Már ébredezem. Egyre élénkebb kezd lenni az agyam, de még behunyt szemekkel henyélek a kanapén. Csak akkor nyitom ki őket, ahogy meghallom Ville baritonját döngeni. Felé fordítom az arcomat, és ránézek. Meglep, amit mond. Először nem tudom hova tenni, kik lehetnek azok a „gyökerek”. Kissé értetlenül húzom össze a szemöldökeimet. Végül magyarázatot ad, és tiszta lesz minden.
Rámosolyodom. Rendes tőle, és jól esik, hogy kiáll mellettem.
- Kösz. – a mosoly egyre szélesedik, mire kibukik belőlem egy halk, rövid nevetés. - Akkor egész álló nap árulkodhatnék.
Jah. Vespa-ba genetikailag kódolva van a bunkóság. Nem csinálok be tőle, csípőből helyre teszem. De Ville a banda feje, tud hatni rá és keményebben elkussoltatja, mint én. Mégis… Mindenféle hátsószándék nélkül segítettem Ville-nek. Nem azért kedvelem, mert tudom merre kell helyezkedni.
- Szerintem nyugodtan hanyagolhatjuk ezt a bizniszt a tartozásokkal. Azt hiszem, enélkül is megvakarjuk egymás hátát, ha úgy adódna. És már… követni sem tudom; ki tartozik kinek. – búgom vigyorogva, miközben egy pillanatra elmerülnék a tekintetében, de nem teszem, mert látom Birdie-t a háttérben. Megjelenik a fürdőszoba ajtajában. Valamit akciózni készül. Ugrásra készen felülök. Fix; valamin jár az esze. Aztán röpül is az öngyújtó. Ville épp nem arra figyel. Engem néz, én meg hirtelen előre dőlök felé, kinyújtom a karomat az arca mellett, és még időben elkapom az öngyújtót, mielőtt fejbe trafálná.
Kurva jók a reflexeim. Nem véletlen tudom elpengetni akár 3 húrral is [You must be registered and logged in to see this link.].
- Bocs. – vigyorgok Ville-re, majd az orra elé dugom az öngyújtóját. Azt is hihette volna a mozdulatra, hogy be akarok neki mosni, vagy rá akarok vetődni.
Visszaereszkedem a helyemre.
A gitár a kanapé oldalának támaszkodik. Még szerencse, hogy ébredés után kihoztam vissza a nappaliba. Birdie így legalább ellesz, amíg megérkezik a pizzája.
- Kösz, Birdie, tudom. – búgom mély hangon, s címzek mellé egy mosolyt. - A motort majd megkeresi a rendőrség. – mondom. Sejtem min kattognak a fogaskerekei. Rendes tőle, hogy segítene, de nem kell megbolygatni emiatt az alvilágot. Nem szeretném ezt túlbonyolítani, ha meg lehet oldani legálisan is.
Erre a madárka nyakon vágja Ville-t. Gondolom ez a kis kedvesség azért nem hiányzott neki most. Csak heherészem magamban. Ez a dinka komolyan azt hiszi, hogy Ő verte meg Ville-t? Nem szólok.
Erre Birdie a mobilját kezdi hiányolni.
- Nézd csak, ott. – biccentek a készülék irányába. A padlón hever a kanapétól pár méterre.

