Valahol csörög egy telefon. Egyre csak csörög és csörög, én meg elátkozom azt, aki a vonal túlsó oldalán van. Pontosan tudom, hogy ki telefonál. Minden héten, pénteken, reggel pontban fél hétkor csörög az a nyamvadt telefon.
A telefon valahol az ágyban van, előző este mindig bedobom magam mellé, hogy reggel ne kelljen az egész lakást átszelnem érte. A gond csak az, hogy eléggé nyugtalanul szoktam aludni, vagyis a telefon egészen biztos nem a párnám alatt lesz, ahova betettem elalvás előtt. Elkezdem keresni a készüléket, de persze lusta vagyok kikelni az ágyból, hogy aztán mindent félre dobálva megtalálhassam. Inkább addig forgolódok, amíg véletlenül rá nem fekszem az aprócska zenélő tárgyra. Keresés közben mellesleg majdnem leestem az ágyról, de szerencsére sikerült időben megoldanom ezt a problémát, mielőtt jó alaposan bevertem volna a fejemet valahova.
- Halló tessék? - Szólok bele a telefonba a lehető legkedvesebb hangomon, amit kitudok, ilyen kora reggeli órában erőltetni magamból.
- Ugye számíthatok rád ma este drága? - Szólal meg drága kliensem kemény, mégis nyálas hangján. Hogy a kettőt hogyan sikerült neki összehozni nem tudom, de legszívesebben befognám a füleimet, hogy ne kelljen hallgatnom. Még szerencse, hogy az ágyban nem szeret beszélni.
- Természetesen. Tudod édesem, hogy a péntek esték csak a tieid. A szokásos helyen és időben?
- Igen, pontosan.
- Már várom. - hazudtam neki természetesen. Azt várom, hogy a csinos kis dollárokat amiket kapni fogok ma este tőle végre betehessem a pénztárcámba, majd holnap, vagy a közeljövőben elkölthessem. Eldobom a telefont a szoba másik oldalára, halk koppanással esik le a padlóra, én pedig a másik oldalamra fordulok, és alszok tovább.

Este pontban fél kilenckor szállok ki a taximból a Nevada hotel előtt, és magabiztos léptekkel sétálok be az épületbe, egyenesen a recepcióhoz megyek, hogy fölvehessem a kulcsokat.
- Shayaan Ashraf vagyok... - kezdek bele, de a recepciós srác fölemeli a jobb kezét és mutatja, hogy várjak egy kicsit. Elkezd kutakodni a pult azon részén ahova én nem, láthatok be, majd egy borítékot csúsztat elém.
- Ezt Mr. Roberto hagyta itt az Ön számára. - Kissé meglepetten veszem el a borítékot, majd miután megköszöntem kinyitom, és elolvasom a benne lévő papírra futtában vetett pár sort. " Sajnos nem tudok eljönni, a feleségem keresztülhúzta az estémet nagyon sajnálom. A szoba a tied ma estére, érezd jól magad!" Hát ez érdekes. Felveszem a kulcsot, és felmegyek az előre kifizetett lakosztályba. Gyönyörű, mint mindig. Nem is értem, hogy miért ragaszkodik hozzám a pasas, mikor igazából bárkit megkaphatna. De én csak örülök neki, pláne ha bőkezűen fizet. Az éjjeliszekrényen találtam egy borítékot, fölvettem, hogy megnézhessem a tartalmát.
- Ezt nem hiszem el... Ez a pasas, nem normális- Nagyra nyílt szemekkel szemlélem a boríték tartalmát. A szokásos összeget rejti magában. Így akarja megvenni a hallgatásomat? Nem tudom, de nem is érdekel. De ez a szerencse napom. Meló nélkül kerestem egy csomó pénzt. Az egész alakos tükörhöz sétáltam, ellenőriztem a külsőmet. [You must be registered and logged in to see this link.] most is tökéletesen festett rajtam, hosszú ujjú volt ugyan, és felülzárt, de a szoknya része annál rövidebb volt. Sminkem most is tökéletes, mint amikor elindultam otthonról, hajam szokás szerint kiengedve hullik a hátamra hullámos tincsek formájában.
