Köpni-nyelni nem tudott. Nem azért, mert fizikailag képtelen lett volna rá, egyszerűen csak nem értette a fickót. Mi az, hogy nem hagyhatta ott? Rohadtul nem ismerik egymást, hogy Jézust játsszon amaz, és mégis.
Talán csak most jutott el arra a szintre, hogy fingja nem volt róla, kicsoda a pacák. Egy gyilkos Jézus. Hát kurvára kiátkozták volna a Bibliából ezzel a szereppel és minimum egy Júdás pacsira sorba állhatott volna Danny. Vagy mégsem. De az az egy biztos, hogy összezavarta Szakállka. Még akkor is, ha Danielle, mintha egy elárvult kutya lett volna, követte. Egészen a kocsiig, és merőn nézte, hogy a fickó mit dönt, miket magyaráz.
Csak akkor fújta ki a hatalmas benntartott sóhaját, amikor már eltűntek a szeme elől, és egy ideig csak az ajtót figyelte maga előtt, de aztán a kilincsre csusszant a keze, felrántotta az ajtót, aztán behuppant arra az ülésre, ami már sokat megélt. Tőle biztosan.
Az ajtót végül mégsem csapta be, mert akkor biztosan felhívta volna magukra a figyelmet, és úgy tett, ahogy tanácsolták neki.
Életében először nem akadékoskodott a kicsi, tetovált vörös, hanem bekötötte magát. És úgy nagyjából nőies formában képes is volt megülni a seggén. Ölében a kezeivel, a lábai pedig csak úgy lazán az ülés elé engedve, egymással párhuzamosan.
Az újabb szavakra viszont csak megköszörülte a torkát.
- És mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, van itt egy kis probléma?! - érdeklődött csak félhangosan Danny-től, felé pislantva. De mielőtt kiakasztotta volna a legyünk-barátok-mert-annyira-faszák-vagyunk mérőt, egy újabb torokköszörülést követően folytatta is:
- Szóval az van, hogy fogalmam sincs, merre tanyázik a városban. Most. Szinte minden második hónapban költözik. Valami olyasmiről hadovál, hogy mert az úgy biztonságos. Nem mintha a Nemzetbiztonságiak ne tudnák akár lekapcsolni, de ő már csak ilyen nyomi - magyarázkodott, kevésbé gesztikulálva, ahogy az tőle szokásos és elvárható lett volna. És megmozdult.. Majd megint.
- Felhívjam, miközben bekötött turistásat játszunk, vagy találjunk ki valami mást? - ezt már Danny felé fordulva, fejét a fejtámlának döntve kérdezte csak, és amennyiben nem akasztotta ki a másikat, csak akkor szedte elő a telefonját a nadrágja zsebéből. Máskülönben meg sem moccant. Csak nézte a sofőrt. Aki lehet, hogy amint talál egy buszmegállót, kirakja azt a zabszem seggét, amivel minden lében kanálként nem tud megülni normálisan.

- Szerinted ismerem az összes létező és nem létező rokonom címét? - csattant fel hirtelen Danny szavaira, és a morcossága ismét előkerült, de csak addig, ameddig le nem nyugodott a következő másodpercben. Persze titkon azért még fújhatott a fickóra, nem igaz?
Előadva a tervét, vagy inkább a javaslatát várt valamire. Tapsra biztosan nem, és arra se, hogy elhordják mindennek, de a keze készültségben volt, hogyha kellett, akkor előszedje a telefont, amikor...
Drogtanya? De ami kiverte a biztosítékot nála az az újabb szó volt. Újabb? Mi a....
Nem mintha annyira felháborító lett volna a tény, ugye ő maga, a kis vörös is előszeretettel élt illegális szerekkel, meg olyannal, amit már egyes államok legalizáltak, de bassza meg, soha nem gurult el a gyógyszere teljesen.
Újabb drogtanya.
Mi a....
Persze, lehetett volna az is, de Ronny-t leginkább a hackelései miatt szívatta az FBI, mert az egy dolog, hogy a Pentagon egyes dolgait meg akarta buherálni a kis nyomi, de azért volt már a kontóján, hogy csak igen magas összegért tudták kihozni. Nem Danielle, de Ronny-nak voltak haverjai, akik minden követ megmozgattak azért, hogy az újabb Perkins egy életre szabadlábon legyen. Mondjuk úgy, hogy túl sokan tartoztak Ronny-nak ahhoz, hogy ha bajba került a gyökér - mert Danielle-nek bármit szabadott, bárhogy hívhatta - egyszerre hárman ugorjanak akár össze is törve magukat. Annál jobb volt.
