Továbbra sem moccan meg Lily. Nem mintha túl sokat tudna már rontani a helyzeten, mégis... Az ijedtség legalább hamar elmúlik, mikor látja, hogy a lelki traumán kívül maradandó károkat talán nem okozott az alatta nyöszörgő, fészkelődő férfiban. Csípője még mindig szorosan simul Rappoldéhoz, így tökéletesen érzi, hogy ennek a menetnek itt és most lett vége, s a férfi szemrehányó tekintete is önmagáért beszél.
Nos, Lilynek is voltak már béna és bénább húzásai szex közben is, de ez a mostani..... ezt bizony együtt szúrták el. Hiszen ha Uriah nem fogott volna rá a nyakára..... De ezen már késő keseregni, s annál még a szöszi is érettebb egy apró hajszálnyival legalábbis, hogy ujjal kezdjen el mutogatni a másikra. Vagy minimum elkezdeni nem ő fogja. 
Kezei a takarón Rappold feje mellett, arca még mindig iszonyatosan közel a férfiéhez így teljes premierben, a meglepettségtől pillogva élvezhette végig a férfi koránt sem boldog arcjátékát. Majd ahogy még le is tolná magáról a lányt, mint egy durcás kisgyerek akinek az orra elől halászták el a kedvenc süteménye legeslegjobb részét.... na ez már a lánynak is több a soknál. Ajka megremeg s széles vigyorra húzódik, szemei pedig csillognak a kitörni készülő nevetéstől. Nem akarja és nem is tudja magában tartani, épp csak arra van energiája, hogy maradék szociális érzékenységét összevakarva, Rappold igényeinek épp csak engedve felemelje csípőjét, hogy kicsusszanhasson belőle a férfi, majd lejjebb araszol a rajta, de teljesen nem mászik le róla. Először csak apró hangok hagyják el a lány torkát, teste pedig rázkódik, mintha sírna, majd homlokát Uriah mellkasára támasztva kezd kontrollálatlanul kacagni a lány. Egész teste rázkódik a férfién, még a könnye is kicsordul nagy jókedvében, de nem érdekli. Egyszerűen annyira fergetegesen abszurd a helyzet.... ez az egész elcseszett szituáció... Halkan nyöszörög Lily, s ha a férfi hajlandó figyelni a gagyogására akkor olyan foszlányokat hallhat, mint „nevetséges.... hát ez.... ez nagyon gáz.....”
Nem tudja abbahagyni, s ha Uriah közben legurítaná magáról akkor az oldalára fordulva gömbölyödik össze és kacag tovább a lány. Vagy két percig fetreng teljes magatehetetlen boldogságban a szöszi, mire lassan alábbhagy a nevethetnékje. Lassan emelkedik fel Rappoldról (vagy mellőle) s kúszik feljebb, hogy szemeik újra egy vonalba kerüljenek. Arca lángol a nevetéstől, szemei a kicsordult könnyektől csillognak, ajkai pedig még mindig iménti fenenagy jókedvét tükrözik egy ragyogó mosollyal.
-Na jó. –kezdi mosolyogva. –Ennél azért mind a ketten ezerszer jobbak vagyunk. –jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangsúllyal a a lány.
-Addig nem hagyhatja el ezt a szobát, amíg ezt ki nem javítottuk. –folytatja a haditerv részletezését Lily, majd apró szünetet tart.
-Tartozik nekem minimum egy orgazmussal. – közli Rappldal, ha a férfi nem állította még le a lányt. –És ha jól sejtem én is tartozom egy..... kielégítőbb verzióval Magának. –fejezi be cinkos mosollyal s tekintetét el nem szakítaná most Rappoldétól.