Fogtam a kis táskám, beletettem a borítékot, majd mikor kiléptem a szobából a mágnes kártyát is, amivel az ajtót nyitni és zárni lehet, majd mentem a casino részhez.
Játékgépek, különböző asztalok, és persze a bárpult. Először azt céloztam meg, és rendeltem magamnak egy koktélt, és felültem az egyik bárszékre. Nem tudom, hogy milyen játékot fogok kipróbálni, talán nem kéne kísértenem a szerencsémet, de majd meglátom. Egyenlőre még kíváncsi vagyok, hogy ha már ennyire szerencsés voltam eddig az este folyamán, akkor ez a szerencse továbbra is kitart -e?

Tag: Caleb || Szavak: 605 || Notes: Remélem kezdésnek megteszi :$

Az itteni embereket két kategóriába lehet sorolni. Vannak a gazdagok, akik magasról tesznek arra, hogy nyernek e vagy veszítenek, mert így is úgy is rengeteg pénzük van, és vannak azok az emberek, akik akár képesek hatalmas nagy adósságokba is bocsátkozni, csak azért, hogy továbbra is játszhassanak, na meg vagyok én, mint akinek fogalma sincs, hogy mit csináljon az ölébe hullott kisebb vagyonnal. Kockáztatni biztosan nem fogok, annál azért több eszem van, és nem akarom, hogy a könnyen jött pénzem könnyen el is ússzon, vagyis ha játszani fogok, akkor bizony csak egy kis részével a mai bevételemnek. Nem igazán tehetem meg azt, hogy az egészet elszórjam. Így is már a házmester kopogtatott az ajtómon, hogy mikor fizetem már ki neki azt a francos közös költséget. Lehet egy kis kertes házzal jobban jártam volna, hisz ott ilyet nem kell fizetni, de akkor ki kellett volna költöznöm a város szélére, ahhoz meg egyáltalán nincsen kedvem. Talán majd természetben fizetek a házmesternek, aztán Ő is boldog lesz és én is, mindenki csak nyerni fog, az pedig már oly mindegy, hogy hogyan is fogom érezni magam utána. De hát csak egy prosti vagyok, velünk senki sem szokott foglalkozni.
Kedélyesen elcsevegtem a pultos sráccal. Olyan jó volt, hogy végre valaki nem vesz semmibe, hogy rendeltem még egy kört, csak hogy továbbra is a pultnál maradhassak, és ne kelljen esetleg átadnom másnak a helyet. Miután már a második koktélomat is eltüntettem már tényleg idejét éreztem annak, hogy tovább menjek, mert ha még többet iszok annak bizony nem lesz jó vége. Ez a két pohár még nem árt meg, esetleg a nyelvem vágja kicsit fel, de most senkivel sem kell jó pofiznom, szóval nem is érdekel. Esetleg szerezhetnék pár új klienst is, és biztos, hogy van aki már ma este meg akarna dönteni, de nincsen kedvem most pénzért szexelni. Utálom, mikor teljesen ki vagyok szolgáltatva másoknak. Ma este biztos nem bírnám ki. Búcsút intek a pultos srácnak, majd elindulok, hogy a pénzem egy részét bűnös zsetonokra válthassam. Rövid sorban állás után sorra kerülök, és a pénzem egytized részét be is váltom, majd egy apró mosollyal ajkaimon fordulok a nyerni vágyó tömeg felé.
Egyenlőre semmi ötletem sincs, hogy mit is próbáljak ki először, vagy mi az a játék, aminél nem zavar az, ha elveszítem a pénzemet. Igaz, mindegyiknél bosszantana, de olyannal biztos nem fogok játszani, ahol nekem semmi beleszólásom sincs a dolgokba, hanem minden teljesen a szerencsén múlik.
Megállok a pókerezők asztalánál egy rövid időre, és próbálok rájönni a szabályokra. Amint megvannak, csatlakozhatnék hozzájuk, de akik játszanak azok már egészen biztosan profik, és fél pillanat alatt elnyernék tőlem az összes pénzemet. Előbb meg kellene kérnem valakit, hogy mutasson néhány trükköt amivel nyerni lehet, vagy esetleg a szabályokat magyarázza el, mert annyira még nem vagyok biztos abban, hogy melyik lap párosítás ér többet esetleg kevesebbet a másiknál.
