Ville fordul velem. Egy pillanatra sem válunk szét egymástól. Elhelyezkedem az ölében, a fegyvere még mindig bennem tombol.
Két tenyerem finoman gyúrja a mellkasát, ahogy megtámaszkodom rajta. A csípőm lassan, óvatosan előrerendül. Ismerkedem az érzéssel, a hogyannal.
A hajam kócosan tapad a verejtéktől a vállamra. Ville arcát fürkészem egy darabig, majd egy mosolyt vetítek rá, és lehajolok hozzá. A mozdulattól a fekete tincsek előreomlanak az arcomba, és az övét is megcirógatják, miközben lágyan megcsókolom az ajkait.
Ahogy Ville-t lovagolom, a combom és a popsim izmai kitartóan munkálnak, megfeszülnek és elernyednek. A csípőm előre-hátra jár, s egyre bátrabb ritmust diktál. Mélyebben és mélyebben akarom érezni magamban Ville-t, mintha sosem tudnék betelni vele.
Behunyom a szemeimet, és a fejem hátravetem. Belesóhajtom a gyönyörömet a szoba fülledt levegőjébe.
Semmi mást nem teszek, csak követem a vágyaimat. Tűzvihar zúg az ereimben, bizsergés marja minden egyes sejtem, a testem izzadságtól gyöngyözik. Egyre erősebb bennem a felismerés, hogy igazán csak most kezdek el élni. Ville minden rezdülése, a legapróbb érintése, simogatása mámorító, örömteljes kéjjel tölt el. Pattanásig feszíti az élvezetem.
Szinte lángolunk, és félő, hogy kigyullad körülöttünk a szoba.

Ville mozgatni kezd magán. A határozottsága méginkább gerjedelemre lobbant iránta. Az ölem eközben előre-hátra lendülve igazodik a fokozódó ritmushoz.
Két markával a melleimet kezdi dédelgetni, mire az ujjaim végigcsúsznak felfelé a karjain. A kezeim végül a kezeire simulnak, hogy gyengéden magamon marasztaljam őket. Közben is elnyújtott, kéjes mozdulatokkal továbblovagolom.
Erre Ville felül, és belecsókol a nyakamba. Érzem a nyelvét, ahogy a bőrömet nyalintja, és az ajkaival harapdálja. A karjaim felszaladnak a vállaira, körbeölelik őket. Meg kell megkapaszkodjam. Szédülök.
Egyre kendőzetlenebb gyönyörtől nyöszörgöm és sóhajtozom.
- Óh, egek! – eresztem ki a hangomat aztán, hogy már kevésbé bírom türtőztetni magam.
Lassan felemelem a fejem, a tekintetem egészen mámorködös, de így is látom, hogy Ville sötét arca milyen komoly. Minden vonása ellenállhatatlanul vonzó. Mindeközben újra és újra beletúrok a hajába a tarkóján, hogy nedves tincseit markolásszam.
Megőrjít, hogy egyszerre érzem az ujjait a fenekembe marni és a szerszámát bennem járni.
Mintha lángtengerben úsznék. A vérem is égeti az ereimet. Minden egyes döféssel fokozza az ágyékomban a feszültséget, hogy a végén az izgalom már teljesen elviselhetetlen. Megadom magam az érzésnek, megremegek és zuhanok az élvezetbe. Ellenállhatatlanul sodródom arra a pontra, ahonnan nincs már visszatérés. Biztosan érzi rajtam, az izmaim megváltozott játékában, hogy közeleg a vég.
Az összes izmom keményen megfeszül, s minden porcikámon élesen és erőteljesen végigsöpör az orgazmus édesen kínzó görcse. Ebben a pillanatban feszes ívbe rándul a hátam, miközben a fejem ismét hátrahanyatlik.
- Ville! – sikoltom a nevét behunyt szemmel a mennyezet felé, miközben élvezek. Mélységes gyönyör önt el tetőtől talpig, a pilláim alatt milliónyi szikra pattog.
Megadom magam. Kész vagyok. Az övé vagyok.
Alig tudok észhez térni. Az erőm teljesen elillant belőlem.
Megkönnyebbült sóhajjal, teljesen kimerülten egyenesedem vissza, s omlok előre. Lángoló arcomat Ville vállára hajtom. Zihálva pihegek a nyaka felé fordulva. Vadul reszketek. Az iménti leírhatatlan élvezet utóhatása.
Nem tudom mit tartogat a holnap, mire ébredek; megváltozik-e bármi köztünk, vagy marad minden a régiben, de úgy érzem, újabb löketet kaptam az élethez. Újszülöttnek érzem magam, aki hirtelen rácsodálkozik az élet szépségére. Olyan ez, mint maga a halál. Meghaltam ahhoz, hogy újjászülessek. Mint az égő főnix, ami a saját hamvaiból éled újjá.

