zene ♫ Crazy Girl

Kibaszott nyápicok! Nem hitte volna, hogy vele ez valaha meg fog történni, de a kurva élet, hogy ezt még megkeserülik azok a balfaszok! Mérget mert volna arra venni, hogy csak kefélésre kellett volna nekik, de nem volt hozzá kedve. Na jó, ez erős túlzás, de azért volt egy minimum, ami alá sosem adta, ha farkakról és higiéniáról volt szó. Egy csövessel sem gondolt soha szexre, bármilyen formára is legyen vágva a szakálla, és a kisfiúkat is kerülte, már ha nem álltak útjába.
Már hat mérföld volt a háta mögött, amit a csülkein tett meg, miután nem túl nőiesen kibaszták a Mini Cooper-ből, amit nem bánt. Olyan volt az a tragacs, mint egy cseszett játékautó, amit egy szőke picsa Barbie-nak kellett volna hajtania, mint a rollert. Még arra sem volt érdemes az az autónak gúnyolt szar, hogy beleüljön, mégis fele útnyi hosszt a segge alatt terpesztett az az ócskavas. Egyik kezében az energiaitalos doboz lapult meg, a másikban egy már félig leégett szál fűmentes cigit tartott, amit ugyanolyan élvezettel szívott meg korábban, mint a mennyei Marley-rudacskát. Szerette a fickó zenéjét, de ahhoz most túlságosan is ideges volt, hogy azt hallgassa. Kurvára nem kellett volna idekint lennie, főleg nem egyedül. Ki tudja, milyen fasz gringók járnak erre éjszakánként? Már órák óta az Angyalok városában kellett volna a tetováló kiállításon lennie, és itt baszta a rezet sokadjára is elszidva azt a mocsok szarkeverő Tylert, nagyjából minden harmadik lépésre jutott egy szitokáradat.
Főleg akkor szaladt ki a száján egy hangos baszd meg, amikor a reflektor fénye hátulról kapta el, de olyan lendülettel, hogy még csak félreugrani sem tudott az autó elől, helyette inkább a nőies szarságot választva lefagyott, és már csak akkor kapcsolt, hogy tennie kellene valamit, amikor az gumikat csikorgatva és kormányt elkapva kerülte ki. Mozdult, de csak azért, hogy lepakolja remegő kezeivel az aszfaltra a piás dobozt, a cigit pedig a szájába tolva hagyta, hogy a tüdeje terheslégzéssel reagáljon a stresszre. Mi a picsa ütött belé?!
- Van egy hullazsákod talán? - szedte ki a szájából a bagót, beszéd közben kifújva a füstöt. - Minden fasza, kurva jó volt, nem csináljuk még egyszer? - lassan emelkedett fel állásba ismét, hülyeségeket beszélve. Az kurva isten, hogy még egy ilyet meg nem tenne. Legközelebb a prérin fogja majd a csörgő kígyókat és gyíkokat kergetni, mint hogy az utat válassza. A rohadt életbe is. Hogy a fickónak ne kelljen még közelebb trappolnia hozzá, az úton hagyva az energiaitalt lassú mozdulattal lépett egyet, majd újra, hogy közelebb, de ne túl közel érjen a pacákhoz.
- Mindig így száguldozol, vagy ki akartad próbálni, milyen szárazföldi madárnak lenni? - hangja már határozott volt, a megszokott, csak azt az óvatos bizonytalanságot ne hallotta volna ki a saját beszédéből, miközben igyekezett tiszta képet kapni a férfiről, akinek nem sikerült rántottát csinálnia belőle. Rohadt szerencsés volt, de tényleg!

zene ♫ Until It's Gone


Egyben. Elvileg. Beszélt, nem szelte ketté az a mocsok autó, ami elől még csak elmozdulni sem tudott amiatt a kicseszett lányos cucc miatt, amit nem szeretett. Egyáltalán volt valaha ilyen helyzetben? Nem hitte volna. Mindenesetre dob majd egy strigulát a falára az "elsők" felirat alá, de legalább ha majd vén mazsolaként visszagondol az életére, nem valami unalmas apácalét fog eszébe jutni, hanem az a sok faszság, amiben most is része van.
- Ha halott lennék tudnék beszélni szerinted? - mordult fel nem túl vidáman, mert hát na.. fontossági sorrend mindig volt az életében. Az életben maradás mindenképpen első számú célként lebegett szemei előtt, mióta csak megszületett. Igyekezett nem kimutatni az ellenérzéseit a pacák felé, mert akkor bizony isten, hogy hozzávágta volna a cigijét, ehelyett inkább csak bosszúsan méregette egy ideig szótlanul. Várt. Nem sietett sehova, elég lett volna, ha az a kibaszott ketyegője végre lenyugszik a picsába. Már éppen megkedvelte volna a fickót, amikor számon kérte. Hát hooogyne! Hiányzott is a békés estéjéből ez még.
