hölgyeim és uraim, a nyertes szám a fekete 13, a bank ezzel mára bezárt. – A játékostársaim csalódottan szélednek szét, én pedig anélkül, hogy a hölgyet hagynám elmenni, elé tolom a szerzett zsetonok egy részét a segítségéért cserébe. Egy bólintással megköszöni, majd távozik. Így kettesben maradunk azzal a szépséggel, aki segített nekem egy rakás pénzhez jutni. Bűnbánó mosollyal az arcomon fordulok felé. - Elnézését kérem hölgyem az előbbi közjátékért, és hogy így megleptem, általában nem szoktam ilyen udvariatlan lenni, hogy be se mutatkozom, Caleb Brightmore vagyok – ha megengedi akkor egy apró csókot nyomok a kezére - Természetesen kárpótolni fogom önt azért amit el kellett viselnie részemről. – Feltett szándékom, hogy az ő segítségével nyert zsetonokat elfelezem, és a felét neki adom. Persze megtörténhet, hogy felpattan, pofon vág, és elrohan, amit nagyon bánnék, mert szívesen ismerném meg alaposabban, ettől függetlenül megérteném ha menne, nem örülnék neki, de megérteném.

Vendég

Az itteni embereket két kategóriába lehet sorolni. Vannak a gazdagok, akik magasról tesznek arra, hogy nyernek e vagy veszítenek, mert így is úgy is rengeteg pénzük van, és vannak azok az emberek, akik akár képesek hatalmas nagy adósságokba is bocsátkozni, csak azért, hogy továbbra is játszhassanak, na meg vagyok én, mint akinek fogalma sincs, hogy mit csináljon az ölébe hullott kisebb vagyonnal. Kockáztatni biztosan nem fogok, annál azért több eszem van, és nem akarom, hogy a könnyen jött pénzem könnyen el is ússzon, vagyis ha játszani fogok, akkor bizony csak egy kis részével a mai bevételemnek. Nem igazán tehetem meg azt, hogy az egészet elszórjam. Így is már a házmester kopogtatott az ajtómon, hogy mikor fizetem már ki neki azt a francos közös költséget. Lehet egy kis kertes házzal jobban jártam volna, hisz ott ilyet nem kell fizetni, de akkor ki kellett volna költöznöm a város szélére, ahhoz meg egyáltalán nincsen kedvem. Talán majd természetben fizetek a házmesternek, aztán Ő is boldog lesz és én is, mindenki csak nyerni fog, az pedig már oly mindegy, hogy hogyan is fogom érezni magam utána. De hát csak egy prosti vagyok, velünk senki sem szokott foglalkozni.
Kedélyesen elcsevegtem a pultos sráccal. Olyan jó volt, hogy végre valaki nem vesz semmibe, hogy rendeltem még egy kört, csak hogy továbbra is a pultnál maradhassak, és ne kelljen esetleg átadnom másnak a helyet. Miután már a második koktélomat is eltüntettem már tényleg idejét éreztem annak, hogy tovább menjek, mert ha még többet iszok annak bizony nem lesz jó vége. Ez a két pohár még nem árt meg, esetleg a nyelvem vágja kicsit fel, de most senkivel sem kell jó pofiznom, szóval nem is érdekel. Esetleg szerezhetnék pár új klienst is, és biztos, hogy van aki már ma este meg akarna dönteni, de nincsen kedvem most pénzért szexelni. Utálom, mikor teljesen ki vagyok szolgáltatva másoknak. Ma este biztos nem bírnám ki. Búcsút intek a pultos srácnak, majd elindulok, hogy a pénzem egy részét bűnös zsetonokra válthassam. Rövid sorban állás után sorra kerülök, és a pénzem egytized részét be is váltom, majd egy apró mosollyal ajkaimon fordulok a nyerni vágyó tömeg felé.
Egyenlőre semmi ötletem sincs, hogy mit is próbáljak ki először, vagy mi az a játék, aminél nem zavar az, ha elveszítem a pénzemet. Igaz, mindegyiknél bosszantana, de olyannal biztos nem fogok játszani, ahol nekem semmi beleszólásom sincs a dolgokba, hanem minden teljesen a szerencsén múlik.
