És kibírja, hogy nem ér hozzám! Még a végén szentember válik belőle. Grid végképp kiakadna.
Magamon érzem Ville vizslató tekintetét, amivel a fürdő kövén állva, és amivel már a kabin belsejében is felméri a porcikáimat. Nem látom, de szinte perzsel.
Már a zubogó langyos víz alatt fordulok szembe vele.
- Remélem kimoziztad magad. – döngöm rejtélyesen határozott altomon. Mellé tűzök egy komisz félvigyort, közvetlenül Ville zöld szemeibe.
Azt mondja tetszik a kiszolgálás…
- Örülök… Várd ki a végét… – sunnyogom gonoszan mögé.
A zuhanykabin szűkös tere kényszeríti a testem arra, hogy végig kontaktusban maradjak az övével, míg mögé kerülök. Az oldalán simulok el.
A következő pillanatban apró női tenyerek tapadnak a derekára, s enyhe lökettel előretolom Ville-t a csempézett fal felé.  A gyengéd erőhatástól arra kényszerül, hogy megtámassza magát a vele szemközti falon.
Egyik lábam Ville formás feneke (naná, hogy megskubizom!) alatt két combja közé nyomul, hogy terpeszbe feszítsem. Valószínűleg Ville meglepődik a hátulról érkező merényleten, de hát ő mondta, hogy bejön neki a dolog. Eddig…
Ha őfelsége nem tiltakozik, akkor most úgy áll előttem szétvetett lábakkal, mint akit épp lefegyvereztek és megmotozni készülnek a zsernyákok. Asszem pályát tévesztettem. Hehe. Megszívatom.
Felemelem az arcomat, hogy a válla fölött duruzsoljak a fülébe.
- Ha megmoccansz, véged… Bármi, amit mondasz, felhasználható ellened.
Hacsak hátul nem hord szemeket, nem láthatja azt a szemét vigyort, ami ott terebélyesedik a képemen. De a hangomból kihallik minden. Halkan kuncogok az orrom alatt, miközben szappan, vagy tusfürdő után kutakodik a tekintetem. Meg is akad rajta, egy karnyújtás, és nálam a félig üres Axe tusfürdő fekete flakonja. Nyomok a cuccból az ujjaimra, s két tenyerem összedörzsölöm, miután visszatettem a helyére.
Fogalmam nincs milyen illata van, de kifejezetten erős, pasis.
Kellemesen meleg víz árad ránk fentről. A pillantásom követi Ville bordáin, a gerincén leguruló cseppeket. Közben az ölemmel finoman neki dőlök a hátsójának, aztán mosdatni kezdem. A tenyereim puhák; becézgetve a bőrét, az izmait, lassan köröznek a hátán. Alaposan bejárnak, végigsimogatnak minden kis négyzetmillimétert, nem hagyok ki egyet sem, aztán felszaladnak a vállára, majd onnan lesiklanak a felkarjára.

A combom az ő combjai közé nyomul, erre érzem, ahogy megugrik. Vigyorogva, de rosszallón csóválom meg a fejemet. Ajjj már!... De beszari vagy. Aki tőlem fél, pláne attól, hogy seggbe dugom, az tényleg beszari.
Ahha, szereti hátulról…
- Valahogy sejtettem, és pont ezt akartam megelőzni. – dünnyögöm heherészve. - Mondtam én, hogy lassú vagy. – kíváncsi vagyok meddig szívhatom Ville vérét anélkül, hogy kapnék.
Nem állja meg, hogy vissza ne szóljon, én meg csak vigyorgom, mint a vadalma.
- Tudom, hogy nálad van, épp ezért motozlak meg. – magyarázok mögüle, miközben két tenyérrel gyengéden dörzsölgetem a hátán a tusfürdőt. Szó sem róla, ezalatt iszom a testének a látványát. Ha szemben állna velem, nyilván zavarban lennék attól, hogy mustrálgatom, és sokkal szégyenlősebben tenném, vagy egyáltalán nem tenném.
Erre jön az újabb tipp(?). Amúgyis visszakívánkozom a testére. Lágyan hozzásimulok. Az ölem a fenekéhez, a mellkasom a hátához préselődik, az állam pedig finoman nyomódik a lapockájára. Mindeközben a tenyereim a vállán, a felkarján járnak és simogatják.
Merengve figyelem, ahogy csorog a víz az izmain, és patakokban mossa le róluk a habot. Jóféle reggeli ébresztő, egyben búcsú 4 napra.
Halk sóhajt hallatok.
- Ha majd lesz kedved és időd valamikor, rám csöröghetnél, hogy mi van... – …veled. Hűűű de óvatosan fogalmaz valaki!
Óóó, nem-nem-nem-nem! Nem akarom, hogy Ville úgy érezze, egyből rámászom, vagyis nem olyan fizikai értelemben, mint most. Eszemben sincs, csak… jól esne hallani felőle, ha már napokig úgysem látom. A legviccesebb az egészben, hogy akkor is így éreznék, ha az éjszaka máshogy alakul, ha nem történik meg az, ami.