♪ ♫ Music ♫ ♪

Ville vállgödrébe temetve az arcomat zihálok, a keze a hátamat cirógatja. A szétégett idegek miatt nem élvezhetem ki teljes egészében az érintését, de tompán érzem, hogy ott matat.
Csak ölelem mindkét karommal. Még mindig tűzforró a teste. Jól esik a belőle áradó hő, miközben hallgatom a lélegzését, a szívdobbanásait. Lassacskán megnyugszom, és a testem remegése is elmúlik. Kellemes fáradtság uralkodik el fölöttem.
Ekkor nyúl az államért és fordítja maga felé az arcomat. Szikrázva ragyogó szemekkel nézek rá.
A szavai kissé megvezetőek. Néhány röpke másodpercig elgondolkodva pislogok Ville-re, végül a legközelebbi értelmezésbe nyugszom bele. De mire megszólalhatnék, lágy csókkal forrasztja a torkomon a hangomat. Nem ellenkezem. Bágyadtan, de még mindig töretlen élvezettel csókolom viszont. Közben mocorogni kezdek az ölében. A lábaimat a dereka köré fonom, s összekulcsolom a háta mögött. Nem igazán sürgős elengednem.
Az ujjaim még mindig a tincseit babrálják a tarkóján. Szórakozottan, komótosan pödörgetem őket.
Az ajkaim elválnak az övétől, s a homlokomat a homlokának döntöm.
- Szóval Te avatod be az új… bandatagokat. Ugye azért a többieket nem így köszöntötted? – döngöm szemtelenkedve, mély altomon, rá az ajkaira, miközben mocsok banditamosolyra húzódik a szám.

Az életem hirtelen szárnyakat kapott, nekilendült. Érzem, és eszemben sincs letagadni, hogy mennyire felemelő ez az éjszaka. És még nincs vége. Nem szeretném, hogy véget érjen. Amíg bírom szusszal, biztos nem alszom, inkább boldogítom Ville-t.
El kell vigyorodjak a reakcióján, azon, ahogy felpattannak azok a hatalmas zöld szemei. Aztán jóleső kacagás rázza meg a mellkasát, még a fejét is hátraveti. A hangját visszhangozzák a falak. Nem is tudom, hallottam-e valaha így nevetni Ville-t. Ilyen kitörően. Nem, nem hiszem. Ez teljesen új tőle.
Végül a nevetése elhalkul és abbamarad. Komoly, sötét tekintettel mered rám. Sandán méricskélem, ahogy közelebb hajol az arcomhoz.
A szavaira csücsöríteni kezdek a számmal. Gondolkodom.
Szóval ilyen csak nekem jár.
- Ühüm… Helyes! – vágom rá hirtelen egy pimasz vigyorral a vonásaim közt.
Még mindig Ville vállain fekszenek a karjaim, a kezeim a tarkójánál matatnak, és egy kicsit erősebben markolok bele a hajába, csakhogy jelzésértékűen meghúzzam.
- Lelibáztál? – dünnyögöm még mindig vigyorogva, tettetem a sértődöttet játékosan, aztán halk kuncogás szökök ki a torkomon.
Ismét a nyakamhoz hajol, és belecsókol. Azonnal lehunyom a pilláimat.
- Ahh… – nyögök fel élvetegen, ma sokadszorra. Készségesen döntöm oldalra a fejem. Önként kínálom fel magam. Már megint. Szeretem, amikor a nyakamat kényezteti. Erre tuti rájött.
Újabb sóhajt engedek el.
- Ha így folytatod… jogos lesz az a „piszkos”… mert én leszek az, aki megerőszakol téged. – döngöm halkan bele a sötétbe, és nem feltétlenül fogom fel mit dumálok.
Talán előbb esik meg, hogy azzá a szemérmetlen cédává válok, akivel bármit megtehet. Amíg a nyakamat ingerli, kezes bárány vagyok.

