Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
A fejem pillanatokon belül szétrobban, de nem hagyhatom abba az éneklést és unokahúgom cipelését, babusgatását, hiszen hőemelkedése van. Ilyen helyzetekben pedig csak akkor és kizárólag akkor nyugszik meg valamelyest, hogyha ringatja valaki. Ez a valaki ismételten én vagyok. Micsoda meglepetés... A Picurt ringatom, dúdolom neki az egyik Frozen-es dalocskát, amit sajnos még mindig nem unt meg, majd egy célzott rúgással adok párat a nővérem ajtajának. Ha jól tudom, ő az anyja ennek a csöppségnek, úgyhogy igazán itt lenne az ideje, ha elkezdene aként is viselkedni. Végtére is nem azért költöztünk össze, hogy a bébiszittere legyek, főleg nem akkor, mikor elkésem a munkából. A főnököm hiába nem az a fajta, aki megszólna érte, hiszen tudja, ha kell, akkor tovább maradok bent, de engem igen is zavar, ha nem tudok időben odaérni valahova. Mikor megpillantom nővérem álmos szemeit, rögtön a kezébe nyomom a kislányt, majd magamra rángatom a cipőmet és kedvenc kis kabátkámat. - Komolyan nem hallottad, hogy már egy órája rugdosom az ajtódat? - Ásítozik jobbra balra, engem válaszra sem méltat, csak megpuszilja a Picur homlokát. Mikor érzi, hogy az kicsit melegebb a megszokottnál, kérdő pillantásokat vet felém. - Igen! Megint hőemelkedése van! De leköteleznél, ha most az egyszer elvinnéd Te az orvoshoz. Végtére is a Te lányod. - Förmedek rá, jól kihangsúlyozva a személyes névmásokat, majd pár másodperc múlva már csapódik is be mögöttem az ajtó. Szélsebesen rohanok a munkahelyemre, amikor megszólal a telefonom. April, az egyik kollégám küldött egy üzenetet, hogy helyettesítsem az egyik reggeli találkozóján. Már válaszolnám vissza mérgelődve, hogy mégis hogyan legyek egyszerre két helyen, mikor jön az újabb üzenet, ezúttal a főnökünktől, hogy vegyem át Apriltől a munkát. Nagyot fújtatok, hiszen mikor megkapom a címet, fordulhatok is rögtön vissza, ugyanis az adott kávézó pont a város másik felében található. Még az a szerencse, hogy April nem valami korán kelő típus, így a találkozót is csak kilenc órára szervezte, addig pedig még van egy kis időm. - Szia, Owen! - Köszönök mosolyogva, ahogyan belépek a kávézóba és kedvesen a pultos fiúra pillantok. Imádom ezt a helyet. Nem az a kávézó, ahová mindenki beül, ugyanakkor van egy kellemes bája, amitől még a hírességek is elolvadnak. April legalább ennyit tanult tőlem, hiszen ez a hely könnyen belopja magát az emberek szívébe. - Szia Szépségem! A szokásosat? - Vigyorog rám és talán még mindig azt képzeli, hogy van némi esélye nálam, holott ezt már ideköltözésem idején tisztáztuk, de mindegy is. - Majd egy kicsit később, most még várok valakit. - Válaszolom vissza kedvesen, majd a helyet kezdem pásztázni a szemeimmel. - Na, csak nem a lovagodat? - Kérdezi kíváncsian, én pedig megpróbálnám elengedni a fülem mellett és csak hagyni, had gondoljon, amit szeretne, de még véletlenül sem akarnám, hogy a leendő munkaadómnak beleköpjön a kávéjába. - Nem, egy ügyfelet. Az a VIP box szabad még? - Mutatok a kedvenc boxom felé, ami pont a megfelelő helyen helyezkedik el a kávézóban. Arra csupán az megy, akinek tényleg muszáj, ráadásul tejüveggel még el is van