Napok óta az utónévkönyveket bújtam, valami igazán egyedi és különleges név után kutatva, ami megfelelő lesz a babánk számára. Elég sok időm volt, mert Noah nem igazán mutatott felénk különösebb érdeklődést. Az első néhány napban a hormonjaimnak hála rengeteget bőgtem és minél inkább abba akartam hagyni a nyavajgást, annál inkább rám törtek a kedélyváltozások. Az egyik percben még nevetve tévéztem, a következőben már elhasználtam egy csomag zsebkendőt. Kerekedő pocakomat sem tudtam még megszokni, pedig már nem tudom arra fogni, hogy jól bekajáltam. A kezeim is automatikusan siklottak a hasamra, ha a közértben valaki túlságosan megközelítette. A kedves idős hölgyek nevetve adtak tanácsot és vadul simogatták a hasam, miközben vígan ecsetelték saját szülésüket. Bizarr élmény volt, de legalább nem azon agyaltam, vajon mit csinálhat, hol lehet és kivel lehet Noah. A párizsi kórházban töltött néhány nap elég volt ahhoz, hogy tényleg biztos legyek kettőnk dolgában, erre most jött ez a pár nap szünet és megint bizonytalan lábakon érzem magam.
Sőt, akkor sem lettem nyugodtam, amikor meghallgattam az üzenetét. Persze valahol mélyen azért megkönnyebbültem, hogy legalább még a képben vagyok, de nem teljesen csitult el az aggodalmam. Kellett néhány perc, mire az agyam ismét munkába lendült és feldolgozta a hallottakat. Beszélni akar velem. Száz meg száz hülyébbnél hülyébb gondolat ragadott magával és mivel elég pesszimista lány vagyok, sem esküvőről, sem összeköltözésről nem álmodtam. Még a szeretlek szó is ritkán hagyja el a száját, nem várhatom el tőle, hogy térdre ereszkedjen az utca kellős közepén. Az amúgy sem az ő stílusa.
Valamivel le kellett foglalnom magam. Leültem egy székre, odacsúsztam a gardróbom elé és válogatni kezdtem a ruhák között. Semmi olyan ruhám sincs, amire azt tudnám mondani, hogy igen, ezt egy kismama is bátran fölvenné. Találtam egy kanárisárga felsőt, ami elég hosszú volt és nyúlt is, szóval belebújtam. Így nem mehetek ki az utcára, megszólnak érte. Ezért belebújtam egy fekete cicanadrágba és a nagy kotorászás közepette előkerült a kedvenc blézerem. Az egész alakos tükörben végignéztem magamon és elégedetten bólintottam. Belebújtam egy, a cipőmhöz színben passzoló cipőbe és a mosdóban felfrissítettem reggeli sminkemet. Hutch húsz percen belül megérkezik, addig még van időm a hajammal babrálni. Az egyik oldalamra húztam az összeset és befontam. Kényelmes viselet és nem viszi szanaszét a szél. Lassú, komótos léptekkel szeltem át az apró lakást, táskát akasztottam a karomra, amiben benne volt minden, amire szükségem lehet. Víz, szájfény, mobil, női dolgok és a lakáskulcsom. Vetettem magamra még egy utolsó pillantást és mosolyogva léptem ki a lakásból. Gondosan bezártam és néhány perc múlva sarkaim már az öreg vegas-i betont koptatták, ahogy a koromfekete Audi-hoz sétáltam.
-Szép napot Hutch. – A sofőr rám emelte sötét szemeit a visszapillantó tükörben, megemelte kalapját és szépen besorolt a reggeli forgalomba. Az órámra néztem, izgatottan fészkelődni kezdtem a hátsó ülésen és egyre csak arra gondoltam, lesz valami ebben a napban, ami gyökeresen megváltoztatja az életemet. Csupán arra nem bírtam rájönni, hogy ez nekem jó lesz vagy rossz.
Annyira belemerültem a gondolkodásba és latolgatásba, hogy Hutch mély baritonja szakított ki belőle.
-Miss Munez, megérkeztünk. – Előre pillantottam, de nem láttam a volán mögött. Aztán megéreztem a szellőt arcomon és mosolyogva csúsztam kinyújtott keze felé. Kisegített a kocsiból, kedves mosolyt villantott felém és elnézett a boltokkal sűrűn kirakott utca felé. Követtem a tekintetét és a szívem nagyon dobbant. Mély, tisztító levegőt vettem, zavartan, megszeppenve tettem meg azt a néhány lépést, ami elválasztott minket egymástól. Háttal állt nekem, a kirakatokat bámulta, így bátran lopózhattam a háta mögé és suttoghattam a fülébe, lábujjhegyre ágaskodva.
-Megjöttünk. – Léptem mellé és meg akartam csókolni, de tetteimet meggátolták gondolataim. Végignéztem mindig hibátlan külsején és bár most elég lezser öltözetben volt, hozzá képest prolinak tűntem.
-Forgalom volt. Hutch próbált sietni, nem az ő hibája, hogy késtem. – Próbáltam menteni a menthetetlent, de szinte biztos voltam abban, hogy hazaérkezésünk pillanatában Hutch már tudni fogja, miféle sors vár rá. - Régóta vársz? – Idétlen kérdés, idétlen helyzetben. Mintha az időjárásról kérdeznék. A lőtéri kutyát, meg a vak asszonyt nem érdekli most az idő.
-Azt hiszed, ha a sofőrödet utánam küldöd, az pótol téged? – Bukott ki belőlem sérelmem. Napok óta nem láttam, szerettem volna vele együtt kitalálni a baba nevét. Vannak olyan dolgok, amiket a szülőknek együtt kell megtenniük, de az elmúlt napokban egyedül kellett ezekkel szembenéznem.