Elsétálok jó néhány játékgép mellett, de egyik sem nyeri el tetszésemet. Nem fogom egy gépre bízni azt, hogy nyerek e vagy sem, hisz ki tudja lehet úgy vannak beállítva, hogy soha senki se nyerhessen, vagy ha mégis, akkor is csak egy csekély összeget. Jó pár méterrel arrébb dobókockákkal játszanak valamilyen játékot, és ez felkelti a figyelmemet. Elindulok arra, de valaki mikor a roulette asztal mellé érek elkapja a karomat és az ölébe húz. Nincs időm megnézni, hogy ki is az, mivel ajkait rögtön az enyémekre szorítja. Első gondolatom az, hogy ez nem lehet más mint Mr. Roberto, hisz más aligha ismerhet itt, ezért nem is húzódok el tőle, csak vissza csókolom, és hamar rájövök, hogy ez a férfi bizony nem egyezik meg azzal akinek hittem. Tudtam, hogy egyszer el fog fogyni a szerencsém, de hogy ez fog történni arra egyáltalán nem számítottam. Egyre több és több adrenalin kezd száguldozni az ereimben, miközben teljes nyugalmat erőltetek magamra, és nem hagyom, hogy valamilyen ösztönös mozdulattal mondjuk megragadjam őt a legnemesebb testrészénél és addig szorítsam amíg kegyelemért nem könyörög és bocsánatot nem kér. Inkább megvárom azt, hogy ezzel az egésszel mégis mire akar kilyukadni, a sejtésem megvan, és be is igazolódik hamar, mikor a roulettet kezelő férfi aprót bólint felé. Csalt, és így akarta elterelni a többiek figyelmét erről... nem leszek gonosz, nem fogom leleplezni, hisz a játékos társairól sütött az, hogy egyáltalán nem fogja őket a padlóhoz vágni az az összeg amivel játszottak. Kezeimet ökölbe szorítom, mikor lesiklik egyik vállamról a ruhám. Ez már végképpen nem tetszik. Ez a férfi is ugyan olyan mint a többi. Szimpla tárgyaknak tekinti a nőket, és hogyha úgy hozza kedve, akkor a saját céljaira használja fel őket.
A játéknak vége, a többiek távoznak az asztaltól, én pedig átülök az öléből egy másik székre, majd megigazítom magamon a ruhámat, hiszen az senkire sem tartozik, hogy milyen fehérneműt is vettem fel. Keresztbe teszem a lábaimat, így kicsit felcsúszik a ruhám a combomon, de nem foglalkozok vele, és szerintem már Ő sem fog, mivel már letaperolt ott.
Az apró kézcsók meglep, egyáltalán nem számítottam erre, igazából azt vártam, hogy a nyereményét felmarkolva megy majd tovább, mintha mi sem történt volna. - Shayaan Ashraf vagyok. - mutatkozok be neki, ha már Ő is elárulta a becses nevét.
- Remélem tisztában van azzal Mr. Brightmore, hogy elég lenne szólnom az egyik biztonságis embernek, hogy nézzék vissza a felvételeket, és ön abban a pillanatban elvesztené az összes pénzt amit most nyert? Illetve rosszabb esetben még a rendőröket is kihívnák csalásért?- Ó hogy én ezt mennyire élvezem! Végre egy kis hatalom került a kezembe, és ennek minden pillanatát ki fogom élvezni.
- De én nem vagyok semmi rossznak sem az elrontója, szóval kíváncsian várom, hogy hogyan is akar engem kárpótolni. - egy mosoly jelenik meg ajkaimon beszéd közben.
- Illetve javaslom, hogy legközelebb hozzon magával egy hölgyet, ha kaszinózni indul, hisz ki tudja, lehet a következő áldozata azonnal behúz Önnek egyet, és így az egész terve füstbe menne. -

Tag: Caleb || Szavak: 963 || Notes: bocsánat a késésért, remélem tetszik, ha mégsem akkor füst jelezz és átírom.