Nagy meglepetés ért kora délután, amikor Amy, az egyik barátnőm a hostess cégnél, felhívott, hogy sürgősen segítségre lenne szüksége, be tudnék-e ugrani helyette az egyik kaszinóba, mert belázasodott és így képtelen bemenni.
- Ugye tudsz pókerezni?- hallatszott a meggyötört hangja a vonal túlsó végén. 
Ajkamba haraptam és próbáltam felidézni a legutolsó alkalmat, amikor játszottam. Még bizony a főiskola alatt volt, sok-sok alkohol hatására vetkőzős pókereztünk egy házibuliban. Akkor úgy emlékszem, már amennyire a memóriám megbízható, egész jól ment. Nem biztos, hogy Amy pont erre gondolt, amikor feltette a kérdést.
Furcsa, hogy amióta Las Vegasba érkeztem, egyszer sem játszottam szerencsejátékot. A kuncsaftjaimat persze volt, hogy kísérhettem kaszinókba. És most osztónak kéne beállnom, akikről határozottan az az emlékem él, hogy hatalmas mellüket alig takargató inkább plymate lányok, mint olyanok, mint én.
- Rendben, legyen, elvállalom. De csak ma este!  - mentem bele nagy nehezen, hisz amúgy sem terveztem semmit mára és egy kis extra betevő sosem jön rosszul, amúgy is jó bulinak hangzik. Hátha megismerek valakit, aki utána továbbiakban is munkát adhat nekem.
Megkaptam a szükséges információkat, elköszöntünk, letettük a telefont és én azon nyomban nekiláttam a készülődésnek. 
Úgy döntöttem, hogy nem hangsúlyozom azt, ami nincs, úgyhogy a mélyen kivágott ruha helyett egy [You must be registered and logged in to see this link.] darabot veszek fel, és mivel éjszakai munka, a sminkkel sem bántam óvatosan.
Hétkor találkoztam a HR igazgatóval, aki kelletlenül megjegyezte az asszisztensének, hogy nem ilyen méretekkel szokták pókerezni csábítani a játékosokat, de legalább "édes a pofija". Kaptam egy gyorstalpalót, hogy pontosan mit is kéne tennem és izgatottan el is foglaltam a helyem az egyik terem közepén álló asztalnál. 
Hamarosan elkezdtek szállingózni a vendégek és ahogy összegyűlt az első körre elég játékos elkezdtem keverni a paklit.

Bármennyire is szeretem a pókert az utóbbi időben már kezdem picit unni, nem véletlen tehát, hogy elgondolkoztam a kiszálláson, legalábbis ideiglenesen. Van elég pénzem arra, hogy egy darabig jól éljek bármiféle megvonás nélkül. Azonban a szponzorok hatására úgy döntöttem, hogy ezt az estét még bevállalom, beülök egy kicsit a sok kis amatőr közé játszani, hogy megkopasszam őket. Persze számukra ez nem akadály, sőt élvezik, hogy egy profi is van velük, éppen ezért többet fognak oda járni, ami a szponzoroknak csak mégtöbb bevételi forrást jelent. Ezért kell ilyen hülyeségeket csinálnunk időnként. Nem azért mert mi annyira élvezzük, hanem mert ezt kérik tőlünk. Éppen ezért szokásomtól eltérően eléggé puccosan öltözök ki, ing betűrve a nadrágba, nyakkendő, rá az öltöny. Hiszen hogy mutatnék a sok elegáns ember között ha beállítanék egy szál pólóban és farmerban. Tuti kinéznének, és akkor csak szégyennek éreznék, hogy megverem őket, ami pontosan az ellenkező hatást érhetné el. Bepattanok az értem küldött limóba, és a kaszinóhoz hajtatok, ahol már nagy a felfordulás, az emberek készülődnek, buliznak, elverik a pénzüket. Mikor megérkezem egy kedves asszisztens közli velem, hogy a póker est még nem kezdődött el, az asztal is üres, de a ház számlájára fogyaszthatok bármit a bárpultnál addig. Ez pedig egy olyan ajánlat, amit nem lehet visszautasítani csak úgy. Persze azért részegre nem ihatom magam, hiszen akkor nem tudnék koncentrálni, de fogalmazzunk úgy, hogy alapos károkat okozok a tulajdonosnak, egészen addig a pillanatig, míg biztosan a tudatomnál maradok. Akkor azonban elindulok az asztal felé, ahol már szinte minden jelentkező helyet foglalt, csak a számomra fenntartott szék árválkodik még üresen. Első pillanatásom azon nyomban az osztó hölgyre esik, ami nem is csoda, hiszen a szokásostól eléggé eltérő ruhát visel. Nem tudok azonban sokat gyönyörködni benne, mert megkezdődik a parti, és oda kell figyelnem, de ahogy telnek az órák többször vetem rá pillantásom egy-egy perc erejéig, mikor nem figyel.