Mégsem osztotta meg mindezt Danny-vel a kis vörös, inkább csak elraktározta magában az újabb infómorzsát.
Először megrázta a fejét, aztán meg bólintott. Végül meg is szólalt.
- Nem, ni... - ... incs - mert igaz volt, még ha félig is tudta befejezni csak a válaszát, mert Danny folytatta. A tetoválás után valószínűleg valahol drogos partit tolt volna egy dugással megspékelve, aztán következő nap meg valakivel hazavitette volna a kis seggét.
Aztán az első döbbenet csak most következett! Oké, a második, ne szerénykedjünk. Ahelyett, hogy válaszolt volna, a karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt, ezzel nagyjából úgy is nézett ki, mint egy durcás vörös hajú, tetovált serdülő, azzal a kivétellel, hogy a tizenéves csajok nőiesebb idomokkal rendelkeztek, mint ő.
- Egy szobát? - visszhangozta el a felvetést kérdésként, de aztán a fejében többféle verzió is született, attól függően, hogy felháborodott egy szoba legyen-e az. Vagy utalva arra, hogy egyetlen szoba kell-e nekik, mert ugye ketten voltak. Aztán ott volt még az is, hogy Danielle nagyon remélte, Danny álmában nem matchboxokkal akarja-e elütni, de.. ácsi!
Mi az, hogy éjjel? És mi az, hogy álmában? Basszus!
- Legyen! De a kocsikulcs nálam lesz, mielőtt még meglógnál reggel. Mert ha éjjelre a nyakadra maradok, reggel onnan akarok felébredni - egyezett bele, nem szó szerint értve azt, amit mondott. Végtére is mi lehet a legrosszabb, ami történik vele? Velük?
Na ez egy rohadt jó kérdés.
- De ne valami útszéli motelbe, ahol azt várják, mikor darabolhatják fel a betérőket. A Norman Bates sztori elég, ha csak kitaláció... - borzongott bele abba, amiről tudott és hallott az említett fiktív fasziról. És elég horrort látott életében, hogy mindenféle forgatókönyv hirtelen lepörögjön lelki szemei előtt.

Ő maga is tudta, hogy veszett ügy lesz az, amit Danny hirtelenjében felajánlott. Mert ők ketten? Tuti, hogy legyilkolnák egymást az éj leple alatt. Vagyis a fickó őt, mert hogy most nem volt agresszív kedvében, egészen addig, ameddig a pasas meg nem szólalt. Többször is.
Persze sejtette, hogy az a kulcsos ötlet nem igazán fog beválni, de azért ezeket a szavakat akkor sem érdemelte volna meg. Főleg amiatt, mert amúgy sem gondolta volna komolyan. Nem egy rohadék bank volt, ahol a széfjében bármit megőrzött volna. Különben is, ahol és amit magába tudott fogadni.. na nem egy kulcsra vágyott volna, most meg főképp nem.
- Hé....! - kezdett volna bele, de volt még ott, ezért tüntetőlegesen addig, ameddig Danny be nem fejezte, az ablakon kifelé bámult, és csak akkor szólalt meg, amikor már csak a motor zúgása töltötte be a teret. - Hogy mentsd az életem? Te voltál az, aki pár órája majdnem elcsapott, rémlik?! És ami odabent történt, rohadtul nem kértem, hogy csontkovácsot játssz azzal a nyomival. Nem igaz? Mondd, hazudok? - csattant fel, meghúzkodva a mellkasa előtt idegesen is a biztonsági övet. Persze, kövesse az utasításokat, legyen jó kislány, csak mert akkor nem fognak úgy beszélni vele, mint egy debillel. Hát a francokat!
És aztán meg... barátkozás? Mégis mi a fenéről beszélt a fickó? Odakapva a fejét figyelte csak Szakállkát, ahogy magyarázott, de egyáltalán nem volt olyan a hangulata, mint előtte. Vagy előtte. Vagy.. a franc se tudja, milyen hangulata volt már!
Nem válaszolt. Egyelőre csak tartogatta a mondanivalóját, még akkor is, amikor Dupla Dé és Há bemutatkozott. Sőt! Többet is kapott, mint akarta volna, és csak akkor nyúlt meg a képe igazán, amikor..
Zsaru!