- Sivatagi rókákat üldözök és próbálom bemérni azokat a szaros oázisokat. Van iránytűd? - váltott át paraszt üzemmódba, mert utálta, ha ismeretlenül máris ítélkeztek felette, azt meg még jobban, ha semmi közük nem volt a dolgaihoz, mégis tudni akarták. Ő sem érdeklődött a fickótól, hogy mi az istenért Forma 1-ezett Vegas és Los Angeles között. Különben is a Nascarnak több értelmét látta. Betolta inkább a szájába a cigit és próbált ő is elfüstölögni nagy vidáman, de naná, hogy nem ment. Egyrészt mert még mindig nem volt egyedül, másrészt.. túlságosan is zaklatott volt. Ő!
- A te kezedben volt a kormány, de én vagyok a hibás, mert szarul vezetsz? - háborodott fel, mérgében közelebb is ment a pacákhoz. Túlságosan is közel, mert már látta, hogy a hajnélküli fej nézett vissza rá, amit nem igazán szeretett, ha csupaszságukon megcsillant ez-az. Elfintorodott, kiszedte a szájából a cigit, hogy maga elé fújva a füstöt nézzen a kopasz mögötti autóra. - Van egyáltalán jogsid? Vagy amiatt sitteltek le, mert képtelen vagy rollerezni? - fordult meg a sarkain, hogy visszalépjen az energiaitalért, ami már túl magányos volt nélküle. És különben is... még hozzávághatja azt is a pacákhoz, ha szépen kéri, és csak miután felszedte a fém dobozkát, azután fordult vissza a hím felé.
- Kibasztak az autóból, mert nem akartam kúrni. Bocs, hogy nem volt kedvem egy hippivel szexelni, de úgy igazán. Inkább sétálok. Van seggem, van lábam, az ősemberek is dínókat fogtak be. Majd keresek egyet a környéken - oké, beismerte volna akár a Dalos Láma előtt is, hogy egyáltalán nem volt úrihölgy, de kit érdekelt? Az apja tett arról, hogy ne használja túl sokszor a kedves formáját. - Van ellenvetésed? Csak mert ha gondolod, lelkizhetünk a sittről. Még úgysem voltam bent - lépett megint közelebb, de csak hogy lássa az autó reflektorfényében, hogy nem egy üreges követ kapott fel a gumipia helyett.

Felvonta szemöldökét hitetlenül a hallottakra. Az előbb még a tíz körméről is lekapták, amiért sivatagi cápásat játszott, most meg... bocs. Mintha ezzel bármi is el lett volna intézve, de nem! Ő nem ilyen volt, és az a rohadt tákk-tákk-tákk odabent a mellkasában még mindig önállóan koncertezett, mintha egy kurva slukkot se szívott volna, hogy végre kipurcanjon, vagy legalábbis visszavegyen abból a rock buliból, ahol éppen még mindig rohadt jól érezte magát. Az igazat megvallva összefosta magát - na nem szó szerint -, de már sikerült kiölnie magából a félelmet, amit az apja rángatott ki belőle minden egyes alkalommal, amikor csak meglátta, erre tessék, egy újabb pillanat, amikor legszívesebben elbújt volna. Mint ahogy a legtöbb ribanc tenné, de nem, neki jártatnia kellett a pofáját. Végtére is, ahhoz értett. Na meg a tetováláshoz, de sajnálta volna a bagóját művészien belenyomni a kopaszka bőrébe.
Kezdte úgy érezni, mintha valami idegennel beszélt volna, pedig az UFO-kban nem hitt. Ahogy a vallásokban sem. És ha már itt tartunk, a politizálást is magasról letojta, na meg úgy nagy átlagban kábé mindenre tett.
- Szóval csak mert új a verda, véletlenül megcsúszott a lábad a pedálon és rodeóztál egyet az éjszakában a csillagfényes égbolt alatt. Nagyon romantikus. Egyszer ki fogom próbálni én is - folytatta ugyanazt a stílust, amibe eddig belevágott, de ha őszinte akart volna lenni magához, azért az a szaros bocsánatkérés azért odavágott. Nem sokszor hallotta ezt, a saját szájából sosem, és neki is talán ha két-három alkalommal mondták ezt.
Aztán beszélt, de hogy minek, azt maga sem tudta. Talán mert kérdezték, és abban a nagy Forrest Gump túrában lerohadt a lába. Vagy kezdett nikotinhiánya lenni, ezt még nem döntötte el igazából, de már ha egyszer belekezdett, nem fogja azt tenni, mint pár agynélküli ribanc, akik állandóan azt nyomatták, hogy semmi nincs velük, miközben éltek, de legtöbbször haltak azért, hogy a seggük is ki legyen nyalva fényesre. Fintorgott egyet nemtetszően, de azt már csak akkor, amikor visszatért, hogy megnézze, tényleg a piáját kapta-e fel a kezébe, és amikor egy győzelemittas pillantást vetett a cigijére, a kérdésre sikerült a hajnélkülire is néznie.