Sosem gondoltam rá, hogy szerencsejátékba kellene kezdenem, amikor nem volt elég pénzem. Ha sok lenne, valószínűleg azt sem erre költeném. Otthon, Alabamában nem is jártam casino-ban, hisz az tilos az államban, kivéve az indiánok által működtetettek. Valahogy sosem éreztem magamban sürgető vágyat, hogy véletlenül betévedjek egy ilyen helyre. Így egészen idáig nem is értettem, hogy annyi ember miért hajszolja magát adósságokba, hogy játszhasson. De most, közelebbről figyelve az arcokat már értem. Az izgalom az oka mindennek.
Ugyanaz az érzés, mint amit én érzek színpadon állva, vagy amikor sok ember figyel, amikor alakítanom kell. Ahogyan ők se tudják, mit hoz a következő lap, úgy nekem sem mindig tiszta, mihez kell alkalmazkodnom és ez, ami érdekessé teszi az egészet.
Osztás közben mindenkit megnéztem. Persze nem bámultam feltűnően, azt a lelkemre kötötték, hogy semmiképpen se keltsek kellemetlen benyomást. Bámulnak eleget ők egymásra gyanakodva, én igazán nem kellek. Viszont azt meg kellett állapítanom, hogy csak férfiak ülnek az asztalnál, némelyikük egész helyes.
Kártya osztás közben éreztem, hogy minden szem rám tapad, noha nem néztem fel. Próbáltam koncentrálni, hibátlanul végezni a munkám, egyszer amikor felpillantottam átható kékeszöld szempárral találkoztam. Nem fordultam el, hanem tartottam a szemkontaktust. A pulzusom megugrott egy kicsit.
Következő laposztásnál kieszközöltem, hogy hozzáérjek, ahogy lerakom elé a kártyákat. Most már figyelmesebb voltam, bár koncentrálnom kellett a játékra, ahogy neki is. Valószínűleg, ha bármelyik másik így bámulna, mi sem történne. De van valami a szemeiben...
Amennyire én értek a pókerhez, azt állapítottam meg, hogy ügyesen játszik. Talán a pókerarc teszi. Az zavar össze engem is, hogy nem tudok benne olvasni, holott a legtöbb ember gesztusából rájönni a szándékaira gyerekjáték. Ha most fogadnom kéne arra, hogy ki nyer, én rátenném a voksomat.