Megállok a pókerezők asztalánál egy rövid időre, és próbálok rájönni a szabályokra. Amint megvannak, csatlakozhatnék hozzájuk, de akik játszanak azok már egészen biztosan profik, és fél pillanat alatt elnyernék tőlem az összes pénzemet. Előbb meg kellene kérnem valakit, hogy mutasson néhány trükköt amivel nyerni lehet, vagy esetleg a szabályokat magyarázza el, mert annyira még nem vagyok biztos abban, hogy melyik lap párosítás ér többet esetleg kevesebbet a másiknál.
Elsétálok jó néhány játékgép mellett, de egyik sem nyeri el tetszésemet. Nem fogom egy gépre bízni azt, hogy nyerek e vagy sem, hisz ki tudja lehet úgy vannak beállítva, hogy soha senki se nyerhessen, vagy ha mégis, akkor is csak egy csekély összeget. Jó pár méterrel arrébb dobókockákkal játszanak valamilyen játékot, és ez felkelti a figyelmemet. Elindulok arra, de valaki mikor a roulette asztal mellé érek elkapja a karomat és az ölébe húz. Nincs időm megnézni, hogy ki is az, mivel ajkait rögtön az enyémekre szorítja. Első gondolatom az, hogy ez nem lehet más mint Mr. Roberto, hisz más aligha ismerhet itt, ezért nem is húzódok el tőle, csak vissza csókolom, és hamar rájövök, hogy ez a férfi bizony nem egyezik meg azzal akinek hittem. Tudtam, hogy egyszer el fog fogyni a szerencsém, de hogy ez fog történni arra egyáltalán nem számítottam. Egyre több és több adrenalin kezd száguldozni az ereimben, miközben teljes nyugalmat erőltetek magamra, és nem hagyom, hogy valamilyen ösztönös mozdulattal mondjuk megragadjam őt a legnemesebb testrészénél és addig szorítsam amíg kegyelemért nem könyörög és bocsánatot nem kér. Inkább megvárom azt, hogy ezzel az egésszel mégis mire akar kilyukadni, a sejtésem megvan, és be is igazolódik hamar, mikor a roulettet kezelő férfi aprót bólint felé. Csalt, és így akarta elterelni a többiek figyelmét erről... nem leszek gonosz, nem fogom leleplezni, hisz a játékos társairól sütött az, hogy egyáltalán nem fogja őket a padlóhoz vágni az az összeg amivel játszottak. Kezeimet ökölbe szorítom, mikor lesiklik egyik vállamról a ruhám. Ez már végképpen nem tetszik. Ez a férfi is ugyan olyan mint a többi. Szimpla tárgyaknak tekinti a nőket, és hogyha úgy hozza kedve, akkor a saját céljaira használja fel őket.
A játéknak vége, a többiek távoznak az asztaltól, én pedig átülök az öléből egy másik székre, majd megigazítom magamon a ruhámat, hiszen az senkire sem tartozik, hogy milyen fehérneműt is vettem fel. Keresztbe teszem a lábaimat, így kicsit felcsúszik a ruhám a combomon, de nem foglalkozok vele, és szerintem már Ő sem fog, mivel már letaperolt ott.
Az apró kézcsók meglep, egyáltalán nem számítottam erre, igazából azt vártam, hogy a nyereményét felmarkolva megy majd tovább, mintha mi sem történt volna. - Shayaan Ashraf vagyok. - mutatkozok be neki, ha már Ő is elárulta a becses nevét.
- Remélem tisztában van azzal Mr. Brightmore, hogy elég lenne szólnom az egyik biztonságis embernek, hogy nézzék vissza a felvételeket, és ön abban a pillanatban elvesztené az összes pénzt amit most nyert? Illetve rosszabb esetben még a rendőröket is kihívnák csalásért?- Ó hogy én ezt mennyire élvezem! Végre egy kis hatalom került a kezembe, és ennek minden pillanatát ki fogom élvezni.
- De én nem vagyok semmi rossznak sem az elrontója, szóval kíváncsian várom, hogy hogyan is akar engem kárpótolni. - egy mosoly jelenik meg ajkaimon beszéd közben.
- Illetve javaslom, hogy legközelebb hozzon magával egy hölgyet, ha kaszinózni indul, hisz ki tudja, lehet a következő áldozata azonnal behúz Önnek egyet, és így az egész terve füstbe menne. -

Tag: Caleb || Szavak: 963 || Notes: bocsánat a késésért, remélem tetszik, ha mégsem akkor füst jelezz és átírom.

