Kell egy kis kikapcsolódás az életemben, valami újdonság és vérpezsdítő élmény. Ekkor látom meg azt a eseményt, hogy az egyik szállodában autókiállítás lesz. A készülődés az ilyen eseményekre hosszadalmasabb, mert ezen helyeken jobban kiöltöznek az emberek, főleg ha Vegasról van szó. Én sem teszek másképp, mint a legszebb öltözetet próbálom eltalálni. Felülre kerül egy barna csipkés fűző, s e mellé párosításnak egy az ugyanolyan színű fodros szoknya, ami a combom közepéig takar. Nem szeretem magam túlsminkelni, mert valójában én egy természetes szépség vagyok. Lábamra egy bordó topánkát veszek fel, mert elég hülyén néznék ki sportcipőben. A feltűnőség kedvéért a bal szemem eltakarom egy szemfedővel, mint ha csak egy cosplayező nő lennék vagy legalábbis, ezzel akarom felhívni magamra a figyelmet. Taxival megyek el a helyszínre, ahol bőségesen kifizetem a taxist, mert nagy valószínűséggel nem fogunk többé találkozni. Mikor megjelenek, akkor sokan tekintenek rám és egyes nők némileg egy pár szót megejtenek, mert igazán egyedi a megjelenésem. Magamban jót mosolygok, s előre tudom, hogy nagyon jót fogok itt szórakozni. Elnézem a vihogó idétlen vigyorral rendelkező párokat, akik bután enyelegnek egymással. Számomra ez igazán visszataszító látvány, mert semmiképpen sem ide való. Menjenek haza, oszt szeretkezzenek az ágyban és enyelegjenek. Mindezt csak egy apró fintor kíséretében teszem, de amúgy adok nekik egy esélyt. Beljebb haladok, mikor megpillantok előttem egy fekete testhez simulós hosszú ujjú ruhával rendelkező fiatal nőt. Pár lépéssel vagyok lemaradva előtte, s feltűnik nekem, hogy mennyire édesen riszálja a hátsóját. Rögtön eszembe jut, hogy valószínűleg ő pasizni jött ide. Alakja kellemes, mikor hirtelen megáll, így én képtelen vagyok fékezni. Hátulról nekimegyek, egy kisebb nyögést követően. Jól hallható benne a meglepettségem, hogy semmiképpen nem számítottam erre. Fel sem tűnik nekem, hogy ösztönösen tapad rá a derekára mindkét kezem a derekára, mint ha ettől a koccanástól elesnék. Nem lenne kellemes visszagurulni a lépcsőn, így szorosan fogom, míg tudatosul bennem, hogy még mindig állok. Elengedem, majd elé vágok.
- Hello, bocsáss meg, amiért neked mentem. – szólok hozzá, miközben felmérem őt elölről. Piszok nőies, szexi a köbön, ami bizony elindít bennem pár őrült pajzán gondolatot.
- Olyan hirtelen álltál meg – közlöm vele, de igazán abban a mézes-mázos hangnemben. Beindította a fantáziámat, de még fogalmam sincs melyik eset lenne jobb. Vér vagy gyönyör? Szörnyű dilemma.

Nem is tudom meddig táthattam a számat, mert most egy férfi köhintve és duzzogva lök félre az útból úgy téve, mintha sürgős dolga akadna. Hogy tényleg ne az ajtóba ácsorogjak elindulok a kiállítás felé. Csilivili tálcán engem is megkínálnak a csilivili pezsgővel. Igazuk van, ez alkohol nélkül szinte fájdalmas kínzás. Belekortyolok a buborékos eszenciába. Be kell valljam, ilyen finomat már rég ittam, vagy talán sohase. Tud élni a rongyrázó népség, bele sem merek gondolni milyen borsos lehet az ára!
Italomat lötyögtetve és ide oda nézgelődve ballagok, csípőmet a lassú, andalgós zene rítmusára ringatom. Biztosan rám szegeződik pár éhes férfi tekintet, de ez annyira hidegen hagy... hogy szinte vacogok bele. Biztosan mást kapnának velem kapcsolatba, mint amire számítannak. Aki így riszál szerintük, tuti akar valamit... az ágyban, meztelenül. Tőlem viszont egyedül egy csúnya kosarat kapnának!
Ó milyen kis szépség! Majd kiugrom bőrömből, ahogy a tömeg mögött kirajzolodik egy fekete motorszörny sziluettje. Azonnal lefékezek, vesztemre... nem néztem körül, erre persze jól nekem ütköztek. A pohár kishijján kiesik a kezemből ijedtemben, és már épp elküldeném a szutykot, aki ennyire nem néz maga elé, ám két puha kezecske fonódik derekamra. Libabőr borítja be azonnal minden porcikámat.
A passzos ruha miatt szinte a bőrömön érzem a kétségbeesett kapaszkodást. Mire segítségére lehetnék, már előttem is terem egy igen különös lány. Nem, nem a szemét takaró szemfedő és a kihívó ruha miatt, amiktől úgy néz ki, mintha az egyik Karib- tenger kalózai szereplő álldogálna előttem, hanem mert feltűnő, hogy nincs rajta sok smink. Egy kedves természetes szépség. Ilyenkor megnyugszom, hogy mégsem fullad bele a világ a pirosítóba.
-Szia! Ne haragudj!
Nyöszörgöm szégyenkezve. Azt hiszem el is pirultam.
-Igazán körbenézhettem volna, nem lett bajod?
Tudom, lehet túlreagálom, de ha már így frontálisan ütköztünk illett megkérdezni. Arra téved újra egy felszolgáló.
-Egy pezsgőt esetleg?
Kérdezem a lányt, de megmozdulni is elfelejtek hirtelen, mert tekintetén átsuhan valami, nem jövök rá mi, csak szokatlan. Mellénk ér a megrakodott tálcával a felszolgáló, mire olyan lendülettel kapok le róla egy kristálypoharat, hogy majd kiverem a kezéből az egészet. Válaszul csak prüszköl egyet, majd elszlalonozik. A különös lánynak nyújtom az itókát. Magamét pedig koccintásra emelem.
-Ha már így összefutottunk...! Egészségünkre!

Megszólal, azonban rögtön kérdőn tekintek rá, mert egyáltalán nem számítok arra a beszédmódra, amit előttem levág. Furának találom a nyöszörgést tőle, ráadásul olyan édesen elpirul. Lefagyok, mint ha csak csak végzetes hidegben lennék. Hallgatom a többi szavát, vagyis inkább az aggódó kérdését, amire sikerül válaszolnom rövid időn belül.
- Szerencsére nem estem el, hála az égnek. Inkább lehettem volna ügyesebb – ejtem ki a szavakat, miközben félig nevetek. Bal kezem eközben beletúr a hajkoronámba, amin látszik az ápoltság és kellemes barack illatot áraszt magából. A kedvenc illatom, így tusfürdőben és hajsamponban ugyanazt keresem. Tán eme műveletem egy adag hullámot felé sodor, miközben a hajtúrásom felfogható egy igéző mozdulatnak. Egyelőre nem veszem észre magam, hogy el akarom őt csábítani. Mikor megkérdezi a pezsgőt, akkor bólintok rá, miközben ránézek egy picit. Lefagy tőlem, azonban nemsokára megkapom tőle a beígért pezsgőt, így egy szavam se lehet.
- Hát szó szerint összefutottunk – mosolygok el bájosan, megmutatva neki az ápolt fogaimat. Koccintok vele, majd iszok finoman egy kortyot. Körülnézek, s épp időben, mert valami bunkó férfi a két cicababájával érkezik. A két hölgy előtt halad, hogy kövérkésebb testalkatával mint egy bulldozer törje az utat nekik.
- Vigyázz! – szólok oda, majd magamhoz rántom őt. Több szempontból rossz döntésnek ígérkezik. Egy, mert túl közel kerülünk egymáshoz. Tekintetem rögtön belefúródik az övébe, ám nemsokára érzem a telt idomaimra löttyent pezsgőt, ami végül a szép völgyben talál menedéket. A ruhámat nem igazán áztatja el, mert nem nagy mennyiségről van szó. Káromkodok egyet ízlésesen valamit a pitypangokról és a kutyákról. Ha a másik oda néz, akkor jól láthatja a nedves bőrömet.
- Figyelj, van nálad zsebkendő, vagy kendő? – teszem fel neki a kérdést, mert minél hamarabb szeretném magam azon a tájékon megtörölni magam. Szép idomaim vannak, s nem kifejezetten nagyok. Erre a gondolatra ránézek újdonsült domborulatára, ami az öltözet ellenére hirdeti a maga dússágát. Kissé irigy vagyok rá.
- Különben igazán nőies vagy, biztosan sok pasi megfordul az utcán. – bókolok neki, ami szerintem kellő erővel bír. Hiszen nő vagyok, aki elismeri a vereségét ilyen téren. Végtére rájövök, hogy jobb lenne, ha a téma ráterelődne az autókra, mert a végén azt hiszi a másik, hogy fel akarom szedni, vagy udvarolok neki.
- Nem nézzük meg azokat a régi autókat? – intek a fejemmel abba az irányba, amerre láttam őket. Tán egy régi motort szintén rémlik nekem. Várom azért a reakcióját, valamint a segítségét, már ha tud. Ha nem, akkor kénytelen leszek más módon segíteni magamon.