- Oké - bólintott egyet, és meg sem várva, hogy elkísérjék, mint valami debil hercegnőt, a csülkein az anyósülésnél lévő ajtóhoz ment, elpöccintve a csikket valahova az út szegélye mellé, kifújva azt a maradék füstöt is a tüdejébe, amit útközben szívott bele. - De ha valami nyál zenét raknál be, inkább maradjunk meg a csendnél. És figyelj legközelebb az útra, mert én nem akarok a sittre menni - ... még. Fejezte be a gondolatot magában, és beengedve magát az autóba kényelmesen huppant le az ülésbe. Kissé mocorgott, igyekezte megtalálni a legkényelmesebb pozíciót, miközben az ürgét figyelte, vajon felháborodik-e azon, hogy a vendége nem éppen egy dáma. Sosem volt az, és nem is hiányzott neki a Miss Kisasszonyozás. Újra és újra megmoccant, ujjai és tenyere csúszott végig az üléshuzaton, lábait pakolgatta hol lent, hol fent az ülésre, és ha a tag is megjelent a kocsiban, a biztonsági övért nyúlt. Nem akart még meghalni, és az öv fél életbiztosítás volt. Vagy meghal, vagy nem.
Kurva menőnek és bátor katonának érezte magát, amiért be mert mellé ülni, mikor percekkel korábban még majd' beledöglött a találkozásba.
- Cigimentes övezet ez?- érdeklődött, na nem mintha érdekelte volna a válasz, de azért bepróbálkozott, hátha egy kövér és elégedett nagy nemet fog hallani. Remélte, hogy így lesz.

A lehető legegyszerűbben elengedte a füle mellett az újabb szavakat. Sosem volt kedve beszélni a sajnálkozásról, az önsanyargatásról, az érzelmekről, vagy egyáltalán a kedves cuccokat a legszívesebben olyan messze hajította volna magától, amennyire csak tudta volna. Nem foglalkozott többet Kopaszka sajnálomjaival, ne haragudjaival és bocsánataival. Felesleges. Mint ahogy a legtöbb szociális baszás, amivel kapcsolatba került. Oké, volt egy-két jó dolog is az életben, de ha lehetett, minden embert egy konkrét kísérleti alanynak tekintette, akiken tesztelhette a faszfejségét. És eddig bevált mind, ki jobb, ki rosszabb eredményekkel. Arra viszont már régen rájött, hogy egyáltalán nem halálos, mert még senki nem dobta fel a talpát a közelében, csak mert épp taplógombát alakított.
Egy tőle is biccentéses válasz volt, amit Kopaszka kapott, de már akkor félig bent lógva az autóban reagált csak, és mielőtt beszállt volna a majdnem gyilkosa, azért még megnézte magának a verdát, mennyiben mondott igazat a csóka. Új... a nagy francokat! Nem is csillogott, nem is villogott, és egyáltalán még csak aranyrudakat sem rejtegetett sehol sem az ürge. A zenével nem foglalkozott, általában erőteljesebb szarokat kedvelte, de legalább nem az áriától döglött be a füle és kezdett sztrájkba. A kérdésre kapott válaszra is csak egy tömör aha volt a válasza, aztán hagyta, hogy a biztonsági öv odatapassza az ülésbe, és még akkor is visszafogta magát, amikor a motor hangja betöltötte ezt a rohadék teret. Nem csak azért kussolt, mert nem volt témája, hanem mert egy rohadék jogsival sem rendelkezett. Egy rollerest sem fog baszogatni, csak mert ő általában gördeszkával szelte Vegas utcáit. Kurvára paraszt volt, de nem hülye. Lényeges különbség.
- Mindig ennyire rohadtul beszédes voltál? Vagy csak engem tisztelsz meg ezzel? Mert ha gondolod, be is foghatom a pofám, de úgy is hosszú utad lesz velem. Hát még akkor, ha elkezdek faszságokat beszélni, amihez rohadtul nincs kedved gondolom - feldobta a csülkeit a kesztyűtartó fölé, mialatt a mellette lévő ablakon kifelé bámult. Fingja nem volt, hogy melyik csillagok mikhez és milyen formába tartoztak, neki ezeket soha, senki a büdös életben nem mondta el, de le is szarta ívesen. És magasról. Amit tudott, annak ő maga járt utána. Amit meg nem... hát azzal minek foglalkozzon? Mindent a maga idejében elvet vallotta mindig is.