Vendég

A mutatványnak vége, és ő ugyanolyan lassú mozdulattal igazgatja meg magán a ruhát, mint ahogy korábban ide-oda libegett a teremben. Ez jó jel, hiszen ebben az esetben csökken az esélye egy esetleges hírtelen felindulásból elkövetett feljelentésnek, vagy egyéb olyan tényezőnek, melynek most, hogy végre elkezdtem élvezni az estét, nem nagyon örülnék. Helyette inkább elhúzódhatnánk valami csendes helyre, hogy folytassuk amit az előbb elkezdtünk, de igazából nem tartozik arra, hogy mindenki lássa. Na abban aztán benne lennék most. Óóó igen, még szép hogy benne. Meglepően jól viseli a dolgokat, és talán még egy kicsit meg is lepődik a viselkedésemen, mindenesetre jól takarja a dolgokat, és mindössze szájának egy apró rezdülése árulja el nekem, hogy csak blöfföl és a „fapofa” igazából hamis. Ilyenkor jön jól ha az ember a foglalkozása révén kénytelen megtanulni mások arcáról olvasni. Nem mondom, hogy ez a lány egy nyitott könyv előttem de bizonyos dolgokat azért sikerül leszűrnöm, nem véletlenül választottam őt ki a „feladatra”. Hangjának csengése édes akár a méz, ahogy bemutatkozik, lényegében napokig el tudnám hallgatni, és csak inni édes ajkainak minden mézét, mégsem tehetem meg, legalábbis még, hiszen nem tudom mit fog hozni majd a közeljövő, ha más nem felveszem magnóra, és meghallgatom amikor akarom.
- Milyen egzotikus név, de be kell látnom illik egy ilyen szépséghez mint kegyed.- Bár már megvolt az ilyenkor szokásos kézcsók, most mégis egy hírtelen döntés miatt abban az esetben ha nem hátrál el előlem két puszit nyomok az arcára.-- Ha jól tippelek akkor kegyed nem az Egyesült Államokban született. Legalábbis ezt vonom le a csodás névből, de kérem javítson ki ha tévednék.- Érdeklődöm meg tőle, anélkül, hogy bármiféle hamis él csendülne a hangomban. Tényleg érdekel az, hogy honnan származik, ez már csak egy ilyen kis beütés nálam. Mi kik nem az USA-ban születtünk tartsunk csak össze. Még akkor is ha a földnek nem ugyanazon a féltekéjén láttuk meg a napvilágot. Csak nagy nehezen sikerül levennem a tekintetem a lágyan vállára omló hajáról, csodás arcvonásairól, és megpróbálok ajkaira koncentrálni na nem azért mert éppen azokat csókolom,hanem mert egy hosszabb monológ kellős közepén jár. - Természetesen Miss Ashraf tisztában vagyok azzal, hogy mindössze egy csettintésébe kerülne, és akár még börtönbe is kerülhetnék, hiszen ha nagyon szőrszálhasogatóak vagyunk, akkor ezt nevezhetjük lopásnak. Bár gazdagtól lopni nem bűn, ezt mondta Robin Hood is. Mégis valamilyen különös okból kifolyólag úgy érzem, hogy nem fog feljelenteni. Hiszen ebben az esetben az ön nyereménye is ugrana, hogy az egyéb dolgokról már ne is beszéljünk.- Arcomra apró mosoly ül ki, ahogy beletúrok kócos hajamba, még kócosabbá változtatva azt. Élvezem a helyzetet amibe belekeveredtem, hiszen máris sokkal jobban alakult az estem, mint ahogy korábban elterveztem, és ha szaknyelven fogalmazva ügyesen keverem a kártyákat akkor akár még jóval több is kijöhet a dologból. Kicsit talán túljátszom a szerepem, mégis egy apró felszabadult sóhaj hagyja el ajkaim mikor kijelenti, hogy nem akar feldobni. Bár magabiztosságot sugároztam egy nagyon minimális félelem maradt bennem, hogy végül megváltoztatja az álláspontját.- Köszönöm nagylelkűségét, ígérem nem fogja megbánni, engedelmes szolgája leszek, és a rendelkezésére fogok állni egész éjszaka azért hogy kárpótolni tudjam.- A zsetonkupacot, mely még mindig az asztalon hever nemes egyszerűséggel fogom, és belehúzom egy direkt erre az alkalomra tartogatott kis selyemzsákba, majd a hölgy felé fordulva nyújtom karomat, hogy ha elfogadja, akkor belémkarolhasson. Így indulunk meg lassú léptekkel átvágva a csarnokon.
- Tudja nem szoktam kaszinózni járni, nekem igazából túl unalmas, ez egy egyedi és kivételes alkalom volt, de ha elkérhetem a telefonszámát, akkor ígérem, hogy a következő alkalommal mikor megint eszembe jut, egyből önt fogom hívni.- Mire befejezem a mondandóm, már át is érünk a kaszinó másik végében álló beváltó részleghez. Nem szólok semmit, csak egyszerűen kiöntöm a megfelelő tárolóba a zsetonokat, majd csendben várom, hogy egy erre a pozícióra szakosodott munkatárs átvizsgálja, átszámolja őket, míg végül kézhez nem kapok egy vastag papírköteget. Gyorsan én is átfutom, hiszen hátrányom nem származik belőle, és fő a biztonság, de megnyugodhatok hiszen pontosan annyi pénzt kaptam mint amennyi jár nekem. Illetve nekünk, hiszen nem csak az én érdemem az, hogy a mai este ilyen jól végződött. Lehet az lenne a legegyszerűbb ha csak odaadnám neki a részét, azonban abban semmi élvezet nem lenne. - Tudja kedves Shayaan mivel ez a köteg pénz itt a kezemben nem csak az én érdemem, így szeretném ha ön döntené el mi legyen ezután. Ha gondolja akkor odaadom a részét, és el is búcsúzhatunk egymástól, de ha jobb ötlete van akkor örömmel hallgatom.- Villantok rá egy apró mosolyt miközben a válaszát várom. Lehet, hogy itt fejeződik be a ma este, de az is lehet, hogy még csak most fog elkezdődni..