Az összekoccanó kristálypoharak csilingelése kihallik a tömegből arra a szempillantásra mikor egymáshoz ütköznek. Kicsit kortyolok az italból aztán szélesen elmosolyodom. Mint a gazdag nők minden kortyintás után, ám ez a mosoly az arcomra is fagy mikor, számomra ismeretlen okból a lány magához ránt még mielőtt a poharakat fedezékbe tudtuk volna rakni. Nem is tudom melyikünk itala de rá is loccsan a lány dekoltázsára. Mikor elenged körbe tudok nézni mi volt a hirtelen cselekedet oka. Szinte kitakarja a kilátást az a köpcös ficsúr a két macájával, akinek útjából ezekszerint elrántott a lány.
-Mivan tahókám!? Udvariasságra nem tanítottak a cicomaképzőben?
Sikítom a pasas után, úgy igazi vagány módjára, ahogy illik jó hangosan. Mire a két szuka vérben forgó szemekkel bámúl hátra aztán sértődötten előre kapják fejüket. Ja, hoppá. Öltözékemhez kevésbé passzoló stílust választottam, de megérdemli a hólyagja!
-Bocsi, kicsit elszaladt velem a ló. Nem bírom az ilyen alakokat!
Magyarázat közben előhalászok pár darab papírzsepit a táskámból és odaadom neki.
-Nem vészes nagyon? Köszönöm, hogy megmentettél az elefántcsordától!
Őszintén szólva ezen a falatnyi ruhán igen kevés kárt okozhat pár csepp pezsgő. Irigylem, hogy ilyen merészen kiöltözhet. Nekem sajna ez nem adatik meg. Mi? Ezt most komolyan mondta? Hiába nőtől jött ez a jóleső bók fülig elpirulok.
-Jaj, ezt pont te mondod drága? Köszönöm!
Elképedésem teljesen őszinte, hisz annyira szép! Komolyan kedvem lenne megkérdezni nézett -e manapság tükörbe, mert akkor biztosan nem dícsérgetni az én semmitérő, nemnőies alakomat, de ez túl bunkón hangozna. Még jó, hogy nem hallja a gondolataimat. Tuti félreértené azokat.
-Férfiak? A motorosruha és a hosszucuccok nem sokat mutatnak...
Úgy érzem mindketten hanyagolni szeretnénk ezt a témát így hát engedem had vezessen, követem a mesés, Hollywood-i autókig amiket anno filmekben használtak. Elképesztő hangulat uralkodik a terem ezen részébe. A látogatók beleulhetnek az autókba belekerülve arra a pár pillanatra azok a bizonyos régi szép időkbe. Ahogy elhalad az ember az új témáról tájékoztató táblácska mellet, mintha egy varázslatos falon lépne át. Még az illatok is megváltoznak talán. Nem tudom én vagyok-e az egyetlen, aki így érez, de ha színházba megyek és elhúzzák azt a hatalmas bársony függönyt körbelengi a nézőteret egy különleges illat, a "színház illata", ez is ilyen csak itt a régi autók öregszaga jár át minden nézelődőt.
-Kipróbálunk párat? Kár, hogy nem lehet őket vezetni!

Kicsit meglep, hogy miként reagál a másik nő az egész esetre. Elképedve nézem, ahogyan beszól a ficsúrnak, meg a két oldalán lévő macáknak. A kezdeti sokk után magamban azért egy jót mosolygok, hogy milyen szerencsés nővel futottam össze. Ki meri mondani a dolgokat, amitől igazán megnyerővé válik az én szememben. Nem engednek a szavaknak, így mikor látják a partnerem kinézetét, akkor csak tovább haladnak. Lehangolttá válok egy rövid pillanatra, mert azt hittem, hogy láthatok valami bunyót és ezzel együtt vért. Az egész helyzetre az teszi fel a koronát, hogy tőlem kér bocsánatot a viselkedéséért.
- Semmi baj, néha meg kell mondani kerek perec a dolgokat. – válaszolom neki, majd ezt követően kapok papír zsebkendőt tőle, amivel gyorsan letörlöm a pezsgőt. Rákérdez végül, hogy mennyire vészes a helyzet, amire én rögtön válaszolok.
- Nyugodj meg, csak pár csepp került a ruhára a többi a kebleimre ment rá. De te szintén látod a helyzetet, mert párszor odalestél. – jelentem ki felé, mit sem sejtve még, hogy milyen reakciókat váltok ki belőle. Bókolok végül neki, mert szerintem nagyon formás, s kellő helyeken domborodik. Legszívesebben fülébe suttognám ezt az igazságot, de nem szeretném még elrontani az ismerkedést ezekkel a szavakkal.
- Jó, akkor nem mondok semmit – jelentem ki, miközben látom, hogy újra végignéz engem, ezzel együtt az öltözékemet.
- Szerintem a hosszú ruháknak, meg a motoros ruhának szintén meg vannak az előnyeik. Egyszer bebizonyítom neked, de nem most – ejtem ki ezeket a szavakat határozottan, miközben végre elindulunk a régi autók felé. Mikor megérkezünk, akkor újdonsült társamat előre engedem, én meg mögötte haladok. A helyes kis csípőmozgása megbabonáz, mint egy a kígyóbűvölő egy kígyót. Megnyalom az ajkaim, mikor érkezik rögtön a kérdése.*
- Kipróbálhatjuk őket. – egyezek bele a dologba, azonban nekem eszembe jut, hogy még nem mutatkoztunk be egymásnak. Elindulok vele együtt, hogy érezze azt, hogy az első választás az övé. Beülök mellé az anyósülésre, mert a vezetői szerepet neki adom. Miközben ő próbálja átélni az élményt, akkor én lágyan rápakolom a tenyerem a combjára. Eszemben van, hogy ő drágámnak szólított, így én hasonlóan szólok.
- Kicsim, különben még nem mutatkoztunk be egymásnak. Az én nevem Anissa Kicorgel. – mosolyodok el a végén, miközben a combján pihenő kezem lágyan markolja a combját. Egy kisebb jelzés, ami után elveszem onnan a kezem.
- Nyugodtan szólíthatsz bárhogyan, rád hagyom, hogy milyen becenevet aggatsz rám. – jelentem ki felé, ezzel próbálva elmélyíteni a kapcsolatunkat.

Szerencsére látszólag teljesen hidegen hagyja az előbbi incidens, aminek örülök, legfőképpen annak, hogy viselkedésem sem rázza meg túlságosan. Átterelődik a téma a pezsgőre, meg az említett dolgokra, mire kissé felháborodva lesek rá mintegy tagadólag, mert én tényleg nem lesekedtem! Na, jó, de. De úgy hiszem titkon minden nő megnézi ösztönösen a másik nőt, ebbe minden porcika beletartozik. Miért is néznék más ürüggyel egy nőt, főleg ilyen helyeken, azt meghagyom a férfiaknak!
-Huhh ez vicces... én nem néztem...dehogy ne nézd kki belőlem....
Hápogok egy sort neki míg meg nem unom saját sutaságom és baktatok némán tovább a vörössőnyeget bámulva. Csak én érzem egyre kínosabbnak a dolgokat?! Ismét egy kétértelmű mondat csilingel a tömeg zajában, mire felkapom fejemet és az értetlnséggel teli tekintetemet rászegezem, hátha kifejti bővebben éppen mire gondolt ez alatt. Ha ugyan ezeket a szavakat egy férfi szájából hallanám kezdenék félni a benne lepörgo gondolatok miatt. Ő azonban egy lány! ...vagy lehet nem is akarom tudni mire gondol?
Szerencsére letérünk az autókra hátrahagyva a kétértelmu témát.
A bőség zavarában hirtelen azt sem tudom melyik autóba üljünk bele először. Csak kapkodom ide oda a fejem mire hajam szintén ide oda cikázik. Páran felhorkannak mikor a vörös zuhatag arcul csapja őket, de teszek rájuk magasról, ez csak haj, parfüm illatú haj senkinek nem lesz baja tőle. Kiszúrok egy ősöreg Chevit. Ezt muszáj!
Belehuppanunk mindketten. Első benyomásom, az hogy rendkívül kényelmes. A kormánykerék szép, kecses, nem megszokott. Ki tudja milyen hosszú utakat tehetett meg fénykorában, mi mindent láthatott.
-Gondolj bel...
Elharapom a szót, (nem is tudnám kinyögni ) mert puha tenyere rásiklik fedetlec combomra mire újra kiráz a hideg. A combom az egyik legérzékenyebb pontja testemnek. Nézek bambán egy pár pillanatig míg feldolgozom a gesztust.
-őőő...örülök, hogy megismerhetlek Anissa! Engem Lena Bruknak hívnak!
Dünnyögöm gépiesen. Agyam épp a menekülés lehetőségeit fontolgatják az újabb "áramszünet" bekövetkezte előtt. Az kihagyást a gondolatokban ujjainak puha szorítása okozza, mire régi emlékképek villanak fel a nem is oly régi múltból.
-Én mindenkit becézek, de igyekszem az eredeti neveden szólítani! Azt hiszem kijátszottam magam... menjünk, nézzünk még pár dolgot.
Nyelek egy nagyot, szugerálom a kezét azon agyalva talán nem sértem meg, ha elveszem a combomról. Kicsit túl közvetlen nekem Anissa. Kedves, jó társaság....törődik ezzel a hóhér! Élvezem az estét, úgy tűnik nem egyedül, mert van egy tök jó társam!