Az idő valamiért kellemetlenül lassan telik játék közben, hiába próbálnám meg siettetni, hogy mielőbb befejezhessem a játékot és végre a megérdemelt pihenésemmel tölthessem, egyszerűen nem megy. Úgy látszik a játékostársaim sokkal dörzsöltebbek, mint azok a majmok akikkel ilyen körülmények között játszani szoktam, vagy szimplán csak sokkal szerencsésebbek és valaki odafent nem akarja, hogy túlzottan könnyen nyerjek, és megszerezhessem a jutalmam. Szerencsére van azonban valami ami le tudja kötni a figyelmem, mely átsegít a hullámokon mikor gödörbe kerülnék, és valami ami nem hagyja hogy itt és most vaktában nyomva egy all-int elveszítsem a játszmát, és megadva magam az unalomnak eltávozhassak a helyszínről. Mikor azokba az íriszekbe pillantok egy-egy pillantást lopva osztás közben akkor úgy érzem, hogy ez az este is megéri, hogy van miért játszanom. Nem mellesleg mikor sikerül végigmérnem az osztóm, nos meg kell hagynom eléggé jó véleményem születik róla, és tudom, hogy kell nekem még a mai este folyamán. Ha pedig kell nekem valami vagy valaki akkor meg is szerzem legyen bármi az ára. Természetesen azonban nem hagyom hogy bármi is arcomra íródjon vagy leolvasható legyen róla, hiszen a végén még valaki észreveszi és megpróbálja kihasználni, de ez a tény arra ösztönöz, hogy megnyerjem a tornát, ezzel is egy picit imponálva a lánynak. Már persze ha ezt annak veszi, és nem egy ficsúr ügyetlen próbálkozásának, hogy megpróbálja lenyűgözni, miközben semmit nem csinál igazándiból. A szerencse azonban úgy néz ki velem van és ezáltal a lapjárásaim is egész tűrhetőnek, sőt inkább kiválónak mondhatóak úgyhogy nem kell eltelnie még óráknak mire az ellenfeleim nagy részét sikerül kiejtenem. Mindösszesen hárman maradunk az asztalnál, de a másik kettő is akkora hátrányban van a chipek számában hozzám képest, hogy nem tart sokból megszabadulnom tőlük, és végül nyerek. - Köszönöm hölgyem a szerencsét és a jó munkát- Köszönöm meg neki a munkáját, miközben egy apró csókot nyomok kezére, majd se szó se beszéd nélkül eltávozok az asztaltól. Körülbelül egy tíz-tizenöt percig csak téblábolok rendelve egy italt, és közben folyamatosan őt fürkészem a tekintetemmel, de igazából túl sok dolga van, vagy mindig túl sokan vannak körülötte sem, hogy oda tudnék menni, úgyhogy egy sokkal drasztikusabb módszer jut eszembe. Ami ugyan nagy lebukási lehetőséggel jár, de aki nem kockáztat az sosem nyer, ezt már megtanultam az évek során. Óvatosan, hogy senki ne lásson az egyik tűzjelző berendezéshez lépek, és betöröm azt, melynek hatására azonnal beindul a riasztó és a tűzoltó csapokból víz zúdul az emberekre. Persze azonnal megindul a pánik és a roham az ajtó felé én pedig egy oszlop mögött elbújva várom, hogy kiszemeltem a közelembe érjen, akkor egy mozdulattal megragadom és magamhoz rántom, miközben tenyerem a szájára tapasztom. Egészen addig maradunk így míg a tömeg el nem hagyja a termet, csak akkor engedem el, hogy alaposabban megszemlélhessem.

Ahogy telt az idő, egyre inkább kezdtem unni a játékot. Kicsit belassult, és a játékosok több ideig gondolkodtak. Az egyetlen dolog, amibe kapaszkodni tudtam, hogy magamban szurkoltam a szemérmetlenül engem bámuló úriembernek. Persze kifelé továbbra is játszottam a póker iránt való érdeklődésemet, nehogy aztán rám süssék, hogy nem voltam elég lelkes osztó. Ha már egyszer rászántam az estémet, legalább pénzt kapjak érte, hisz valamiből meg kell élni.
A már kiesett játékosok többsége ott maradt, a háttérből figyelte, hogyan alakul a további játék. Az ismeretlen férfi szinte játszi könnyedséggel megnyerte a játékot, vagy legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem izzad meg túlságosan a kifejezéstelen arca alatt.
- Gratulálok a győzelemhez, igen bravúros volt!- kezdtem összegyűjteni a lapokat és a zsetonokat.
Érintésétől és apró csókjától libabőrös lettem és a lábam mintha egyszeriben meggyengült volna, nem éreztem magam olyan biztonságban álló helyzetben. Ez csak egy pillanatig tartott és ott hagyott. Utána rögtön a többi játékos jött oda hozzám. Volt aki avval a szöveggel, hogy aki a játékban szerencsétlen, annak a szerelem való és kacsintott, de hát abból férfiből nem nézném ki, hogy escort lányként is a kegyeimet keresné, így csak udvariasan mosolyogtam. Más a korábbi osztó lány után érdeklődött, volt aki csak megígértette velem, hogy legközelebb jobb kártyákat kap.