-Beszélni akartál velem. Kezdetnek mondjuk elmondhatnád, mit csináltál, amíg hanyagoltál bennünket. – Néztem a kirakatra, majd rá, aztán ismét a kirakatra és ujjaimat a kilincsre fontam, majd szúrós pillantással beléptem az üzletbe. Az sem érdekel, ha itt és most kell jelenetet rendeznem, de velem ezt még egyszer nem csinálja meg. Nem fogok napokig azon aggódni, hogy él e még vagy már az országot is elhagyta. Felelősséggel tartozik ezért a babáért ugyan úgy, ahogy én is. Én felnőttem ehhez a feladathoz, neki is ideje lenne már.

Szemeim már az üzlet polcain kalandoztak el és elképzeltem a babánkat ezekben a méregdrága ruhákban. Kislányt szeretnék, egy édes, imádnivaló kislányt, aki ugyan olyan lesz, mint mi. Egy kicsi belőlem és egy kicsi Noah-ból. Markoltam a kilincset, bájosan mosolyogtam az eladónőre, aki amint megpillantotta a jól berendezett kirakaton át Mr Milliárdost, azonnal felcsillant a szeme. Azt hiszem úgy, mint a mesékben, dollárjelek villogtak a szeme helyén. Tettem egy lépést, hogy beljebb kerüljek, de erős ujjak tekeredtek törékeny csuklóm köré, akár egy bilincs és minél inkább ellenkeztem, annál szorosabbra húzódott.
-Eressz el. Ez fáj Noah. – Rántottam egyet a kezemen, mire ahelyett, hogy elengedett volna, vonszolni kezdett maga után. Ami valljuk be, tizenöt centis sarkakkal nyaktörő mutatvány a macskaköves utcán. Nem is ellenkeztem tovább, csendben követtem, miközben árgus pillantások kísértek minket. Gonosz módon kigomboltam a blézerem és hagytam, hogy a pocakom megvillanjon a nyilvánosság előtt is. Nesze neked, remélem ácsorog errefelé egy dolgát végző paparazzi.
-Mindig hibáztatsz valakit. Sosem gondolsz arra, hogy esetleg tényleg önhibáján kívül történnek dolgok. – Kiállok Hutch mellett, nem szúrhatja le csak azért, mert a vegas-i forgalom maga a pokol. Nem az ő hibája volt és emellől nem is tágítok. - Mellesleg megkaptam a virágokat is és a péksütiket is, de érdekes dolog lett volna bármelyikkel is kielégítenem magam, ugyanis a barátom, a gyerekem apja, valahogy túl elfoglalt volt ahhoz, hogy akár öt percet is szánjon ránk. – Rettentő dühös voltam, akar veszekedni vele a fene, de nem tehetek róla, ha kihozza belőlem. A hormonjaim amúgy is mókuskereket játszanak velem. Idegesen ültem le vele szembe és most cseppet sem lágyított el a kedves gesztusa. Résnyire nyílt ajkakkal hallgattam, amit mond és csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy közbekotyoghassak.
-Nem viselkedhetsz így velem. Nem tűnhetsz el napokra és nem intézheted el annyival, hogy péksüteményeket küldesz nekem. Ez nem így működik Noah. – Csattantam fel halkan, visszafogottan, csakhogy ne szegeződjön ránk még több kíváncsi szempár. Hátradőltem a székben, az étlapot olvastam és amikor meghallottam a pincérnőt, szóra se méltattam. Láttam a szempilla rebegtetést, láttam megjelenni a pírt az arcán és magamban gúnyos mosolyt öltöttem. Csináld kisanyám, Ő az enyém…
-Amit az úr óhajt. Azt eszem én is. – Bájos mosollyal néztem a lányra, megszorítottam Noah kezét és rosszul lettem a színészkedéstől.
-Én meg azt nem akarom, hogy napokra eltűnj. – Néztem a távolodó lány után és felsóhajtottam. Hát mindig végig kell néznem, milyen reakciót vált ki a nőkből? Sosem fogom megszokni.
Mondani akartam valamit, valami frappánsat vagy sértőt, de mire felötlött bennem a gondolat, belém fojtotta. Némán hallgattam a történetet a cégről és az alapítványról, aminek a létezéséről eddig nem tudtam. Apám is bőkezűen adakozott, de sosem voltam azokon a rendezvényeken, ahol agyon ajnározták és dicshimnuszokat zengtek róla. Felfordult volna a gyomrom tőle. Most viszont, ámulattal figyeltem, ahogy a kedve percről percre változik meg, ahogy a szeme felcsillan, miközben arról beszél, mennyi jót tehetnek ezekkel a gyerekekkel. Sikerült felbolygatnia a hormonháztartásom és kevésen múlott, hogy ne bőgjem el magam.
-Sosem beszéltél nekem erről az alapítványról. – Egy pillanat erejéig elfogott a bűntudat. Órákat, sőt, napokat töltött azzal, hogy ezeknek a gyerekeknek akár egy percre is boldogságot varázsoljon, én pedig gonosz módon féltékeny vagyok rájuk. Az étvágyam is elment saját magamtól. Már nem kívántam a palacsintát, noha néhány perccel ezelőtt ölni tudtam volna egy falatért. - Szívesen segítek, ha szükség van rám. Imádom a gyerekeket. – Enyhíteni akartam a bűntudaton, na és persze szeretek emberek között lenni. Most viszont bezárkóztam volna vele a négy fal közé. Olyan régen ért már hozzám, már azt sem tudom, milyen az, amikor mindent elsöprő hévvel csókol. Hallani akarom amikor felmordul hozzáértő ajkaim kényeztetése alatt, amikor morog és amikor a nevemet suttogja vágytól elfojtott hangon.