Nézzenek oda, a védelmező angyal! Hogy elkapta a gyújtót! Ville meg be van szívva már korán reggel, hogy ilyen bamba? Vagy még? Lehet, hogy ő végigbulizta az éjjelt, miután én kidőltem.
- Szép volt. Kézilabdáztál, Oci?
Tényleg jól mozdult és vilámgyorsan, pontosan reagált, mint a csajok a válogatottban. Szeretem, ha egy nőnek ügyes a keze. Hehe.
- Ne már, hogy a töketlen rendőrökre bízzuk! Beszarunk a nagyfiúktól és hagyjuk úszni a motort? Hát nem vízibicikli az. Tényleg, vízibiciklizni mikor megyünk?
Ki akarom próbálni, milyen a vegas-i kerékpározás valami nagy tavon vagy folyón. Az otthoniakat már mind ismerem. Tele vagyunk tavakkal. A motor témáján át is léptem hirtelen. Ville meglep.
- Hű, de kemények vagyunk - válaszolom röhögve.
Ha nekemesne, komoly csata lenne. Én se hagynám ám magam. Tegnap nem figyeltem, nem vártam az ütést, de tudok ám én verekedni, ha nem ilyen orvul kitervelt merényletről van szó.
- Akkor mi volt? Kiestél az erkélyen vagy mi a fasz? Én múltkor lefejeltem egy betonkeverőt, na, az durva volt. Játszottunk, hogy ki meri lefejelni a menedzsert úgy, hogy véres legyen a feje. Ráraktuk a fotóját egy mozgó betonkeverőre és én megfejeltem. Véres is lett a hajcsár Timo ábrázata - mesélem el röhögve a sztorit, ami pár hónapja esett meg. Fájt a kobakom utána és kórházban kötöttem ki. Agyrázkódás. Hamar rendbejöttem, egy nővérkét pedig meghúztam a személyzeti öltözőben. Ezért érte meg leginkább.
Oci megint szemfüles volt és mutatja, hol a telóm. Ja, a küszöbnél. Ott voltam az előbb, biztos ledobtam. Sose figyelek az ilyen apróságokra. Na, felkapom és zsebreteszem. Onnan nem veszik el. Nem a lófaszt. Ha lenyelném, akkor is el tudnám hagyni. Egyedi tehetség vagyok mobilelvesztésben. Is.
Most jut eszembe, a lényegre még rá se kérdeztem. Oci védi Ville-t, mint egy anyamedve a bocsát, a haver meg itt feszít egy szál törülközőben.
- Végülis dugtatok éjjel?
A fejemmel már előre bólogatok, mintha magamnak válaszolnék. Mindkettőnek jót tenne. Ville-nek szerintem megvannak a luvnyái, de October jeges páncélját feltörni sokkal izgalmasabb. Az a vágy már engem is elkapott, ő viszont egész máshogy nézett rá. Nem tudom, mit csinálnak ekkora násztáncot, kerülgetik, szagolgatják egymást, mintha olyan veszélyes lenne összejönni. Én leszek a kerítő, ha csak ez kell. Kezdjenek már magukkal valamit, nekem rossz, hogy odafagynak a nagy nihilhez a jeges markukkal. Ville ráadásul nem is ilyen volt és nem mondta el, mi lett vele.
A válasszal már nem érek rá foglalkozni, mert hívnak. Kinyomom és rohanok a kaputelefon belső egységéhez.
- Hozd a tápot, nyitoooom! - kiabálok bele és megnyomom a gombot.
Dörzsölöm a kezeimet és megindul a számban a nyálelválasztás. Már érzem azokat a kis polipokat meg a többi csúfságot, ami gusztustalanul néz ki, de valami kibaszott finom. Ha nincs kulcsra zárva, már ki is nyitom az ajtót és ott várom a pasast. Lóvé nálam, elő is készítem, hogy azzal ne menjen az idő. Szép nagy borravalót kap a futár, mert tényleg gyors volt és ha legközelebb jön ide vagy hozzám máshova, a nyakát is kitöri, hogy kiszolgáljon. Azt szeretem. Amíg felér, én énekelek valami alkalomhoz illőt, elvégre jó reggelihez szól a [You must be registered and logged in to see this link.].
- Once you seep in under my skin
There's nothing, there's nothing in this world that could wash you away

Once you seep in under my skin
There's nothing, there's nothing in this world that could wash you away.....

I'm sorry. So sorry (damn, you're so hot!!)
Your beauty is so vain (damn, you're so hot!!)
It drives me, yes it drives me(damn your so hot) absolutely insane

I'D EAT YOU ALIVE!!!! i'd eat you alive.....
I'D EAT YOU ALIVE!!!! i'd eat you alive.....
I'D EAT YOU A-LIVE!

