Ville most megint nem a régi önmaga, csak az árnyék, aki meghúzódik a sötétben. Túl sötét van nála és szívesen szíven szúrnám azt a rohadékot, aki ezt csinálta vele. Hát mi lett az én barátomból, akivel együtt gyújtogattuk a csajokat, vágtuk, dugtuk őket egyszerre és sóztuk a sebüket? Azt a fakíros produkciót soha nem felejtem el és ez nálam nagy szó. Most meg lett belőle egy unott pöcs. Még drogosan is.
- Két zubbonyt és az enyém L-es legyen! Vag yXL-es, hogy ne szorítson annyira! - kiabálok rá a haverra.
Az előző járókelőt se érdekelte nagyon az üvöltözés. Megijedt és átment a túlsó oldalra, de ennyi. Se egy rendőri intézkedés, se röhögés. Hát ilyen punnyadt arcokat termel ki Vegas? Pusztulok haza, de viszem Ville-t és Ocit is, hogy ne érje utol őket a csúf végzet.
- Haver, belőled nagyon ronda öregember lenne. Ne akard megérni, inkább élj addig, amíg nem halsz meg! - mondom és az utam közben felfelé vezet a lámpaoszlopon.
A hokiedzések nem múltak el nyomnélkül. Régen kötélre másztunk, rúdra, most ugyanazt csináltom, csak lámpaoszloppal. Mire a sárga hintó megjön, én már fent leszek ott, ahol égőt lehet cserélni. Tök másról beszélünk mi ketten és fel kell hívnom valahogy a figyelmét. Ha megjön a taxi, onnan fentről egyszerűen elengedem az oszlopot és hangos kiáltással pottyanok le. Lehetőleg elé és nem alá...
- Húúúúúúúú!

- Akkor extragigahiperübersize-ot kértem volna!
Úgy elkezdek röhögni, mint akinek tényleg kell az a zubbony. Muszájdzsekit a pöcsömre, ez jó! Esküszöm, kipróbálom egyszer. Sőt gyártatok külön egy ilyet, aminek van ágyékkötő része és abban fogok fellépni.
Ville meg tényleg öregemberesen morog és dohog, óg-móg. Mint a nyugdíjas klub vén rockere. Én addig megmászom az oszlopot, fenn tanyázom, mint a fehérfejű rétisas, Amerika szépséges címerállata. A Madárkák már csak ilyenek...
- Ha hazudok, lesz mire húzni a kényszerzubbonyt, mi? Csak ne fabulát rendelj, mert akkor inkább begyújtok vele, minthogy szálkás legyen a faszom!
Olyan jókat röhögök odafent a saját vicceimen, hogy észre se veszem, mi történik. Ville már megint nem bírta ki. Mire én leérkezem, a taxija már elindult. Hát nem 2 személyre kérte? Na, szép sofőr. Megnézem maga, még egyben vagyok, sikerült jól esnem. A csuklóm fáj egy kicsit, azt már meglépcsőztettem és most is kapott egyet. Szegény kis madárcsukló. Meg is puszilom. Aztán a zsebembe nyúlok és taxit hívok.
- Halló! Kövesse azt a taxit!
A kedves női hang kicsit megdöbbenve kérdez vissza:
- Jó estét, Jörg úr! Hová szeretné kérni a járművet?
Ismernek már, taxiztattam őket, mióta a városban vagyok. Hol a picsában is járunk?
- A Slaves Of Hell stúdió előtt állok. Gyorsan jöjjenek, mert már nem bírom sokáig!
Hallom a pötyögést, bűvöli a rendszert.
- Van is a közelben egy kocsi, körülbelül 2 perc.
A levegőbe bokszolva ugrom egyet:
- Csók a nunusodra, szivi! Kösz szépen!
Udvarias elköszönés elfojtott röhögéssel, mint mindig. Megnevettetem én a telefonosokat. Na, autós üldözés lesz! Most Ville-t hívom és ha felveszi, ezt kapja:
- Töki, utolérlek és lesz nemulass!
Sátáni kacajt hallatok és lebaszom a telefont. Hogy miért nem a havert hívtam először és miért rendeltem külön taxit? Ja, hát tényleg, úgy is lehetett volna...