- Óh. Tényleg? – csodálkozom rá a megjegyzésre, aztán nekem is nevetnem kell. A hangom belevegyül Ville baritonjába.
Ahogy a nyakamon kalandozgatnak az ajkai, és ahogy a nyelvét is beveti az ostromba, megint lúdbőrzik az egész testem. Ha akarnám sem tudnám kinyitni a szemeimet. A nem is oly rég átélt gyönyörhöz hasonló kábulat felé kezdek lebegni.
Az ujjaim erőtlenül kisiklanak a barna, hullámos fürtök közül. Ha nem tartana a karjaiban, most biztosan kidőlnék az öléből.
És milyen erotikus, ahogy a nyakamba dörmög!
- Jahm… – suttogom magam elé, úszva a lopott élvezetben. - Megeshet. – teszem hozzá halkan, miközben az arcomon boldog, elégedett mosoly görbül.
Valóban meggyőző erőszaktevő lennék…

- Mooost? – nyújtom bele egy elmosolygott sóhajba némileg meglepetten, bár annyira nem is lep meg az óhaj. Bolond kérdés. Mikor erőszakoljam meg, ha nem ma éjjel? Ez az éjszaka erre van szánva.
A nyakamra mért kényeztetés elhaltával felemelem a fejemet. Ismét elmosolyodnék, ahogy Ville arcára vetül a tekintetem, erre ő csókot nyom a számra. Megrebbennek a pilláim, de aztán nézek is vissza a szemeibe.
- Oké… Akkor… Közkívánatra meg leszel erőszakolva... A’la Octi. – dünnyögöm halkan kacarászó hangon.
Elvigyorodom, mire hirtelen egy apró villámpuszit nyomok Ville orra hegyére. Nekiállok lekászálódni az öléből. Megkapaszkodom a vállaiban, és lassan átemelem fölötte a combomat, hogy a következő pillanatban a sarkaimra csüccsenve leereszkedjem mellé az ágyra.
- Feküdj a hasadra. – a hangszínem inkább kérő, mint utasító.
Míg várom, hogy Ville elterüljön, a fülem mögé terelem a hajamat.
Ha esetleg akadékoskodna a hogyan miatt, azonnal megnyugtatom.
- Én hátulról szeretem csinálni. – döngöm sunyin.
Csak amikor már a hasán hever, akkor mászok fölé, és ülök rá a meztelen hátsójára lovagló pózban.
Azt hiszed, csak Te szórakozhatsz velem? – jót heherészek magamban.
Mutató és középső ujjam hegyével megérintem a feneke fölötti pontot, mire enyhe nyomást gyakorolva, két apró lábacska módjára fellépkednek a gerince mentén a tarkójára. Onnan mind az öt ujjam fésűként túr bele a hajába. Gyengéden megmasszírozom a kupáját. Végül a kezem lesiklik a göndörödő tincsek közül.
- Így jár az, aki lelibáz… – mormogom, és beharapom az alsó ajkamat, ahogy már két kézzel karmolom végig finoman a hátát, egészen a fenekéig.
Jah. Ez aztán a bünti!

Némán vigyorogni kezdek, ahogy alattam fekve nevet.
Hogy remekül csinálom?
- Óh, igen… Ezzel a végletekig képes vagyok fokozni a szenvedéseidet. – döngöm, és az iménti vigyor sunyulni kezd. Én is piszkosul jól szórakozom. És képzelem Ville mennyire szenvedhet.
Többször is…
- Ahaaa!... Ha csak ennyi az óhajod… – felelem duruzsolva, és ekkor szánkázik le a tíz körmöm érzéki finomsággal végigkaristolva Ville hátát.
Részint felemelkedik, és hátrafelé tekintget. Fenyegetőzik. Én meg jobbommal lazán, gyengéd női erővel visszanyomom az ágyra.
- Erre még visszatérünk, de most én erőszakolgatlak téged. – felelem arcátlan magabiztossággal, és egy hamiskártyás minden bájával mosolygom bele azokba a pajzán fényű szemeibe. - Majd meglátjuk meddig bírod.
Szándékosan mocorogni kezdek a fenekén, hogy hozzádörgöljem az ágyékomat. A baj ezzel csak annyi, hogy saját magamat is felhergelem. Inkább koncentrálok az eredeti küldetésre.
Ahogy a kezeim leértek a derekára, már mennek is vissza. Két tenyérrel gyúrom végig Ville hátát. A vállain azonban már az ujjvégeimet érezheti, ahogy azok átveszik a szerepet. Ott irányt váltanak, és simogatóan leszánkáznak mindkét oldalán.
Karjaimmal megtámaszkodom a teste mellett az ágyon, s fölé hajolok. Magán érezheti a melleimet, ahogy a domborulatok hozzápréselődnek. Eközben a hollófekete hajtincsek előreomlanak a fülem mögül és megcirógatják a bőrét.
Forró ajkaim megérintik a vállát, majd a lapockáját. Apró, kedves csókokat szórok a hátára szerteszét, s egyre lejjebb haladok. Visszajutva a derekához, bátran kidugom a nyelvemet és végignyalom a gerince vonulatát. A nyelvem nedves és perzselő. Érzem rajta Ville kellemes, sós ízét.
Hogy honnan veszek ilyesmiket, gőzöm sincs. Ezek talán belülről fakadó, ösztönös tettek. Mindegy honnan jön az indíttatás, imádom csinálni!

