Nem tudta, hogy bármit is kellett volna reagálnia a hallott szavakra. A torka már azonnal kezdett égni egy újabb cigi füstjéért, de nem akart füstölőt játszani, még akkor sem, ha ő maga már meg sem érezte a különbséget. Nem egy kibaszott kutya volt, hogy mindenkit a szimat alapján azonosítson be.
A fickó ott mellette olyan ellentéteket képviselt, amit nem tudott megfejteni. Az addig oké, hogy börtönviselt volt, egy kibaszott sztárként ténfergett mellette, de ráadásul ki is akarták nyírni. El nem tudta képzelni, mégis mi a picsát csinált korábban Kopaszka. De hogy kiszálljon mellőle? Kezdte úgy érezni, hogy rohadtul eljött annak az ideje. Egy rohadékot már hátrahagyott, nem most akarta otthagyni a fogát egy ismeretlen mellett.
Aztán jött az a cseszett intermezzója, amikor arra a görényre gondolt, akinek a génjeit még ma is magán hordja. Külső és belső jelleget tekintve is, és valahogy nem akaródzott neki kiszakadnia a múlt gondolataiból, mégis az rántotta ki a mély szarból, ahogy a tőle balra ülő pacák megszólalt. Pedig újra az a kislány volt, aki rettegve, remegve bújt el a szekrény mélyén apja haragja elől. Az volt, aki még nyáron is képes volt zárt nyakú pólókban járni, csak hogy ne mutogassa azokat a szivárványos foltokat, amiket apja bánásmódja hagyott a testén.
Csak hosszú idő után nézett a fickóra ott mellette, ízlelgetve magában a tisztelet szót. Talán rég kihalt belőle. Talán emiatt az egész szar miatt vált olyanná, akit nem érdekelnek mások. Így távol tarthatta magát mindenkitől és mindenkit önmagától is.
- Te tiszteled azokat, akik a beledet akarták volna a nyakad köré tekerni a börtönben? - nézett egyenesen a fickó szemeibe, és ha a gondolatai kurva messze is jártak, nem hagyta, hogy valami szentimentálisan picsogó picsa váljon belőle. Nem fordítva el a pillantását Kopaszkáról szólalt csak meg ismét, valamiféle türelmes nyugalommal a hangjában:
- Zöld van. És utálom, ha a tenyerüket basszák a dudára és úgy rikácsolnak - tudta, hogy nem volt lámpa a közelben, ami a színeit váltogatta volna. De az, hogy ebben a szaros pillanatban legyen itt a másikkal, felért egy kínzó, fűmentes nappal is. Legalábbis a témát illetően biztosan. És már elhaladtak különben is egy kurva buszmegálló mellett nem is olyan rég.

Összevont szemöldökkel a képén figyelte a fickót a szavait követően és akkor sem szakította meg ezt a kibaszott reakciót, amikor végre reumás vízesésként nekiindultak. Nem mintha bármit is konyított volna a pedálos hülyeséghez, vagy bármihez, de az oldalról bevillanó baszd megolás és az egyezményes jelre morcossá vált.
- Hülye retek fasz! Menjél, halj is meg - morgott csak ennyit, ha már a mellette lévő sofőrje - ideiglenes persze - nem nyilvánított véleményt. A filmekből, az ismerőseitől mindig az anyázást hallotta. Nem mintha alapesetben nem lenne a szája olyan baszott mocskos.
Azután lesett csak vissza a fickóra. Előbb az arcát figyelte, majd a nyakát, a vállát, a felkarját és a váltón nyugvó tenyerét. Kicsit sem irigyelte, hogy ilyen balfaszokkal volt körülvéve a csóka. Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig kussolt a véleményének kinyilvánítása után, de a szemei visszavándoroltak a szakállas arcra.
- Szóval azt mondod, hogy inkább használjak fel és ki mindenkit, aki csak az utamba téved. Mert az sokkal jobb, mint nem foglalkozni a szarfejűekkel? - érdeklődött könnyedén. Vajon mit tett meg vagy tettek meg neki, ameddig aszalódott a sok gyökér közt? És vajon tényleg így gondolta, vagy a sztársága ideje alatt alakult ki mindez benne?
- Bassza meg! - jutott a végkövetkeztetésre hangosan. Kurvára elege volt abból, hogy mégis érdekelni kezdte a másik. Nem minden és nem egészen. De ha már pofázott, akkor figyelt a másikra. A rohadt életbe!