- Cigizel? - csak egyetlen pillanatra nézett a majdnem gyilkosára és egyben sofőrjére - amitől valljuk be, egy kurva dámának érezte magát. Nem szerette furikáztatni a kis seggét, sem akkor, amikor szüksége lett volna rá, sem lehetetlen helyzetekben. - Csak mert leszek olyan jó fej, hogy nem fújom a képedbe a füstöt, ha nem akarsz tüdőrákos lenni - sóhajtott egyet, és ez a részéről rohadt nagy áldozat volt. De tényleg! Jobb kezét felemelve a kézfejét nekiengedte a hűvös ablak üvegének is, lehunyva a szemeit csak pár hosszú pillanatra. Megérdemelte azt a baszott pihenést, és ha már ő nyugodt volt, végre a szívdobbanásai is normalizálódtak. Legalábbis remélte, hogy nem fog a halálba menni ezzel az ürgével itt, mellette. Kurvára nem akart még meghalni.

Az egész faszságra még csak nem is reagált, a vöröske pedig úgy gondolta, hogy elég volt ennyi ismerkedés, ha már úgyis szarnak a szavaira. Nem mintha annyira örült volna neki, hogy egy tök idegennel kellett egy ilyen kis lófasz térben ugyanazt a levegőt szívnia, de legalább a zeneválasztása volt olyan kegyes vele, hogy nem a halálát akarta.
- Oké - ha már megengedték neki, a doboz eleje csusszant is szét, ujjaival pedig csak egy pillanatra merült el a kartonban, hogy aztán egy fehér mennyei mannát húzzon ki belőle, de már fel is lobbant a láng, a dohány pedig izzóan parázslani kezdett a túloldalon. Lassan, komótosan szívta le a füstöt, miközben szemeit újra lehunyva hagyta, hogy a zene váltott üteme dobbanjon vissza a szívdobbanásainak ritmusán. Nem csak hogy lenyugodott, de faszán költőivé is vált, vagy mi a picsa!
Ahogy szemei nyíltak, úgy fordította fejét a Tarfejű felé, és ha már ott volt, akkor a dobozt is felé nyújtotta. A fuvarért egy kibaszott cigi nem nagy ügy. Ha akart, akkor vehetett a cigiből a fickó, és volt olyan gáláns a nő, hogy még a gyújtót is odaadta, ha már túl voltak a csere akcióján. De mégsem csinált segget a szájából a korábbi szavai ellenére sem, mert habár egoista seggfej volt az idő nagy részében, azért a hangját utálta folyton visszahallani. Egy tükröt sem rakott a seggére, hogy mindig láthassa önmagát. Oké, fasz példa, de a lényeget mindenki érti.
Egészen elmerengett arra a röpke percekre, ameddig a cigi istenével volt elfoglalva a szája, amikor a kérdést feltette a sofőr pacák. Csak kósza füsteregetés és annak látványa után válaszolt:
- Még csak az kéne! - fintorodott el nem tetszően, az undor pedig kiült az arcára, ha arra a sok szaros beképzelt tuskóra gondolt, aki az Angyalok városát lepte el nap, mint nap. Annyi sznobot sehol máshol nem hordott hátán a Föld, mint ott. - Ha nem a gettóban raksz ki, ahol azonnal megölnek, csak mert sápadtarcú vagyok, akkor már eltalálok a tetováló expo-ra - magyarázott csak ennyit, és ha már kint voltak a kibaszott prérin, inkább a csillagok bámulásával és a zene hallgatásával volt elfoglalva ahelyett, hogy végig a pacákot túráztatta volna és szívta volna a vérét.
- Mennyi ideig rohadtál bent? - érdeklődött féloldalas pillantással, mert amúgy a Kopasz nem volt túl agresszív típus, inkább adócsalás és efféle faszságok ugrottak be neki elsőre róla.

Abszolút nem arról árulkodtak neki a csóka sorozatos mozdulatai, mintha nem kívánta volna. Hányszor mocorgott ő is, ha nem kapta meg a napi drog mennyiségét? Már fogalma sem volt arról, hogy mikor tartott fűmentes napot, de nem is bánta. Mégsem kínálgatta feleslegesen, úgyis füstöt eregetett kedve szerint, amiben nagyon is jó volt. Mert a drog hiányában muszáj volt az ereit, a szerveid, a száját, a kezeit lefoglalnia, és a cigi tökéletes volt erre a célra.
Fintorral vette tudomásul az újabb beszédet, amit az a szemét rádió ontott magából, és kedve is lett volna eltekerni a faszba azt a szart, de valahogy a fényes kis pöttyök odafent a sötétségben jobban lefoglalták, ahogy az autó ülésébe süppedése is tökéletes programnak bizonyult. A felhangzó kérdésekre sandán újra ránézett az ürgére, de mielőtt válaszolt volna, el nem maradhatott a cigi megszívása, és csak akkor kezdett beszédbe, amikor a füst apró kis karikákban hagyták el a száját. Ha rágóból nem tudott egy kibaszott lufit fújni, legalább a Gandalfozás ment neki.