-Jól vagyunk, de nagyon hiányoztál. – Biggyesztettem le ajkam és ujjaim a pohár szélén játszottak. - Napok óta az utónévkönyveket bújtam és arra gondoltam, ha kisfiú lesz, lehetne Noah vagy Oliver, ha kislány, akkor pedig Ava vagy Bluebell. – Minél különlegesebb annál jobb, bár ezek elég hétköznapinak hatnak. Nem akarom, hogy a gyerekünket megbabonázza és gusztustalanul erkölcstelen emberré tegye a pénz, ami biztosítja egész életében a luxust.
-Egyébként, biztos vagyok benne, hogy nem erről akartál csevegni velem. – Nyeltem egy nagyot és hirtelen roppant ideges lettem. Istenem, csak valami jó legyen. Biztos leesem erről a székről, ha közli velem, hogy felbontjuk a szerződést. Bár az igazat megvallva, nem igazán ennek nevében élünk az elmúlt hónapokban, amit persze nem is bánok.
-Figyelj, ha ez az egész kettőnkről szól és a közös életünkről, akkor most bökd ki, amíg még valamennyire nyugodt vagyok. Mondtam, hogy semmit nem várok el tőled. Nem kell eljátszanod a felelősségteljes apa szerepét, ha neked ez kényelmetlen. Nem akarom, hogy azért legyél velem, mert kényszerítve érzed magad. – Szaladt ki belőlem egy szuszra minden kétségbeesett szó. Mert így utólag visszagondolva, be vagyok tojva rendesen. Egyedül ezt nem tudnám végigcsinálni. Hazamenni Mexikóba pedig felérne egy öngyilkos merénylettel. Szóval kérlek Holloway, kímélj meg a halandzsától és nyögd ki végre, miért is vagyunk most itt. Addig is, hogy lenyugtassam magam, pocaksimogatással töltöttem azt a néhány ijedt percet, amíg összeszedi gondolatait és rám nem zúdítja őket.
Zsebkendő, nincs nálam zsebkendő. Biztos, hogy bőgni fogok. Efelől nincsenek kétségeim.

Fogalmam sem volt, hogy alapítványa van. Ezt az oldalát valahogy mindig is jól titkolta előlem. Persze tud gyengéd és odaadó lenni, effelől senki se kételkedjen, de sosem gondoltam volna, hogy ezekből a tulajdonságokból idegenek is kapnak, nem csak én. De nem lehetek irigy, különösen azért nem, mert gyerekekről van szó és mert én is anya leszek.
-Nem tudom, tudod milyen vagyok, ha sok ember vesz körül. Egyszerűen leblokkolok. Ha nem kell beszélnem és elvegyülhetek a tömegben, akkor szívesen elmegyek veled. Szeretnék részt venni az alapítvány munkálataiban. – Széles mosolyra húztam számat és eltökélt szándékom volt, hogy valóban kivegyem a részem ebből az egészből. A gyerekek védtelenek, szükségük van a támogatásra és a szeretetre. Ha másképp nem kaphatják meg, csak így, akkor bármit megteszek, hogy mosolyt lássak az arcukon. De legfőképpen Noah arcán. Látszik rajta, mennyire szívén viseli ezeknek a gyerekeknek a sorsát.
-Nem vagyok túlzottan éhes. – Húztam el a számat, de azért a villám hegyére tűztem egy epret, amit sikerült elég lassan elnyammognom és sikerült elvennie a rossz gondolatokat azzal, hogy a gyereknevekről beszélgettünk.
-Na nem, nem lesz a fiam Anthony, sem Isaac. A Lucas vagy az Oliver, ami nekem tetszik, de megegyezhetünk A Noah-ban is. Nem lenne rossz, ha az apja után kapná a nevét. – Mosolyogtam csillogó szemekkel és az étvágyam is egyre nagyobb lett. Megettem a palacsintám felét és megittam a narancslevet. Többet nem tudok magamba tuszakolni.
-Pippa, tetszik ez a név, de a Minnie sokkal jobban. Minnie Holloway. – Ízlelgettem a nevet és bár van egy olyan megérzésem, hogy kislány lesz, biztosra még nem tudom. Addig pedig semmit nem akarok mondani Noah-nak. Nem akarom, hogy beleélje magát, aztán pedig csalódás érje. Bár nem hiszem, hogy csalódott lenne, ha fia lenne. Igazából azt sem tudom, hogy néha, milyen érzései vannak a babával kapcsolatban. Igyekszik, nagyon is és ez igazán jól esik, mégis van bennem egy kis aggodalom. Tudom, mivel jár egy terhesség, a testem már nem lesz a régi és félek attól, hogy undorodni fog tőlem. És ha ez még nem lenne elég, a képbe került az apja is. Nem találkoztam még vele, de valahogy soha nem is akartam. Láttam a tévében, az újságokban és biztos vagyok abban, hogy nem tudnák vele szót érteni.
-Rosszabbra számítottam, ami azt illeti, de nem hiszem, hogy a kiváló nagyapa címet meg fogja megkapni. Apád egy kicsit ijesztő a számomra. – Haraptam ajkamba, lehajtottam a fejem és az ujjaimmal babráltam. - Annyira… magabiztos és tiszteletet parancsoló. Hasonlítasz rá, de benned sokkal több emberség és szeretet van. – Pillantottam rá elpirulva, aztán döbbenten meredtem a tányéromra. Összeveszett miattam az apjával. A cég átadása ezek szerint csődbe ment. Vagyis eltolódott. Nem akarom ezt, nem szeretném ha Noah ezért mérges lenne rám.