- Persze… – sóhajtok arra, hogy Grid, majd szerez másik motort. Nem kötelessége. Miért is tenné? Különben sem akarok senkinek sem gondot jelenteni.
Aztán Ville folytatja. Ecseteli a járgány nem túl fényes halálát. Összeszorul a torkom, a szemeim elkerekednek. Az arcomra kiül az elkeseredés. Az a motor engem akart! Lelke van! Mi az, hogy tönkrecseszik???
- Ha meghúzod a szarvát, szomorú pofát biztos nem fogsz vágni a nyeregben, mert 10 másodperc alatt gyorsul 250-re. Másfél óra alatt leérsz vele LA-ba. A váltó mint a vaj, a fékek brutálisak. Egy ilyen BMW motort nem szokás csak úúúúgy… kibelezni és felgyújtani! – fakadok ki. Egyértelműen érzékenyen pontom a járgány sorsa. Inkább fellököm magam a kanapéról és kiduzzogok a konyhába, hogy evőeszközöket, poharakat és miegymást odakészítsek az asztalra, mire befut a srácok reggelije.
Az... vízibicikli. Mindegy. Szarok bele az egészbe.
Magamnak előveszem [You must be registered and logged in to see this link.]. De a kanalam még tutibb; Esther nénikémtől kaptam. Belegravíroztatott. Ezzel lapátolom reggelente az önbizalmat. A pozitív programozást nem lehet elég korán kezdeni.
Erre Birdie tudakozódni kezd a nemi életünkről. Dugni?
- Mást se csináltunk. – döngöm oda kútmély, száraz hangon, rezzenéstelen arccal, miközben az asztalon pakolászok. Nem nézek a srácokra.
Csengetnek, mire Birdie eltrappol ajtót nyitni. Ha visszajön az ebédlőbe, és abbahagyja a dalolászást, felé fordulok.
- Te meg én – nézek a szemeibe, hacsak nem a kajás dobozokkal van elfoglalva. - reggeli után elmegyünk a szaunába a cuccaidért. Oké?
Utána beugrom a rendőrségre. Oda Birdie-nek nem kell velem jönnie, ha nem akar. Még a végén hozza a formáját, és mindjárt le is ültetik. Hehe.
A pillantásom Ville-re vándorol, bárhol legyen; még mindig a kanapén, vagy már az asztalnál.
- Ville, nyugodtan itt maradhatsz. – mosolyodom rá. - A ruháid még úgyis vizesek.
Különben is, ahogy látom, ráfér a pihenés. Miután lelépünk a madárral, kidőlhet a hálóban.
Apropó, a mosógép. Ha jól hallom, leállt. Mielőtt letenném magam az asztalhoz, még ellépek a fürdőszobába és gyorsan kiterítem Ville holmijait a törülközőszárítóra.

Imádja azt a motort, valamit csinálni kell, hogy ne legyen elszakítva szíve választottjától. Ha már pasi nincs, a kedvenc berregője legalább vibráljon a segge alatt. Aztán megint eltereli a figyelmemet valami. Vízre akarok menni és fogok is! Oci ugyanolyan savanykás, mint eddig és a megszokott cinizmusával válaszol. Eh, megint nem kapta meg, ami jár neki. Hogy lehet így élni? Egyszer megkérdezem, de most röhögőgörcsöt kapok a müzlistálon.
- I love me! - kiabálom a levegőbe bokszolva és röhögve.
Kurva jó az a tál. Nekem is kell egy. Benne van az életfilozófiám. Ville-lel megint nem lehet beszélni, meg is unom. Semmit nem mond, ze a technikája, hogy ne is kérdezzek semmit. Majd később. A lift csenget egyet a folyosó végén és jön is a futár. A fején a bukó, gyorsan lebonyolítjuk az adásvételt, nem is figyelek, mennyire hálálkodik. Rohanok befelé és lábbal csukom az ajtót. Talán becsukódott, ha nem, az se zavar. October még elkap, mielőtt felnyitom a cuccot. Félig figyelek rá, nekem már azon jár az eszem, hogy itt van ez a kibaszott nagy pizza. A legnagyobbat rendeltem.
- Ja, ja, ja, ja, jó! Megyünk mindenhova, drágám! Vályúhoz, gyerekek!
A cigit Ville ölébe dobom és felnyitom a pizza-s dobozt. Fel is van szeletelve, Giuseppe-ék profik. Az egyik szeletet összegöngyölöm és úgy veszem a kezembe, mint egy cigit. Akkorát harapok, hogy rögtön összeégetem a nyelvemet a forró étellel. Érzem, hogy már nem az első. Tegnapról is van egy kis bizsergés. Mi a szarral égettem össze? Mindegy, a polipok és paprikák között csak mömmögök, mert kibaszott finom a cucc. Intek Ocinak, hogy ő is kóstoljon bele! A másik doboz a haverra van bízva, úgy adagolja, ahogy akarja. Isssteni!