kerítve, hogy a kíváncsi szemeknek gátat szabjon. Egy szóval: tökéletes. Bólintása után sietve az asztalhoz sétálok és le is huppanok a kényelmes ülésre. Előhalászom a tükrömet a táskámból, majd gyorsan megigazítom a sminkemet és a hajamat. Hiszen nem ártana elegáns külsőt mutatni, ahelyett a csapzott helyett, amilyen az előbb volt. Pont jókor pakolom el a piperéimet, hiszen kikukucskálva a boxból meglátom, hogy egy jól öltözött férfi sétál be. Ő lesz az, ebben biztos vagyok. Felugrom az ülésről és odasietek hozzá. - Mr. Gordon? - Kérdezem tőle, majd kedvesen rámosolygok. - Natalie Wilkinson vagyok és én venném át Apriltől a megbízatást, ha nincs ellenére. - Bemutatkozásomkor kezet nyújtok felé, majd ha elfogadja, aprón megrázom, akárcsak egy finom, gyengéd üzletasszony. - Kérem kövessen, leülünk egy szélső boxba és megbeszéljük a részleteket. - Megfordulok, majd visszasétálok a kiválasztott boxhoz, s ha odaér az asztalhoz, helyet foglalok, bár túl sok nyugtunk nincsen, mivel rögtön megjelenik az asztalnál Owen, hogy felvegye a rendelésünket. Mivel előbb rám pillant, gyorsan válaszolok neki. - Egy eszpresszó kávét kérnék, két cukorral. Ön, Mr. Gordon? - Kérdezem, Owen pedig illedelmesen felé fordul. Majd miután felvette az úr rendelését is, úgy eltűnik, mi pedig végre hozzáláthatunk a munkához.
Szinte másodperccel pontosan a megbeszélt találkozó előtt öt perccel gurulok be, a találkozó helyszínéül szolgáló kávézó parkolójába. Mivel a hely és időpont kivételével, a találkozó részleteit nem egyeztettük előre, ezért leállítom a motort és kiszállok a kocsiból, hogy körbe nézzek kicsit. Az autóm egy szürke bmw, amely a saját idejébe, úgy hét évvel ezelőtt még a csúcs kategóriát képviselte és tekintve az elhanyagolható használatnak, a rendszeres karbantartásnak még mindig egészen jól mutatott. Ezt a hatást fokozza, hogy ma mosattam le és személyesen takarítottam ki belülről, így az egész csillog – villog. ~ A parkoló és körülötte lévő kiszolgáló létesítmények meglepően tiszták. ~ Állapítom meg miután rászánok az időmből két percet a körbenézésére és a ruhái megigazítására. Az alkalomra alaposan kiöltöztem. Elegáns fekete öltönynadrágomat, ezüst ciril betűkkel vésett övcsat tartja a helyén. A lábamon méregdrága olasz bőrcipő van, amelyet többnyire csak tanszéki vacsorákon szoktam felvenni, amúgy kifejezetten kerülöm a használatát. A felső testemet világos szürke ing fedi, a nadrágomhoz való fekete zakóval együtt, amelyhez egy világos zöld nyakkendőt vettem fel. Mindezekhez a jobbik, vékonyabb keretű és lencséjű szemüvegemet vettem fel. A karomon egy elég drága, minden fajta fura, az átlagembernek valószínűleg értelezhetetlen mutatókkal ellátott óra látható. Bár nem feltétlen van meleg, de kabátot hanyagoltam, mivel ameddig beérnék nincs rá feltétlen szükség, de bent rám melegedhet és ha izzadtan megcsap a huzat könnyedén megfázhatok. Előzetes terep ismeret nélkül, pedig nem tudom mikor is szabadulhatok meg tőle pontosan. ~ Remélem gyümölcsöző lesz a mai találkozó. Eddig csak mérsékelten vagyok elégedett a készülődés ütemével. A szervező csapat profinak tűnt, de sem a menüben nem jutottunk dűlőre, sem a higiéniai feltételeimben nem egyeztünk