-Találkozom vele, ha szeretnéd. Ha te is ott leszel. – Tettem hozzá gyorsan. Nem vagyok annyira bátor, hogy egyedül legyek az apjával. Mert bár a családom gazdag, tudom minek tart az öreg Holloway. Nem vagyok hozományvadász kurva, mint aminek egyes pletykalapok beállítanak. Igen, a pénze volt a kapcsoltunk mozgatórugója az elején, de azóta minden megváltozott. Az érzéseim iránta elmélyültek és napról napra egyre jobban szeretem.
-Nem Noah, nem erről van szó. Nem vagy gyáva, ezt sose mondtam. Én csak… én csak nem akarlak belekényszeríteni semmibe sem, de boldog vagyok, hogy velünk maradsz. Magamra hagyhattál volna, mégsem tetted. Szeretlek… – Észre sem vettem, hogy időközben az étterem megtelt és a mögöttem elterülő üvegablak mögött bizony néhány jól értesült fényképész kattogtatja gépeit. Gyűlölöm őket, megkeserítik az életünket és elvonják a figyelmem Noah-ról. Pedig most csak vele és a babánkkal szeretnék foglalkozni. Hátat fordítottam nekik és gyümölcsöt tettem a számba, nyugodt voltam, kiegyensúlyozott, de pillanatok alatt képes az érzéseimet felkorbácsolni.
-Nem rettegek és bizonytalan sem vagyok. Megszoktam, hogy rám tekeredsz az éjjel és felébresztesz, ha épp megkívánsz. – Lehalkítottam a hangom és közelebb hajoltam hozzá. Senkinek semmi köze a fehérneműimhez. - A bugyijaim meg amúgy is… – Összeszűkült szemmel néztem rá, csücsörítve vérvörös ajkaimmal, végigmértem, az agyam kattogott, a vérem felforrt és a felismerés elektromos áramként futott végig rajtam.
-Költözzek hozzád? Azt akarod, hogy veled töltsem a nap minden percét? – Könnybe lábadt szemmel ugrottam szinte a karjaiba és cseppet sem érdekelt, hogy hányan pillantanak felénk megrökönyödve. Nekem ez felér egy lánykéréssel. Megcsókoltam, tele szenvedéllyel és hálával. Biztonságban érzem magam és csak erre vágytam. Minden rossz gondolatom elszállt és készségesen pakolom át a gönceimet hozzá.
-Sok ruhám van, rengeteg cipőm és vettem pár babaruhát is. Órákat vagyok a fürdőben és rendmániás vagyok. Van egy macskám is, őt is vihetem magammal? – Cirógattam a tarkóját egyik kezemmel, másik kezemmel a mellkasán járattam ujjaimat. Annyira boldog voltam, kicsattantam az örömtől, bármit megtettem volna most neki. Felforrt a vérem, vadul kalimpált a szívem és a hasam is megkeményedett. A baba is örül.
Most már minden rendben lesz…

A névválasztással lesznek problémáink, ha Minnie meggondolja magát és megkukacosodik a végére. Szeretnék neki olyan nevet, ami illik a személyiségéhez és a nevek, amiket Noah szeretne, nem egyáltalán tetszenek. A Minnie név azonban elsőre hangzásra leírja a lányunkat. Igazi kis hercegnő lesz, akit az apja a végtelenségig el fog kényeztetni. Mindig elérzékenyülök, ha arra gondolok, mekkora utat tett meg értem Noah. A régi Noah mindig dühös volt valamiért, parancsokat osztogatott és irányította minden gondolatomat, az új ennek szöges ellentéte, bár még mindig megmaradt az irányításmániája, de sok olyan tulajdonsággal gazdagodott, amire azt mondhatom, hogy nekem köszönhető. Szeretem, imádom, vele akarom leélni az életem, de néha még mindig megijeszt a hirtelen hangulat ingadozása. Azt sem értem igazán, miért viselkedik így vele az apja. Elcseszett egy gyerekkora lehetett anya nélkül, aki megvédte volna az apjától és bár hiába voltak nekem szüleim, átérzem a helyzetét.
-Sajnálom, hogy nem ismerhetem az anyukádat. Biztos sok jót örököltél tőle. – Mosolyogtam rá és megcsókoltam. Dúltak bennem a hormonok, a feje tetejére állították az érzelmeimet, ezért nem is ellenkeztem, amikor egy kövér könnycsepp hullott a mindig tökéletesre vasalt ingjére. - Szeretnék vele találkozni. Elmondhassam neki, hogy sokat érsz és mennyire jó ember lett belőled még úgy is, hogy alig vett részt az életedben. Mert igenis az vagy. Kedves, gondoskodó, vicces és eszméletlen veled a szex. – Halkítottam le a hangomat, mocorogni kezdtem az ölébe és ajkamba haraptam. Sok férfivel volt dolgom, de egyikük sem jutatott úgy a csúcsra, hogy alig ért hozzám. Bármire képes a testemmel és mintha hozzá igazodnék. Bármit tesz vagy mond, a testem azonnal reagál rá.
A paparazzikat sikerült eltéríteni, nem zavartak minket többé. Hála a fakabátoknak, akik vagy 3 kocsival érkeztek az étterem elé és vadul lökdösték a fotósokat az út túloldalára igazoltatni. Tudom, hogy ők ebből élnek, de gyűlölöm őket. Különösen azóta, amióta egy menekülés következtében majdnem elütött egy autó. Biztos megöltem volna egyet, ha miattuk elveszítettem volna a babát. Elég volt a párizsi incidens, száz halált haltam, mire megbizonyosodtam arról, hogy a lányunk biztonságban fejlődik tovább a pocakomban.