Ó, de berágtunk! Komolyan, micsoda egy Grincs lett! Jim Carrey-t lepipálja, istenemre mondom. Pedig nincs is olyanom. Direkt szivatom, mert csak így lehet valamit elérni. Abból nem lesz buli, ha egy fásult, vén szivart idéző pasasra mindent ráhagyok. Húzzon csak el, nyomunk egy autós üldözést.
A gyorsan érkező taxisomat, egy fekete, gülüszemű fószert közben végig viccekkel szédítem és szerencsére veszi a lapot, ő is mond mindig egyet. Szar vicceket, de most tudok röhögni rajtuk. A rövid telefonüzenet után mikor elérhető közelségben van a másik sárga verda, számba veszek egy-egy kisebb papírzsepit és jól összenyálazom, aztán pedig megdobálom vele a kocsit. Hoppá, az egyik ráragadt a jobb visszapillantóra, na azt tutira észreveszik.
Egész jól elröppen az idő így és mikor megáll a másik taxi, mi is parkolunk. Bőséges borravalót adok a fekának.
- Szevasz, Berlioz! Legközelebb téged kérlek majd és folytatjuk. Azt ismered, hogy két malac találkozik a Wall Streeten? Nem, ugye? Én se. Háháhá!
Ilyeneket nyomattunk egész eddig. Ha Ville hallja az elbúcsúzást, akkor szerintem boldog, hogy külön kocsival jöttem. Megnézem az épületet, ami óvóhelynek vagy ketrecharc helyszínének is jó lenne külsőről ítélve. Közben a taxim elhajt, észre se veszem, csak akkor látom, hogy nincs itt, mikor a haverre nézek eszelős vigyorral.
- Na, milyen bordély ez? Vörösbugyis nemeskisasszonyok vagy mindent lenyelő profi ribik lakják? He? He?
Boksz a bal vállába, aztán a jobbra is és még hátulról kibicsaklatom a térdét, ha tudom. Fel vagyok pörögve a sok hülyeségtől.
- Te, azért szégyen, hogy egy józan taxisnál nagyobb hangulat van, mint nálad most. Adjunk az ereknek!
Nem érdekel, hogy nem tudom, hol vagyok, én megyek előre és úgy lököm be az ajtót, mint westernhősök a poros kocsmába érkezve.

Magam mögött hagyom lélekben ezt a jóarc Berlioz-t. A száma megvan, majd őt hívom legközelebb is. Most ezt a bolond, de mégse elég bolond havert kell kiráznom a szarságból. Megint spórol a szavakkal, mint aki unja őket.
- Mondhatod finnül is, ha úgy érdekesebb, csak ne nyeld már le a felét! Hát cseszd ki, a fasznak beszélek tele oldalakat, ha te csak láttamozod?
Tényleg idegesít, olyan, mint a rossz közönség, aki nem ujjong, nem tapsol, nem táncol, hanem áll karbatett kézzel és szigorú szemöldökkel, mint egy könyvelő a kiadások előtt. Muszáj valami durvát tennem. Eddig finom voltam és nőies, de most már bevetem magam. Bokszolás ide-oda, hátra és. Nocsak! Nem bírja a hülyeséget?
- Kh-kh-kh
Egyre brutálisabb fuldoklást produkálok, de közben röhögök is és ettől tényleg majdnem megfulladok. Biztos meg fog emelni, ha nem szakad bele a karja, mert nem hagyom békén. Bökdösöm az ujjaimmal, ahol tudom, könyéken, csuklón, csak a kabátja ujját basztatom, de nem lehet ráhagyni. Ha végre elenged, akkor látványosan hanyattesek és szorongatom a torkomat. Csak azért nem kiabálok, mert jönnének a firkászok és elrontanák az amúgy is egyre szarabb bulit. Irányt váltok én a bulival, jófelé terelem. Hasra fordulok és úgy igyekszem az ajtó felé.
- Na, kezdetnek bemegyek. Eddig jó, ugye? Bent mindent ledobok, csak egy gatyát hagyok magamon. Azt azért mégis, mert hát először vagyok itt. És az első injekciós tűig hason kúszunk versenyben. Ha nem, akkor vesztettél és te fizetsz mindent. Ne hordd olyan fent az orrodat, mert szar lesz rájönni, mi mindent mulasztottál el. Gyere, baszd meg!
Elkezdek evickélni, tenyérrel és lábujjal. Mint egy benyugtatózott krokodil, aki az utolsó lépéseit teszi. Remélem, beengednek. Azt meg főleg remélem, hogy Ville végre visszanöveszti a tökeit és zúzunk az éjszakában.

És megint dumál. Jórészt jól tudom hogy csak túlpörgött indulat, mégis azok az emlékek valahogy a messzibe csúsztak, mintha évszázadokkal ezelőtt lett volna mindaz, nem is csak 6 év, nem is ez az élet. Nem az enyém.. Egy másiké.. Egy másvalakié, és ezt egyre inkább érzem..