Azt a parancsot kaptam a főnöktől, még a játszma előtt, hogy csevegjek csak el kellemesen ezekkel a játékosokkal, talán a jövőben így nagyobb kedvvel járnak hozzánk, még ha most nem is volt szerencséjük. De közben mindvégig magamon éreztem az ismeretlen férfi pillantását. Nem tudtam, hol van, őt nem láttam az engem ostromló játékosok között.
Ahogy megszólalt a tűzjelző, egy pillanatra kihagyott egyet a szívem. Megindultam a tömeggel a kijárat felé. Örültem, hogy vízhatlan sminket kentem fel magamra, mert ha a hajam szét is ázott, legalább az arcom nem nézett úgy ki, mint Jokernek.
A szívem újabb ütemet hagyott ki, amikor egy kar megragadott és berántott az oszlop mögé. Sikkantani akartam öntudatlanul, de az ajkaimra tapasztott kéz nem hagytam. Aztán megláttam és szemem tágra nyílt a kézfeje fölött, az ismeretlen férfi ragadott ki a tömegből. És most itt áll, teljes életnagyságban pár centire tőlem. Annyira közel, hogy a csurom vizes ruhámban, ami egyébként már teljesen a testem vonalát követte, úgy rám tapadt, szóval hogy még ebben sem fáztam. Ellenkezőleg, hőhullám vett erőt rajtam.
Mikor végre elveszi a kezét a számról én nem is tudok mit mondani.
- Ezt te...khm ön csinálta? - zavarodom össze egy pillanatra, hisz a hivatalos forma itt egy kicsit mesterkéltnek tűnik számomra, de nem akarom megsérteni.
Nem tudtam, mit akar kezdeni velem, de egy teljesen üres kaszinó, és a tudat, hogy ez olyan, mintha túsz lennék megmozgatta a fantáziámat és mi tagadás, roppant izgalmasnak találtam.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szerencse most is mellettem van, nem csak a játék közben volt így. Most is szerencsés vagyok, hogy egy pillanat alatt kiürül a kaszinó, nem marad bent rajtunk kívül senki, és még a kiszemeltem sem ellenkezik túl sokat, úgy néz ki beletörődik a sorsába, s szinte elernyed karomban míg tartom. Végül már csak tényleg ketten maradunk, így nyugodtan elengedhetem. Ő pedig nem szökik el, csak szembe fordul velem, és jó alaposan végigmér. - Igen ez az én művem hölgyem, és nyugodtan tegezzen hölgyem nem látom akadályát, hogy miért ne tehetné meg. Hiszen fiatalok vagyunk mindketten. Ráadásul maga gyönyörű.- Kicsit szemérmetlenül mérem végig testhez tapadó ruhájában, mely a víztől még jobban tapad tökéletes alakjára, de egyáltalán nem zavartatom magam a cselekedetemmel, hiszen ha annyira problémát jelentene mindkettőnk számára, akkor én nem kaptam volna el, ő pedig nem lenne itt. Hiszen meghagytam neki a lehetőséget, hogy elfusson ha fél tőlem, vagy valami, mégis itt van s csak áll és néz rám. Szerencsére a tűzjelző végre abbahagyja a tevékenységét, megszűnik az idegesítő zaj mely már majdnem tönkretette a fülem, s vele együtt a víz is eláll, nem áztat tovább minket. - Nos mivel azt hiszem már csak ketten vagyunk az egész kaszinóban úgy érzem nem árt kihasználni a lehetőségeinket, már persze csak abban az esetben ha kegyed is benne van.- Csökkentem a közöttünk lévő távolságot, mely így sem túl nagy, és lassú mozdulattal, gyengéden kapom fel az ölembe. Megindulok vele vissza a terem felé, és a bárpulthoz legközelebb eső pókerasztalra ültetem, melyet valamilyen különleges okból kifolyólag megkímélt a víz az elázástól. Óvatosan a ruhája aljához nyúlok, és lassú mozdulattal kezdem felfele húzni. - Tudom, hogy nem ismerjük egymást olyan régen de a ruhája teljesen szét van ázva, szóval kérem emelje fel a kezét.- Hangomban nyoma sincs semmiféle agressziónak, vagy utasításnak, szimplán csak halkan, mégis lényegretörően kérem meg, hogy érezze jobban teszi ha engedelmeskedik, különben még valami baj is érheti. Ami egyébként persze nem fogja, mert nem olyan vagyok, szimplán csak egy apró megjegyzés a részemről. Amint engedelmeskedik az utasításaimnak, s felemeli a kezeit, nemes egyszerűséggel szabadítom meg ruhájától, s néhány lépést hátrálva jó alaposan megszemlélem az alatta található csodás látványt. Nem gyönyörködök azonban túl sokat benne, hosszú szinte már ugrásnak betudható szökkeléssel veszem az irányt a bárpult felé, és az alapanyagokat megvizsgálva nekilátok valami koktél összekeverésének. - Neked mit csinálhatok, vagy mit kérsz?- Pillantok rá mosolyogva a lányra.