Tagadja előttem a tényt, hogy megnézett, vagyis jobban mondva a kebleimet cirógatta édes szemeivel. Nem szólok vissza, inkább hagyom neki a magyarázkodást, amire csupán hápog egy sort értetlenül. Megvonom a vállam, mert ha neki megfelel ez a magatartás mód, akkor én nem teszek ellene semmit. Halad tovább a mi beszélgetésünk, mikor egyik pillanatban kérdően néz rám, mert nem érti pontosan mire gondolok. Sóhajtok egyet fájdalmasan, de nem vonom meg tőle a tanító célzatú beszédet.
- A hosszú ruhák előnye, hogy elrejtik a test minden egyes pontját. Ezért senki sem fog olyan becenévvel illetni, ami nem oda illő. Például bögyös maca. A motoros ruhák előnye, hogy testhez álló, ezáltal jól kiemeli a csodás alakodat. Ráadásul menőnek fogsz kinézni bárki szemében. Egyszer próbáld ki, ha van időd. Mindkettő új élményekkel fog téged gazdagítani. – szólok neki, miközben végre megindulunk az öreg autók felé. Nekem nincs gondom velük, ráadásul a partneremre hagyom az első választást. Egy ősöreg Chevit foglalunk el, ahol bizony a helyfoglalás után ráteszem a tenyeremet a fedetlen combjára. Érzem a tenyerem alatt a puha bőrét, míg ő a puha tenyeremet. Bemutatkozik, így gyorsan megtudom, hogy mi a teljes neve. Ennek örülök, hogy eddig eljutottunk. Elmagyarázza, hogy ő mindenkit becéz, amitől én mosolyogni kezdek. Aranyosnak találom ezáltal. Ami nem félek megosztani vele.
- De aranyos vagy! Akkor nyugodtan becézz engem. – nézek oda a szemébe, vagyis csak szeretném. Szemével szugerálja az én kezem, amit egy ideje ott felejtettem a combján. Úgy teszek, mint ha teljesen meglepődnék és pillanatok alatt elrántom a kezem, mint ha leprás lenne. Cukiság faktorom emelkedik, mert édesen szem lesütve dünnyögök neki, mint nem olyan régen ő.
- Bocsáss meg, észre se vettem, hogy mennyire illetlen voltam. – mondom felé, miközben kipattan belőlem egy elmebeteg ötlet.
- Kérlek bocsáss meg! – kérek valójában előre elnézést, meg az előbbi miatt utoljára. Közelebbi kezét kisajátítom, majd a bársonyos puhaságú ápolt combomra pakolom. Nem engedem, hogy meglógjon a keze időnek előtt, hanem közös erővel megmarkoljuk lágyan. Jóleső érzés fog el, sőt egy hallható sóhajtás távozik az ajkaimról, amit csak Lena hallhat.
- Rendben menjünk. – szállok ki a Cheviből, hogy lassan odasétáljak a kettővel arrébb található Buick 44 Roadsterbe csüccsenek bele. Most ezúttal én ülők be a vezetőnek, míg a barátnőmnek marad az anyós ülés.
- Mivel foglalkozol?

-Igen, igen, rövid ruhát nem hordok... a motorosgúnya pedig mindennapi számomra.
Henceghetnék a járgánnyal, de nem teszem. Kezdem így érezni ha találkozok valakivel csak róla tudok fecsegni és a végén minden beszélgetés a motorozás fantasztikus élményeinél... meg a balesetnél jukad ki, utána egyenes út, majd haza, ahol megmutatom csodásan szabdalt testemet. Remek! *Ugyan felejtsd már el egy pillanatra a kicseszett önsajnálatot!* sikítja fejembe egy éles hang, mire kissé kihúzom magam és egy kedves mosolyt ejtek Anissa felé. Jólvan! Figyelmem középpontjában újra ujdonsült barátném van, mielőtt elkezdenék magammal veszekedni.
Aranyos? Én? Ez jó! Persze majd becézem ha úgy jön ki. Azért örülök, hogy nem zavarja. Vannak, akik falra tudnának mászni ha szívemnek, drágámnak becézném őket, pedig szerintem ez csak puszta kedvesség, közeli barátok között.
-Tessék?
Kapom fel fejemet szavaira, kicsit ismét elmerültem gondolataimban. Végre eljutnak agyamig a szavak így válaszolok is rá mielőtt megismételhetné a mondatot.
-Jah, igazán nem gond, meglepő volt! De nyugi nem harapom le a fejed érte!
Mintha hozzá lennék szokva ahhoz, hogy lányok fogdossák a combom. Valójában tényleg nem kellemetlen, de kényelmetlen, fura legutó ebből semmi jó nem sült ki. Ennek ellenére hagyom had vezesse kezemet oda ahova akarja, aztán gyorsan el is kapom onnan és azzal a lendülettel kiugrom az autóból mint, akit áram csapott meg. Kint megigazgatom össze-vissza álló ruhám alját, meg rendezem veszett módjára rohangáló gondolataimat. Mire készül ez a nő?! Bármire is akar rávenni, nem fog neki sikerülni, nem azért vagyok itt, hogy partnert találjak magamnak, ráadásul egy nő személyében. Kedves, aranyos, szép és jó társaság, ám a barátságnak is meg vannak a határai... Ezek a kis gesztusok pedig vészes iramban kezdik átlépni a nemrég alakult barátság határait.
Közben kiszállt ő is és elindul egy másik autóhoz, egy csodaszép autóhoz. Egy másik autó, másik érzés. Ő a volán mögé ül én, mellé. Az ajtót most nem húzom magamra, nehogy megin olyan vészesen elfogyna a levegő. Milyen csodás még a műszerfal is! Fantasztikusan kidolgozott részletek, ezekhez a régi autókhoz képest a mai autók unalmasak!
Ujjaimmal óvatosan megérintem a műszefalat és végigsimítok rajtak.
-Én, én most semmivel, egyelőre. És te?

Megtudom Lenától, hogy rövid ruhákat nem hord, viszont a motoros ruhákat szívesen használja. Ebből arra tudok következtetni, hogy biztosan szereti a kétkerekű szépségeket, azonban nem kérdezek rá. Egyik pillanatban még kissé görnyedt, míg a másikban szépen kihúzza magát, így érdeklődve nézek felé. Kapok tőle egy kedves mosolyt, amit viszonozok. A beszélgetésünk halad tovább a saját medrében, mikor az egyik szavamra visszakérdez, amire én szintén meghökkenek.
- Mi tessék? – szólok hozzá, aztán végül méltóztatik kifejteni nekem, hogy meglepődött kicsit. Emellett jó tudni, hogy nem harapja le érte a fejem. Kifújom a levegőt teljesen, mint ha egy nagy hegy esett volna le a vállamról. Nem ellenkezik, mikor én egyenlítem a számlát és a saját combomra helyezem a kezét, majd együttes erővel rámarkolunk. Felgyorsulnak az események, mert a barátnőm rögtön kiugrik az autóból ezután, ami egyértelművé teszi a helyzetet számomra. Kiszállok az autóból, majd odasétálok egy régihez és a volánhoz ülők. Beszáll mellém Lena, így én ránézek mosolygós arccal. Hamarosan megkapom a válaszát, hogy ő jelenleg semmivel sem foglalkozik. Nagyon meglep, mert én kinéztem volna belőle, hogy szívesen süt péksüteményt valami sütődében az emberek számára.
- Ezt nem mondod komolyan!? – hitetlenkedek nyilvánosan előtte. Egyáltalán nem palástolom előle az igazi érzéseim, mert csak elfáradnék tőle. Meg hamis várat sem szándékozok építeni.
- Én ápoló vagyok, aki foglalkozik a betegekkel. 18 évestől egészen a vén tatákig, szóval mindig van munka. Meg lehet szokni, inkább az időbeosztás a nehéz. Emellett jó lenne ha lenne valaki, akivel lehetne lazulni, mert egyedül unalmas minden – mesélem el neki, hogy mi a véleményem a jelenlegi hivatásomról. Nem teszek egy árva említést sem, hogy emellett gyilkos vagyok. Emberi életeket oltok ki, de van, hogy vért gyűjtök be az áldozatoktól. Végignézek a csinos ruháján, mikor egy rakoncátlan szöszt látok rajta, ami ráadásul igen csak figyelemfelhívó helyen található.
- Édes, van egy szöszöd a jobb dombodon – figyelmeztetem őt, miközben eszembe se jut odanyúlni, mert még az emberek kilesnének minket.
- Szeretsz biliárdozni? Esetleg szereted a sört? – érdeklődök, hogy miként áll ezekkel a dolgokkal. Ha mindkettőre igennel válaszol, akkor bizony egy fiús lánnyal van dolgom. Ezt az olvastam az egyik magazinban, aminek a nevére nem emlékszem.