Ville beszólásán el kell vigyorodnom.
- Bajba akarsz sodorni? A végén nálam fog kilincselni szadomazóért.
Sejtettem, hogy a lila tálam elnyeri Birdie tetszését.
Bevetődöm a fal melletti fehér székre, a konyhaszekrénnyel háttal. Minden megtalálható az asztalon, ami kellhet.
Magamhoz veszem a műzlis zacskót, és öntök belőle. Tele van mogyoróval, mazsolával, csokidarabokkal, kukorica- és sült árpapehellyel, napraforgómaggal, datolyadarabkákkal, meg miegymással. Öntöm is rá a hideg tejet.
- Kösz, Birdie, de nem kérek. Nekem a pizzához még túl korán van, és ezeket a tengeri kacatokat sem szeretem. – utasítom vissza mosolyogva a madárka kínálását.
Egyszer megkóstoltam valami csigafélét. Képtelen voltam lenyelni. Arra a bizarr ízre visszagondolva végigfut a hátamon a hideg és megrázkódom. Nem vagyunk egyformák. Birdie csak úgy tömi ezeket a cupákos izéket. Én tökéletesen elvagyok a magvaimmal.
Ville-vel feltehetőleg javában falják a pizzát, amikor én belapátolom a reggelim.
- Ha nem haragszotok, magatokra hagylak titeket srácok. – állok fel az asztaltól. - Megyek készülődni. – adok magyarázatot a távozásomra. Ezzel odalépek a mosogatóhoz, beleteszem a tányérom, majd fordulok is tovább a hálószobába felöltözni.
A szekrényből magamra rántok egy sötétkék sztreccs farmernadrágot és egy hosszú fekete pólót, aminek az elején egy baromi nagy, flitteres halálfej vigyorog.
Átmasírozva a fürdőszobába megmosom a fogamat és az arcomat. Felkenek némi alapozót az arcomon liluló puklira, amit Birdie ökle varázsolt oda, majd egy fekete ceruzával kikontúrozom a zöld szemeimet. Felkerül némi szájfény is, aztán kihúzom a gumit a hajamból és simára fésülöm a holló tincseket. A készülődés utolsó mozzanata két kis fújás a nyakra a kedvenc virágos-gyümölcsös parfümömből. Kész is vagyok.
Ha a fiúk még az asztalnál ücsörögnek, visszamegyek hozzájuk, és ledobom magam a korábbi helyemre. Felkönyöklök az asztalra, és csak mosolyogva nézem hol Birdie-t, hol Ville-t.