Komolyan nem értette, hogy mi lehet a másikkal.
- Egyszer ezt mondod, aztán meg mást. Szedd össze magad! - morgott nem tetszően, de több magyarázatot nem adott arra, hogy tulajdonképpen a faszi kezdte összezavarni. Olyan nagy bölcsességekről dumált, amit komolyan, még Gandhi is megirigyelhetett volna, aztán meg átment rejtélyesbe, mint amilyen volt Monroe szexuális élete. Ott is minden megtörtént, de hogy mi is volt igazán, kurvára senki nem tudta. Utálta, ha valami nem tiszta előtte és ez a fickó egy kurva nagy Grönland volt számára. Sose járt ott. Nem mintha a fickóval bármit is akart volna kezdeni, de legalább ki akarta volna ismerni, hogy eldönthesse, mit is akart érezni iránta.
Még az előző gondolatokkal és a pacák mustrálásával volt elfoglalva, amikor a következő kérdés megint logikátlanul cuppant be a kocsi motorjának dorombolását megszakítva, amire a nő összevonta szemöldökeit. Mégsem válaszolt. Egyelőre. Inkább csak figyelte a másikat, annak vezetési stílusát, és oda sem nézve pakolta ujjait a rádió gombjára ismételten váltva egyet a csatornán, ahol mindenkikedvence AC/DC szám hasított bele a kettejük csendjébe, önállósítva magát tekerte fel a hangerőt és adta át magát a zenének.
- Ritka szar tanáraid lehettek, ha ennyire nem vágod a térképet - vigyorgott fel hirtelen, nem reagálva le a valós kérdést, és mielőtt még zavarba hozta volna Szakállkát, mint szűzleányt a nászéjszakán, felhagyott a másik megfigyelésével. Pedig csak amiatt nézte a fickót, hogy érdemes-e volt egy tetoválásra. Visszaengedte a hátát a támlához, és egy ideig csak hagyta, hogy a szája a zene ritmusával és a szöveggel mozogjon, énekelve némán a szöveget. Fasza imitátor lett volna, azt meg kell hagyni.
- Nem úgy volt, hogy kiraksz az egyik buszmegállóban? - kérdezte lustán, amikor már vagy a negyedik megállót is elhagyta az autó, és még csak hátra sem nézett jobbra, hogy azt kövesse szemeivel. Komolyan kezdte úgy érezni, hogy kurvára el fogják rabolni és már lelki szemei előtt látta a saját maga belezését. Ha felzaklatta volna a beteg elméje, akkor most minimum hányással küszködött volna, így csak oldalra nézett. Balra, a viszonyítás kedvéért, rá, az ismeretlen börtönbéli sztárocskára.
Mégsem kezdett el sivítozni, mint egy rossz kurva. Nem kezdte el rángatni azt a baszott ajtót, mert egyrészt madár sem volt, másrészt cseszettül nem akart volna tininindzsa teknőcként végül az aszfalton pörögni, miután elhagyta a süllyedő hajót. Az neki kurvára tökéletesen megfelelt volna, ha a fickó mellette szép lassan leállítja a motort, kiköti a biztonsági övét és a nyitott ajtón távozik. De hogy a másik mit is akart, az aztán nagyon nem tőle függött.

Most kurvára kezdik kioktatni? Mindenkit utált, nem csak azokat, akik azt hitték, okosabbak voltak nála. Persze nem volt egy zseni, mint az a kibaszott Hawking meg a halott Darwin, de akkor is! Mi az istent akart ezzel bemagyarázni az ürge? Fingja nem volt, és nem is akarta forszírozni mindazt, amit nem értett, mert az volt számára a legidegesítőbb. Na meg mellette ez a Szakállka, aki olyan rejtélyes akart lenni, mint a Csillámfaszláma dal. Mindenki ismerte, de senki nem tudta, honnan jött. Ha megszakadt volna sem emlékezett arra, hogy életében látta-e a másikat, vagy csak ez is olyan illúziókeltés meg maszlag, amit el akartak hitetni vele. És az kurva nehéz volt, mert semmiben sem hitt. De tényleg! Habár.. a fűért megtett volna ezt-azt.