A lány mocorgását, s a testén való lejjebb araszolását egy szusszanással veszi tudomásul a férfi. A szöszkéből előbuggyanó nevetésre lehunyja a szemeit, s most tényleg próbál valami egészen megnyugtató dologra gondolni. Persze a világ ettől még messzemenőkig nem dől össze, de mégis… ez egy nagyon elbaltázott befejezése volt az elmúlt fél órának.
Jobb kezét felemeli és megdörzsöli az orrnyergét. Hiába a helyzet abszurditása, nem bír nevetni, egyszerűen nem megy neki. Túlzottan érintettnek érzi magát az ügyben. Egyelőre nem löki félre a szöszit, ezt a cselekedetét meghagyja akkorra, mikor Lily a nevetéstől kipirult arccal ránéz. Legalább ő jól szórakozik. Rappold ekkor ragadja meg a lány két vállát, s egyszerűen elfordul vele jobbra, majd eleresztve a lányt felül, az ágy szélére csúszik, s a lábait a szőnyegre teszi. Abban a pillanatban fordul hátra, amint meghallja a hozzá intézett első mondatot, s a válla felett komoly arccal Lilyre tekint, aki, ha minden igaz egészen közelről(?) néz farkasszemet vele.
– Hmm! – mond ennyit a szöszke első megállapítására. Ez tény. Mit fűzzön hozzá? Nem mintha ne lett volna kellemes szorosan összekulcsolódni a szöszivel, de az egész újrakezdésének ilyen módon való felvezetése nem igazán Rappold szájíze szerint való. Részint utasítás, részint követelőzés, részint pedig a franc se tudja mi... vagyis de! Egy újabb dilis játék a szöszkétől… de legalább ennek a szabályait a férfi is ismeri. És kifogása sincs ellene.
Rappold vesz egy mély levegőt az orrán keresztül, majd kifújja, s tekintetét a fürdő ajtaja felé fordítja, aztán feláll és elindul felé (menet közben lecsatolja és a fotelra dobja a karóráját, ami valahogy a kezén maradt), majd a zuhanytálcába állva elhúzza maga mögött a fülke műanyagfüggönyét, s egyszerre nyitja ki mindkét csapot. Szüksége van néhány perc magányra, annak ellenére, hogy az iménti neheztelése a lány irányába gyakorlatilag elmúlt. Barom dolog lenne haragudni egy készséges és meztelen szöszkére egy motelszobában, nem igaz? Az önérzete példának okáért egy pillanatra ez ellen most is szót emel, de vele nem törődik.
Nagyjából fél perc, amíg belövi a víz hőmérsékletét, s újabb egy perc, amíg némán áll a kizúduló víz alatt. Abban az esetben, ha Lily nem követte volna, akkor Rappold egyszerűen kiszól a fürdőszobából.
– Nem akarja behajtani a tartozását?

Oldalra gördül, mikor Uriah fordul vele egyet, majd négykézlábra evickél, s úgy araszol az ágy végébe a férfi után.
Figyeli, ahogy a férfi felkel az ágyról, ahogy az óra a fotelban landol Uriah pedig besétála  fürdőbe. Pillog párat, majd visszazuttyan a sarkaira és próbálja feldolgozni, elemezni a helyzetet. Ő bizony, most mucira itt lett hagyva. De vajon miért? Gondolatban újra átpörgeti az elég egyoldalú beszélgetést és semmi sértőt, vagy kivetnivalót nem talál benne a szöszke.
Hogy a fene vinné el a pasik fenenagy egóját és a korai magömlést! Persze tény, hogy nem Uriah alhasa fog lassan görcsbe csavarodni egy nagyon is elmaradt orgazmus miatt. Tök logikus tehát, hogy itt kellett hagynia Lilyt egy szó vagy egy félig is barátságos akármi nélkül. Lassan pillog körbe a szobában a lány, s komolyan megfordul a fejében, hogy felöltözik és hagyja az egészet a fenébe.
Lemondóan csóválja meg a fejét, s ő is lekászálódik az ágyról mikor meghallja Uriah kérdését. Szemöldökei az egekbe szöknek a meglepetéstől, s csak pillog nagy szemekkel a fürdőszoba ajtajára, majd a kupac ruhára és vissza a fürdőre. A francba is! Ha már egyszer elkezdte.... Csuklójáról lehúzza a hajgumiját és a feje tetején összefogja szöszi tincseit majd besétál a férfi után. Nekidől a falnak a zuhanyzó mellett s nézi Rappold elmosódott alakját a zuhanyfüggönyön keresztül. Eddig eljött, de a férfi mellé belépni most a fenének sem akaródzik a szöszinek.
-Hogy is állhatnék ellen egy ilyen bájos invitálásnak? –kérdi, s csak úgy süt hangjából az irónia. Mellei alatt durcásan összefonja kezeit. Nem takargatni akarja magát, azzal más kissé elkésett.