-El sem hiszed, ez nekem milyen sokat jelent. – Remegett meg az állam és bekönnyesedett a szemem. - Azt hittem, nem visszük sokra, de nézd meg, lassan egy éve ismerjük egymást és most szülők leszünk. – Megfogtam a kezét és levezettem gömbölyödő pocakomra. Mosolyogva néztem, ahogy tenyere bátortalanul siklik a hasamon és mintha a baba is érezte volna a jelenlétét, nagyot rúgott. Még sosem éreztem ennyire intenzíven a lányunkat, szóval ez nekem is meglepetés volt.
-Érezted? Tudja, hogy ki vagy. – Vigyorogtam harminckét foggal és mosolyom akkor sem lankadt, amikor gyakorlatilag kitiltotta a kacskát a házból. Bubble kislány korom óta meg van. Még apámtól kaptam, hogy ne unatkozzak, ha épp a nővéremet nyüstölték. Megszerettem a kis dögöt, de hajlandó vagyok megválni tőle, ha arról van szó. Bubble eléggé el van kényeztetve, nem bírná ki, ha esténként nem gömbölyödhetne össze a lábamnál az ágyban. Szerettem volna mesélni neki a cicusról meg a szokásairól, de ahogy felpillantottam a pocakomról, megláttam szemében a mérhetetlen vágyat. Ajkaim résnyire nyíltak, ittam a látványát és teljesen elfeledkeztem arról, milyen hatással vagyok rá. Pontosabban az ujjaim, amik megálltak a mellkasán. Mocorogni kezdtem az ölében és mintha izzó parázsra ültem volna, úgy pattan fel. Nyelvem anélkül siklott végig alsó ajkamon, hogy tudomást vettem volna róla. Perzselt a tekintete, a vágy ott csüngött kettőnk között, amit most talán még a gyanútlan emberek is láthattak az étteremben. Nem is kérdeztem semmit, ujjaimmal szorosan fogtam a kezét és sietős léptekkel tipegtem utána a konyhán át. Az amúgy is felforrósodott bőrömet marta a konyha meleg levegője, így amikor kiértünk az elzárt parkolóba, mély levegőt kellett vennem. Megtorpantam és beleborzongtam a hangjába. Még mindig nem szoktam meg, hogy ilyen nyíltan beszél a szexről. Az autó kiriasztott, lábaim meg maguktól indultak a kocsi felé és meg sem várva, hogy kitárja előttem az ajtót, magam nyúltam a kilincs után és másztam hátra. Lerúgtam a cipőmet, be is csúszott az ülés alá, de nem érdekelt. Feltérdeltem, inge utána nyúltam és behúztam a kocsiba. Áldom az eget, hogy az ablakok sötétítettek.
-Csinálj velem amit akarsz. – Simultam hozzá, ujjaim azonnal inge gombjait bontotta, ajkaim az övére tapadtak. Teljesen felcsigázott, olyannyira, hogy félbe hagytam a gombolást és pillanatokkal később a cipzár jellegzetes hangja töltötte be az apró, fülledt helyiséget. A pára kicsapódott az ablakokon, noha alig negyed órája zártuk magunkra a kocsiajtót. Kirángattam az övet a tartójából, feszülő nadrágját egy másodperc alatt könnyebbé tettem és amikor a kezembe bukott forró, kőkemény farka, remegve vágyakoztam utána. Lenyomtam a sarkaira, megnyaltam a hegyét, hogy aztán teljesen a számba vegyem. A tövétől a tetejéig megkínoztam, nyelvem vad táncot járt körülötte, szívtam, amennyire csak tudtam és amikor az erek mentén lecsorgott az előváladék, nem hagytam kárba veszni. Néha felpillantottam rá, sűrű szempilláimon át és elégedetten néztem, ahogy teste megfeszül hozzáértő ajkaim kényeztetésétől.

Hevesen bólogattam kérdésre, amit előzőleg könnyelműen kijelentettem. Nem gondoltam bele, mit ejtettem ki a számon. Amióta terhes vagyok, szexuális életének bizonyos részeitől még a hideg is kiráz. Nem akarom, hogy bármit belém dugjon, bármivel megfenyítsen, csak ha a fenyítő eszköz maga a tenyere. Azelőtt remegve, izgatottan, túlfűtötten vártam, mit fog tenni velem, de ez mára elmúlt és fogalmam sincs, hogy vissza fog e térni valaha. Szeretem vele a vad szexet, de teljesen meg vagyok elégedve a mostanival is. Több benne az érzelem. Képes lettem volna órákig szopni, csak hogy kimutassam vele, mennyire imádom, rajongásig szeretem és bármit megtennék érte. Újra lebuktam, fogaimat gyengéden végighúztam rajta, le és fel, majd ismét lebuktam, teljesen a számba vettem, hogy aztán kínzó lassúsággal felemeljem a fejem. Hajamba túrt és bár gyűlölöm, ha irányítanak, ezt most elnéztem neki. Ki akartam mutatni, mennyire hálás vagyok azért, hogy az apró lakásomból egy palotába költözhetek a gyerekünkkel. Málló vakolat és penész szagú szobák uralják lakásomat. Semmi pénzért nem vinném oda a kisbabánk.
-Nem érdekel. – Motyogtam levegőért kapkodva, lenyaltam a számról Noah ízét és újra nekifutamodtam, de felhúzott magához. Csalódottságomat alig tudtam leplezni, ráncba szaladt a homlokom. - De én még akartam… – Markoltam alsó végtagjára és mozgatni kezdtem a kezemet, de amikor ajkai megtalálták az enyémeket, hajába túrva húztam magamhoz közelebb. Fogaink néha összekoccantak csókunk hevességétől, talán még az ajkát is megharaptam, de annyira pezsgett a vérem, nem tudtam leállni. Még úgy sem, hogy alig fértem hozzá a pocakomtól. Felemeltem a kezem, hogy lehúzhassa rólam a felsőmet és egy határozott mozdulattal a hátamra érkeztem. Felkuncogtam, ajkamba haraptam és igyekeztem nem hangos lenni. Isten tudja, mikor jönnek a kocsi tulajdonosok, bár látni nem fognak minket, hála égnek.