Mikor azt mondja nem panaszkodtam, elkerekednek a szemeim. Komolyan gondolkodóba esem. És mindjárt kétségbe is. Hogy MIVAAAN??? Megrakott hátulról, és én nem emlékszem rá???
Megrázom a fejem. Neeem, ez kizárt. Teljesen észnél voltam, nem hiányzik egyetlen részlet sem az előző éjszakából. Vagy kurva gyorsan csinálta és nem vettem észre… Nah, jobb lesz Ville-vel vigyázni. Inkább hallgatok.
Egészen elmerülök abban, ahogy simogatom a hátát és a karjait. Erre nekem tolja a hátsóját. Muszáj elnevetnem magam.
- Nééézd már, hogy pucsít… – dünnyögöm hitetlenkedve, miközben a kezeim megállnak a munkában és lefelé pillogok a fehér fenekére egy röpke gondolat erejéig. Mint a baba popsija... A tekintetem aztán visszavándorol a válla fölé, hogy lássam valamelyest az arcát.
- Te Ville… Szörnyen gyanús vagy nekem… – cukkolom szemtelenül, mire játékosan meglököm az ágyékommal a kidugott hátsóját. Mindjárt megpaskolom, aztán nézhetsz megint.
Ville ekkor szembefordul velem a karjaim közt, a teste a testemen súrlódik. A válaszára a szemeibe mosolygom.
- Oké. – búgom halkan, s érzem, amint a jobbja a derekam köré fonódik.
Erre bocsit kér, miközben lefelé vizslat.
Ahh! Mindent értek! Rávillantom tudálékos banditamosolyomat.
- Hűűűha!... Úgy érzem, valakinek alaposan behangoltam a gitárját. – duruzsolom mély hangon, nagyon vigyorogva.
Elsuttogott szavai hallatán feljebb rándul a fél szemöldököm.
- Most ígérgetsz, vagy csak fenyegetőzöl? Hm? – képtelen vagyok megállni, hogy ne piszkáljam kicsit.

Istenverte 4 nap… Nem a szex miatt, de Ville hiányának a gondolata már most szarul esik.
Elkapja a két csuklómat, és a testével a hideg csempéhez présel.
Lényének minden darabkájában vadállatias vonzerő lapul, a legapróbb rezdülése is elárulja. Csak vizslatom a szemeit, ahogy ott tornyosul fölöttem.
Hellooo Mr. Sexy Eyes! Mi a francnak van neked ilyen ágyba csábító nézésed?
Olyanok a vonásai, amiket a szobrászok is imádnának. Kár, hogy nem tudom őket megvizsgálgatni az ujjaimmal, lévén a csuklómat fogva tartja. Az alkarja ráfekszik az enyémre. A szívem fájdalmasan dobog, amiért nem érinthetem meg.
Odahajol közel hozzám, és védjegyévé vált baritonján döng az arcomba. Ha lenne rajtam bugyi, úgy benedvesedne tőle, mint a hülye kis rajongó tiniknek.
Hogy akarom-e tudni? Most hülyéskedsz?
Beharapom az alsó ajkamat.
- Ühüm! Le a… – ekkor nyal bele a nyakamba, én meg élvetegen sóhajtom el a mondandóm végét. - …tudatlansággal!
Annyira tudja hová kell „nyúlni”, ha le akar venni a lábamról. Az orra a nyakamhoz dörgölőzik, ahogy lehajol. Borzongás szalad végig a gerincemen. Végem van!
Búgó hangja teljesen átjárja a fejem, még az után is, hogy behunyom a szemem.
Egészen behódolok neki. Az ajkaim megnyílnak, a testem elgyengül. Igyekszem féken tartani az érzéseimet, de Ville így is totál megőrjít. Mélyen érzem, ahogy elragad az ősi, vad vágy, ugyanaz a valami, amit tegnap este is szabadjára engedtem.
És ha már a kezeimtől megfosztott… Azzal vagyok kénytelen dolgozni, amit hagyott. Bal combomat felemelem, lassan végighúzom az övén, aztán le, hogy a belső felével simítsam végig az ő combját. Minden porcikám érezni akarja a bőre tapintását.