Nem zavartatta magát, ahogy a pacák őt nézte. Revans - gondolta ő, és csak abban reménykedett, hogy a T-Bag-nek elképzelt ürge nem azon agyal, hogy vágja el a torkát.. hogy belezze ki vagy darabolja fel, aztán a testének darabkáit hogy szórja be az óceánba, mintha az újkori Dexter volna. Csak egy halk torokköszörülés, egy kisebb fészkelődés, és a zent visszatuszkolta a testébe.
Akkor fordította csak a másik felé a fejét, amikor a rádió elnémult, na meg megszólalt a csóka.. felvonta a szemöldökét, miközben belesüppedt az ülésbe, az ujjaival markolva meg annak oldalát, hogy valahogy egyenesben tartsa magát, mielőtt kisiklott volna az öv alól a sebesség hatására. Nem az utat figyelte. Nem azt, mennyivel mentek. A másik arcát. És kezdett felbaszódni. Először megkúrni akarják, utána elütni, aztán most megint a halálát kívánják. Hát mi a kurva élet van már?Amint megállt az autó, a lendülettől megtámaszkodva a kesztyűtartó felett szinte úgy zuhant vissza az ülésbe, miközben kioperálta a mellkasa által szinte beszippantott biztonsági övet. Tekintetével elkerülte a buszmegállót, de még a tagot is, aki mellette átment Jokerbe, a halálosztóba. Kicsatolta az övét, visszaengedte a helyére ügyelve arra, hogy ne basszon hozzá az ürgéhez semmit, ami a keze ügyébe került volna.. mert azzal biztosan csak maga ellen vétett volna.
- Fogadjunk, hogy kurvára köze van a börtönösdidnek ahhoz, hogy kinyírtál valakit. Mert hogy baszottul nem vagy normális, azt lefogadom - szakadt ki belőle mindez, és ha már az idegbeteg faszkalap státusznál voltak, egy pillanat alatt mozdult meg és mielőtt még meggondolhatta volna magát, ellenvetést nem tűrően marta ujjai közé a csóka állát, fordította maga felé azt az arcot, amit még mindig nem szokott meg és tapadt rá erőszakosan annak szájára. Ki akarta csapni azt a bizonyos kurva biztosítékot az ürgénél és ha már a másik fasz lapokkal játszott, ő sem kímélte a másikat. Mielőtt még erőszakba torkollt volna az akciója, megszakítva a csókot már húzódott is hátra kilopva a kulcsot a kormány alól a lyukból, kibaszta az ajtót és úgy, mint egy szélvész, kirobbant az autóból a buszmegállóba, letörölve ajkairól a másik ízét. Belőle nem csinálnak szerencsétlen balféket, az kurva isten!
- Rohadj meg - morogta az autó felé, és be sem várva, hogy a fickó hogy reagál, elindult gyalog.. előre.. meg sem nézve az irányokat.

A legszívesebben az egész autót hozzábaszta volna a csókához, csak az az egy gond volt, hogy rohadtul nem egy matchboxról, hanem egy böhöm nagy, egy tonna körüli jószágról volt szó. Az ideg dolgozott benne, a keze bizsergett, a száját legszívesebben elhagyta volna, amiért volt olyan görény, hogy a másikkal megismertette. Ha őszinte akart volna lenni magához, akkor ezt az egész szituációt megbánta volna, és a lehető legtávolabb került volna a csókától, mert az biztos, hogy egyszer elpatkol mellette. Már csak ennek az estének az emléke miatt is őt hibáztatta volna, hogy ez volt a halálának a kiindulópontja. Legyen akár nyolcvanéves kacsába fosó vénasszony, akkor is ezt az isten csapását fogja hibáztatni.
Ezeken elmélkedett, amikor a HÉ-zés bezavart a gondolatmenetébe, és amikor hirtelen változott meg a látkép, szembe került újra a pacák, abban a pillanatban rántotta ki a karját a másik szorításából. Nem kell, hogy még egyszer ők ketten egymáshoz érjenek. Egy pillanat alatt mérte fel, hogy a kocsi segge volt neki az előre, és kurvára el fog tévedni, ha nem marad a seggén, de jobb dolga volt. A kulcsot nem tartó keze hirtelen indult meg a levegőben, és ha a fickó nem mozdult el, akkor a pofon, amit a másiknak adott, hangosan csattant az arcán. Ebben a percben kurvára elfelejtette a jobb egyenes fogalmát, no meg azt, ha meg kellett védenie magát, akkor jobb, ha a másik farkát veszi célpontnak  a térdével.. bármivel. Ehelyett mit csinált? Baszott lányos reakcióként a tenyerét használta, és nem úgy, ahogy kedvelt időtöltése volt.