- Bassza meg... - motyogott csak ennyit, még mindig morogva, fújva a másikra. Ő meg itt ajánlgatja a nem létező füvét, hogy tessék-lássék, szívja boldog-boldogtalan. A franc essen belé! Idegesen rágcsálni kezdte az alsó ajkát, megint elnézve a pacákról, és miután - talán egy perc is eltelt némaságban a részéről - felhagyott a csendjével és egy hatalmas sóhajt hallatott. Amolyan drámai felhanggal, elszúrt ötvenes évekbeli filmeset. Semmi sem volt okos ötlet egyikőjük részéről sem. Az fix!
- Nem értem, minek csinálod a fesztivált exzsernyák - forgatta meg a szájában ezt a különös szót. Feleségből lehetett valaki ex. Papírok nélkül is lehetett valaki ex. De hogy ex rendőr.. Miért? Az állammal lett volna kapcsolata, vagy mi a szar? Persze, persze, a három hatalmi elv, vagy valami ilyesmi, de pont tett erre az egészre. - Ha ennyire szar ötleted támadt, akkor ismerd be, de ne mondd nekem, mit kellene csinálnom és mit nem. Már azzal elszartuk az egészet, hogy majdnem elcsaptál, én meg beültem. Aztán meg megmentesz, de most meg megint ott tartunk, hogy menjek a picsába - darálta el, de még nem végzett, ezért is folytatta, amint vett egy újabb levegőt. Oxigén is kell, valamire csak hasznos. - A kocsiddal az árokban kötnék ki már fél percen belül. Fingom sincs a vezetésről, maximum bicajozni tudok és gördeszkázni - bökte oda a másiknak morcosan, de rá nem nézett volna közben.
- Rakj ki az utca sarkon, ha ennyire nem okos ötlet, és akkor te mehetsz a dolgodra, én meg felhívom a drogtanyát. Majd bejelentkezem egy kis "hóesésre" - tette idézőjelbe az ujjaival is mutogatva az utolsó szót, mert remélhetőleg Danny is tudta, mire akart célozni. Még ha rohadtul nem is volt igaza a pacáknak. És hogy bizonyítsa is, megteszi, ujjait a biztonsági öv csatjára csúsztatta, és ki is kapcsolata azt, mire a jobb keze az ajtónyitóra vándorolt.
- Megállsz, vagy menet közben szálljak el, mint a vadlibák?! - határozottá vált a hangja, és most nem viccelt. Egészen addig sikerült komoly ábrázattal néznie a másikat, ameddig rá nem jött, mit is mondott. Ilyen szar poént még betépve sem sikerült neki elejtenie, de most.. most igyekezett nem elvigyorogni az egészet, mert akkor száz százalék, hogy nem fogják komolyan venni.

Túlságosan is fújt a másikra ahhoz, hogy az igazad van kifejezés eljusson a fejéig. Hallotta, értette is, de most ezzel nem kenyerezték le. Már nem. Ahogy ő sem igazán szerette beismerni, ha hibázott, Danny sem tűnt olyannak, aki sokszor mondta volna ezt másoknak. Menekült. Mindketten menekültek valami elől, és ezt valahogy megérezte a fickón is. Főképp amiatt, amit tapasztalt a részéről.
A fékezésre, még annak ellenére is, hogy kapaszkodott az ajtóban, a teste megadta a lendületnek magát és csak kicsit, de előre csúszott az ülésen, mire a lehető leggyorsabban és remélhetőleg legláthatatlanabb módon elrendezte magát. Nem fogja azt a látszatot kelteni, hogy fékezésre korcsolyázik az ülésen, nem bizony!
De leginkább amiatt maradt odabent ahelyett, hogy kilökte volna az ajtót és sprintelni kezdett volna (részben mert sosem volt az a fussunk egyet típus), ahogy Danny őt figyelte. Nem, mégsem!
Nem a vöröskét bámulta a másik. Hanem valami többet kínált, és ez valamennyire, valamiért zavarni kezdte Danielle-t. Ő volt az, aki először félrenézett egy torokköszörülés kíséretében, és a hangokból ítélve a fickó is hasonlóképpen cselekedett.
- Miről van szó, ha nem a sittes élményeidről? - nyíltan kérdezett rá, és még ha nem is válaszolt most sem a bocsánatkérésre, azért jól esett neki - meglepetés, sosem izgatták az ilyen dolgok. Ha akarja a pacák, úgyis elmondja. Ha meg nem, hát akkor kapott egy olyan kérdést, ami megválaszolatlan marad. Nem igazán volt ez már újdonság kettejük között. Abban a szűk pár órában volt néhány félresiklott kérdése Danny-nek is, ahogy Danielle is mellélőtt már párszor.