Amint ismét leér a zuhanytálcába a talpam, lázasan Ville-hez préselem az ágyékomat. Így vagy úgy, de érezni akarom a testét. Szinte megőrjít, ahogy a nyakamat csiklandozza a nyelvével. Aztán lejjebb halad a mellkasomra, és a melleimre.
Elnyögött, forró sóhajjal hunyom le a szemeimet.
A pokolian jóleső érzésre, az édes gyötrődésre, amit kivált belőlem, a tehetetlen indulatra, hogy nem érinthetem, ökölbe zárulnak az ujjaim a magasban.
- Ville… – suttogom halkan, de annál kéjsóvárabban, s beharapom az alsóajkamat.
- Baszki, ez nem ér…! – zúgolódom vigasztalanul, de közben elvigyorodom. A szemeimet eszemben sincs kinyitni. Csak élvezem a belőle áradó hőt, amit velem tesz, a fogságot, a rajtam patakzó meleg vizet.
A francba! Most, hogy már tudom, milyen jó vele, állandóan kívánni fogom?
Screw you Ville!

Csiklandoz a nyelve, ahogy lefelé csúszik a hasamon és körbetáncolja a köldököm.
A testem énekel a fogságban. Tekeregnék, a csuklóimat kifordítanám Ville markából, de erre csak erősebben szorítja őket. Meg akarnám csókolni, meg akarnám érinteni… Semmit sem hagy. Bosszantó ez a tehetetlenség. A vele járó vágy, mely egyre fokozódik, méginkább. Pattanásig feszülnek az idegeim.
Leguggol előttem. Fejével enyhe terpeszbe kényszeríti a combjaimat, majd találkozik a tekintetünk. Azok a jégzöld férfiúi szemek lázasan csillognak, én pedig némán azért könyörgöm, hadd érintsem meg az arcát.
Elfordul.
Hosszú másodpercekig kényeztet, elernyesztő tapasztalattal, finoman harapdálja, csókolja combom belsejének lágy, remegő bőrét, aztán simít a nyelve. Egyik mozdulatból vált a másikba, mintha telepátia lenne közöttünk, mintha megérezné mire vágyom. Ebben az ernyedt állapotban döntöm a tarkómat a csempének. Behunyom a szemem, s elakad a lélegzetem. Felsóhajtok. A nevét sóhajtanám, de elharapom. Nyelek egy nagyot. Nem látom, hogy felnéz rám.
Nyelve a következő pillanatban a vénuszdombomra csusszan, és megtalálja a titkos kis gombocskát. Tetőtől-talpig megborzongat a kéj. Tíz ujjal túrnék bele Ville hajába, de az ujjaim csak görcsösebben zárulnak ökölbe magam mellett. Tehetetlenség, remegés jár át.
Újabb sóhajt hallatok. Istenem, de jó!
Beleszédülök a gyönyörbe. Szörnyen vágyom rá, minden porcikám kívánja. Kell, kell, kell nekem.
Nem tudok hazudni. Csak azt akarom, hogy szeretkezzen velem.