- Varrok. Leginkább, de van pár nekem is - lenézett jelzés értékűen a csülkeire; a jobb combját is minta fedte, na meg mindkét sípcsontján is terjeszkedett egy-egy fasza minta. - Megnyugtat a gép hangja - jegyezte csak meg lassan, kihúzva a hamutartót, mert azért mégsem volt egy kibaszott pöcs, hogy mindent telehányjon a dohány pernyéjével, ezért oda pöccintette a szürke szart, ahol volt a helye.
És ha már kérdezett, akkor el is gondolkodott azon, hogy tényleg érdekelte-e a fickó élete. Abban maradt magával, hogy tulajdonképpen fosott mindenkire - kivéve azt az idegesítő Trevort - így hát nem is akart volna mélyre kutyulni a fickó életében. Úgysem értékelte volna a lelki szarokat. Ha lehetett, elkerülte olyan távolról a hisztire utaló nyomokat is, mint bűzlő tetemet a sznob keselyű. Még ha ez kibaszottul is lehetetlen volt.
Mivel a csóka nem mondott többet, ezért kénytelen volt ismételten megnézni, ott van-e mellette Mr. Szakállka, de valahogy a szemeit is ott felejtette rajta, talán most először tanulmányozva a fickó profilját úgy ténylegesen. És mielőtt még bárki is tiltakozhatott volna - tulajdonképpen ő maga a saját fasz ötlete ellen, felbaszta a belső világítást az autóban, ezzel kissé talán meg is zavarva az ürgét a vezetésben, de lefosta. Majd ha nagy szart kavart, hát offolja azt a kis gombot.
- Fogadjunk, hogy megpróbáltak seggbe kúrni odabent téged - vigyorodott el ezen a szar helyzeten, de mindenféléről hallani és amúgy is minden rohadék filmben legalább egy zsebfogdosó és buzeráns volt, szóval volt mire alapoznia. Hirtelen felnevetett, betolta a cigit a szájába és megvonta a vállát aztán. - És lefogadom, hogy nem sikerült egy köcsögnek sem ez a terv - vigyorgott teli pofával, szájából kilógó cigivel, miközben az ujjai csúsztak végig a mellette lévő ablak alsó gumírozása mentén, addig, ameddig elért. Nem tudta, hogy kellett volna-e kérdeznie. Azt sem tudta, hogy ilyenkor mit szokás mondani, mert a legtöbbször csak a székbe baszódott, hogy tetováljon egy-egy ilyen eset után. És ha el is regélték a faszok a történeteiket.. túl sokat nem adott rájuk. Nem szeretetszolgálat volt, magasról tett mások érzéseire.
- Biztos nem kérsz? - értette a cigire, és jelzés értékűen egy újabb szálat szedett elő az éppen elnyomott helyett.

Nem kellett azon elgondolkodnia, hogy tudja, nem fog idegösszeomlást kapni a csóka beszélőkéjétől, amit nem is bánt. Irritálta, és legszívesebben pofán tolta volna egy féltéglával azokat a pacákokat, akiknek be nem állt a lepénylesőjük. Ha meg faszságokat mondtak neki az életről, elbaszott vicces megjegyzésekkel, legszívesebben a farkukkal tömte volna be a pofájukat.
Tudni akarta, hogy miként hat az, ha rohadékoskodik, és ahogy a fickó kikelt magából, csak egy elégedett vigyor terült szét a képén, a dorgálásra pedig felnevetett. Istenem, imádom ezt! - jutott eszébe ez a gondolatsor, aztán persze egyből el is fintorodott, mert nem hitt az ilyen vallásos szarságokban. De a fickó emlékeztette a vöröskét Trevre, akit mindennél jobban szeretett. Lehet, hogy zabszem volt a seggében a Szőrös, de akkor is az unokatestvére volt, ez a Szakállka pedig ugyanúgy reagálta le a faszoskodását. Egy piros pontot gondolatban Danielle ki is osztott az ismeretlennek.
- Elvileg tudsz vezetni. Kezdesz belejönni - nézett ki vigyorogva csak egy pillanatra a szélvédőn a pimaszsága után. Igen, direkt csinálta. És nem fogja abbahagyni a baszogatást, mert érdekelte, meddig mehet el. Persze ezek olyanok voltak nála, mint az ötperces szakaszok az elmeroggyantaknál. Ha éppen beütött a krach, akkor próbára tett mindenkit.
Biccentett csak a börtönös dologra, és ha tudta volna, hogy mivel kínozhatja a pacákot, hát megtette volna, de ehelyett inkább a cigivel volt elfoglalva és nem túráztatta feleslegesen Kopaszkát, és mégis a cigi volt az úr, ezért is háborodott fel akkor, amikor az ujjai közül eltűnt a szál:
- Ha nyálas lett volna, azt is a szádba tolod? - fintorgott egyet, mintha hányingere lett volna, de nem parasztkodott tovább, egyetlen mozdulattal fellobbantotta a fémgyújtó lángját. - Betalálsz, vagy kell a lámpa? - mivel fingja nem volt arról, hogy hogy a picsába lehet autót vezetni, ezért csak egy újabb mocorgás után, még mindig lángolva hagyva a gyújtót pöccintette fel ismét a belső világítást. És ha úgy kevésbé is lehetett kilátni, de rohadtul nem akart volna semmiféle égési rohadványt összehozni a másik arcán. Ha és amennyiben megtörtént a cigi és a tűz randija, úgy előszedett még egy szálat a dobozból, és mielőtt elorozták volna azt is, gyorsan bedugva a szájába rágyújtott, hátraengedve a fejét a támlára fújta rá a füstöt az autó tetője felé.