meg. Az előzetes bejelentkezések intézése még mindig nincs folyamatban és egyáltalán nagyon lassan indul be ez-az egész. Közben már két komolyabb üzletfelem is jeleztem, hogy szívesen részt venne a rendezvényen. Nekik illene frekventált helyet biztosítani és az ő jelenlétük biztosan növelni fogja a résztvevők számát. Az asztalok elhelyezése alapján viszont így nem lesz elég hely a később beesőknek és nem akarom követni a szélső asztal gyakorlatát. Vagy is nem tartom szükségesnek valakinek megkülönböztetését azért, mert az utolsó pillanatban adakoztak csak. ~ Gondolkodom el, miközben belépek a helyiségbe. Éppen csak annyi időm van, hogy körbe nézzek, már is egy szőke hajú lány ugrik elé, hogy kezet rázzon és a helyemre kísérjen. ~ Nagyon csinos, de remélem azért egy kis komolyság is szorult belé. Mindenesetre egy igazi nőnek nem biztos, hogy így kéne ugrálnia és talán magamtól is megtaláltam volna az asztalt. A fiatal üzlet asszonyok és férfiakra persze jellemző ez a fajta nyomulós stílus, de én jobban szeretem klasszikus diszkrét, méltóság teljes és egyszerű ügyintézési módot. Attól, hogy a digitális társadalomban az élet felgyorsult, még nem kellene teljesen elvesznie a régi értékeknek. Ismert a múltat, nézz a jövőbe, tartózkodj a jelenbe. Talán ez lenne ennek a rövidke gondolat menetnek a végső konklúziója. Aztán, ha nem kell ezzel rendezvénnyel foglalkoznom, akkor majd ellenőrzöm, mennyi bacilust is kaptam el azzal kézfogással. Bár a hely tisztának tűnik, de azért soha se lehet tudni biztosan. Néha még a felső kategóriás helyekbe is csalódik az ember, bár ott nem félek ennyire a higiéniától. Itt viszont még csak jó indulattal is felső-közép kategóriáról beszélhetünk, mindegy mennyire adnak a látszatra, már étkészletből is látszik, hogy nem a legdrágább porcelánból van. A parkoló mérete is közepes és nem minden irányból közelíthető meg megfelelően. Pozitívum viszont, hogy ablakokat legalább a héten lemosták. Igaz ezt csak szemmértékkel határoztam meg, nem vettem por mintát, sőt még közelebbről sem néztem meg. Mindegy, majd kifele menet pótolom ezen hiányosságok egy részét. ~ Gondolkodom el ismét miközben helyet foglalunk a helyiségben és leadjuk az ital rendeléseinket. - Ásványvizet kérek az üveget bontatlanul hozzák ki, és a poharat a biztonság kedvéért öblítik át még egyszer. Nem akarom visszaküldeni és ezzel kellemetlenséget okozni önöknek. - Mondom, majd előveszem a jobb zakó zsebemből a tablettem és miután új lenyomat érzékelős jelszós rendszer beengedett, rögtön meg is keresem a munkához szükséges adatokat. - Amennyiben ön vette át Apriltől a projektet gondolom tudja, hogy a nevadai katolikus egyház árva segélyezési alapja számára rendezek gyűjtést. Egyeztetés történt Santa Maria hotel és rendezvény központtal, amely rendelkezésre bocsátotta az ezüst termet. Ezt követően, bár a menü és egyéb dolgok még tisztázatlanok voltak, valamint azt hiszem még mindig vannak tisztázni valóak, többen jelezték a részvételi szándékukat. A cégük azonban adatok hiányosságára hivatkozva, az elő foglalást nem biztosította. Ebből azóta további kellemetlenség lett, mert egy bizonyos egyenlőre meg nevezni nem kívánt Nevadai politikus és családja, olyan