Azt mondja isteniek a kezeim. Ravaszdin elvigyorodom fölötte.
- Hajaj… Ha te mondod. – ér a két tenyerem Ville vállára a masszírozásból, aztán már az ujjvégeim simítják lefelé a bordáit.
Ville ismét felnevet, nekem meg felszökik a fél szemöldököm a homlokomra.
- Csak nem vagy csikis? – faggatózom sandán.
Nyugtalanul mocorog, ahogy akciózom rajta.
A nyelvem merészen felszánkázik a háta közepén, s ahogy egyre feljebb haladok, felkúszom Ville testén. A nyakához érve az orrom hegyével érintem meg a fülcimpáját, aztán megnyalintom. De ennél is továbbmegyek. Finoman az ajkaim közé csippentem a végét, s megszopogatom, mire halkan belekuncogok a fülébe. Elhajolok onnan, hogy a nyakához bújhassak és gyengéden belemarhassak a fogaimmal a bőrébe. Eszemben sincs kárt tenni Ville-ben, vagy fájdalmat okozni. Nem az a célom. Csak játszadozom vele. Kihasználom, hogy nem ő irányít. Mondhatni a szabadságtól egészen vérszemet kaptam. Az engedékenységének az ára… Hehehe.
Ha közben nem állított le, lejjebb mászom, és az oldalát is végiggyötröm incselkedő, kis kedves harapdálásokkal.
Míg végül teljesen belemelegszem a dologba, és hófehér babapopsijának egyik domborulatába is szelíden belekóstolok. Nem látja mennyire vigyorgok. Legfeljebb hallja, hogy jókat kacarászok magamban.
- Mmm… Tudnék még mit kezdeni veled. – mormogom rá már újból a hátára, ahogy fölé húzódva belecsókolok. Aztán lehet, idáig el sem jutottam, mert menet közben lezavart magáról.
Annyi minden van, amit kipróbálnék, csak félő, hogy rövid hozzá az éjszaka.

”Treat me like an angel, and I’ll be your little devil.”

Ville milyen nyughatatlan. Megragadja a csuklómat, mire kevélyen a szemeimbe néz. A hangja buzgó és kihívó. Egy pillanatra meglep a hirtelensége, és a kezem megáll a levegőben. Az ujjai parancsoló keménységgel fognak, de nem szorít úgy, hogy fájjon.
A tekintetünk összefonódik a félhomályban. Hidegzöld, átható íriszei most mintha elsötétednének, s bennük különös, majdhogynem démoni tűz lobogna.
Villámgyorsan dobja magát hanyatt a fogvatartott karom alatt. Terülj-terülj asztalka…
A szemeit még nem engedem szabadon.
- Ha már úgyis „piszkos” vagyok szerinted… – döngöm lágy, csupa vágy hangon, mosolytalan, komoly arccal, de végül a szám fél sarka mégis feljebb görbül. …akkor teljesen mindegy a jókislány imidzsnek.
Ha fogja még a csuklómat, ha nem, odahajolok hozzá. Nem tehetek mást. Egyszerűen vonz a teljes lénye, mint éjjeli lepkét a fény.
Innen, közelről vetek egy utolsó pillantást a szemeibe, aztán hozzáfúrom az arcomat és megcsókolom. Adni akarok, kényeztetni akarom.
A nyelvem besiklik Ville ajkai közé, és élvetegen körbecirógatja az övét. Körülbelül fél perc múlva húzódom el tőle, s a bal lábammal óvatoskodva betérdelek a combjai közé, hogy lovagló ülésbe ereszkedjem rá a lábára.
Előredőlök, és ha már elengedett, két tenyeremmel ráérősen, körkörös mozdulatokkal simogatom a mellkasát, a melleit, a hasát, és vissza. Újra meg újra. Mintha leheletnyi finomsággal gyúrnám végig a felsőtestén a bőrt, és alatta az izmait. A tekintetemmel követem a kezeim útját, s közben beharapom az alsó ajkamat. Különösen szép férfinak találom.
Ha nem állított meg, vagy szólt közbe, ráhajolok a hasára. Nyalogatni kezdem, s kóstolgatva bele-bele csókolok. A nyelvemet a köldökébe mélyesztem. A csókjaim egyre lejjebb haladnak.
Közben a kezem sem tétlen. Jobbom lesimít az alhasán. Egészen le. Oda. Az ujjaim még mindig bátortalanul tévednek rá a férfiasságára, mint legelőször. De érinteni akarom, ismerkedni a tapintásával. Bársonyosan puha, mégis kemény. Egyszerűen tetszik.
Az összes ujjammal egyszerre simogatom. Talán csiklandós a művelet.
Imádom, hogy felfedezhetem Ville testét. Akárcsak a saját vágyaimat, a határaimat, és azt, hogy mire vagyok képes.
Felnézek Ville szemeibe, ahogy az állam már az ágyékát súrolja. Egyetlen ki nem mondott kérdés csillog a tekintetemben: Szeretnéd?
Egyben a részemről adható válasz is ott dereng: …mert én nagyon.
Valahol sejtem a választ, de megerősítésre várok, hogy tényleg szabad. Vagy talán Ville valami egészen mást akar.