Mosolyogva nyugtáztam, hogy bennem gyönyörködik. Féltem, hogy a terhesség okozta változások majd drasztikusan érintik szexuális kapcsolatunkat, de látva izgalmát és elégedettségét, végre lenyugodhatok.
-Nem, a fenekem mérete nem változott. Ne beszélj marhaságokat. – Csattantam fel, felhúztam az orrom, bosszúsan néztem fel rá. Igyekszem úgy étkezni, hogy ne egyek túl sok hizlalót, erre megjegyzi, hogy nőtt a fenekem. - A pocakomnak muszáj nőnie Noah, különben nem fér el a baba és jó genetikát örököltem, lapos lesz a hasam. – Könyököltem fel, homlokához nyúltam és elsöpörtem szeme elől a haját. Megemeltem a csípőm, leküzdötte rólam a nadrágot, leszórta minden ruhám a padlóra, halk sóhajt hallattam, majd egyre jobban zihálva adtam tudtára, hogy amit odalent művel velem, az valami csodálatos. Forró lett a bőröm, ontotta magából a hőt, kövér vízcseppek gördültek le az ablakon.
Éreztem, hogy szív, harap, csókol, de álmomban sem gondoltam, hogy tinédzser kori baromságokon tanulva jelet hagy rajtam. Akkor sem szerettem, most sem. Mocorogni kezdtem, eltávolodtam tőle, de épp csak annyira, hogy észrevegye magát.
És akkor valami elpattant. A méregdrága fehérneműm kettészakadva végezte. Imádtam, terhesen már nem mindegy, mit vesz fel az ember és sikerült tönkre tennie… jössz nekem egy kollekcióval Holloway.
-Ó istenem! – Bukott ki belőlem halk sikkantásként. Hátam ívben megfeszült, ujjaim haját szántották, marokra fogva egy csomót a feje tetején. Nagyon is ért ahhoz, hogyan kergessen őrületbe. Hosszú, ügyes ujjai úgy siklott ki és be bennem, mintha mindig is hozzám lettek volna igazítva. Felsóhajtottam, izmaim megfeszültek, ujjaim elengedték a haját. Percek választottak el attól, hogy megremegjek hozzáértő nyelve alatt, de amikor ár éreztem az orgazmus előszelét, csalódnom kellett. Eltolt magától, én meg értetlenkedve, az orgazmustól megfosztottan néztem, mit művel. Megijedtem, azt hittem vége mindennek és kereshetem a ruháimat, de felült és utasított, hogy üljek az ölébe. Komótosan az ölébe másztam, lassan ment a dolog.
-Ne sürgess, látod, hogy nem megy olyan gyorsan. – Emeltem égnek szemeimet és háttal – az üléstől kis helyen elférve – az ölébe akartam ülni, de megállított. Lepergett előttem kapcsolatunk minden apró mozzanata. Annyira negatív gondolat kering mostanában a fejemben. Attól rettegek, hogy elhagy majd valami fogpiszkáló modellért, vagy vissza megy Virgine-hez. Nem vagyok már a régi Seraphina, ezt az is látja, aki nem ismer túl régóta.
-Nem nyomlak össze, nem vagyok olyan nehéz. – Nyomtam fejemet az ülés fejtámlájának, ajkam sírásra görbült. Nem hiszem el, hogy így el tudja rontani ez egészet. Igyekszem csinos kismama lenni, a legmenőbb ruhákban járok és tizenöt centivel a föld fölött járok, mégsem elégedett velem. Az idegesség ott volt kettőnk közt és hiába vettem egy mély, tisztító levegőt, csak frusztráltabb lettem. Miért nem szólal már meg? Legalább mondja a szemembe, ha nem elégedett velem. Ne kerülgesse a forró kását.
Aztán hosszas csend után végre beszélni kezdett. Döbbenten hallgattam mondandóját és olyan hirtelen fordultam meg az ölében, hogy meg kellett kapaszkodnom a vállába, nehogy leessek. Percek teltek úgy el, hogy kerestem a hangom, kerestem a szavakat, amik ott voltak a nyelvem hegyén, mégsem akartak előbukni. Erre nem számítottam. Egyáltalán nem.
Azonnal a homlokára szorítottam a kezemet. Biztos beteg, elkapott valami ismeretlen kórt vagy isten tudja. Nem akartam elhinni, mert attól féltem, csalódnom. Sokat változott - részben miattam – és a lelkem mélyén nagyon is vártam ezt a kérdést, de sosem gondoltam volna, hogy valaha fel fogja tenni.
Homlokom az övének nyomtam és elsírtam magam. Hetek óta tartottam magam mindent és most kitört belőlem. Ezek az öröm könnyei, remélem ezt most ő is tudja.
-A valaha volt legszebb lánykérés volt. – Csúsztam közelebb hozzá meztelen combján és megcsókoltam. - A válaszom pedig, igen… hozzád megyek feleségül. – Fülég érő szájjal, könnyes arccal emelkedtem fel egy kicsit, hátranyúltam és beigazítottam a farkát, hogy aztán lassan ráereszkedhessek. Fejem hátrabicsaklott, ahogy kitöltött, szétfeszített.
-Szeretlek. – Suttogtam az örömtől megrészegülve és lassú, de annál intenzívebb mozgásba kezdtem. Lábujjhegyen rugóztam vigyázva, nehogy beverjem a fejem, miközben olyan hévvel, olyan szenvedéllyel csókoltam, amivel csak egy boldog menyasszony tehetné.

