Sophia Kay Hanson

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: megértő; jóhiszemű; ötletes; kreatív; bájos a maga módján; kifinomult; ízléses

◆ negatív tulajdonságok: mocskos szájú; hirtelen haragú; nagyhangú; komolytalan; sértődékeny; pimasz; túlteng benne az igazságérzet

◆ egyebek: cukorbeteg vagyok, nem verem nagy dobra

Történet vagy szerepjátékos példa

A hideg a csontomig hatol. Reszketek, mint a nyárfalevél, a szám ellilult, a végtagjaim vörösre fagytak. Gyűlölöm a teleket. Ki nem állhatom, hogy még ekkor is rövid ruhában kell illegetnem magam az utcán. Mit nem adnék most egy nagy pohár, gőzölgő csokoládéért. Átjárja a testem és felmelegít, kirántva ebből a mélabúból.
Egy autó kanyarodik rá arra az útra, amelynek szélén állok. Mosolyt erőszakolok vörös ajkaimra, feljebb húzom aprócska ruhám alját és farkas szemet nézek a kocsiban ülő, negyvenes évei elején járó férfivel. Úgy hajt el mellettem, hogy szemét le sem veszi rólam. Megáll a piros lámpánál és amikor az zöldre vált, úgy lő ki, mint a rakéta. Szinte biztosra veszem, hogy nő várja otthon és gyerekek, noha eljátszott már a gondolattal, milyen lehet egy kurvával együtt lenni, aki teljesíti minden beteges vágyát. Egyesek azért keresnek fel minket, hogy arra a néhány kósza percre bebizonyítsák, mekkora macsók, mások azért, mert feleségeik sorra fejfájásra panaszkodnak, amikor álló dákóval lépnek ki a zuhany alól. És van a kisebbik százalék, akik azért jönnek hozzánk, mert szeretnek fájdalmat okozni nekünk, a földbe döngölni minket, tudatosítani bennünk, hogy semmire sem vagyunk jók, hogy csak két lábon járó vaginák vagyunk, amiket be kell tömni. Nyilván ez a pasas is ebbe a táborba tartozott, aki az előbb elhajtott előttem.
Már vagy három órája állok a fogvacogtató hidegben. Karácsony van, mire is számítok? Senki sem keres ilyenkor kurvát magának. Ha teheti, elutazik a városból, rokonokhoz vagy barátokhoz. Én meg tök egyedül vagyok, mint a kisujjam. Csak a stricim alszik az út túloldalán a hatalmas autójában. A jó melegben, miközben érzem, hogy a testem lassan feladja a harcot a hideggel folytatott küzdelemben. Ha most bekopogtatnék az ablakán, valószínűleg visszakézből csattana kézfeje az arcomon. Miután megmentette az életemet, egy ideig talán még szerettem. Úgy igazán, csöpögősen, rajongásig. De aztán kimutatta a foga fehérét és a mérhetetlen szerelem átcsapott gyűlöletbe. Azóta sem szerettem senkit sem, pedig bőven akadt jelentkező. Ellöktem mindenkit magamtól. Jobb ez így, érzelmek nélkül, minthogy aztán így is selejtes lelkem még mélyebbre süllyedjen. Még Dominic-ot sem tudom szeretni, pedig a múltunk igen beszédes. Nem akarom és nem csak azért, mert nem én vagyok az egyetlen nő az életében. Egyszerűen nem megy. Pedig amikor épp olyan hangulatban van, igazi úrimeber.
Elbambultam, nem vettem észre az előttem parkoló autót. Már csak az erős hangra kaptam fel a fejem. Valaki a kocsiajtót püfölte. Lenéztem az ablakon kihajoló fickóra. Ismerős volt valahonnan, felismertem az apró szarkalábakat a szeme körül.
-Na gyere cica, lassan szétfagysz. Felmelegítelek. – Megnyalta vaskos alsóajkát, kilökte nekem a kocsiajtót és várta, hogy beszálljak. Haboztam néhány percig, amíg a lábaim maguktól meg nem indultak a kocsiból kiáradó meleg levegő után. A testem nem bírt volna ki még egy órát a hidegben és azt hiszem én sem.
Beültem a kocsiba, a ruhám feljebb csúszott a combomon. Nem mentünk sokat, egy félreeső útszakaszon a pasas nekem esett. Letépte rólam a ruhám, durván a hajamba markolt és kevesebb pénzt adott, mint az vártam volna. Nem ellenkeztem, amikor kilökött a kocsiból, a lakásomtól néhány utcányira. Mindenem sajgott, hüppögve léptem a lakásba és alig vártam, hogy a mosdóba érjek. Apró vércseppek kísérték az utamat a wc-től a kádig és felzokogtam, amikor a forró vízbe ültem.
Rohadjatok meg, mocskos szemétládák!