- Mindenben ilyen gyorsan vagy elcsábítható? Vagy csak ennyire rohadtul függtél a cucctól régen? - váltott témát, mert nem akart volna geciskedni a csókával. Még.. úgy öt percig hagyta, hogy életben maradjon. Ráért basztatni később is.

A legelső gondolata az volt, hogy kipróbálja a (kamu)edzéseken elsajátított faszságokat és meggyűri kicsit a pacák arcát, amiért ilyeneket feltételezett róla. Nem volt ribanc, csak drogos.. na jó, kicsit drogos. A mihez tartás végett.
- Gyógyszert szedek rá, Tom Hanks-től kaptam el. És szifilisszel is kezeltek. Volt még a sorban kankó és tripper is. Rózsahimlő, bárányhimlő, gyomortükrözés, zúzódások, törött borda - sorolta nem túl kedves, mégis unott hangnemben, de ebből alig volt igaz rá bármi is. Oké, az utolsó kettővel szembesült már még régebben, de azt nem kellett tudnia a fickónak. Még csak az kéne, hogy bárki is elkezdjen érte aggódni! A picsákat! Igazából nem is érdekelte, mit hord össze, csak a másik reakciója izgatta. A felháborodás, hogy hülyének és nem normálisnak nézik. Mindig ez volt.
A szinte barlangi őstulok tűzgyújtás után egy ideig nézte, ahogy a Kopaszka cigizett, a füst kanyargását az autóban, és csak alig önállósítva magát épp csak alig húzta le az ablakot a gomb megnyomásával, hogy azért meg ne fulladjanak mégsem a nagy füstölgésben. Hallgatta a másikat. A belégzést és a füsteregetést, valamiféle furcsa fintorrá váltott a mosolya.
- Még jó, hogy nem fű van nálam ebben az esetben - nevetett fel elégedetten, és ha most piszok mód is hiányzott neki, legyűrte a késztetést, hogy arról beszéljen. Mert nem látta értelmét. Itt volt neki a dohány, meg ez a Szakállka.
Aztán ahogy elcsendesedett, és csak arra figyelt, ahogy cigiztek, no meg a csillagok ezrét odafent, a gondolatai valahogy nem süppedtek be az ülésbe vele együtt, hüvelykujjával simított végig lassan alsó ajkán, ahogy az ablakon át figyelte a tájat, és anélkül, hogy ránézett volna a tagra, sóhajtott egyet. Aztán beszélt.
- Remélhetőleg tudsz vezetni. Már amennyiben nem csipog eléd még egy csirke - vigyorodott el ismét. - Börtönben is dekkoltál és ráadásul még dohányos is voltál. Még esetleg valami olyan infó, amit tudnom kéne rólad, mielőtt egy csomó pucér testrészt látok mintával? - fordult mégis a csóka felé egy réveteg mosollyal, alaposan megnézve magának az ürgét.

Azért őszintén szólva többre vágyott, de ha nem sokkolt, az sem volt gond. A fű felvetésére azért már csak pöfékelt-puffogott egyet, de aztán megrázta a fejét. Tisztában volt azzal, hogy illegális volt, no meg a drogok piaci ára is sokszor az égbe szökött, ezért is volt egy indoka, amiért nem az volt nála:
- Nyugi. Nem fogom másoknak ajándékozni azt, ami az enyém. Sima cigi. Még csak nem is baszott ízesített változat - fintorgott bele a szavaiba, mert igen. Mindenféle rohadék eprecskés, meg mangós fos, esetleg a retek meggy szar valami borzalom volt. A mentolos egy alapos kefélés után még belefért, főleg ha az adott faszfejnek az volt csak.
A gondolkodás, meg mindenféle fasza beszélgetést elvágva lepődött meg újra azon, hogy a csóka aztán olyan, mint a sziklakert. Nem túl sokat beszélt, és ha mégis, akkor meg valahogy nem tett azért, hogy továbbra is járassa a pofáját. Danielle aligha szokott ehhez hozzá, ezért is vette át a folyton szavakat hányó szerepét. Nem mintha olyan szokott volna lenni a nap nagy részében. Tulajdonképpen utálta, ha a figyelem középpontjába került, mert azzal muszáj volt szerepelnie és egészen suttyó volt ahhoz, hogy mégse tegye. Megvoltak az okai. Az indokai, hogy mindenki tulokként kezelje, ami volt is.