Nem értem min lepődött meg ennyire. Vagy valóban ennyire különös, hogy ebben a hatalmas városban nem találok munkát? Vicces és egyben nem szívesen dicsekszem vele.
Ápolónő? Jé! Végre egy olyan, aki nem túlsúlyos és mogorva, mert az ápolók legtöbbször ilyenek, biztosan szeretik azok, akiknek a gondját viseli. Néha a kedvesség  többet ér mint a fizikai segítség.
-Igazán hálás munka. Biztosan nagyon jó másokon segíteni!
Biztosan megvannak a maga hátrányai. Nagy teher lehet az ember lelki világára az a sok beteg, magatehetetlen ember látványa. Személy szerint én tuti nem lennék képes nap mint nap végigcsinálni. Persze ez gyengeség, de akkor is. Segíteni jó másokon, de azért nem választanám ezt hívatásnak. Épp ezért tisztelem azokat, akik ennek szentelik életüket.
-Figyelj, ha gondolod megadom a számom, és ha bármikor majd szeretnél kikapcsolódni csak hívj nyugodtan!
Ajánlom fel magam. Mivel én is szeretek kiruccanni a hétköznapokból, sosem árt egy barátné, akit lehet azonnal riasztani. Nem melllesleg ő ezekszerint hosszú ideje van itt így, ha bármiben kell majd a segítség talán ő eligazít.
-Tényleg, amúgy te idevalósi vagy Vegasba?
Kérdezem, ha már eszembe jutott.
-Juj köszi hogy szólsz! -azonnal meglesem azt a bizonyos szöszt mielőtt más is észreveszi és kikuncog, de nem találom.
-Azt hiszem én nem látok semmilyen szöszt... már vaksi is vagyok nem csak süket...
Felnevetek saját hülyeségemen. Bizony a korral jár, holnap biztosan találok pár őszhajszálat is. Hmm... jó kérdés, hogy szeretek-e biliárdozni, nem is emlékszem, hogy valaha is próbáltam már, ha igen akkor is nagyon régen.
-Azt hiszem...bár nem tudok biliárdozni...- vallom be szégyenlősen hisz úgy érzem egy nagy játékssal hozott össze a sors. Jó lenne megtanulni, menő dolog!
-A sörrel nem állok hadilábon, megiszom ha úgy van... de jobban csípem a koktélokat.

- Nem mondanám hálás munkának, mert vannak nehézségei. Gondolok itt, hogy a végterméket ki kell önteni a wc-be, majd lehúzni utána. Emellett főzni, takarítani és egyebek, amire megkérnek rá. – magyarázom újdonsült barátnémnak, hogy nem minden tejfel, meg habos sütemény. Bizony vannak nehezen elvégezhető munkák, ahol oda kell figyelni és odatenni magát az ember. Emellett már nem szerettem volna megemlíteni, hogy néha elmebetegek az egyének.
- Oh, az jó lenne ha megadnád a telefonszámod. Olyan életmentő vagy! – borulok a nyakába egy perc erejére, mit sem törődve azzal, hogy milyen testrészem melyik testrészéhez ér. Mikor sikerül lehűtenem magam, akkor egy bájos természetes mosollyal nézek rá Lenára. Hamarosan megkapom tőle a következő kérdést, amire nevetve válaszolok.
- Természetesen idevalósi vagyok. Elég jól ismerem a környéket és a várost, mert szinte mindenhonnan hívnak engem. – ezután jön a szöszis dolog, amit nem a vicc kedvéért mondok, hanem valójában létező dolog. Kuncogok ugyan a reakciója láttán, de mikor ő nem találja meg, akkor csak elhúzom a szájam szélét. Mikor hülyeséget beszél, akkor én elszomorodok egy picit, ám közben segítőkész vagyok. Odanyúlok a kérdéses szöszért, így az ujjaim pár pillanat erejéig hozzáér azon tájékon. Kissé megrezzenek keblei puhaságán, azonban nem teszek ennél többet érte. Felmutatom neki a rakoncátlankodót, amit nem vett észre, majd kinyitom az ajtót, mikor egy nagy káromkodás hangzik el. Figyelmetlenségem miatt egy férfi esik áldozatul az ajtónyitásnak, aki lehord engem rettenetesen. Sűrűn kérek tőle bocsánatot, mikor annak kicsúszik a száján a kurva szó, majd tovább áll. Teljesen tehetetlenül süppedek vissza az ülésbe. Most jövök rá, hogy nem figyeltem oda a kedves barátnőmre, így ránézek.
- Van kedved vigasztalni engem? Miért támadnak le ennyire az emberek? Múltkor egy pszichológus fogdosott engem, most meg lekurváznak és volt már olyan, hogy valaki ruhatépéssel kezdett – mesélem el neki sanyarú sorsomat, hogy bizony nem könnyű számomra az élet. Mindig megtalálnak az erőszakos emberek, így tán Lena rájön, hogy leginkább gyengédségre vágyom.
- Nem szállunk fel egy régebbi motorra? – teszem fel a kérdést, hogy haladjunk, mert látom többen szeretnének beleülni eme csodaautóba.

Szavaival megerősíti a feltevésem arról mennyire kellemetlen és nehéz tud lenni ez a munka, hogyan bírja akkor mindezt... ennyire jól. Folytatnám a gondolatmenetet tovább de hirtelen nyakamba veti magát. Talán tényleg szüksége van egy támaszra.  
-Életmentő? Azért ne túlozz Anissa! Senki sem haldoklik, viszont tényleg szólj nyugodtan ha szükséged van...rám.
Ez a mondat nagyon furán hangzott, természetesen csak barátnői segítségemre céloztam. Na mindegy! Fészkelődök kicsit, mert így összeborul kissé kényelmetlen az ülések felett áthajolni. Nem tagadom jól esik ez a spontán szeretetbomba, amit Anissa mostanság rámzúdít. Óvatosan megsimogatom a hátát hátha kicsit lecsillapszik. Mégsem veregethetem meg a hátát, mint a haverok szokták.  
-Ó akkor majd egyszer igazán megmutogathatnád azokat a helyeket, amik turistamentesek. Ha van kedved persze, fuvart vállalom, ha birod a kétkerekűeket.
Rákacsintok. Szeretem felpakolni a barátaimat a motorra. Imádom az arcukat mikor megérzik az adrenalint, amint átjárja ereiket, minden porcikájukat.  
-Remélem szereted a veszélyes dolgokat, nem tudok lassan menni.
Tájékoztatom szenvedéllyes csillogással szememben. Amióta visszamásztam a halálból nem vacakolok a sebességgel, megyek míg mehetek. Az pedig, hogy van valaki mögöttem hidegen hagy. Na jó túlzok. Annyira szoktam utasaimra vigyázni mintha kristályból lennének.
-Sajnos a férfiak ilyenek. Nem tudják visszafogni magukat, ha egy szép nőt látnak. Esetenként ha még szebb mint a hárklis feleségük. Megbocsájtasz?
Nőiesen kiszállok az autóból és a bunkó után eredek. Nem jár messze, közben leállt trécselni a haverjaival. Sajnos nem bírom elviselni az ilyen arrogáns tulkokat.
Édesen odabillegek mellé. Először ő nem, csak társai vesznek észre... végig is néznek rajtam mint egy kirakati bábun. Nemtörődve velük belekarolok a férfi karjába, közelebb hajolok füléhez, de csak annyira, hogy még simán hallhassák a többiek.
-Édes! Rámérsz egy pillanatra?
Csábosan magammal húzom.
-Uraim, bocsássanak meg, egy pillanatra el kell rabolnom Önöktől!
Mikor hallótávon kívül érünk a pasi felé fordulok.  
-Na te arrogáns vadbarom, lekurváztad a barátnőmet, és most szeretném ha bocsánatot kérnél tőle ha nem akarod, hogy átmenjek motorral a torkodon.
Duruzsolom édeskés hangon. Lehet giccses a jelenet de nem akarom, hogy Anissa rosszul érezze magát, inkább, hogy majd jót röhöghessünk az egészen utána. Odavezetem tehát Anissához, mire ő készséggel elnézést kér mert kurvának nevezte, majd távozik. Ekkor hangos nevetés tör fel belőlem és csak nagy küszködés után tudok válaszolni Anissának.
-Persze menjünk! Válassz csak!