Tömöm a majmot, harapok és rágok, nyammogok. Nálam a zabálás most hangjelenséggel is bőven jár. Csámcsogás, böfögés, minden, ami egy neveletlen gyerekre jellemező. Az asztalt csak azért nem csöpögtetem le, mert nincs mivel. Hopp, dehogynincs, a ketchup már landol is a bútoron. Odahajolok és felnyalom. Az lesz a legfinomabb falat a jó kis dohányos, söráztatta asztallapról. Fogynak a szeletek és már nem foglalkozom azzal se, hogy összeégetem magam. Egyre kevésbé érzem, tompulnak a megperzselt ízlelőbimbók. A kaja mindent betölt. A gyomromat, a figyelmemet. Aztán mégis a müzlistálat nézem. Hú, Oci de egészségeseket eszik! Magok, gyökerek, gyümölcsök, mint a madarak. Ha ez kell, hogy ilyen átkozottul jó alakja legyen, akkor hajrá! Ville egy kurva nagyot böfög, én pedig versenybeszállok vele. Mielőtt a következő szelethez nyúlnék, megkapaszkodom a térdeimben és egy falatrengetőt büfögök. Aztán még egyet.
- A Four Seasons-ben van egy szobám. Felugorhatsz bármikor! A számom megvan? Ugyanaz, csak a telefont szoktam elhagyni. Illetve nem, van egy másik is a szauna szekrényében. De azt nem tudom fejből. Ezt se. Na, mindegy, felírod?
Ha Ville írja, akkor mondom is a számot. Vagy ő megadhatja a sajátját és akkor én csörgetem meg. Ez az! Célt értem, ezért jöttem ki Vegas-ba, a hülye barom haverhoz! Mik lesznek itt, de még mik? Huhú... Na, lássuk azt az uccsó két szeletet. Oci tollászkodik odabent. Nekem is illene valami. Most nincs kedvem zuhanyozni, majd inkább a szállodában. A csaj után kiabálok.
- Baby, van egy kis sziszegős szappanod? Valami, ami nem olyan női illat?
Hátha megint találkozunk azzal a kis buzival, aki tegnap igazoltatott minket. Elkezdek röhögni, ahogy eszembe jut ennek a fasz Gridnek az ábrázata. Hányszor hívta vajon a hímringyó zsaru? Kurva jó.
Ha van fújóka, ha nincs, én befalom még a maradványt, aztán húzhatunk a picsába. Á, fel kell hívnom a szaunát. Megvolt a száma, de persze a másik telóban. Megkeresem a neten és tárcsázom. Járkálok a szobában, körbe-körbe.
- Steamy Time Szauna, tessék! - szól bele egy mély női hang.
Ez nem a szőke kurva. Asszem, szerencsénk lesz.
- Halló, jó napot! A szőke hölgy bent lesz ma? Megbeszéltem vele valamit és szeretném módosítani - kérdezem bemutatkozás nélkül.
Naná, hogy nem hagyok üzenetet névvel. Még eltüntet mindent, mire odaérünk.
- Whitney? Nem, ő majd holnapután lesz. Segíthetek én is esetleg?
A pokolmély hangú nő tök kedves, de nem ő kell. Jól van, a barátnőnk nem piszkít bele a dolgunkba. De majd egyszer én belepiszkítok a szájába, az tuti. Valahogy meg kell bosszulni a faszságait.
- Nem, köszönöm, akkor majd telefonálok holnapután. Visszhall!
Ha Oci már kijött, mutatom az egyezményes győzelmi jelet és felpattanok.
- Ribi off! Mehetünk? Szasz, haver! Majd csörögj! - mondom és vállbabokszolom Ville-t.
Irány a város. Reszkess, Las Vegas, jövünk!

/ Köszönöm a játékot, nagy élmény volt! /

- Bocs, Birdie, csak stift van és parfüm. Nőies illatok. – vigyorgok. - Ne aggódj, nem bűzlesz.
Nyugodtan ücsörgök az asztalnál, megvárom, míg a srácok beburkolják a reggelit. Birdie aztán felhívja a szaunát, és kiderül, hogy nincs szőkeveszély.
Mostanra már biztosan rendet raktak az öltözőben, és a szekrények is a helyükre kerültek, amiket a madárka feldöntögetett.
- Rendben, menjünk. – állok fel. Előtte még a konyhapulthoz lépek, hogy kihúzzam a fiókot. Kiveszem belőle a lakás pótkulcsát. Visszamegyek vele Ville-hez, és leteszem elé.
- Ha esetleg elmennél, mire visszaérek, megtennéd, hogy bezárod az ajtót? Majd a stúdióban visszaadod a kulcsot. – nézek rá mosolyogva. Kifelé menet felkapok egy sötétkék farmerdzsekit a fogasról, aztán a vállamra akasztom az oldaltáskám.
- Jó pihit. Szia, Ville! – köszönök el tőle. Azt már nem mondom, hogy érezze otthon magát, ez elhangzott már párszor a számból. Úgyis tudja, hogy ez a helyzet.
Megvárom, míg Birdie kislisszol a folyosóra, s mielőtt becsuknám magunk mögött az ajtót, még intek egyet Ville-nek.

/ Köszönöm a játékot! Láv juh gájz! [You must be registered and logged in to see this image.]    /