Nem éreztem magam kellemetlenül a pillantásától, amivel szinte levetkőztetett. Régen hozzászoktam én már ehhez, hogy így néznek rám az emberek, és megtanultam pozitívan elkönyvelni, nem tolakodóan. Ez végül is egy néma bók, amit a szemtől kapok.
- Köszönöm. Igaz, fiatalok vagyunk, de én elsősorban a munka miatt kerültem ide. - próbáltam kimagyarázni magamat. Egy ilyen alkalmi munka alatt nem kockáztathatom meg, hogy tiszteletlen vagyok a a szórakozóhely vendégeivel, mert a végén valaki bepanaszol és azelőtt repülök, mielőtt annyit mondhatnék: fizetés.
Szinte sóbálvánnyá váltan álltam előtte, fogalmam se volt, hogy miért tette mindezt, de hajtott a kíváncsiság, hogy kiderítsem. A legjobb módja pedig az információgyűjtésnek a csöndes megfigyelés. Csak hagyni, hogy az események maguktól alakuljanak. Így történt, hogy amikor felkapott egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy tiltakoznom kellene, noha meglepett kiáltás szerű hangocska hagyta el a számat, de ajkaim mosolyra húzódtak.
Határozottan kényelmesebb ülni, így nem kell attól félnem, hogy elvesztem az uralmat a lábaim felett.
Megfigyelek, megfigyelek.- ismételgettem magamban, miközben engedelmesen felemeltem a kezeimet, mint egy kisgyerek. Lekerült rólam az ázott ruha és most már fehérneműben díszelegtem a zöld asztalon. A ruhában is kezdtem fázni, de így most, a szinte meztelen testemen libabőr futott végig.
Amikor már pár lépéssel eltávolodik, mintha révület szerű álomból ébrednék, hirtelen megrohamoznak a gondolatok, mi szerint órási baromságot művelek.
Most valószínűleg egy szobányi férfi figyel a biztonsági kamerákon minden lehető irányból. Zavartan felhúztam a lábamat és átöleltem karjaimmal, hogy ne legyek valami ízléstelen reality műsor következő potenciális áldozata. Mondjuk az is lehet, hogy ennek köszönhetően fedeznek fel... a világ tele van meglepetésekkel. Viszont most gondolni sem akarok bármiféle munkára.
- Egyenlő esélyeket. - válaszoltam kérdésére, noha nem pont ezt akarta tudni. - Nem csak az én ruhám ázott át. - a mosolyom valahol a pajkos és a csintalan közötti skálán mozgott.
Lepattantam az asztalról és fehérneműben, meg magassarkúban sétáltam oda hozzá, aztán engedély nélkül végigfuttatom a kezemet a felsőtestére tapadó vizes ingen, ameddig az öltöny széleihez nem érek, azt megragadom és kibújtatom belőle. Gyengéden kihúzom az inget a nadrágjából. - még koránt sem értem el az egyenlő szintet, de egyenlőre nem sietem el a dolgokat. Lehet, hogy nem ártana, isten tudja, mennyi időnk van.
- Valami koktélszerűség jól esne. - dőlök neki a pultnak és nézem, ahogy ügyködik.