- Hogy én mit csinálok? Próbálok nem meghalni, ami melletted aztán egy kibaszott cirkuszi mutatvány! - hördült fel, de szerencsére a hangja nem vékonyodott el. Még csak az kéne, hogy elsírja magát, mint valami csenevész szaros padlócirkáló kölyök, akinek az volt az első szava, hogy brühühü.. Hát bekaphatja mindenki!
- Először el akarsz csapni, aztán utána meg úgy gondolod, hogy egy kicseszett pilóta izé vagyok. Hát bassza meg, elfelejtettem mondani, hogy a hajtűkanyar helyett használd a buszmegálló kifejezést - minden egyes újabb szó csak egyre jobban felpaprikázta, és a szavai végén már ott állt a fickó előtt közvetlenül, csak egyetlen, halvány légréteget hagyva, ami elválasztotta. Még mindig nem tett le arról, hogy felbassza még jobban a csókát, és ha az kellett ahhoz, hogy a képébe másszon, minden további nélkül megtette.
- Nem félsz, hogy elkötik a verdád? Tudod, két baszott ajtó is nyitva! - nézett fel egyenesen, vakmerőn a sötét szemekbe, és csak úgy.. a szíve legmélyén azt kellett volna, hogy csak úgy nekiáll sikoltozni, hogy bántják, és kurvára meg fogják erőszakolni.. ennek csak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy sosem kért segítséget. És a sikoltozásról hallani sem akart. Az gusztustalan volt, női szennyek egyike.
Esze ágában sem volt visszaadni a kulcsot, sőt, helyette inkább a gatyája zsebébe gyömöszölte azt, karjait pedig mellkasa előtt összefonta. Nem érdekelte, hogy alkarjaival érinti a pacák mellkasát. Annál idegesebb volt, és rohadtul nem akarta megkérdezni, hogy akkor a fickó tényleg ennyire hülye, vagy csak a nők közelében viselkedik úgy, mint valami pszichopata.

Csak még pipább lett attól, ami az ürge száján kifolyt. Mint valami romantikus faszság a szaros filmekben. Bocsánat, én tehetek róla és minden az én hibám. A faszt, igen, igaza van, kurvára odafigyelhetett volna, de csak mert rájött az öt perc, úgy gondolta, mindent megtehetett. Hát rohadtul nem így volt, és Danielle-t aztán még egy levágott fejű bölény is előbb meghatotta volna, mint az emberi, és legfőképpen faszi hülyeségek. Mélyet sóhajtott a harmadik sajnálomra is, de a kezei maradtak ugyanott, a mellei előtt összefonva, nem is igen törődve azzal, hogy tulajdonképpen megmutatta, hogy mennyire tökös is tud lenni. Fasza! Bizonyította, hogy a másik szemébe képes belenézni. És akkor mi van?
- Elég legyen már ebből! - rivallt rá egészen hangosra sikeredve, és amikor az esküdözésen is túlesett, őszintén úgy gondolta, hogy kedve lett volna a képébe röhögni cinikusan még egy lányos baszással a fickó arcán végezve. - Teljesen feleslegesen esküdözöl nekem. Isten rohadtul nem vagyok, és nem érdekel, mit fogsz ezután csinálni, de engem.. még egyszer nem fogsz megpróbálni kinyírni, megértetted?! - oké, az ujja lendült, de csak hogy az ökölbe szorult kezéből a mutatóujjával a pacákra mutasson, mintegy megfélemlítve a másikat. A gond ott volt, hogy egy baszom nagy vasággyal is alig súrolta az ötven kilót, nem hogy önmagában!
Végignézte azt a kis színpadi nézelődést, amit a fickó művelt le, és ha jobban belegondolt, ha egymaga lesz, akkor csak ő lesz a felelős azért, ha kinyuvasztják, ha pedig a fickóval marad, tuti, hogy kihal, mint a kibaszott mamutok, amit rohadtul nem akart. A sírba is akart magával vinni füvet, és most kurvára nem volt nála. Ergo meghalni sem készült fel még.