Érzem, hogy elengedi a csuklóimat, egyiket a másik után. Két tenyerem azonnal támaszt keresve fekszik a vállaira. Közben Ville egyik kezével megszorítja a combom, a másikkal a csípőmön simít. Csak az élvezetre és a kéjre összpontosítok.
Munkálkodó nyelvével alaposan felizgat, már alig bírok magammal. A testem szinte megfeszül az igyekezettől, hogy kitartsak még. De elérkezik a pillanat, amikor már szaporán vergődő szívem nem tud lépést tartani Ville hevével. Ahogy az ajkai elérik a csiklómat, és ahogy a nyelve beljebb siklik, meglepődöttségemben élesen sikoltok fel.
- Jézusom!!! – tíz ujjammal belemarok a vállaiba, erősen megkapaszkodom bennük, miközben a fejem előrebukik a csempétől, és lenézek rá. - …Ville… Ville…! Nem szabad…! – zihálom kétségbeesetten. Fogalmam sincs miket hordok össze, hirtelen még az angoltudásom is cserben hagy.
Még nem szeretnék elélvezni, így is az őrületig kergetett.
Ha csak nem hagyja abba, amit épp velem tesz, hamar végem lesz.

Érzem a testében.. Minden egyes rezdülést.. mozdulást, és összefeszülő lélegzetet. Ahogy kínlódik.. Ahogy lassan közeledik a mindent elsöprő élvezet, én mégsem akarom elengedni még. Eldöntöttem. Kurvára el, valamiért mégsem lepődöm meg ezen, csak tovább izgatom. Kitartóan és erőteljesen, lassan kapcsolódva be az egészbe a kezem, amikor hirtelen felsikolt.
Meglep!
Ami nem, a körmei a vállamban, de elengedem hogy felfeszült lélegzettel a szemeibe nézzek.
Hogy nem szabad?? Hol él ez a lány..?? Lassú, elkerekedett mosolyt enged ki a szám, és bár nehezemre esik de suttogok.

- Mindent szabad csak akarni kell.. - az a kajánság már ott virít a szemeimben, már a vigyorom, ahogy végig a szemeibe nézve térek vissza az előbbi helyemre, a nyelvem újra dolgozik, lassan és kitartóan vezetve be a korábbi ütemet, és mindvégig fel, a szemeibe nézek amíg el nem tépi azokat tőlem, és ha engedelmeskedik..(??)
Valami isteniben lesz része, de legalábbis valami újba, valami felemelőbe, mielőtt..
És az ujjaim nem haboznak megtalálni a legérzékenyebb pontot..

Ville felemeli az arcát és öntelt vigyorával rám néz.
De én nem akarom! Most nem.
Kétségbeesett tekintetemet az övébe olvasztva rázom meg a fejem.
- Neee!... Könyörgöm…! – zihálom szaporán. Ennek nem így kéne lennie, nekem kéne őt kényeztetni, ha már lelép 4 napra. Valahol mardos a bűntudat az egetverő élvezet mellett. Nem akarok önzőzni!!!
De mintha meg sem hallana, nem érdeklik a szenvedéseim. Makacsul folytatja, s megint ott nyalint belém. Pontosan a combom között, ahol a gyönyöröm egyre csak égetve pulzál.
Az ujjaim még mindig a vállát markolják. Szűkölve vetem vissza a fejemet a csempének.
- Neh… csináld ezt velem!... Kérlek!Kérlek!Kérlek!... – nyögöm a mennyezetnek, aztán az ajkaim elválva maradnak egymástól, hogy szájon át kapkodjak levegő után.
Nyelve lüktető csiklómat dörzsöli, erre az ujjait is beveti a pokoli játékba.
- Istenem, de jóóó! – sóhajtom rekedten, mire nyelek egy nagyot, a tekintetem közben elhomályosul. Végül megadom magam az érzésnek. Teljes egészében megfeszül a testem, és méginkább nekinyomom magam háttal a csempének az édes orgazmus pillanatában. Mintha az csillapíthatná a horderejét.
- Ville…!!! – olyan hirtelen és kitörően sikoltok fel, hogy én is meglepődöm a saját reakciómon. Egyik kezemet azonnal elkapom Ville válláról, és ijedten a számra tapasztom a tenyeremet.