- Nem tudok finnül.. - egész.. nyomott hangsúllyal vezetem, mint aki unja.. mert így is van, unom ezt az egészet, a kabarét, a hirtelen.. pattogását itt nekem, mint akit bekokóztak.. Talán pont azért mertígyvan!??? Vajon mi lehet az az újfajta kevert cucc, amit Juarez juttatott el nekem, és amire azt ígérte mesteri anyag! Vagy csak Bird-be töltve produkál ilyen "izgalmakat"??

Nem ragadnak meg a részletek, indulnék befelé.. részemről, az ígért lukak jobban felizgatnak, de akkor történik valami más.
UGRÁL! Jobbról.. balról.. de amikor hátulról indulna be, hirtelen fordulok, nem hagyom hogy hülyére vegyen!
És még így is dumál! Próbál... Kísérletezik vele, vagy legalábbis játssza az agyát, de annyira nem szorítom hogy tényleg veszélyben legyen - mééég! - amíg nem kezd újabb manőverbe, rángatózik, az én kezem meg ökölbe szorul magam mellett, tényleg kiütöm ha úgy hozná a helyzet és kéne, de még idejében engedem.
Eldől.. Én meg nagyot sóhajtok a jelenetre, erős a késztetés hogy hagyjam a fenébe, Bird-öt.. a kurvákat, a helyet.. húzzak el innen valami kuuurva messze, oda ahol nem talál rám.
Mégis helyette a számba tolva a cigit elindulok előre, a bakancsom halkan koppan a vöröslő szőnyegen, ő meg..
nem tűnik fel amikor beelőz. Először! Másodjára hirtelen lépek félre, hagyom hogy sokkolja a közönséget, biztos hogy elég szart láttak ezek már odabenn, ha pénz van, még a seggedet is kinyalják fényesre, ha kell majomkodnak veled, lenyalják a talpad, vagy kiműtik az egész beled, csak FIZESS!!!
Ennyi a lényeg.
A szééép úúúj világ ígérete...

De hogy végül bejutott e?? Azt én nem tudom, volt e olyan aki nyitotta neki az üveget, vagy épp önműködő.. Hogy mit szóltak hozzá ott benn, én csak megforgatom a nyelvemmel a még mindig tűzre éhező cigimet, és ha befejezte a kisded játékait.. vagy a cirkusz folytatódik odabenn, egyszerűen csak követem.
Max majd.. megmondom tőlem jóó messze zárják el amíg én élvezkedem.
Sanszos hogy már nem ugyanaz az élvezet mindkettőnknek...
Én hátrahagytam az elmebeteg dolgokat...

Én aztán tudok pörögni, mint a búgócsiga szakadéknak lefelé, de nekem is vannak határaim. Társaságban jó a buli és ha 1 arc a társaság, de az nem partner, csak nagyon néha, akkor én új után nézek. Ville nyugdíjba ment, úgy látom. 3 kibaszott szó! Ennyire méltatott.
- Jól van, faszikám, süllyedj csak, míg én emelkedek!
A karrierje neki is emelkedik, talán jobban is, mint az enyém, mert Amcsiból könnyebb világhírűvé lenni. A finn az olyan fura, hideg, de ha kiköltözik Vegas-ba, máris poposabb. Emberileg viszont a csatorna alján van és ez most nem esik jól. annyit rángattam már, többet, mint kurvák a tökömet, de kapaszkodik a gödör mélyén valami kóróba. Leszarom, én bulizni akarok és fogok is!
A suskát lobogtatva persze, hogy beengednek. Hason kúszva nem sok vendég érkezik, de azokat is ki kell szolgálni. Rögtön felkap 2 biztonsági, amire én hőbörögni kezdek.
- Srácok, srácok, már kúszni se lehet? Egy jó ázsiait kerítsetek, meg valami ütős szúrós anyagot.
A fejemmel a vénámra utalok, integetve, már szinte úgy, mintha rángásom lenne. Előkerül egy olyan bomba kínai vagy japán, mittudoménmilyen, de vágott szemű csaj, hogy húúúú! Nagy didkók, darázsderék és igéző mosoly. Vörös miniruhában, amit könnyű lehámozni. Mi szépen elvonulunk egy elfüggönyözött szobába, Ville meg bulizzon depisen. Majd összeszed valamit. Most nem olyan, mint a gyártelepen, mikor együtt basztuk a kurvákat, egy elölről, egy hátulról. Valami elveszett, ő is tudja, de nem keresi. A mai éjjel a partié, szívtam már eleget, most a kis japcsi ribin a sor és már le is tolom a gatyámat előtte.
- Pattanj rá, baby, ez az!
Hmmm. Közben hozzák a cuccot, amit be is nyomok magamnak. Biztos steril a tű, ha nem, még izgibb. Érzem még, hogy el fogok sülni a finom ajkak között, de aztán képszakadás...