Egy sóhajtás kíséretében beletúrt a nadrág zsebébe, és a korábbi tervei ellenére - miszerint minimum eldobja, de legalább hozzávágja a kulcsokat a fószerhez - kiszedte a csomót a zsebéből, aztán még egy sóhajjal lelépte a köztük kialakult távolságot és gondosan Szakállka kinyújtott tenyerébe ejtette azt.
- Lehetőleg kerüld a nőket ma este - adott egy utolsó jó tanácsot a fickó szemeibe nézve, aztán inkább csak kikerülte őt, visszasétált az autóig, amibe nem ült vissza, csak az anyósülés felőli ajtót csapta be nem túl nőiesen és kedvesen - ami szinte sosem volt. - A hintód előállt - dobta meg a fickót egy nem túl kedves mosollyal, ami után lemondóan megrázva a fejét a korábbi iránnyal ellentétben a kocsi motorháztetőjével megegyező irányba indult el, hogy elérje a következő buszmegállót. Annyi volt Los Angelesben belőle, mint a szemét. Majd csak odaér egyszer a tetoválók közé. Addig is akad néhány bolt, ahol alkoholhoz fér, majd valamelyik kis barátja elszórakoztatja addig is. Ha addig meg nem állítják ismételten.

A gondolatai és az idegessége inkább hasonlított egy hurrikánra, mint egy emberi lény értelmes megnyilvánulására. A legszívesebben leordította volna a fickó nem létező haját is a fejéről, de most valahogy totál nem azt művelte, mint amit szokott általában. Biztosan ez a baszott angyalos fos levegő volt az oka, amit nem tudott hova tenni. Sokaknak az volt az álma, hogy Los Angeles-ben híres színésszé váljon, neki csak az, hogy tetoválhasson és ahhoz ez a város kibaszottul nem volt betervezve a jövőjébe. Eddig, mert ez az esemény azért idevonzotta, mint keselyűt a halott emberhez. Gúnyos vigyorra húzta a száját is egy pillanat erejéig, amíg ez a gondolat átfutott az agyán, mert ma már másodjára volt olyan helyzetben, amit utált.
Megfeszült a teste, ahogy a faszi hangját meghallotta, de nem állt meg. Egészen addig nem, ameddig az beszélni nem kezdett. Egy szónál többet. Ami már önmagában meglepte. Ilyen szófukar csókával aligha találkozott még!
Egy ideig nem fordult vissza az autó felé, csak amikor már nem beszéltek hozzá. Első körben kihalászta a cigijét a zsebéből, a gyújtóval pedig meggyújtva azt mélyen megszívta, lenn tartva a füstöt, ameddig csak bírta, hogy aztán hosszan fújhassa ki azt, ezalatt pedig a szemeit is lehunyva tartotta.
Hogy gondolkodott volna? Talán, ha ebben a helyzetben képes volt/lett volna rá.
- Még nem volt eleged belőlem? - fordultában kérdezte csak meg, egyenesen ránézve az ürgére, visszasétálva az autó túloldalára. Inkább nem szállt be, mert félő volt, hogy felgyújtaná ezt a szart, csak mert ahhoz volt kedve, ezért inkább csak nekitámasztotta a seggét a motorháztető hozzá közel eső oldalához, hátat fordítva megint a fickónak. Nem kérdezett többet. Igazából választ sem várt az előző érdeklődésére, mert ugyan mit kapott volna? Hogy megint sajnálják, hogy megint kismedvék, és már a farka tele volt ezekkel. Csendben, a másikat meg nem kínálva szívta el a cigit, ha meg nem zavarták közben, és minden további kérést-kérdést mellőzve nyitotta ki aztán az anyósülés ajtaját, hogy bemásszon ebbe az ócska autóba. Nem mintha bármennyit is értett volna a masinákhoz. Az, hogy közben a másik mit csinált, nem izgatta. Túlságosan nem, neki csak az volt a fontos, hogy ne nyírják ki.
- Mi a terved azzal, hogy eljössz velem mégis? - szegezte a másiknak a kérdést, amire remélhetőleg egy szónál több választ kap. Igazán értékelte volna, ha végre normálisan reagálnak a szavaira.