Nyögök akkor is, ahogy kihúzza belőlem az ujját. Ville megfogja a csípőmet. A szemeimet végig rajta tartom, ahogy lassan felemelkedik előttem, közben elemelem a számról a kezemet. Teljes testbedobással nekiprésel a csempének, és ha már szemtől szemben van velem, előveszem a legszebb I… HATE… YOU. pillantásomat. Szinkronban zihálunk.
- Mert… nekem jó volt. – dünnyögöm aztán rá a szájára. - Ééés… nem tartom igazságosnak… – sunyin elvigyorodom, miközben harapdálni kezdem az alsó ajkamat. Végül kibököm, ami nyomja a pici szívem.
- Cseszd meg. Ha lenne erőm, most toppantanék. – magyarázom röhögcsélve. Ennyit arról, hogy mennyire komolyan utálom. Jah, én akartam volna valahogy kivégezni, de így jártam. Viszont van egy ötletem. Húúú nagy ötlet! Komolyan…
- Most rajtam a sor… – duruzsolom mély altomon csábosan, állva a szemei ostromtüzét. - Hol szeretnéd csinálni?
Nem mintha a vízszámla aggasztana, de fő a változatosság. Legalábbis az okosok mind ezt mondják.
Olyan alattomosan és egyben cinkosan pillogok Ville-re, mintha csak azt mondanám; Ugye nem gondolod, hogy furulyalecke nélkül engedlek el négy napra? Épp csak nem pantomimezem el kézzel is, miféle művelet jár az eszemben.

Neki is jó lett volna? Fura... De ha ő mondja, én hiszek neki.
A megállapítására megrándul a fél szemöldököm. Aha, itt. Hol másutt lennék?
Erre megtámaszkodik fél kézzel a fejem mellett a falon. Sejtem mire készül… Nem hagyom, hogy megint én húzzam a rövidebbet. Csak vizslatom merőn a lélektükreit. Komolyan, úgy érzem, mintha valami csatát vívnánk pusztán a tekintetünkkel. Ez lehetne a „Ki néz merészebbet vagy sunyibbat” című kommunikációs vetélkedő.
Mindeközben a másik markával végigsimít a vállamon, a karomon, és megállapodik a kézfejemen. Halkan, alig észrevehetően felsóhajtok. Szeretem az ilyesmit. Az nem kifejezés mennyire tetszik a gyengédsége, éppúgy, mint a szenvedélye.
És kiderül; más ötlete van... Ezen igazából felnyerítenék a röhögéstől. Már megint???
Alattomos vigyort vetítek az arcába.
- Nanananana ácsi, Miszter… Csak nyugi. – dünnyögöm a szájára finom szigorral, a fejemet enyhén félrebiccentem, mintha meg akarnám csókolni. De nem teszem.
A pillantásom leugrik az ajkaira, majd vissza a szemeibe.
Amíg itt egyezkedünk, legalább kiheverem az előbbi menetet.
- Szeretném… Tényleg. – bazsalygom, valamiféle kérleléssel, mire elhallgatok egy röpke másodpercre. A szívem nagyot dobban hirtelen. - Mutasd meg… Mutasd meg hogyan szereted…. Bármit lehet. Bármit. – ismétlem meg magam, hogy biztosítsam a szándékaimról. Ha visszautasít, így jártam, buktam egy furulyaleckét.
Csak fürkészem a vonásait. Hogy a fentieket én mondtam volna? Hogy én készülök efféle szaftos dolgokat megtenni? Hát… Boldog vagyok, és szeretném őt is ugyanilyen boldoggá tenni. Ez az új világnézet. 2.0 verzió, javított változat. Köszönjük Emese!
- Aztán ha lesz benned még szufla, nem bánom a te javaslatodat… Csak nehogy a végén lekésd a kocsit. – magyarázom cinkos félmosollyal a szám szögletében.
Már fordulok is oldalra, hogy szabad kezemmel elzárjam a vizet.