Letámadom az édes új barátnőmet, úgy, hogy belevetem magam a nyakába. Nem ellenkezik a gesztus ellen, sőt édes szavaival ad tanúbizonyságot arról, hogy nyugodtan fordulhatok hozzá bizalommal. Megnyugtató, sőt egyenesen mint ha felkérne egy aljas táncra. Megsimogatja a hátam, amitől még édesen dorombolók barátnőm fülébe, hogy milyen kellemesen érint az ő apró tevékenysége. Következik egy felajánlás, amire nem lehet másképp reagálni, mint egy nagy mosollyal.
- Akkor egyszer megmutatom. Nincs semmi bajom a kétkerekű járgányokkal, ha neked az van, akkor szívesen ülök be mögéd. – mondom neki, mert nem egyszer ültem én már kétkerekű csodaparipán. Vannak olyan kellemesek, mint a négykerekű társaik, csak éppenséggel teljesen más élményt ad. Elszólja magát Lena, mire én csupán mindentudóan somolygok felé, majd csak később válaszolok.
- Veszélyes dolgokat? Nos nem akarok mesélni róluk – hallatom a hangom felé, miközben arra gondolok, hogy valószínűleg elmenekülne előlem, ha azt mondanám, hogy imádom a vért és azt gyűjteni. Veszélyes dolog, s sok adrenalint ad az embernek, főleg ha kivételesen egy egészséges férfi küzd az emberrel. Végül nagy nehézségek árán mikor fölébe kerekedik az ember, s legyőzi, az pedig maga a mennyország. Megnyalom a felső ajkaim, mint aki megkívánt volna valamit. Tekintetem pár pillanat erejére ragadozóvá válik, s sokkal inkább félelmet keltő, mint bájosan csábító. Történik végül egy baleset, aminek köszönhetően egy pasi lekurváz engem, pedig bocsánatot kértem tőle. Barátnőm nem hagyja ennyiben az esetet és utána megy, majd odaráncigálja hozzám, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Mikor megtörténik, akkor újdonsült barátnőm elneveti magát, míg én úgy teszek, mint aki nem értené a helyzetet. Végül csak kiszállok az autóból, hogy a legközelebbi régi kétszemélyes régi kétkerekűhöz érjek. Beülök hátra, míg megadom az esélyt motormániás barátnőmnek, hogy ő legyen a vezető. Ahogy elhelyezkedett előttem, akkor én másodpercek alatt támadom le hátulról, hogy teljesen a hátához simulva, majd két kezemmel előre nyúlva karoljam át. Elképzelem az egész helyzetet, ahogy száguldunk ezzel a régi járjánnyal és nekem kapaszkodnom kell. Úgy csinálok édesen, mint ha az életem függne rajta, így fel sem tűnik, hogy közben simogatom a hasfalát ruhán keresztül.
- Köszönöm Lena, igazán nem kellett volna – mondok végül köszönetet felé a cselekedetéért, miközben megáll a simogató mozdulat. Cserébe beleszuszogok a nyakába, miközben a puhaságaim egyre inkább odanyomódnak a hátához.

Izgatottan gonolok a kis túránkra. Miért is ne? Olyan régen kirándultam már. Egyedül pedig nem is mennék, unalmas. Ugyebár csak az ökör iszik pontosabban kirándul magában. Erre újabb ötlet fut be gondolataimba. Egyszer többnapos túrára is el kéne már menni. Annyi ismerősömtől hallottam, hogy ilyen szuper, olyan szuper...hívtak is már, de valami mindig közbejött, meg talán szándékosan is kereste a kifogásokat mert nem volt olyan a társaság, akikkel több napra össze szeretnék záródni, valahol a semmi közepén.
-Jólvan, csak szólj mikor érsz rá! -jelentem ki mosolyogva, sajnos...vagy szerencsére nekem nincs mihez igazodnom, így tényleg csak az ő idejétől függ mikor megyünk, én bármikor szabad vagyok. Jó kis kalandnak ígérkezik főleg, ezekszerint egy adrenalinkedvelő társaságában. Boldogan veszem észre a csillogást szemeiben mikor a veszély szót kiejti. Talán kicsit morbid is egy ilyen lány szájából így hallani ezt a szót. Sőt határozottan ijesztőek következő tettei mikor elmerülve gondolataiban megnyalja ajkait és szemei, mint egy ragadozóé villanak. Hahó nincs helloween Anissa mégis kezd olyanná válni, mintha direkt be akarna paráztatni. Mindenesetre úgy teszek, mintha semmit nem vettem volna észre az iméntiekből, mintha mindigis a mellettünk burjánzó zöld növényt vizsgálgattam volna mialatt ő gondolataival játszadozott. Kiszáll ő is, és egyenesen egy lélegzetelállitó veteránhoz vezet. Felpattan az utashelyre. Hűűű! Én sem tudom visszatartani a vágyat, hogy ne érintsem meg a motort, ám felüléstől kissé elbizonytalanodom. Ez a ruha nem alkalmas, de hát pont én mondtam, nem érdekel mi van rajtam fel kell ülnöm! Így hát nem törődve a hümmögésekkel, amik tettemet követik egészen combom felső részéig húzom ruhámat. Így már semmi akadálya annak, hogy ügyesen átemeljen lábamat a motoron, sőt félig Anissán is kénytelen vagyok, mivel nem akarom megütni. Szóval így ülünk ketten ezen a járgányon, hát mit ne mondjak hozzá tudnék szokni ehhez a géphez. Igazi kincs. Kár, hogy nem használható! Anissa mégis úgy kapaszkodik mintha száguldanánk, ami az elején nem is lenne gond, de lassan elkezdi hasamat simogatni, mire lélegzetem is eláll, hasam meg behúzva marad mintha fájdalomtól húznám be. Érzem, bordáim szinte átszúrják bőrömet ettől a mozdulattól ezért lassan kieresztem a levegőt újra ellazítva megdermedt porcikáimat. Bal kezemmel elereszte a kormányt és finoman megakadályozom vele a simogatást a lány tudtára adva, talán nem jó ötlet, amit csinál.
-Jaj ugyan, gyűlölöm a fér... az ilyen férfiakat, akik úgy beszélnek a nőkkel mintha a hátsójukból rángatták volna ki őket. Megérdemli, hogy azzal szekálják a többiek mi volt ez a jelenet. - hadarom, mert közben hűvös szusszanása megbizsergeti a bőrt a nyakamon, minek hatására egész testem libabőrös lesz, ráadásul bele is remegek. Kezd összeállni a kép...Anissáról, vagyis szándékáról, amivel hirtelen nem tudok mit kezdeni. Jobban tenném, ha lelépnék, eltünnék mint a kámfor. Le is ugrom a motorról, visszaráncigálom ruhámar a helyére.
-Ömm azt hiszem én most megyek. Hulla vagyok, meg holnap lesz pár állásinterjú is, amin a legjobb formámat kell hoznom, szóval további jó szórakozást! -nem hazudtam valóban fáradt vagyok és mennem kell interjúra. Ám nem rohanok el így, megvárom míg lejön ő is, hogy elköszönhessek normálisan tőle, bunkó azért mégsem vagyok.

Minden teljesen rendben történik, gondolok én itt arra, hogy kezdünk egyre inkább összemelegedni Lenával. A túrázás nagyon jól hangzik, főleg mert nem egyedül teszi az ember. Ha van valaki, akivel megoszthatja ezeket az apróságokat, az a legcsodálatosabb érzés nem? Végül lezárja Lena a túrázás témáját azzal, hogy szóljak neki, amikor ráérek. Bólintok rá egyet, hogy mindenképpen úgy teszek. Nemsokára kezdem beleélni magam, így előtérbe kerül olyasmi, ami nem éppenséggel a legszebb látvány. Fogalmam sincs róla, hogy mennyit látott meg igazi valómból. Az autó után egy motort választok, ahová mindketten felülhetünk. Lena bevállalós, így nem foglalkozik, hogy mit látnak meg rajta, akkor ruháját feljebb húzza. Látom, hogy sok pasi hümmög a látvány miatt, s van olyan sanda gyanúm, hogy a nadrágjukban a cerka kezd éledezni. Azonban az előttem ülő lány az enyém, mert én találtam rá először. Ami meg a mostani jelenetet illeti bebizonyította, hogy van annyira őrült, mint én. Felül a motorra, míg én mögé ülök. Megtörténik a jelzés, ami egy hasának simogatásából áll. Hamarosan leállít, hogy rossz helyre tévedtem, ezért nem teszek ellenlépéseket.
- Igen, s én szeretem a nőket, mert a férfiak túlságosan durvák. Fogalmuk sincs arról, hogy miként kell bánni egy nővel.   – válaszolom vissza, mint ha csak megerősíteném a gyanúját arról, hogy leszbikus vagyok. Hamar leszáll a motorról, majd olyan hamar sietősre veszi a dolgot. Leszállok szintén a járgányról, majd elrendezem a ruhám. Végighallgatom, miközben én gyorsan keresek a szememmel egy félreeső helyet. Mikor megtalálom, akkor lépek oda a lányhoz, hogy kipirult arccal szóljak hozzá.
- Ilyen hamar itt hagysz? S ki véd meg engem a férfiaktól? Magamra akarsz hagyni? – játszom meg a kétségbe esett lányt, aztán míg ő keresi szavakat magában, akkor én megragadom és a wc-k irányába húzom. Most érezhető, hogy egyáltalán nem lehet engem a gyenge királylányok közé sorolni. Mikor már nincs szem előtt annyi ember, akkor a falnak tolom, természetesen picit a testemmel besegítek. Nincs hová menekülnie, majd gyorsan elhadarom a történetem.
- Ha tudnád, hogy eddig min mentem keresztül. Egyedüli ments váraim a nők, s én úgy hittem, hogy te rokon lélek vagy. Mindketten szeretjük az izgalmakat, a veszélyt és ezért nyomultam rád. Tudod engem legtöbb esetben bántanak a férfiak, semmi romantika nincs. Csak belemarkolnak a hátsómba, vagy a leggyorsabb, ha rácsapnak. Igen, az utcán ezt teszek velem mindenki szeme láttára. Így én leginkább egy nőt tudok elképzelni páromnak, ez annyira baj? – lihegek előtte, miközben jó pár férfi és nő érdeklődő áll meg körülöttünk, hogy éppenséggel mi történik itt. Lehet talán azt hiszik, hogy felbérelt leszbikusok vagyunk. Elengedem Lenát, de fogom a kezét, hogy meg ne lógjon.