Elhamarkodott lett volna, ha azt mondja, tudta, mire gondolt a másik. Igazság szerint fingja nem volt arról, hogy mégis mit kellett volna letesztelnie. A fékek működtek, még életben volt, ő volt az élő példa. Egy ideig még! - emlékeztette magát hirtelen, aztán egy sóhajjal magára csukta az ajtót, elhelyezkedett szinte teljesen egészen belesüppedve az ülésbe.
- Ott lesznek emberek, az biztos. A nap.. vagyis éjjel végére már hányhatnékod lesz a sok hülye picsától, a mazochista öltönyös fószertől és a beteg, mindenféle testmódosításokon átesett izéktől - egyezett bele mindebbe, mert ebben egyetértett a világ normálisabb tagjaival. Volt, amitől irtózott, és ez az egyike volt azon dolgoknak.
Nem nyúlkált sem a kulcs felé, sem pedig a rádiót nem buzerálta, egyszerűen csak az ablakon kifelé bámult véletlenszerűen, szinte semmit sem látva abból, amit nézett. Nem volt értelme. Pontosan tudta, hogy hol vannak és hogy nem volt messze az a hely, ahova menniük kellett.
Ezt a nemes percet választotta a telefonja, hogy egy ősrégi zenével támadja be, amire káromkodásban tört ki, és amikor a fickó nem reagált, előszedte a kütyüjét bosszankodva.
- Meg fogom ölni, esküszöm! - morogta vigyorogva, kinyomva a hívást is. Mindannyiszor kibabrált Twitch-csel, az megbosszulta mindenféle istentelenül szar zenékkel, amiket beállított hívásokhoz, sms-hez, ébresztőnek, mindenhova, amihez kibaszott zene kellett. - Bocs.. mármint nem fogom megölni, nem vagyok gyilkos csak.. Bassza meg, Bee Gees? - nevetett fel hirtelen, emlékezve arra, hogy napokkal korábban a Take on me üvöltött a szalonban.
- Szóval.. ha gondolod és ezután Travoltának szólítasz, akkor simán begurulhatunk a szekereddel a tetoválók közé. Tuti, hogy kiátkoznak majd - vigyorgott rá a másikra. Nem mintha nagy ívben fosott volna arra, ki mit gondolt róla.

Azonnal befogta a száját, ahogy realizálta a szituációt. Kurva sokat beszélt olyannak és olyanról, akiről semmit sem vágott és ez frusztrálta. Mégis az a hülye volt az oka, hogy hirtelen azt is elfelejtette, hogy morcos és valami emberi reakcióra volt képes és hajlandó.
Felsóhajtva egy nagyot csatolta be szintén a biztonsági övet, megmozgatta a lábait is az ülésen, mielőtt válaszolt volna.
- A főnököm.. imád kicseszni velem, ha nem nyalom a seggét. Mármint nem szó szerint - fintorodott el a seggnyalásra, ki is rázta a hideg. A második pont az volt, hogy a csóka olyan fekete volt, mint a Kit Kat csoki egy pincében. - Ha az idegeire megyek, akkor kihasználja azt, hogy kurvára leszarom a technológiát és mindenféle bizbaszolással válaszolgat, amitől én meg agyfaszt kapok - vigyorogva mondta mindezt, mert imádott rossz fát tenni a tűzre és minél idegbetegebbé tenni a főnökét, azt az állatot. Még ha a bosszú édes is volt mindkettejük részéről.
- Ne aggódj, legközelebb majd valami rózsaszín tüncike szar szőke agyatlan bigét viszek be neki.. hadd szívja meg - már előre láttam, hogy két perc alatt nem csak hogy ötven évet fog az értetlenségtől öregedni, de az IQ-ja is a gyök kettőt fogja súrolni, még ha az egy kibaszott irracionális szám is volt... És ami a zenei ízlését illette a másiknak, inkább nem reagálta le, csak egy somolygás kíséretében kapcsolt rádiót, lehalkítva azt úgy, hogy a motor morgását csak épphogy túlharsogja.
- Hazudtam.. csak két saroknyira van innen a tetoválós dolog.. egyet jobbra, aztán balra kell menned.. Túlságosan is sokára akartál kibaszni az autóból és közben ide, a közelbe keveredtünk - vallotta be a faszira nézve, és várta, hogy amaz kiakadjon. Vagy bármi.. Túl fura volt, hogy ennyire nyugodt volt most minden köztük.