Legszívesebben felvisítottam volna örömömben, előcsalogatva kislányos énemet. Életem legszebb napja a mai, de valami megmérgezi ezt az egészet. Noah hangulat ingadozásai kiismerhetetlenek. Egyik percről a másikra változik, az egyik pillanatban még délen vagyunk, a következőben már a másik féltekén. Annyira boldog vagyok. Próbálom elnyomni magamban ezt a szörnyű kételyt és csak kettőnkre koncentrálni.
Éhes pillantással néztem le rá, csípőmet az ölébe nyomva, hintázva előre hátra, mélyebbre fogadva őt. Ujjaim azok után, hogy megkapták lágy a csókokat, azonnal mellkasára tapadtak. Tudom, mennyire szereti és most a legtöbb törődést szeretném neki viszonozni. Sóhajaimat semmi sem tompította, egyre hangosabb lettem, kövér izzadtság cseppek találtak utat a mellem közti ösvényen, gyöngyözött az orrom és kiszáradt a szám. Felforrósodott bőrömet égette minden egyes érintkezés, ajkai mohón kaptak az enyémek után. Ujjaim utat találtak sörényébe és olyan közel húztam magamhoz, hogy szinte levegőt sem kaptam.
-Mindjárt, istenem, mindjárt!! – Emelkedtem fel, majd vissza és a testem remegve adta át magának az orgazmusnak. Lábaim összezárultak, légzésem szapora lett, zihálva kapkodtam a levegőt. Görcsösen markoltam a felkarját, ajkaim vállára tapadtak és néhány perc múlva ismét az a lány voltam, aki bármelyik eseményen megállná a helyét kifogástalan külseje miatt.
Elnyúltam mellette, csontjaim mintha megolvadtak volna, szívem hevesen vert, számra pedig idétlen vigyor terült. Oldalra sandítottam a szexisten vőlegényemre és a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam. Lustán ültem fel és hajoltam le a felsőmért, hogy legalább azt magamra kapjam. Lábaim szétnyíltak keze nyomán és ajkamba haraptam, amikor megállapodott combom találkozásánál, de a kedvemet le is lohasztotta kérdésével.
-Nem Noah, számomra ez nincs benne a top tízes listában. Felejtsd el… – Húztam fel az orromat és duzzogva bújtam bele a nadrágomba. Még mit nem… így is olyak dolgokat művelünk, amiktől más, normális, épelméjű nő sikítva menekülve, én meg önként és dalolva fejet hajtok. Szeretem vagyis, egyes játékait elviselem, de nem ebben az állapotban fogok játékszerekkel hancúrozni, ezt igazán megérhetné ő is.
Kinéztem én is az ablakon, lehunyt pilláimon keresztül is érzékeltem, hogy a nap kezd egyre erősebben sütni és a levegő szinte alig mozdul, sehol egy kósza szellő, ami lehűtené forró bőrömet. Pocakomra húztam a nadrágot, lesimítottam a ruhámat és pattogó, sürgető hangjának eleget téve, komótosan, kiszálltam a kocsiból. Beletúrtam a hajamba, eligazgatva a rakoncátlan, csatakos tincseket. Orromat megcsapta a cigaretta szaga és pillantásom azonnal Noah-ra esett.
-Nem érdekel most a gyerek szoba, még egyszer ne merj rágyújtani, ha veled vagyok. Meg máskor se. – Tettem néhány lépést tőle és igyekeztem a kátyús, bukkanós úton nem hasra esni. Talán igaza van Gia-nak, le kellene szoknom a tűsarokról. Ebben az állapotban lapos talpú cipőkben lenne a legkényelmesebb. Mégsem vagyok képes ellenállni nekik. Egy pár csodaszép, fényes cipellő és a kedvem az egekbe szökken.
Görcsösen szorítottam a táskámat, nyelvem alsó ajkamat érintette, ahogy kivergődtem az aszfaltos járdára. Körbenéztem és szememmel a baba boltot kerestem.
-Én valami lányos színre gondoltam. Valami halvány rózsaszínre, képekkel a falon, talán még a nevét is kirakhatjuk édes kis betűkkel. Láttam a baba boltban ilyet is. – Fordultam vissza hozzá és megvártam, amíg mellém ér. Addig is volt időm elgondolkodni azon, hogy néhány hét múlva a város vagy talán az ország egyik leggazdagabb nője leszek. Mennyi mocskos és sértő cikk fog megjelenni rólam, amint nyakatekert történeteket írnak majd rólam. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan is, amiben szándékos teherbeesésről lesz szó. Előre félek ettől az időszaktól és tudom, hogy rengeteget fogok ezen aggodalmaskodni.
Hirtelen ötlettől vezérelve szinte visszafutottam hozzá, a karjaiba vetettem magam és megcsókoltam. Nem érdekel, mit gondolnak, nem számít, mennyire nem voltam úrinő, olyan nő, aki hozzáillik. Aki képes bájosan mosolyogni a vakuk kereszttüzében, aki olyan lesz, mint a néhai Diana hercegnő. Én csak egy mexikói lány vagyok, akit isten csinos külsővel áldott meg.
-Tényleg komolyan gondolod a házasságot vagy csak azért kérted meg a kezem, mert útban van a lányod? Nem akarom, hogy hónapokkal később csúnya viták közepette elváljunk. Annyira szeretlek. Nem tudnám elviselni, ha tönkre menne a kapcsolatunk. – Húztam el a számat, lábujjhegyre ágaskodtam, eltűrtem szemébe lógó haját és szorosan hozzábújtam. A szerelem, amit iránta érzek, mérhetetlen és olyan mély, hogy még én magam sem látok le a fenekére.