Várjunk csak! Most tényleg azt mondta, szereti a nőket? Akkor nemcsak beképzeltem azokat az apró jeleket? Szent isten. Fülig vörösödök, és érzem homlokomat hideg veríték nedvesíti meg, mint egy lázas emberét. Nem tudok mit mondani feszengve mosolygok csak. Semmi bajom a leszbikusokkal, jómagamat is tekinthetném biszxuálisnak, ám ő ahogy érzem s ahogy mondja is párt szeretne. Atya világ mennyire elcseszett egy helyzet annyira érzem, hogy bármikor bele tudok gázolni a lelkébe, pedig nem akarok, ezért némán hallgatom érzelmektől fűtött szenvedélyes szavait. Nem tagadom elidőztem néha tekintetemmel ajkain, megnéztem magamnak, igen egy nem női divatradar szemmel is.
-Nem, nem akarlak otrombán magadra hagyni, csak. Tudod ez így nem oké Anissa, én nem...
Makogok valamit össze- vissza, mint a rosszgyerek egy-egy csíny magarázatakor. Ujjai ráfognak csuklómra, beránt a tömegbe, úgy, hogy nem győzök bocsánatot kérni a megtaposott, fellökött leöntött emberektől.
-Anissa megijesztessz!! - félelmeim nem ernek véget miután átvergődünk a tömegen. Nekikoppanok a falnak egy, a terem félreeső sarkában. Teste testemnek pérselodik, titkos érzeteket keltve bennem. Behunyt szemmel, megfeszített izmokkal tűröm, hogy egészen közel hajoljon, elmesélni férfiakról szerzett tapasztalatát. Teljességgel egyet értek vele, el is mesélném neki, ha ajkam nem súrolná arcát, amint megpróbálnék megszólalni. Így csak azotán szuszogok néhány mondatot miután nem vagyok rabja.
-Anissa, szívesen segítek, ha baj van. De mégis mit vársz tőlem?! Szeretem a veszélyt az izgalmat, ebben teljesen egyformák vagyunk, de...nem én lennék az, aki párod lehet!!!
Kézen fogom, fordítva a helyzeten. Borzasztóan zavarnak a kíváncsi szempárok körülöttünk.
-Tudod mit?! Menjünk haza, készítek valami finomat.
Nem való nekünk ez a nyüzi, legalább is én kezdem rosszul érezni köztük magam. Kezénél fogva húzom végig újra a tömegen Anissát. Kiérve a friss levegőre mélyet szippantok belőle. Ha esetleg nem akar jönni még itthagyhat.
Leintek egy taxit.
-Szóval, jöhet a csajos este? -úgy látom ráfér a pihizős, jólérzem magam, laza vagyok este. Majd berakok valami jó zenét,mkibontunk egy üveg pezsgőt, közben meg összeütök, egy gyors vacsit.

Kíváncsian várom a szavait, hogy mi lesz rá a válasza. Vajon faképnél fog hagyni, s elmenekül előlem örökre? Mikor megszólal, akkor dobogni kezd a szívem, s nem tudom miért de szomorúvá válok a szavai nyomán.
- Mi nem oké? Hogy én szeretnék boldog lenni veled? Hogy én szintén ember vagyok és vannak gyengeségeim? – teszem fel a kérdést, miközben ő csak néz rám, mint borjú az új kapura. Végül csak elkapom őt, hogy a tömegen keresztül egy nyugodtabb helyre húzzam, mit sem törődve a többi emberrel. Falhoz nyomom testemmel, miközben teljesen kitálalok neki. Nagy nehezen tud csak tőlem megszólalni, de akkor sem édeset vagy kecsegtetőt. Egyenesen elutasítja a kapcsolatunkat, ami elég érzékenyen érint. A színjáték kedvéért hamis könnyeket hullajtok, s várom, hogy valami csoda történjen.
- Szóval teljesen közömbös vagyok, s bele sem gondolsz, hogy milyen lenne a közös napjaink. – szólok hozzá, azonban nem kell sokat várnom rá, hogy olyat mondjon, amiben titkon reménykedtem. Nem örülök meg egyből a dolognak, hogy ő haza akar vinni, ezért teszek úgy, mint ha rosszul értettem volna.
- Micsoda? – hangom kérdő, azonban nincs időm elmélkedni, mert ekkor ő kezd el húzni engem. Követem őt, mint kisgyerek az anyját. Topánkámban tipegek mögötte, mert úgy suhan keresztül a tömegen, mint a szélvész. Látom a sok meglepődött arcot, sőt egy-egy illetlen beszólást, mint, hogy szívesen beszállna harmadiknak, vagy hogy jó lenne őket dárdára húzni. Fogalmam sincs, hogy miként reagálhatnék ezekre, mert egyik pillanatról a másikra beülünk egy taxiba. A kérdése hallatán ránézek, majd szipogok még látványosan.
- Ha nem zavarlak vele. – szólok válaszként, remélve abban, hogy nem lát át az álcámon. Hamarosan kikötünk nála, ahol illedelmesen kezdek el viselkedni. Ott állok meg, ahol elengedi végre a kezem. Átfut az agyamon, hogy csajos estéről beszélt. A zene kezd lenyugtatni, ám ő a konyhában tevékenykedik. Szöget üt a fejembe, hogy talán lazulnom kellene. Magamtól megkeresem a fürdőszobát, ahol a műkönnyeim lemosom. Mikor visszatérek, s még nem figyel rám, akkor én egyszerűen könnyítek a ruházatomon. Egész egyszerűen fehérneműig vetkőzöm. A mai nap folyamán egy lila színűt vettem fel, ami benne érdekesség, hogy mind a kettő drágának tűnik. Igazán ízlésessé teszi a megjelenésem. Magyarán szólva kívánatossá, bár szerintem Lena ugyis ellenáll neki. Odasétálok hozzá, hogy megtámaszkodjak a közeli falnál. Olyan pózt veszek fel, ami kiemeli mesés vonalaimat.
- Akkor csajos este lesz? – kérdezem tőle ártatlanul. Az ajkaim édesen nyitva hagyom.
- Mit készítesz? – hallatom a hangom, miközben tekintetem egy pontra összpontosít. A nőies hátsója igazán beindító látvány, így nyelek egyet. Ha pedig haladok felé, akkor a dús, nagyobb idomai szintén említésre méltóak.

Nem tudok mit kezdeni hirtelen szomorú hangulatávol. Tétlenül pislogok csak rá. Hisz alig pár órája ismerjük egymást! Nem várhatja el, hogy érzelmeket táplálja iránta. Megkedveltem, mint barátot, de nem szeretnék beleesni abba a meggondolatlan hibába, amit anno vakon elkövettem. Még ha féfi lenne avval sem tudnék közelebbi kapcsolatba kerülni pár óra után... mrmint akkor még nem beszélhetünk érzelmekről! Szerencsére enyhül a feszültség a taxiban aztán hazaérve egészen feloldódok ismét. Előre megyek, hisz még nem ismeri a kis lakást, felkattintom a villanyt majd mikor beséltál kedves hangon invitálombe.
-Érezd magad otthon Drága! Gyere csüccs le, mindjárt jövök!
Elszambázok a hálószobámba bekapcsolni a cd lejátszót. Halk jazz hangzik fel kiúszva vendégemhez a nappaliba is. Rögtönzött idegenvezetést tartok Anissának, és amíg ő eltűnik a fürdőben előkészítek neki egy kényelmes, meleg mamuszt. Bűntudatom van mert ilyen kellemetlenséget okoztam neki, de hát ez annyira tehetetlen helyzet! Inkább most azzal foglalkozok, hogy minél jobban érezze magát, elfelejtsük a kis szomrúságot.
Úgy döntök nekiállok a vacsorakészítésnek, s amíg az sül lesz idő kényelmesebbe öltözni, mert valljuk be egy idő után kezd kényelmetlen lenni ez a gönc, természetesen Anissának is adok pihizős ruhát, ha szeretné. Így hát beveszem magam a konyhaba, nekiállok zöldséget aprítani. Lépteiből hallom, visszatért Anissa.
-Zöldséges lasagne-t csinálok, remélem szereted! Ha nem, csinálok mást! -mondom még mindig a zöldségekre figyelve.
-Kérsz valamit inni? -kérdezem, hátrafordulok a poharakhoz, leveszek kettőt, aztán a lány felé fordulok velük.Leesik az állam szó szerint, még az egyik pohár is kiesik kezemből a megdöbbenéstől, nagy csattanással ér a kőpadlóra. Anissa fehérneműs testével találom szembe magam, amint csábosan támaszkodik a falnál. Egy férfi biztosan most azonnal ledobálná magáról minden ruhát, kérés nélkül rohanná le a lányt, de én nő vagyok az isten szerelmére!
-Ohh.. Ömm izé, máris hozok egy pólót! -nyögöm bárgyún, elrohanok a hálóba kikeresek egy szé, laza polót meg egy pamut rövidnadrágot és visszatérve Anissa kezébe nyomom... szemeim a "kérlek ezt vedd fel" -t tükrözik. Idegesen térek vissza a pohármaradványokhoz. Én buta felmarkolok egy adag üvegszilánkot arra gondolva, így egyszerűbb persze jól megvágja tenyeremet.
-Ó a francba! - visítom, mert hirtelen minden tiszta vér lesz, nem nagy a seb de biztosan ért egy hajszáleret, mindjárt elmulik! Betekerem egy szalvétával összeszedem a törmeléket. Majd mintha mi sem történt volna mosolyogva tűnök fel a pult mögül.
-Hát ez nem indul túl jól, ne haragudj, kicsit szétszort vagyok!