Egyetlen bólintás kísérte a visszakérdezést a részéről, és inkább a zenével foglalta le a füleit, mint a saját maga hangjának végtelen hallgatásával. Utált olyan sokat maszatolni a szavakkal, mint a mostani picsák, csak akkor fosta a mondókáját, amikor be volt tépve, amitől jelen percben kurva messze volt. Persze, minden egyes nélküle eltöltött percében kívánta a füvet, hogy újra megtöltse a tüdejét az az ismerős füst, de nem tett meg mindent, csak hogy a fehér istenhez jusson.
Amikor az autó megállt, ujjai csúsztak csak végig a biztonsági öv anyagán a mellkasa előtt és ahogy felhangzott a faszi újbóli kérdése, akkor vette észre, hogy még mindig vizslatja, mint valami eszelős , megszállott kopó. Mégsem nézett el, csak végigkonstatálta a tükrös mozzanatot, amire nem tetszően felvonta egyik szemöldökét, mert nem tűnt olyannak a tag, aki szeretne tollászkodni.
- Csak várom, mikor akadsz ki megint és raksz utcára - közölte vele a legtermészetesebb hangon, de még mindig nem nézett el a pasasról, helyette úgy forgolódott az ülésben, hogy félig az ürge felé fordulva üljön, halántékával nekidőlve a fejpárnának.
Gondolkodott egy ideig, hallgatta az elmúló zenét és az új kezdetét is, no meg várta, hogy a piros zöldre váltson, hogy még közelebb kerüljenek a tetoválós estéhez, amihez a nyakába kapott egy kísérőt is. Nem panaszkodott, inkább ez a fószer, mint egy behemót transzi, de.. még valamit tudni akart, mielőtt kiszálltak az autóból.
- Elárulod, miért csuktak le? Nem fogom felhozni, csak jobb lenne tudni, hogy milyen dologba ne nyúljak bele, ha esetleg úgy döntök, szívom a véred az este folyamán - mosolyodott el nyugodtan, mert tudta, az is lehetetlen, hogy a seggén megüljön negyed óránál tovább, vagy hogy fékezze a nyelvét. Elbaszott génekkel rendelkezett, annyi szent.

Tudta, hogy olyan területre lépkedett, amit a legtöbben elutasítottak. Mert mégis ki az az elvetemült faszfej, aki nekiáll könyveket körmölni arról, hogy mi történt a börtönben?! Voltak tabu témák, olyanok, amiről inkább megfeledkezni akartak, mint arról folyton vakerálni, de ha már ő beavatta a másikat az életébe, koránt sem ilyen fos ügyekről, akkor megérdemelt annyit, hogy a kétszeres majdnem gyilkolási kísérlete után kiengeszteljék.
Nem rándult össze, nem döbbent le a kimondott szavakon, csak megint végignézett a tagon lassan, feltérképezve a testfelépítését és elgondolkodott valamin, ami egyértelmű volt, hogy nem teljesen ép ő sem fejben. Simán szétvert bárkit, ha nekimentek és volt nála egy baseball ütő. A rejtett agresszió pedig sok mindenre képes, mint tudjuk.
Hogy már nem olyan elvetemült tempóban vezetett a faszi, nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. Tudni akart még valamit.
- Hogyan ölted meg őket? - tette fel ezt a kérdést a szokásos miért és milyen okból helyett, amik nem ide tartoztak. Tudni akarta, hogy a másikból előtörő gyilkos hajlam mire vette rá a faszit. És hogy félt-e tőle? A legkevésbé sem. Ő maximum azt fogja elérni a másiknál, hogy kibasszák az autóból, mint macskát szarni.
- És mivel fingom sincs, ki vagy.. hogy hívjalak? Gondolom a Szakállka nem túl férfias - repesztett szét a pofámon egy már-már őrült vigyor.

Határozottan az az érzése volt, hogy ez egy rohadék kandi kamerás szarság, mert hogy az is biztos volt, egyáltalán nem az ideális beszélgessünk-egyet-party kellékeit alkották ők ketten. Egy dutyiban sínylődött gyilkos és egy függő bige kalandja.. rohadtul nem volt szokványos páros.
Nem érdeklődött, nem ismételgette a kérdést a hallgatás alatt sem. Tudta, hogy valamiféle választ azért csak fog kapni. Az már más kérdés volt, hogy nem pont olyat, amilyet szeretett volna, de hát ki lenne, ha pont ő ítélkezne? Egy kibaszott gyökér, ami is volt. A határai igen széles kört írtak le, és eddig még nem volt nagyon olyan dolog, aminél megütközött volna. Most mégis eljött ez a pont..