összegű adományt tett le, minden kérdezés nélkül, hogy azért nem csak pár információ morzsát kellett volna kiadni rendezvényről. Megjegyzem az említett illető időpont és helyszín kivételével nem kapott semmilyen visszaigazolást. A nettes hirdetés bár elfogadtam, de többszöri kérésem ellenére sem került még ki vagy lett szét küldve az általam biztosított email listán. Továbbá ülési rendről is összevesztünk, mert hat teljes asztalról tudok, és ez még nagybani hirdetés előtti állapot. Véleményem szerint legalább tizenkét asztalra lenne szükség és úgy kéne elhelyezni további hármat, hogy ott ülő vendégek ne érezzék kényelmetlenül magukat. Tudom, hogy csak másfél hónap múlva kerül sor, de karácsonykor jeleztem a szándékomat és jelentős előleget fizettem, mert nem akarok fennakadást. Én ezt nem magamnak csinálom, ha nem az árvaknak. Ha már az emberek fizikailag nem hajlandóak segíteni legalább anyagilag vegyék ki a részüket a magukra hagyottak felneveléséből. Természetesen a rigolyás tisztaság mániámról vitatkozhatunk, de a többi esetben ragaszkodom az írásban pontról-pontra közölt rendelkezéseimhez. - Mondom tőlem szokatlanul szigorú, kissé affektáló és lenéző hangon, amely azonban nem a lányak és nem a cégének szól, ha nem sokkal inkább kellemetlen körülményeknek, amelyek a terveim útjába álltak.
The city of sins awaits you
Natalie Wilkinson
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 35
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 10
◮ join date : 2015. Feb. 01.
Tárgy: Re: Matthew & Natalie Hétf. Feb. 16, 2015 11:21 am
Talán mikor átvettem ezt a munkát, még abszolút nem tudtam, mibe vágtam a fejszémet. April ugyan pár dologról beszámolt, de nem éreztem azt, hogy átfogó képe lenne a közelgő rendezvényről. Igaz, hogy eléggé szétszórt mostanában, de ha nem bírta az iramot, akkor azt előbb is jelezhette volna. Mi, szervezők - legalábbis az a közeg, ahol én is mozgok - szívesen segítjük egymást, s sokakkal ellentétben nem szúrjuk hátba a másikat. April viszont a rendezvényről alig, a férfi viselkedéséről viszont annál többet mesélt. Olyan fajta fickónak írta le, akinek nehéz, már-már lehetetlen a kedvében járni, s mindemellett rettentő tisztaságmániás. Igaz, nem ismertem Mr. Gordon-t, mégis a védelmére keltem. Mindenki, aki felbérel egy rendezvényszervezőt az a tökéletességre vágyik, így aztán alapvető, hogy pontos elképzelései vannak szinte mindenről. Szerintem ez nem probléma, hiszen éppen hogy az ő igényeit akarjuk kielégíteni, az ő kedvében szeretnénk járni. Ahogy leadja az italrendelését, észreveszem, hogy nem lesz könnyű menet a szervezés, de engem nem olyan fából faragtak, aki könnyen feladja. Ha kell, vért izzadok, de ez a jótékonysági rendezvény tökéletes lesz és kész. Mikor előhúzza a tabletjét, én a füzetemet veszem elő a táskámból, illetve egy tollat, amivel gond nélkül írhatok. Sokak számára ez eléggé régimódi a mai fejlett technológiák mellett, de engem nem érdekel. Az ötleteimet, vázlataimat jobban szeretem egy füzetbe felvezetni. Ezekről természetesen a későbbiek folyamán készítek egy beszámolót, részletes költségvetést, mind-mind számítógép segítségével. De nem tartom fontosnak, hogy most, a kávézóban