Széttaposott tornacipő. Kopott, térgén szakadt csőnadrág. Persze nem buzisan cső, nem vág be sehol, kiemeli férfias vádlimat és bokairányban sem szorítja el a keringést, úgyhogy éppen férfiasan szűk a naci. Slamposan kockás ing és kész.
Mikrofon a kézbe- igen, a kocsi hátsó ülésén öltöztem át, kettő, még aznapos halkan és egyenletesen szuszogó tetem között, akiket még látásból sem ismertem, de annyi baj legyen. Nem finnyázhatok, ha este koncert lesz. Nem is akármilyen. Különleges.
Mert az enyém.
Miénk.
Egy együttes. A legállatabb meló amit eltudsz képzelni. Más gyerekkorában álmodozik ilyesmiről, lehurrogják, vált, mert mindenki álma ugyanaz, de mi nem…mi tényleg, igazi rocksztárok vagyunk. A legmenőbb fajtából.
A hangulat fenomenális. Mi is. A nézők még nem túl részegek, tudják élvezni a műsort. A számok pörögnek, én is, ugrálok, szaladgálok, a hangfalakra, a dobokra mászok, a színpad tetejét tartó csöveken himbálózok, látszólag teljesen megbolondulok, de élvezem, mert a ereimben a szívemmel egy ritmusra tajtékzik az adrenalin, és mindenki az én dalomat kántálja, aki józan, aki ittas, és az én szavaim töltik be a teret, a lelkeket az emberek dobhártyáját, erőszakosan szuszakolódva be az agyba, megindítva az érzelmeket, valami éteri élvezettel eltöltve engem, és a mögöttem, mellettem, előttem állókat. Izzadok, kimelegszem, innom kell.
Arcomon ezres vigyorral kortyolok be az egyik hangfalon árválkodó üveg vízbe.
És akkor találkozott a pillantásom a lányéval. Velem szemben állt, csendesen nézelődött, mindent látott, egyedül rajtam nem akadt meg a pillantása. Mosolyom árnyalatnyit fakult, majd ismét kigyulladt, ahogy végre találkozott a tekintetünk. Intettem neki. Jöjjön. Jöjjön csak közelebb, ide mindjárt a színpadhoz. Ha nem engedelmeskedett?
Hát a körülötte állóknak jeleztem, hogy húzzák, taszigálják, vonják ide. Most. Muszáj. Így is történt.
Ha ideért abban a percben felpattantam, és a mikrofonhoz léptem. És végig a lányt szemmel tartva kezdtem bele egy lazább…jó nagyon lassú és nyálas [You must be registered and logged in to see this link.]. Végig őt tartottam szemmel. Pillantásom bilincsbe verte, nem akartam, hogy elmozduljon.
Gyerekes és fröcsögően nedves, de…ez a lány őrületesen szép volt.
Véget ért a dal. Kiszaladtam a színpadról, hátul pár műszerész szakzseni, biztonságis…egyikük kezéből kikapartam pár jegyet és a színpadról leugorva, a lány kacsójába nyomtam, egy kacsintás kíséretében. Reméltem vette az adást.
Nem volt idő a magyarázatra, jött a következő szám, én pedig bukfencet vetve támaszkodtam vissza az állvány mögé és léptem ismét a bolondon ugrándozó énekes szerepébe.

Egy óra múlva, izzadtan, csatakosan, hűvös sörrel a kezemben hevertem végig a VIP szalon egyik asztalán. Másik a hasamon pihent. Az ajtót bámultam, hátha betoppan a szépség. Végigsimítottam a borostámon. Nem ártott volna borotválkozni. Vagy legalább tiszta alsót húzni. Egy kevésbé lejárt tornacipő…kevésbé ócska nadrág…de legalább ing volt rajtam. ING!
Lehunytam a szemem. Elszámoltam tízig. Mire ismét kinyitom őket, itt akarom látni a nőt. Itt. Pontosan előttem. Mellettem. Rajtam. Alattam.