A bármi valóban tág fogalom, Ville helyesen mondja. Beletúr az ázott tincseim közé.
- Ne fogd vissza magad. Csak… légy önmagad. Tudod… – búgom pokolmély altomon, egyenesen azokba a lángoló férfiúi szemekbe.
Erre jön a parancs. Térdelj le!
Az arcom meg se rezzen, de Ville baritonja, amilyen kevélyen kiadja az ukázt, még ott visszhangzik a fülemben jópár másodpercig.
- Ez az, tata, húzzál bele… – dünnyögöm az orrom alatt, fapofával, aztán mégis megbújik egy parányi gonosz vigyor a szám fél szögletében.
Vetek egy utolsó élesen villanó pillantást Ville-re. Ne higgye már, hogy beijedtem. Az ígéret, az ígéret, és ha itt akarja, akkor itt… az túlzás lenne, hogy csont szárazra szívom, de meglátom mit tehetek érte.
Amint Ville elég helyet ad, vagy esetleg helyet cserélnénk, megkapaszkodom a derekában, és lassan térdre ereszkedem előtte a kemény zuhanytálcában, mintha imádkoznék. A félszemű kígyóhoz…
Talán még mindig a hajamban vannak az ujjai.
Ville szerszáma az arcom előtt ágaskodik. Öhm… Nem tudom, hogy zavarba jöjjek-e. Talán nem most kéne. De azért csendesen munkál bennem a dolog a sima, ragyogó férfihús láttán.
Bal tenyerem Ville combjára simul, míg a másik kezemmel a legnemesebb porcikájáért nyúlok. Finoman ráfonódnak az ujjaim. Behunyom a szemem és odahajolok hozzá, hogy gyengéden megcsókoljam a csúcsát, majd végignyaljam az oldalát.
Aztán körbejáratom a nyelvem a duzzadó makkon, s végül beszívom az ajkaim közé, kínosan ügyelve arra, hogy a fogaimmal ne sértsem meg.

Semmit sem szeretnék jobban, mint leszoooooo…..poklészantigonézni… Óóó, hogy bacná meg! Én képtelen vagyok a nyers beszédre. De még a nyers gondolatokra is! Ehhem, ezt még jócskán gyakorolni kell.
Élvetegen, gyengéd lágysággal szopogatom és nyalogatom Ville szerszámának a csúcsát, miközben lenyúl, és magára szorítja az ujjaimat.
Na mi van? Mégsem jön be a nyugdíjas tempó? Vihognék, ha nem lenne tele a szám. De neeem, nem szólok ilyet, és még a gondolatot is gyorsan visszavonom. Nincs helye a… szívózásnak. Ehh, ez az angol nyelv de rafkós!
Koncentrálj!
Érzem a dagadó ereket a finom bőr alatt, s a keménysége meg-megrándul a markomban. A franc hitte volna, hogy ez ennyire izgató, mint amekkora hatással van rám itt és most ez az egész. Pokolian élvezem, és erről a munkálkodó ajkaim is tanúskodnak. Tetszik. Tegnap éjjel is tetszett.
A szemeim be vannak hunyva, mégis, esküszöm, magamon érzem Ville vizslató tekintetét.
Hát… Sejtem, hogy szeretik nézni, és izgatja őket a látvány, ráadásul nappal rohadt jók a fényviszonyok. Na igen. Kicsit talán pont ez feszélyez, de, semmi gond, legyőzöm az aggályaimat. A lényeg, hogy örömet szerezzek neki, és boldog férfiként menjen arra a marketinges izére.
A következő mozdulattal teljesen a számba nyomom a szerszámát. Már ügyesebben engedem a torkomig, mint első alkalommal. Erősen megszívom, mire megérzem Ville ujját, amint végigsimít az arcomon.
Muszáj ráfigyelnem. Valami azt súgja, ezt akarja, az érintése megköveteli.
Visszahúzom az ajkaimat róla, s egy pillanatra megállok. Bizonytalanul felnézek Ville szép férfiarcára. Az ajkaim mosolyra görbülnének.
Tessék… Sosem hittem volna, hogy egyszer... Úúúúúristen! Egy pasi farkával a számban vigyorgom! Bumm, headshot, neked annyi hülye ribanc!
Aztán az ujjaival is jelez, mosolyog mellé. Értem. Szeretné, ha közben őt nézném. Hűűű! Lehet, hogy meggondolatlan ígéretet tettem azzal, hogy bármi belefér? Fene azt a kíváncsi természetemet.
Szégyenlősen lángolni kezd az arcom. Ha nem látom, hogy néz, sokkal könnyebben megy, de ehhez is hozzá lehet szokni.
Megregulázom magam, és rajta nyugtatom a tekintetemet innen alulról.
Ville reakciói nem kerülik el a figyelmem. Nagyot nyel, és röpke időre behunyja a szemeit. Én pedig folytatom a kényeztetést. A bő nyáltól sikamlósan csúszkálnak fel-alá az ajkaim a merevségén, miközben a rázáródott ujjaim is követik a tempót.