is a laptopomat kezdjem el püfölni. Így hát feljegyzek minden, számomra fontos információt, amely csak elhagyja Mr. Gordon száját. Santa Maria Hotel és Rendezvényközpont - Ezüst terem. Menüt tisztázni! Miért nem tudtuk biztosítani az elő-foglalást? Bővebb visszaigazolást írni! Meghívót a kapott email listán szétküldeni! Ülésrend tizenkét plusz három asztalra -> senki ne essen ki! Rigolyás tisztaságmániás? - Rendben, Mr. Gordon, mindent feljegyeztem magamnak és mostantól mindent kézben tartok. A már asztalt foglalt vendégek részére még a mai nap folyamán kiküldök egy bővebb visszaigazolást; illetve az Ön által küldött listán szereplő személyek részére egy meghívót. - Próbálom biztosítani őt arról, hogy most már nem fogunk csalódást okozni a számára. Nem is értem, hogy April, hogy lehetett ennyire felelőtlen és ezt neki is meg fogom említeni. Őszintén elegem van abból, hogyha valamivel nem boldogul, akkor nekem kell a helyszínre mennem és elsimítanom az ügyet. Olyankor mindig nekem kell végigülnöm egy igen kellemetlen beszélgetést, s nem egyszer fordult már elő, hogy a képembe csapták az ajtót. De ha őszinte akarok lenni, akkor a megbízóinknak tökéletesen igaza van, hiszen nem ilyen bánásmód miatt választottak minket. Így az ehhez hasonló megbeszéléseken is kénytelen vagyok meghunyászkodni, lenyelni a békát és menteni a menthetőt. - Szeretné Ön is látni a visszaigazolást és a meghívót még kiküldés előtt? Mert akkor jóváhagyásra átküldhetem Önnek. - Kíváncsiskodom, majd ezt is feljegyzem a füzetembe. Vannak olyanok, akik mindent ránk hagynak, de vannak olyan ügyfeleink is, akik viszont mindent ellenőrizni akarnak. Utóbbi nem probléma, tekintve, hogy az ő elvárásaiknak kell megfeleljünk, így bármikor hajlandó vagyok Mr. Gordonnak is helyzetjelentéssel szolgálni. - A tisztaságmániájáról nem kell vitatkoznunk, csak mondja el nekem, hogy mik az elvárásai a higiéniával kapcsolatban, én pedig majd intézkedem. - Voltak már rigolyás ügyfeleink, de eddig mindig megoldottuk valahogy, ők pedig elégedetten távoztak, így most sem féltem attól, hogy valami balul sülne el. Ismerek egy takarító céget, akik rettentő alaposan figyelnek minden apró kis részletre, úgyhogy őket fogom bevonni ebbe a rendezvénybe is. - A menü érdekelne. Mit képzelt el? Svédasztalos vendégelést vagy többfogásos vacsorát? Jön olyan ismerőse, akiről tudja, hogy allergiás lenne valamilyen élelmiszerre? - Érdeklődöm kedvesen, készenlétbe tartva a tollamat, hogy bármit mond, le tudjam írni. S már is hozzáírom a visszaigazolás ponthoz, hogy abba beleírjuk, a vendég szíveskedjen előre jelezni, ha valamire allergiás lenne. Hiszen egyikünk sem akar kórházba rohangálni aznap, ha jól gondolom... Tekintetem a férfira szegezem és figyelmesen hallgatom a válaszát. Nem szeretném elszúrni ezt a munkát, még akkor sem, ha April semmit sem tett annak érdekében, hogy ne úgy jöjjek erre a megbeszélésre, mint valami hülye szőke liba, aki azt sem tudja, mi történik körülötte. Mr. Gordon befolyásos embernek tűnik, pontos elképzelései vannak, én pedig kíváncsian várom, hogy együtt dolgozhassak vele. Már most látom, hogy nem lesz könnyű eset, de hiszek abban, hogy menni fog. Vagy túl naiv lennék?