Fel sem fogtam, elárultam a baba nemét. Annyira lekötötte a figyelmemet az összeköltözés, majd a lánykérés, hogy megint nem működött a szám és az agyam közti szűrő. Elterveztem, hogy a baba boltban a kezébe nyomok valami lányos dolgot és közlöm vele, hogy lánya lesz, de erről már lekéstem.
-Még nem biztos, vagyis az orvos 70 %-ra esküdött, mert úgy fordult, hogy a lába között semmit nem látott. – Mosolyodtam el a gondolatra, amikor a doktornő közölte, hogy itt bizony nincs fütykös. Egy kicsit meg is nyugodtam, mindig is kislányt szerettem volna, eléggé kiismertem Noah-t, de nem tudom képes lennék e egy újabb Holloway-t is beidomítani. - Minnie Holloway. Nekem is tetszik. – Csillant fel a szemem, de a csillogása percek múlva el is tűnt.
-Nem tudom, olyan gyorsan történik minden. Egy kicsit félek. Nem akarom, hogy megunj vagy rosszabb. A hátam mögött szeretőket tarts, csak mert most minden gondolatom a lányunk körül forog. – Amióta teherbe estem, sok olyan dologgal kellett megbirkóznom amikkel talán egy átlagos kismamának nem kell. De nem vagyok hétköznapi, mert az én szerelmem nem más, mint Noah Holloway, a milliárdos, az ambiciózusos volt agglegény. Igen, már csak volt. Hölgyeim, ez a hajó elúszott.
Időm nem maradt tovább ezen rágódni, mert ujjait erősen az enyémekbe kulcsolta és a boltig húzni kezdett. Engedelmesen követtem, bár nehezen megy már a járás tizenöt centivel a fold felett. A boltba érve leesett az állam és – hála a hormonoknak – elérzékenyültem. Észre sem vettem a lányt, aki időközben már előttünk állt. Csak az idegesítő hangjára és az előre begyakorolt mosolyára kaptam fel a fejem. Éhes pillantással nézett Noah-ra, blúzának két felsőgombját valószínűleg már akkor kigombolta, amikor még be sem léptünk az üzletbe. A féltékenység zöld szemű szörnye meglegyintett. Gyűlölöm ezt az érzést, gyűlölöm, ahogy ránéznek, ahogy próbálkoznak, de végre rá kell ébrednem, feleslegesen idegesítem magam. Az előbb kérte meg a kezem.
Értetlenül pislogtam Noah-ra, kihúztam ujjaimat az övéi közül és eltipegtem egy bevásárló kocsiért. Útközben persze néha a vállam mögött hátra sandítva őket figyeltem. Noah beszélt, egyfolytában. Az idegesítő szöszke meg hallgatta és hevesen bólogatott. Vásárolni jöttünk, ez a mi napunk. Semmi sem ronthatja el. Óóó rugdalózók. Derült fel a kedvem és azonnal bepakoltam néhányat a kocsiba. Persze mindenféle színt, mert nem tudom a kisasszony hogy tervezi, de nem szeretném, ha megkukacosodna a kilencedik hónap végére. Még néhány póló, zokni, kiskabát és máris elérkeztem a legfontosabb részhez. A kiságy kérdésköre már azóta foglalkoztat, hogy megláttam a két csíkot a teszten. Valami hercegnősre gondoltam, baldachinnal meg apró virágokkal. De azt hiszem itt egyik sem az én ízlésem. Egyszerűre gondoltam, ezek itt túl csicsásak és az áruk… te jó isten, ezt biztos nem tudnám megvenni. Nem is néztem a ruhák árát. Azonnal a kezembe kaptam egy rugdalózót és nagyokat pislogva meredtem az árcédulára. Hogy a francba kerülhet ennyibe egy apró ruha? Visszaejtettem a kocsiba, rágcsálni kezdtem az ajkam idegességemben, amikor egy férfi bukkant fel mellettem a polcok között. Először azt hittem, ő is eladó, de akkor megláttam a fényképezőgépet a kezében és összeállt a kép. Pofátlan módon a képembe tolta a gépet és nagyjából kivakuzta az agyamat is. Beszélt is hozzám, makogott még néhány emberről, akik a hátsókijáratnál állnak, meg valahol az üzlet előtt is és akkor pillantottam ki az utcára. Mint amikor a halak az akvárium falánál lebzselnek. Legalább négy másik állt kint, hallottam a nevem. Egyáltalán honnan tudják a nevem?! Noah pillantottam, mérgesen bekacsáztam a sorok közé, de a fazon jött utánam, vadul kattogtatott. Nem figyeltem, nekimentem egy polcnak és az ütközéstől a térdemre érkeztem, tenyerem nagyot csattant a padlón. A férfi megijedt, látta, hogy a kezem azonnal gömbölyödő pocakomra simul, jobbját nyújtotta, hogy felsegítsen, de ellöktem a segítséget jelentő kezét.
-Takarodjon innen! Mondja meg a többieknek is, hogy látni sem akarom őket és ha valami bajom lesz, maguknak végük. Emlékezni fogok az arcára! A gatyáját is leperlem magáról! – Ültem a földön, hallottam Noah hangját, éreztem a dühét és most az egyszer eszem ágában sem volt megfékezni. Bár azt sem akartam, hogy emiatt bajba kerüljön, úgy hogy a polcba kapaszkodva felálltam és tenyeremet mellkasának feszítettem.
-Semmi baj, Noah jól vagyok. Menjünk innen. Hazamegyünk. – Arcát két kezembe fogtam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Aztán tolni kezdtem lassú, óvatos léptekkel a kijárat felé.
Tudtam, hogy ezt a napot valami be fogja szennyezni és még véletlenül sem lehet minden tökéletes.