Hallja a szöszke hangját, s még a víz csobogásán keresztül is áthallik a nő ironizálása. Rappold elmosolyodik, lemossa az arcát, majd elzárja a vizet és kilép a zuhany alól, miután megállapította, hogy a zuhanyzóban elhelyezett tusfürdőt sikerült lemosnia magáról.
A függönyt elhúzza, és azonnal megpillantja a falat támasztó Lilyt.
A második dolga a törölközőért nyúlni, de mivel ez nem a legjobban felszerelt motel, jobbnak látja a helyén hagyni az egyetlen törölközőt. A lánynak nagyobb szüksége lesz rá. A férfi arcáról, hajától erőteljesen csöpög a víz, mely a lábai mellett/alatt egy csinos kis tócsává növekszik.
– Mindjárt összerakom mi a baj – de az ösztönei azonnal ordítani kezdenek, hogy fogja be a pofáját, mert annak nem lesz jó vége. Rappold pedig hallgat rájuk, a mosoly is villámgyorsan eltűnik az arcáról. A következő pillanatban karba fonja kezeit. – De úgyis tévednék, amit a fejemhez vágna. Ezt megspórolhatjuk. Szóval, mi a baj?
A hangjában nyoma sincs gúnynak, de a tekintetében ül némi gyanakvás. Ezt leplezendőn a lány mellé támaszkodna, ha nem lenne túl kicsi a falfelület a fürdőszobában. Minekután erre lehetősége nincs, csak áll Lily előtt, s az arcát figyeli.

Durcásan várakozik amíg Rappold befejezi a pancsolást, s közben türelmetlenül dobol mutatóujjával a karján. Újra felötlik benne a gondolat, hogy le kellene lépnie, hogy nagy marhaság volt ez az egész, hogy csak azért, mert nemrég költözött Vegasba még nem kellene teljesen elvesztenie az agyát...
Tekintete még akkor is elég morcos mikor végigméri a frissen mosott egy szál semmiben előtte „pózoló” pasit. Látja a mosolyát, de nem időzik sokat az arcán, már rebben is tovább a szöszke tekintete Rappold vállaira, karjaira, mellkasára, csípőjére...  majd újra vissza a vállakig. Szép lassan hordozza rajta végig pillantását újra és újra. Hiába, eddig nem volt ideje és helye rendese végigmérni a férfit. Figyeli, ahogy mozognak az izmai, mikor összefonja kezeit, nézi a bőrén megcsillanó vízcseppeket, s találomra kiválaszt néhányat, aminek az útját odaadó figyelemmel követi végig egészen a padlóig.
Hallja a kérdést, s lassan ingatja a fejét válaszként. Hogy baj? Van.... pontosabban volt. Igen. De az már olyan régen és...
-Nem fontos. Azt hiszem már elmúlt. – válaszol oda sem figyelve a szöszi le nem véve tekintetét Uriah mellkasáról, így azt sem látja, hogy a férfi végig az arcát figyeli. Nem játszik, nem próbálja leplezni, hogy mennyire sikerült pillanatok alatt belebutulnia a panorámába. Vállaiból már rég kiállt a feszültség, s lassan karjait is leengedi maga mellé a lány, de a faltól még nem lép el. Peripll az egy pont eléggé stabil pontnak tűnik a szöszke számára.