Vendég

-Eltalálta, valóban nem az Egyesült Államokban születtem, de a kontinens azért még stimmel. Salvadorból származom. -Kíváncsi lennék, hogy mire tippelt volna, de inkább nem kérdezem meg, hiszen annyira azért nem foglalkoztat a dolog. Biztos vagyok abban, hogy ebben a teremben is a világ minden tájáról vannak emberek, olyanok, akik sokkal messzebbről jöttek, mint én, és a nyelvet is törve beszélik. Igazán szórakoztató tud lenni, mikor meg akarják értetni magukat itt a más anyanyelvű emberek. Vagy csak nekem szórakoztató? Lehet másoknak éppen agybajt okoz, de az ugyebár nem az én gondom.
Gondolataim egy pillanatra elkalandoztak, és hangja zökkent vissza a kellemetlen valóságba.
Gazdagtól lopni valóban nem bűn, abban az esetben, hogyha a lopott pénzt olyanoknak adja, akiknek valóban szükségük lenne arra az összegre, de kétlem, hogy Önnek ilyesfajta tervei lennének a nyereményével. - Az én nyereményem.. ezek szerint akkor megosztja majd velem a pénzt, ami ha úgy vesszük akkor már nem is lopás, hiszen rám nagyon is rám fér a pénz, mivel mostanában szűkében vagyok a zöldhasúaknak.
-Nem gondolja, hogy túl nagy hatalmat ad ezzel a kijelentésével a kezembe?- Magázódhatnák már igazán, de nem fogom megkérni arra, hogy váltsunk, hisz ez a beszéd stílus sokkal inkább távolságtartó, ami ilyen helyzetekben tökéletes. Legalább is én jobban szeretem. - Ha a szolgám, akkor akár azt is kérhetném, hogy vegye le a ruháit itt és most, és kezdjen el körbe körbe szaladgálni, de csak hogy lássa, nem vagyok annyira gonosz, nem kérek ilyesmit. -Bár abban egészen biztos vagyok, hogy szórakoztató látvány lenne, illetve, abban is, hogy kitiltanák ebből a kaszinóból. De ha kitiltják, akkor hogy csinálhatna még több pénzt?
Türelmesen várom, hogy átszámolja a pénzt. Nagyon sok... és annak egy része az enyém lesz. Felüdítő gondolat.
-Ez igazán kedves ajánlat, amit el is fogadok. Viszont ma estére félek nem maradt több szerencsém, kísérletezni pedig nem szeretnék, így azt mondom, az este további részét külön töltsük. - Lehet, hogy nem ezt a választ várta, de ha már egymás után ennyiszer szerencsém volt ma este, félek, a következő húzásom már rosszul sülne el, azt pedig nem szeretném.
Kérek egy tollat attól a fickótól aki beváltotta a zsetonokat, majd mikor megkapom a pénzből a részemet, egyik bankjegyre ráfirkantom a telefonszámomat, majd Caleb kezébe nyomom a bankjegyet. -Ha legközelebb is úgy döntene, hogy nagyobb összeghez akar jutni kevésbé fair módszerekkel, kérem hívjon. További kellemes estét!- Teszem el a pénzt a táskámban, majd sarkon fordulok, és elindulok, de pár lépés után meggondolom magamat, és inkább vissza megyek Calebhez. -Meggondoltam magam... nem tudom, hogy ez mennyire tartozik a "jobb ötlet" kategóriába, de ha van hozzá kedve, akkor igazán megtaníthatna nekem pár trükköt. Illetve.. .még az alapvető kártya, és egyéb szerencsejátékok alapjaival sem vagyok tisztában...