A mai napomat sem tudtam a felhőtlen alvással tölteni, alig feküdtem le este 11-kor, már kora reggel 6-kor felvertek a szokásos, múltbéli álmaim. Sosem tudok tőlük megszabadulni 100%-ra, de már szinte megszoktam. Ugyanaz a reggel fogadott, mint akármelyik nap eleje. Az ablakomon sugárzik befelé a már felkelt nap fénye, a fölöttem levő szomszéd már megint megőrült a reggeli rock és metál számai üvöltetése miatt, megint egy halom kilakoltatási levél az ajtóm előtt és még mindig nincsen a lakásba fűtés. Lakás...inkább egy garzon a magasvasút mellett. A reggeli 6-os gyors elhúzása a fülem mellett csak az igazi mámorító hanghatás, avagy az ágyam sajátossága se semmi. Két lába fa de a másik két lába már téglák által tartott. Ha nem lennék gót csaj, simán elmennék utcai rapper kurvának. Ilyen szarul csak azok tudnak élni, na meg azok, akiket kirúgtak a szülei otthonról, mert leszbikus és ezt be merészelte vallani. Mi után kényelmesen bemutattam a reggelemet, feltápászkodok az ágyról egy fekete melltartóban s a fekete bugyimat eltakaró latex hosszúnadrágban. A mániám a fekete, elvégre az dobja ki a hófehér bőrömet s a hol a vöröses, hol kékes, hol barnás szememet. A maga módján igen színváltós tud lenni a kis rohadék az arcomban. Feltápászkodok és az első utam a még épp egyben levő mosdóba vezet. Belenézek a tükörbe és még mindig ugyanazt a semmirekellőt látom benne, mint ami évekkel ezelőtt is voltam. Ha bár ezen már nem tudok változtatni, néha gondolok azért anyámra, hogy mi lehet vele, vagy már őt is az őrületbe kergette az a balfasz apám, aki még velem is tervezett igen csak 18 feletti dolgokat.
~Hogy miért nem lőttem ketté azt az állatot?~ Gondolom magamban ma reggel is, mint ahogy minden reggel ez a gondolatmenüm a tükröm előtt. Megborzolom, majd hátradobom csípőig érő vörös hajamat...nekem kb. ennyibe telik a frizkóm belövése. A többi disco picsának csak egy 2 óra, meg is érdemlik. Ha nekik két óra kell ahhoz, hogy minden hétvégente esténként a disco WC-ben szopják a helyzetük mámorát, akkor meg se szólalok. Magamra öltöm a megszokott sminkemet...igen ez nálam is elvesz egy kis időt de azért ennyi nőiesség had ragadjon már rám is, hiába szeretem a kagylóvadászatot jobban.
Kiténfergek a mosdómból, át a használt, régi könyveken, rálépve a távirányítóra és végül majdnem átesve a félig törött dohányasztalon.
-Menj a francba. Illetem meg az asztalomat eme szép szavakkal, majd odaérve a szekrényhez kiveszem a mindennapi utcai ruháimat. Egy fekete, magasított sorú, lakkozott bakancsom, barna, csípő bőrkabátom, és a fekete toppomat. A többi per pillanat rajtam volt éppen, bár e zattó lfügg, hogy mennyi ruhától akarok megválni esténként. Magamra öltöm a cuccaim, elteszem a kulcsom és a doboz cigarettámat és az utam a rothadt, kormos lépcsőházon lefelé az utcára vezet. A kapu előtt körbenézek az utcán és a cigimért nyúlok de közben rájöttem, hogy fent hagytam a gyújtómat. Egy igen szép gondolatbeli oltási sorozat után megkeresem a legközelebbi embert, aki felém járkál és leszólítom.
-Szia, van nálad esetleg egy gyújtó