Olyan volt a faszi, mint egy mézre éhes, de sérült medve, és amikor csak a nevet tudta meg, a motivációt nem, sóhajtva nyújtózott ki és csatolta ki a biztonsági övét.
- Ahogy akarod, Danny Doyle. Nem kérdezek - rántotta meg a vállát, mert már sokadjára futott neki fejjel a falnak a fickóval szemben és egy kurva sisakja sem volt. Maximum a negyvennyolc kilóját dobálhatta volna neki kedvére. Ami lássuk be, nagyon nem egy kategória.
- Megjöttünk - bökött az épület és az előtte kígyózó sor felé, mire kiszenvedett magából egy fura fintort. - Ne aggódj, nem kell kivárnod ezt a Louvre-i átkot. Majd beviszlek, mint a tanoncom. Aztán Twitch majd lebasz, mert hogy hogy képzelem.. A vendégem leszel. Majd próbálj meg nem sokkot kapni egyes balfaszok mellett - a részéről is elengedett egy halvány mosolyt, amilyet ő kapott. Nem fogja elárulni, hogy a testmódosítások bár ocsmányak, mégis.. művészien volt néhány kivitelezve. Persze volt, amitől már őt a hidegrázás kerülgette, és emiatt neki tökéletes volt az is, hogy tetoválhatott.
Kilökte az ajtót, aztán ki is mászott a szabad levegőre, az ajtót pedig csak "kicsit" csapta be. Amennyire kell. Csak annyira. Kicsit sem jobban. Tényleg nem.
A hajába túrt ujjaival, előszedte a gumit a picsagatyája zsebéből és azzal összecsomózta a vörös tincseit a feje tetején. Csak lazán, nem titkárnő volt, inkább egy kései hippi. Ujjai a nyakára csúsztak, amit röviden megmasszírozott és várt. Talán arra, hogy majd a faszi mond valamit. Eldöntötte, nem fogja jártatni a száját. De tudta, hogy a kibaszott csöndet sem bírja. Érdekes meccs lesz ez köztük.

Önkéntelen reakció volt részéről az, ahogy megsimította a nyakát Amikor a hajában jártak az ujjai, esetleg más tarkóján, az ujjai mindig ugyanazt a kört írták le a bőrön. Lassú ritmusban a nyakon csúsztak végig, aztán a vállakat érintették. Megszokás, picsa tudja! A kérdésre csak elmosolyodott lustán.
- Tudnék aludni. És közben még egy energiaitalt bedobni - a saját maga szokásaitól volt rosszul már néha, de nem tudott mindenen változtatni és nem is akart. Bármennyi egészségtelen cuccal szennyezte a testét, mintha meg sem látszott volna rajta a töménytelen cukor, a szénhidrátok és az, hogy egy répára előbb fintorgott, mint egy hatalmas Bic Mac-re.
Felvonta a szemöldökét a következő megjegyzésre, amit rohadtul nem tudott mire vélni. Most ez micsoda Danny részéről?
- Így nem zavar a munkában - akarata ellenére is egy halvány mosoly jelezte, hogy azért igen is hallotta, amit mondtak neki, de aztán megindult arra, amerre a faszi is, és csak egy-két lépésre tőle, de megállt mellette, hogy a hömpölygő csordát figyelje egy ideig.
- Rád van varrva valami? - érdeklődött a maga stílusában várva, hogy a két dögrováson lévő autó koccanjon végre. El a látóteréből, mert már elege volt mára az autókból. Ford megcseszheti a futószalagját! - Csak mert körberöhögnek, ha valami kis pelyhedző izével állítok be. Kurvára nem fogják elhinni, hogy velem vagy, ha babaseggű a bőröd - néztem fel oldalról Danny arcára, profiljára, aztán ahogy elhúzott a két csotrogány, leléptem a padkáról, de csak amiatt, hogy az úton a felezővonal felé hátrálva lépjek, végig Mr. Szakállkát figyelve. Hogy végre megered-e valamennyire a nyelve.
És hogy közben éppen mi, ki és hol jelent meg akadályként mögöttem, most rohadtul nem arra figyeltem.