Az idő az elmúlt pár órában konkrétan elveszítette a jelentőségét, hiába néztem rá néha a karomon lévő órára, képtelen voltam ésszel felfogni, hogy vajon mennyi idő is telt el azóta mióta bejöttünk, de különösebben nem is érdekelt, ugyanis ma is – mint ahogy Chrys-szel mindig – csak szórakozni tértünk be az egyik klubba, s az estét már egy jó ideje megalapozta az alkohol, ugyanis fogalmam sincsen, hogy hanyadik körnél tartottunk már, de minden bizonnyal sokat ihattunk már most, ugyanis a szokottnál is jókedvűbb voltam, mint általában ilyenkor lenni szoktam, legalább is amennyire képes vagyok jelen helyzetben felmérni az állapotomat. Amíg Chrys elintézett egy telefont addig újra végignéztem a klubban, a zene mint az ilyen helyeken mindig most is dobhártyaszaggatóan dübörgött a nagy teljesítményű hangszórókból, az emberek nagy része pedig önfeledten táncolt ki-ki a partnerével, egyesek pedig egy szál magukban – némelyek túlságosan is felszabadultan – rázták a testüket a zene ütemére, de ezekkel különösebben nem foglalkoztam ugyanis ezek is a megszokott kis fiatal pisisek voltak, akik feltehetőleg most vannak itt először.
Tekintetemmel kerestem egy-két jó csajt – nem is volt olyan komoly feladat ugyanis szinte mindegyik elég dögös volt, és szinte mindegyik egytől egyig kitette magát a húspiacra a legtöbb férfi nagy örömére, mindenesetre kifejezetten örültem az ötletnek, hogy nem kell tovább itt rostokolnunk, ugyanis valahogy nem igazán volt kedvem ma zárt falak között tartózkodni.
Az ötletre széles vigyor kúszott az arcomra, persze ettől függetlenül attól nem voltam elvágódva, hogy ő vezet először, de végül is mivel ő adja a kocsit kénytelen vagyok ezt a kis problémát elviselni.
– Öröm lesz téged a földbe döngölni – jelentem ki széles vigyorral az arcomon, már alig vártam, hogy újra érezhessem a sebességet magam körül az üres országúton, amely tökéletes versenyterepet biztosít így késő este felé.
Persze, a rendelt tequilára sem mondtam nemet, mert amint a csajszi odaadta mindkettőnknek és az este folyamán már ki tudja hányadjára koccintottunk lehúztam, égette a torkomat egy kissé, de különösebben már nem foglalkoztam vele, hiszen jó ízű volt, s minden körnél csak még jobb lett.
– Az kellene még, hogy valami idióta gyökér tönkre tegye a kocsidat – még így félig meddig már kótyagos állapotban is biztosak lehettünk mind a ketten abban, hogy nem mi fogjuk a balesetet okozni, hanem valamelyik faszfej, aki nem tudja mi a fék meg a gáz között a különbség. – Mondtam én valaha is nemet egy ilyen pazar ötletre? – Kérdezek vissza kérdéssel, amire a válasz egyértelműen nem. Ilyenre én soha nem mondok nemet, főleg ha a barátom egyik kocsiját vezethetem – ami nyilván nem az alkategóriás fajta.
Amint megkaptuk az italt rögtön indultam is utána, kíváncsi vagyok hogy vajon melyik kocsival furikázhatunk ma este, persze, amint megláttam a Porsche-t elégedetten füttyentettem egyet, annak ellenére, hogy nem különösebben kedveltem ezt a márkát, de testközelben egy ilyen nem éppen filléres járgány akkor sem mindennapi – sem a tudat, hogy majd vezethetem. Már a gondolatra is csillogni kezdett a szemem.
Gyorsan beszálltam az anyós ülésre, majd szemügyre vettem a berendezést, mit ne mondjak, nem volt egy utolsó darab, ha tehetném, akkor inkább éjjel-nappal egy ilyen autóban tengetném az életemet. Fantasztikus járgány.
Bekapcsoltam a rádiót, majd hosszas ideig keresgéltem, mire találtam egy valamire értékelhető zenét is, mert mindenhol csak ezeket a nyálas popszámokat adták, bár persze, megfordult a fejemben, hogy egy pillanat erejéig valamelyik ilyen szeméten hagyom, de végül mégis tovább léptem.
– Azt mondod? – Néztem rá halálosan komoly arccal, felvont szemöldökkel. Remélem, hogy nem gondolta komolyan, mert nem valószínű, hogy sokáig bírták volna ezt a kacskaringózást a jóval lassabb kocsik között. Engem különösebben soha nem zavart, hozzá szoktam, végtére is a legtöbb férfi valamilyen szinten vadállatként vezet – legalább is a nők szerint. – Na látod! A póker pedig jól hangzik, főleg ha még nyersz is – köztudott, hogy kettőnk közül ő a nagy pókerkirály, mert lássuk be, hogy nem kis mennyiséget szerzett már meg, meg aztán engem is nem egyszer elgatyázott, aki nem ismeri a nevét, az nagyon megszívja.
Rövid időn belül már a város fényeit is messze hagytuk magunk között, a csillagokat meg a holdat leszámítva más nem igazán világította be a kihalt utat, viszont ettől eltekintve is csak nehezen lehetett látni, így most már igazán kezdett érdekessé válni a dolog, egészen addig ameddig valami – feltehetőleg valamelyik kerék – nem durrant egy akkorát, hogy majd kirepesztette a dobhártyámat, a kocsi nem egészen egy pillanat erejéig a magasba repült majd valami keménybe csapódott... aztán a kilátást pillanatok alatt az a kibaszott légzsák foglalta el.
– Bazd meg, ezt a szart igazán csinálhatnák már habszivacsból is – morgom, miközben nagyjából igyekszem hozzá hasonlóan én is megszabadulni a légzsáktól, ami meglehetősen keményen ütközött az arcomnak.
– Kezem lábam ép, ne aggódj, szép lett volna ha valamelyik fedetlen kocsival jöttünk volna... most még a seggünkben is tüskék lennének – a gondolatra is elhúztam a számat, volt már élményem benne és hiába van jó seggem a nővérek nem feltétlenül kíméletesek, amikor ki kell húzgálni.
– Megnézem mi a baj – nagy nehezen kinyitom az ajtót, azonban a mutatványom meglehetősen érdekesen sikeredett hiszen kis híján kiestem a kocsiból a hirtelen lendülettől, azt hiszem, hogy ez már kezd a pia hatása lenni, bár lehet azé is, hogy a kocsi ferdén hever az árokban. – Gáz van... – állapítom meg rendkívül elmésen – várj, kijelenthetjük, hogy én nyertem? Végtére is haza vágtad a kocsit? – fogalmam sincs, hogy a bánatba jutott most ez eszembe.
Kiszállok a kocsiból, miközben végig kapaszkodom, hogy el ne nyaljak itt a kaktusz mező közepén.
– Hát ezt megszoptuk, félig árokban, egy jó kis defekttel... Egyelőre úgy tűnik, hogy a pókerjátéknak és a csajoknak lőttek – húzom el a számat rossz kedvűen. Művészet lesz kicserélni, ilyen állapotban, főleg hogy jelen pillanatban azt sem tudom megállapítani pontosan melyik a jobb és melyik a bal kezem.