Az elutasításra csak megvonta a vállát, hogy újra pöfékelhessen, de annyi volt a tiltakozása a társasága ellen, hogy nem nézett a fickó felé, csak leste azt az útszakaszt, ami mellett elhajtottak menet közben. Tudta, hogy hamarosan a csülkein fog mászni Los Angeles utcáin, de valahogy nem volt hozzá kedve. Persze a tetoválásokhoz bármikor, de ahhoz emberek is kellettek, azokból meg valahogy elege volt nap, nap után.
Csak bepakolta a szájába a cigit lassan szívva meg azt, megmozdult az ülésben, hogy még kényelmesebb pózba tolhassa magát, aztán lehunyta a szemeit. Nem, rohadtul nem akart aludni, csak valahogy nézelődni sem. Főleg nem balra.

Nem kellett ahhoz nyitva tartania a szemeit, hogy a keze megtalálja a száját, ezért is pakolta bőszen újra és újra no meg megint csak újra a cigit folytatva a beszív, lenn tart, kifúj szentháromságot, ameddig a fickó vezetett. Már éppen megszokta volna azt a ricsajt, ami a rádióból jött, amikor tekerés néma hangja és a felhangzó szavak állították meg az előző ritmust. Felvonta a szemöldökét a szentimentális faszságra, ami abból a kütyüből szólt, és csak morgott egy halk baszd meget annak, aki kitalálta a rádiózás hülyeségét. Nem volt elég, hogy majdnem meghalt, de még az a rohadék rádiós jól is szórakozott a történteken.
A felhangzó szavakra nyitotta csak ki a szemeit nem foglalkozva a többi baromsággal. Már épp válaszolt volna, amikor megint csak majdnem megdöglött annak a paraszt béemvésnek köszönhetően, épp időben kapva el valami kapaszkodót ebben a kibaszott fémdobozban. Rosszallóan nézett balra a fickóra, viszont beismerte.. mielőtt elkezdett volna pofázni, hogy most az egyszer normálisan vezette ezt a tragacsot.
- A faszik ennyire kurvára nem tudnak vezetni? Vagy mi van veletek? - morgott mégis, mert egyrészt.. egy nő segge alá nem való egy ekkora batár nagy dög, másrészt tipikusan az a faszfej autó volt, amit minden esetben egy göcsörtös egoista vadbarom vezetett. Nem mintha túl sok köze lett volna az autókhoz, a jogsihoz. Neki bőven megfelelt a két csülke, amivel a jobb-bal-jobb ritmusát tudta követni. Elnézte, ahogy Kopaszka felé fordult, és mielőtt átgondolta volna, csak a bal kezét odatolva visszafordította a csóka fejét inkább az út felé. Nem paraszt módon, csak jelzésértékűen, hogy nem ő az, akit kell vizslatni.
- Mielőtt még meghalok... nem veled akarok elpatkolni - fújt egyet, aztán visszarakta a szájába a cigit, el-elnézve, ahogy az út menti lámpák megvilágították az autó belsejének első részét, ahol mindketten dekkoltak. - Az egyik buszmegállóban fasza lenne. Onnan már el fogok találni a kiállításra - nem volt balfasz, tudott térképet olvasni, meg agya is volt, hogy felmérje, mi megy és mi volt hasztalan. Az pedig, hogy bármi áron tetoválásokat akart látni, varrni.. mindenre rávette. Hiszen az istenit! Beült emellé a fickó mellé is. Aztán az apja baszhatja.. meg minden geci, aki azt mondja, idegen mellé sosem.
- Ha nem sietsz vissza a börtönbe, akár te is eljöhetsz - ajánlotta fel nem baszogató stílusban - lefosta, mit és hogy csinált a másik -, talán túl hirtelen is, mert aztán azonnal össze is vonta nem tetszően a szemöldökeit. Kibaszott szentimentalizmus! De nem akart magából faszfejet csinálni, hogy bocs, csak a szája kapott vékonyfosást, szóval.. a másikon múlt, hogy igen, vagy nem.

Amint elhúzódott a fickó, Danielle keze megállt a levegőben és rebbenőn maradt ott egy rövid másodpercig, aztán ökölbe szorítva az ujjait fújt visszavonulót. Soha a büdös életben nem lesz ilyen baromarc, hogy ezt tegye, és ezt abban a kurva pillanatban meg is fogadta. Mégis csak egy vállrándítás volt a válasza Mr. Baldman újabb bocsánatkérésére. Nem volt sértődékeny kisasszony. Kisasszony meg baszottul nem.