Anissa csak követi Lenát a taxitól egészen a lakásáig. Természetesen megjegyzi a helyet, mert van egy olyan érzése, hogy a később jól fog jönni. Felérve lámpát kapcsol a házi gazda, aztán behívja a lakásába az alig ismert nőt. Kedves szavai nyomán a válasz hasonló.
- Köszönöm, igazán rendes vagy. Remélem nem zavarlak – Ejti ki a szavakat Anissa, miközben leveszi illedelmesen a cipőjét, majd elkezd nézelődni. Lena zenét kapcsol, aztán a vendégét meleg vendégszeretetben részesíti. Jól érzi magát, vagyis jobban mondva egyre jobban. A szomorúság apró kis jelei szintén eltűnnek az arckifejezéséről, mikor most először szöget üt a fejében a házigazda szavai. Érezze jól magát, sőt mint ha otthon lenne. Ez a gondolat lassan megérik benne, hogy végül ledobálva kényelmetlen gönce nagy részét fehérneműben legyen. A komfort érzésének sokat segít, így mosolygós arccal indul a konyha rész felé, ahonnan illatok kezdenek el szállni felé. Mikor meghallja, hogy mi lesz vacsorára, akkor egyből válaszol.
- Nem vagyok válogatós, s ne pazaroljunk. Jöhet nyugodtan – adja meg a választ, nem sokkal később viszont rákérdez a szomjúságára. Nagyot sóhajt, mert kezdi azt érezni, hogy Lena mindenáron meg akarja őt vigasztalni.
- Lena, egyáltalán nem vagyok szomjas – érkezik tőle ez határozottan, azonban a barátnője csak felé fordul. Látja, hogy mennyire megbámulja őt, így kezdi rosszul érezni magát a helyzetben. A csattanásnál Anissa felsikkant egyet a helyzet kedvéért, majd eltakarja a testét, mint ha annyira szégyenlős lenne. Beszélgető társa valamit mond a pólóról, aztán elviharzik valahova. Álldogál egy helyben , majd mikor vendéglátója visszatér két ruhadarabbal, akkor értetlenül néz felé.
- Nem, nem te mondtad, hogy érezzem otthon magam? – teszi fel a kérdését, miközben a vendéglátója a kezét elvágja. Nem kell több Anissának, hogy akcióba lendüljön. A vér vonzó számára, ami leginkább vérmániás énjének szükséges. Nincs rajta az öltözet, amit Lenától kapott, így még mindig a fehérneműiben feszít.
- Hadd nézzem! – hangja kissé parancsoló, ám ennek élét egy biztató mosollyal próbálja elvenni. Elveszi onnan a szalvétát, hogy ránézzen a sérülésére. Nem tud ellenállni a késztetésnek, ezért a tőle telhető legerotikusabb nyalással ér hozzá a sebéhez, majd ezután bekapja a szájába. A vendéglátója meg ha menekülni akar, akkor először a ragadozó lágy karolásával kell szembenéznie. Anissa gyengében magához karolja, s nem engedi elszabadulni. Kiveszi Lena ujját a szájából, majd sóhajt egyet.
- Olyan kívánatos vagy, nőies nagy telt keblek, formás csipő, jó hátsó és lapos has. Egyszerűen gerjedek rád. – közli, miközben kicsit pirul a helyzet miatt.

Persze, persze csak túlspilázom a dolgokat. Le kell higgadnom hisz csak egy vendég, egy kedves lány! Nem is értem mit pattogok. Biztos vagyok benne, hogy szól ha kér valamit. Nekem csak arra kell figyelnem ne égessek oda semmit. Egy pillanatra rátekintek, valóban ezt mondtam... De nem erre gondoltam. Vegülis felőlem abban mászkál, amiben jólesik neki, Láttam én már fehérneműben nőt...az mellékes, hogy akkor az ágyban kötöttünk ki...
-Persze, igaz, ahogy kényelmes! -bólogatok hevesen. Így hát nem is veszi fel a ruhákat, és érdekes mert egyre kevésbé zavar. Miért is zavarna, ha így falngál... akár szobatársak is lehet én, akkor pedig végképp elkerülhetetlen ez a látvány. Nem jelent egyből szexet. Ugye?! Valamit ki kéne találnom, ez a fránya seb még mindig vérzik. Úgy ügyeskedek a késsel, hogy az ne érjen hozzá.
-Nem vésze, egy kis karcolás csak. -hagyom had tegye, amit akar a kezemmel addig másikkal tepsibe kezdem pakolgatni a zöldségeket. Ismét a frászt hozza rám mikor megérzem nedves nyelvét ujjamon aztán az bekerül puha ajkai közé. Basszus. Megfagyok, mintha csak kőből faragott szobor lennék, próbálok nem figyelni ténykedésére, és a vele keltett furcsa bizsergésre.
-Te, a vérem... de ez... fura. Anissa, úgy érzem nem mindent mondtál el...
Mormogom megkövülten szememet nem véve le arcáról. Egy szó jut eszembe azonnal erről: vámpír. Persze ez mulattságosan hangzik...a helyzet azonban cseppet sem az. Menekülni szeretnék, de megakadályoz benne formás testéhez vonva enyémet. Kétlem, hogy a parfümömet szeretné megszagolni. Feltevésemet szavai megerősítik miszerint kívánatos vagyok, felsorolja minden tetszetős tulajdonságomat. Még szeretném tartani magam, még nem késő abbahagyni a játékot! Kiszabadítom magam arréb lépek, nyerve magamnak egy kis időt. Majd kitalálok valamit! Valami ürügyet amiért nem jutunk el végül az ágyig.
-Van kedved filmet nézni? -kérdezem pihegve az izgatottságtól, amit okozott előbbi kis akciójával. Megborzongok, mert újra eszembe jut, az előbb megkóstolta véremet, ez olyan morbid, nem tagadom... egy kicsit azért tetszik. Igenis eljátszottam a gondolattal milyen lenne belemenni a dologba, eljátszadozni egymással aztán... aztán reggel úgyis egyedül ébrednék, rájönnék mekkora hülyeséget csináltam, elátkozom magam meg a telhetetlen kíváncsiságomat, és kezdődnek a napok előről.

Fogalma sincs, hogy mi a gond Lenával, mert olyan furán viselkedik a társaságában. Itt nála végre kettesben vannak, s nincsenek reájuk tekintő szemek. Kicsit megsajnálja a lányt, mert nem tudja mit gondoljon róla. Nagyokat pislog, mikor hallja tőle, hogy mégis abban lehet, amiben szeretne lenni. Kezdi úgy érezni, hogy csak bajt okoz a társának. A következő tevékenység, amit csinál Anissa, hogy próbálja elállítani a vérzést, ehhez pedig az ajkait veti be. Beszélgetőtársa megint lefagy a ténykedése nyomán, s igen csak meglepődik annak szavaira.
- Csak el akarom állítani a vérzésed, már ha nincs sebtapaszod. Gondoltam, így hamarabb eláll. Micsoda? Nem mindent mondtam el? – hülyén érzi magát, mert egyáltalán nem titkol előle semmit, kivéve azt, hogy vérmániás és őrült gyilkos.
- Jaaaj! Remélem nem azt gondolod, hogy vámpír vagyok. – próbálja egy mosolygással elsimítani a kettejük közti feszültséget. Kiszabadítja magát Anissa karjaiból, hogy végül filmezést ajánljon fel. Női megérzései azt sugallják, hogy kéreti magát a Vöröskéje, s minél inkább húzza a kapcsolatuk kezdetét. Végül beleegyezik, amit először egy nagy sóhajtás jelez.
- Jó, nézzünk filmet. – egyezik bele, majd odasétál a pólóhoz és a rövidnadrághoz. Nem vonul félre, mert nincsenek benne félelmek, hogy egy nő fogja látni. Testnevelés órák jutnak az eszébe, ahol egy egész osztály látta őt, s rendszerint nevetett rajta. Neki nincsenek nagy mellei, tán a közepestől kisebb. Csak éppenséggel abban az osztályban minden más lány szépen pendült. Hülye genetika az egész. Szóval ott Lena előtt dobja le fehérneműit, de ezeket szintén erotikusan teszi, öntudatlanul. Felhúzza magára a pólót, aztán a rövidnadrágot, amit nem gombol be.
- Milyen filmet fogunk nézni? – kérdezi, miközben odasétál a vendéglátója elé. Az láthatja, hogy a mellbimbói átfúrják kissé a póló anyagát, sőt ahogy rásimul felsőtestére, akkor úgy rajzolja ki mellinek vonalait.
- Még mindig vérzel? – érdeklődik, mert most egy ideig átveszi az uralmat a vérmániás énje felett. Természetesen még most sem mondott le Lénáról, így néha lustán ráemeli a tekintetét, hogy egyenesen a nagy telt idomait csodálhassa. Ám maga alatt vágja a fát, mert erre búja gondolatok ezrei ötlenek fel benne, amitől mellbimbói kezdik teljesen átfúrni a ruha anyagát.
- Édesem, meddig akarod nézni a melleim? Ha vágysz rájuk nyugodtan mond el. – állít egy csapdát a lánynak, hátha botor módon beleesik.