Felsóhajtott. Újra. Már teljesen szokásává vált ez itt, a fickó mellett.
Ahelyett, hogy reagált volna, csak visszahúzta maga elé a biztonsági övet, amit egy kattanás követett, amikor becsatolta magát.
- Kíváncsi vagyok, mikor fogsz idegösszeomlást kapni mellettem, szóval egy szobát vegyünk ki - elmélkedett a pacákra nézve, és kissé felé is fordult - amit lássunk be, könnyedén megtett az aprócska termetével. - És lényegesebben is olcsóbb, ha elfelezve fizetjük, mintha két egyágyast fizetnénk. Majd alszom max a padlón, nem zavar - vont vállat, és ebben volt minden igazsága. Sok dolgon keresztülment már az alkoholista apja mellett. Amikor eladósodtak, nem csak a házon volt jelzálog, de az alkoholért mindent jeligét mantrázva az apja szinte mindenüket eladta. Először az autó, aztán a bútorok.. az anyja utolsó megmaradt értékeitől is megvált az a görény apja.. akit már évek óta nem látott.

Egyáltalán nem ragadtatta el a hallott magyarázat. Valahogy megszokhatta volna már azt, hogy Danny szerint ő az egész világ megveti és kiveti magából, ami őrületesen nagy baromság volt. De tényleg! Mégis, csak egy sóhajtással válaszolt. Először. Ahogy őt nézték, a vöröske sem fordította el a pacákról a szemeit, már nyugodtan mustrálta a másik arcélét, azt a nyugtalan kézdörzsölést, és egyébként úgy mindent a másikon.
De mielőtt még rosszallóan válaszolt volna, egyszerűen csak témát váltott, mindegy "megfeledkezve" az előbbi témáról, és ahogy amaz újra megszólalt, a bólintás egy biccentést vont maga után a részéről.
Ahogy felmorrant előbb a motor - talán eddig meg sem állt - és a kerekek engedve a kormány fordulásának kicsúszott újra az úttestre, az ujjai a biztonsági övért kaptak és amilyen halkan csak tudta, úgy csatolta azt vissza.
Szemeivel néha-néha a másikat nézte, mialatt a száját csücsörítette egy ideig, meg-megköszörülte a torkát is. És ja, nem igazán tudott csendben maradni.
- Nem gyűlölhet mindenki téged, Danny - kezdett bele, elfészkelődve megint az ülésén, amin trónolt már egy ideje, mint valami elfuserált örömlány. - Hitlert sem gyűlölte mindenki, és higgy nekem, bármekkora vérengzéssel is járt az.. a.. dolog a részedről, nem végeztél akkora pusztítást. És egyébként is bassza meg mindenki, aki a mienket bántja. A szemet szemért elv rohadtul nem kellett volna, hogy kimenjen a divatból - szövegelt nagy beleéléssel, de a szavai végére már ráncolta a szemöldökét. Újra eszébe jutott egyetlen szó:
Zsaru. A franc essen belé!
- Akarom mondani.. - sóhajtott fel, de már késő volt. Nem véletlen, hogy ez a mentalitás nála olyan mélyen befészkelte magát a gondolataiba. Mindannak az oka az apja volt, az a görény faszkalap. Ha tehette volna... De mindig az a kibaszott ha... - Nem biztos, hogy mindenki megérdemli a könyörületet. És legtöbbször mások dögöljenek meg a picsába, mint mi - vont vállat a nyers megfogalmazásért. Tudta, hogy Trevorért bármit megtett volna. Igen, az unokabátyja volt az egyetlen.
Ahogy gondolkodott, beszélt, úgy váltogatta a pillantását az autó berendezése, a fickó látványa és a város mellettük elsuhanó életképein. Nem szólt bele a vezetésbe, sem abba, hogy egy-egy pirosnál miért állnak, ahogy ahhoz sem volt túl sok köze, hol, vagy éppen mikor tértek le a főútvonalakról. Leginkább csak abból tudta, hogy nem a fénydzsungel közepe felé tartottak, hogy egyre kihaltabbak voltak az utcák, és igen, egy újabb téma merült fel hirtelen benne.
- Csak tele hassal tudok szenvedni elalvás előtt. Ha lesz automata, kifosztom.. Te hogy szoktál aludni? - érdeklődött, megnézve magának a már rohadtul ismert profilt. Legalábbis amennyiszer nézte már az ismertségük alatt, attól verte volna ki a víz, ha Danny következő nap teljesen csupaszon jelenik meg előtte. Vagy Télapó-pocakkal.. Brrrr!