És naná, hogy sikerült egy újabb zseniális(an szar) ötlettel előállnia, amiért leginkább a saját fejét vagdosta volna a műszerfalhoz, de nem volt mazochista. Inkább másoknak okozott fájdalmat, ha kihozták belőle az állatot. Ez az apja bizonyítéka a kicseszett öröklött állományára. A gondolatra elfordult, hogy még csak rá se kelljen néznie a másikra, aki közel volt hozzá, és mereven nézve tolta a kezét az autóban lévő hamutálhoz, ahol elnyomta azt.
A válasz nem lepte meg a Vöröskét, mégsem válaszolt egy ideig, helyette eltekerte a rádió kis bogyóját, de ahogy meghallotta azt a cseszett operát, a feje olyan grimaszba fordult, mintha nyúzták volna.
- Oké - harsogta túl az áriázó, menstruáló macskaszerű képződményt, akinek az éneke számára maga volt a rohadék vernyákolás. Még egyet tekert azon a szaron, és végre a fülének is megfelelő zene töltötte be az autó légterét, ahol egy kibaszott sort sem szóltak az autózókról, vagy éppen arról, hogy a politika milyen befolyással bírt az életére. Lefosta. Ívben az egészet.
- Maradjunk meg akkor az eredeti tervemnél és dobj ki egy buszmegállóban - szólalt meg percekkel később, miután a fickó feldobta a labdát, és csak ebben a pillanatban tolta a képét a másik felé. Eddig is látta, tudta, hogy néz ki a másik, de a szövegelés egyik feltétele elvileg a néha másik felé dobott szemkontaktus. Még ha ezzel a halálával is játszott. - Azért ha lehet, ne szó szerint dobj ki. Mocskosul fájna és már elszoktam attól - böffentette oda a férfinek, törökülésbe helyezkedve az anyósülésen, tenyereit pakolva az ölébe.
Nem forszírozta, hogy a másik mit értett az utolsó szavain. Nem picsogott, nem akarta vedelni a kibaszott szavakat, amiket a másik fröcsögött volna. mert az egy rohadt nagy HA lett volna. A pacák nem beszélt. Semmiről és ezzel véget is ért a kis körük. Ő sem akarta megosztani az életét, sem pedig.. igazság szerint kurvára semmit sem.
- Vannak nálad faszfejebb fickók is. Ők mégis odatolják a képüket - jegyezte meg nagylelkűen. Nem mintha rá akarta volna beszélni Mr. Szakállkát az akcióra. Neki bőven elég volt, ha egymaga lát tetoválásokat. Úgysem volt kedve ódákat zengeni arról, hogy lett ilyen narkós művészlélek.

Sanda oldalpillantás. Csak ennyit engedett meg magának. Fingja nem volt, hogy egy cseszett sztárral került össze. Elfelejtett autogramot kérni! Mégis leszarta. Tévéje sem volt, nem hogy a hírekkel tisztában lett volna. Oldalra biccentette a fejét, és ha megszakadt volna, akkor sem jutott volna eszébe, hogy valaha is látta a fickót. Nem mintha számított volna - ezzel a gondolattal nézte végig, ahogy a fickó kidobta a cigit az ablakon. Tulajdonképpen a tetováláson, a cigin, a junk foodon és Trevoron kívül senki más nem izgatta.
- Szerintem mindenki leszarja a másikat mostanában. Nem érnek rá foglalkozni másokkal. Önző világban élünk - tartott előadást a ma szellemiségéről, amihez neki nem volt köze. Nagy volt a pofája a nap 24 órájában, de hogy önös érdekek.. az soha nem volt. Csak ami az övé volt, abból más soha nem kapott.
A következő kérdés meglepte. Tudta magáról, hogy egy paraszt, és az iróniával átitatott kérdés csak még inkább megalapozta ezen gyanúját. Ahelyett, hogy válaszolt volna, csak lassan, ráérősen ropogtatta meg ujjízületeit, nyalta meg alsó ajkát és sóhajtott azután egyet. Majd egy vállvonás következett.
- Nem tudom, minek kéne kedvesnek lennem. Most fogjuk utoljára látni egymást és már megköszöntem, hogy nem lapítottál ki az út szélén - vont vállat ismét, de baszta a csőrét ez a feltételezés. Mégsem folytatta, csak a szemei vándoroltak le a kezére, az alkarján terpesztő tetoválás tompa látványára. Volt bárkivel is kedves? Fordult valaha is nem basztatással mások felé? Arcán a rosszallás jelei mutatkoztak, ajkai elnyíltak egy hosszú pillanatra, de aztán rendezte arcvonásait.
Volt kedves. Volt olyan momentum, amikor másokra is számíthatott. Évekkel ezelőtt, amikor az apja környezetében élt. Amikor függött valakitől, és amikor a kiutat kereste abból a lehetetlen helyzetből.
- Nem éri meg kedvesnek lenni - összegezte a gondolatait csak egészen halkan, elfordulva a mellette ülőtől, és ahogy a saját tükörképe nézett vissza rá az ablak üvegéről, egy régi arc sejlett fel gondolataiban, amitől a hideg is kirázta.