Bocsánatkérőn nézek rá, tényleg hülyén vislkedek.
- Sajnálom, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy mostanság bárki ápolgasson. Utoljára anya pátyolgatott...
Rájövök mennyire jólesik az odafigyelés. Megdícsért, szépnek tart, kedves velem meg még segíteni is akar, mindennek csillapítania kéne honvágyamat, át kéne adnom magam a jóleső érzésnek, ehelyett tahó módjára viselkedek vele, menekülök, mint valami gyilkos elöl. El is szégyenlem magam rendesen.
-Jaj, dehogy! Vámpírok nem léteznek! - csak nem szokás másnak a vérét nyalogatni, ugye? Vagy csak nekem nem tűnt még fel ez az ínyencség. Igazán be kéne már ragasztanom ezt a nyavajást mielőtt tovább borzolja itt a kedélyeket. A csaphoz sétálok, lemosom ujjamról a maradék, meg a frissen serkenő vért. Hiába turkálok azonban a fiókban seholsem találok egy nyamvad sebtapaszt sem, így inkább feladom. Megakadályozva, hogy bármi összekenjek számba veszem ujjamat, így rohangálok ismét fel alá, de segol sincs semmi kötszer. Ezekszerint vennem kell majd, hogy-hogy eddig nem vettem eszre, hogy nincs?
-Milyen filmeket szeretsz? -fogalmam sincs mik vannak itthon, de amig elkészül a vacsi legalább gyorsabban telik az idő. Én igazán nem szeretnék ennyire rideg lenni vele, csak hát... Gyorsan a DVD-s polchoz sétálok, mielőtt újra sarokba szoríthatna. Komolyan, nem tudom hogyan reagálnék rá, ha újra olyan közel jönne, és ugye semmilyen meggondolatlnságot nem csinálunk! Most komolyan? Minek áltatom magam? Pontosan tudom mi kell ahhoz, hogy elszakadjon nálam a cérna és akkor már mindenmindegy.
Leveszek pár tetszetős filmet, a kávézó aztalra terítem őket.
-Válassz! Ezek szerintem egész jók, de ha nem tetszenek, még ott van pár, a felét talán még nem is láttam. - hangom kedves,lágy, vidám nem olyan mint ezelőtt kicsivel, mikor olyan visszautasító voltam vele. Zeretném ha vendégem megszeretne itt lenni, ha otthonosan érezné magát.
-Oh, már nem, észre sem vettem! Biztos te gyógyítottad meg! -mondom nevetgélve, utalva az előbbiekre. Kedves lány, csak kicsit furcsa, de ez nem baj, ez jó!
-Én nem, néztem őket... -vagy igen?! Dehogy a férfiak szokták bámulni a nőket, én lány vagyok! - Úgy érzem Anissa, te jobban vágysz valamire? Mond nyugodtan, aztán majd meglátjuk mit hoz az este! -dorombolom sokatmondón. Nem mintha nem tudnám mit szeretne tőlem.

Anissa Lena nézésétől megenyhül, sőt egészen aranyos teremtésnek látja barátnőjét. Nemhiába akarja őt megszeretgetni, bár az túlmutat a barátság fogalmán. Ajkai mosolyra fordulnak, mikor meghallja, hogy mit mond beszélgető társa, sőt odalépdel hozzá, hogy a vállára tegye a kezét.
- Nézd, én szintén szívesen ápolgatlak, csak szólnod kell. Szívesen meghallgatlak. – mondja neki határozottan, miközben biztató arckifejezését ölti magára. Fogalma sincs róla, hogy mi járhat a másik agyában, azonban próbál rájönni magától. Következő fordulóban végül kijelenti a partnere, hogy nem lehet vámpír Anissa, mert azok nem léteznek. Kuncog egy jó ezen az állításon, s talán jobb kedvre deríti az édes csilingelős hang. Nézi azután, hogy miként kapkod Lena a dolgokkal, majd próbál keresni egy sebtapaszt.
- Nekem bármilyen film jó – adja meg a választ. Nem félős lány, aki rögtön összecsinálja magát az első félelmetes jelenetnél. Emellett igényli a romantikus filmeket, meg természetesen az akció filmeket. Végül Lena az, aki kiválaszt néhány filmet, majd az asztalra kiteríti őket. Nézegeti őket, azonban egyszerűen választ egyet a többi közül, aminek a borítója egészen szimpatikus. Egy bikiniben feszítő hölgy, egyik kezében kard, míg a másikban egy pisztoly. Komolyan néz, mint aki mindenkit kinyír. Elveszi a többi közül, majd a barátnője felé nyújtja.
- Ezt választom, már ha benne vagy. – szól hozzá édesen, s fogalma sincs róla, hogy milyen jelenetek lesznek benne. Egy 18+-os film, s egészen pontosan két órás. Idejük mint a tenger, így tehát nyugodtan végignézhetik. Visszatérnek a sérülésre, mikor Anissa hirtelen felkel a helyéről, majd odasiet a kis táskájához. Mikor visszatér, akkor egy kiscicás sebtapasszal tér vissza.
- Elfelejtettem, hogy nálam van. Tessék – nyomja rá biztonság kedvéért Lena sérülésére, mert gondoskodni szeretne róla. Még elfertőződhet a sebe, ha nem vigyáz vele. A csapdába félig meddig beleragad az áldozat, így nem kell több neki. Édes csípőmozgással közelít felé, majd Lena elé érkezik meg. Nem hagyja a másikat gondolkodni, vagy menekülni, hanem lop az ajkairól egy hosszadalmasabb nyelves csókot. Balja átkarolja a nőiesebb teremtést, míg a jobbja rásimul a telt idomaira. Elkezdi simogatni, sőt tapogatja lágyan. Apró puszikat küld neki, s érezni benne a szenvedélyt. Minden mozdulata azt suttogja, hogy téged akarlak kicsim, légy enyém. Nem sokáig teszi, mert inkább utána elfordul.
- Bocsánat elragadott a hév, meg úgy se törődnél egy sokat csalódott nővel, mint én. – visszasétál a helyére, majd leül oda.
- Megnézzük azt a filmet?

Azt mondja neki bármelyik film jó, örömmel ki is választok egy sci-fit, mire ő megtalálja a azt az egy DvD-t amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Fogalmam sincs honnan varázsolódott a többi közé, borítóját tekintve biztosan nem én vettem, de ha kiválasztotta nézzük meg azt, lehet aztán egy tök jó film. Visszasüllyesztem tehát a kezembe lévőt a többihez és velük együtt visszapakolom őket a helyükre.
-Szóval ez? Rendicsek! Bepakolom a vacsit a sütőbe aztán jövök addig elindíthatod ha gondolod!
Mielőtt mehetnék egy kiscicás ragtapaszt tesz a kezemre, ami annyira cuki, szinte zabálnivaló!
-Jaj köszönöm, ez nagyon édes!
Ujonnan szerzett cukiságbombámmal indulok eredeti célom felé, ami újra meghiúsul. Anissa mint ragadozó a prédáját ejt rabul, összepréselve minden porcikánkat. Tudom mi következik, azt hiszem bele kell törődnöm... Be is következik amire számítottam, csókja nem ér váratlanul. Puha ajkai meglepően kellemes érzést keltenek mire ösztönösen visszacsókolok. Magamat is meglepem milyen szenvedéllyel teszem ezt. Hálát adok az égnek mikor elrebben, így újra levegőhöz, sőt tiszta gondolatokhoz jutok. Különös.
-Ömm... azt hiszem... ne kérj bocsánatot kérlek! Igazából jó volt.
Szuszogom, s közben üveges tekintettel bámulom a szőnyeget.
-Pillanat és itt vagyok! - magára hagyom, részben azért, amit mondtam részben mert kell az a szobányi távolság és néhány percnyi idő, hogy átgonoljam mit akarok az estétől. Igazából már minden mindegy, örülnék ha szépen csendben megnéznénk a filmet, de az sem zavarna ha reggel arra nyitnám ki szemeimet, hogy megmoccan mellettem. Gyorsan elintézem konyhai teendőimet, majd átsétálok a szobámba, kényelmesebb öltözékre váltani. Gondosan becsukom magam után az ajtót, aztán elkezdek a szekrénybe kotorászni. Találok egy selyem hálóinget, levendulaszínűt. Soha nem volt még rajtam, egyszer karácsonyra kaptam. Felveszem. Mintha rámöntötték volna. Megfésülködök, és visszatérek vendégemhez.