Méghogy bátor. A kíváncsiságom sokkal erősebb, mint a bátorságom. Mérföldekkel.
Az állam Ville ölén fekszik, miközben felfelé nézek rá, és ő felkönyököl. A pillantásunk összefonódik.
Különös izgalommal tölt el, hogy tetszik neki, amit épp művelek. Bár tudnám mire vágyik, azt, hogy neki hogyan jó, hogyan szereti ezt.
Rámosolyodom.
- Te gyönyörű állat… – döngöm halkan, mire egy apró csókot nyomok a hasa alá, még a forró zóna fölé.
Az iménti szavak csak úgy elhagyják a számat. Tényleg? Ezt én mondtam?
Behunyom a szemem, és felsóhajtok. Az ajkaimmal lassan lejjebb merészkedem. A szívem majd kiveri a bordáimat, úgy izgulok. Vajon milyen lesz? Fogalmam sincs mi vár, milyen egy férfit a számban érezni.
Tudom, hogy Ville néz, a tekintete perzsel, szinte a csontomig hatol még így is. Azt hiszem zavarba hoz. Szerencse, hogy nem látja, amint elvörösödöm.
Az ujjaim lágy gyűrűként zárulnak a szerszáma köré az arcom előtt, és simogatni kezdem. Valahogy úgy, ahogy nem is olyan rég mutatta. Talán szerényebb szorítással.
Nyelnem kell, a szemeimet eszemben sincs kinyitni. A tapintásra hagyatkozom. Csodás így megtapasztalni.
Aztán gondolok egyet, és odahajolok a férfiasságához. A nyelvem végigkúszik a teljes hosszán. A tövétől a csúcsáig, majd vissza. Fel-alá járkálva nyalogatja Ville ágaskodó porcikáját, végül megállapodik a csúcsán, ahol aztán körözni kezd.
Rátapasztom az ajkam, és kicsit megszopogatom.
Pokolian élvezem ezt a játékot, a gond csak az, hogy saját magamat is felizgatom vele; a szeméremajkaim közti kis gombocska fellüktet.
Ahogy a vágyam fokozódik, úgy bátorodom fel és válok merészebbé. Ide-oda tekergő testtel borulok Ville ágyékára, hogy bevehessem megduzzadt fegyverét a számba. Óvatosan, nehogy megsértsem a fogammal.
Meglepve tapasztalom, ahogy a férfiassága egyre nagyobbodik az ajkaim közt. Nem tudom Ville hogyan érzi most magát, de én beleszédülök. Sosem hittem volna, hogy ez egyszer ennyire tetszik majd.
Egyre mélyebben, keményebben fogadom be, és rá kell jöjjek, a merészségnek is van ára. Főleg határa; az én torkom. Egy túl jól sikerült mozdulat, és meglepetten kapom fel a fejem, mielőtt megfulladnék.
Na basszus, eddig csak az altom miatt szoktak "mély toroknak" becézni. Remélem Ville-nek nem jut eszébe hasonló, ami a „balesetet” méltatná, mert nem tudom mit csinálok vele.
Csak elvigyorodom a saját béna mohóságomon, és tovább ügyködöm. Fel-le járó szájmozdulatokkal masszírozom, miközben az ujjaim is kényeztetik a férfiasságát.
Nem tudom… Vajon meddig mehetek? És Ville meddig bírja?
Vagy megálljt parancsol, vagy ösztökél és irányít. Rajta múlik a folytatás.