Csípője mellé ereszti a kezeit, s végignéz a lányon. Valójában a látványban annyira nem tud/akar elmerülni, várja a szemrehányások sorát, nem mintha Lilyt túl nyafkának ismerte volna meg, de végül is mégiscsak nőből van a szöszke, s az iménti kiszólásából a férfi valóban úgy gondolja, hogy elevenbe talált.
Tesz egy lépést Lily felé, aki eddigre már elárulta, hogy ha volt is baj, az elmúlt.
És igen!!! – Ez az a mondat, ami Rappoldot ki tudná kergetni a világból, bár a lány hangjából nem hall ki sértettséget. Ezért jobbnak látja túllendülni rajta, még mielőtt a szöszi meggondolná magát. Lassan felemeli a jobb kezét, és – hacsak a lány nem hárítja el – a tenyerét Lily arcára teszi. Ujjait lágyan végighúzza a lány bőrén egészen a szöszi álláig, amit gyengéden mutató-, hüvelyk- és középsőujja közé vesz, hogy Lily arcát megemelje annyira, hogy bele tudjon nézni a szemeibe.
Még mindig elképesztően szép a szöszi, de még mindig elképesztően kiszámíthatatlan a viselkedése, akár egy hinta, ami ide-oda leng két végleg között, s mintha a lány csak ezen a két végleten tudna létezni/kommunikálni. Rappold legalább is így gondolja, s igen, nagyvonalakban érti… vagyis azt gondolja, hogy érti… (Lily következő váratlan húzásáig.)
– Elmúlt – ismétli meg az utolsó szót, a gyanakvás továbbra is ott lebeg a hangszínén. – Rendben – nyugtázza, s szíve mélyén lélekben meghajol a lány bölcsessége előtt. A beszélgetés tényleg nem tűnik az ő közös műfajuknak. Bal kezét a lány vállára teszi, majd lehajol, s néhány heves szívdobbanásnyi várakozás után óvatosan (ha Lily el nem fordítja a fejét) megcsókolja a lány ajkait, miközben jobb kezét a nyakára csúsztatja. Teszi ezt az óvatoskodást annak ellenére, hogy végignézve egymáson jól láthatják, miként tépázták meg egymást szó szerint foggal és körömmel. Rappold (ha teheti) néhány perc(?) múltán elválik Lilytől, de csak annyira, hogy beszélni tudjon hozzá.
– Le akar zuhanyozni?

Lazán beharapja alsó ajkát, mikor Uriah közelebb lép hozzá. Tekintetével követi, ahogy a férfi felemeli a kezét, s mikor az arcára simít kényelmesen beledől a mancsába, de tekintetét nem emeli fel, csak mikor Uriah megemeli az állát. Tovább szélesedik a mosolya ahogy tekintete találkozik a férfiéval, ajka is kicsúszik a fogai közül, szemeiben pedig vidámság csillan. Nem, tényleg nem haragszik már rá, ami talán Lilyt lepi meg legjobban. Dehát a prioritások ugye.
Egyetértően hümment, mikor Uriah megismétli saját szavait, s most először fordul meg a szöszke fejében egy pillanatra, hogy talán Rappold tényleg kíváncsi lett volna a válaszra, nem pedig csak egy újabb nyűgnek látta Lily sértődését, amire valahogy reagálnia kellett. Vagy csak a nagy szerencséjének tudható be az a gyanakvó él, hogy a lány nem akarja traktálni a nyavalyáival, s most azt várja, hogy Lily mégis visszakozni fog és a fejére borítja a bilit? Áhh, a pasik túl bonyolultan működnek....
Érzi ahogy szívverése újra fokozódik, mikor Rappold lehajol hozzá, nyelvét alig kidugva nyalint végig saját ajkain, majd halk sóhajjal viszonozza a férfi csókját. Nem siet, igyekszik tökéletesen igazodni a férfihoz. Ha valamit megtanult az iménti elcseszett lezárásból, hogy a bajok mindig ott kezdődtek, mikor improvizálni akart a szöszke. Amíg követte a Rappold által diktált tempót és stílust minden nagyon nagyon szépen és kellemesen alakult. Hiába, nem teljesen ostoba a szöszke sem, csak kell neki néha egy kis tanulóidő.
Kezeit emelve ujjaival lágyan cirógatja végig Uriah combjait, derekát, oldalát, majd indul visszafelé. Engedi eltávolodni a férfi ajkait, de örül, hogy nem menekül túl messzire tőle.
-Egyedül? Nem túl csábító jelenleg. –felel halkan, mosolyogva a kérdésre, s közelebb hajolva végigsimít ajkaival a férfién.
-Vagyis én tudok vele várni, ha magának sem prioritás. –teszi még hozzá kiegészítésképpen. Manó sem tudja milyen háklijai vannak a férfinak, s igazán kár volna egy ilyen apróságon elbuknia a szöszinek.

Lehunyja szemeit, hogy a hajáról lecsorgó víz ne kerüljön bele. Nem vonja magához jobban a lányt, még a végén tesznek egy olyan mozdulatot, amitől jó eséllyel mindketten a legközelebbi kórház intenzív osztályán kötnének ki, amilyen csúszós a tenyérnyi fürdőszoba padlója.
Rappold hallgatja a lány szavait, s résnyire kinyitja a szemeit, s míg Lily beszél, megcsókolja a lány állát, majd a szája sarkát, majd a „prioritás” után újra rátapad a szöszi ajkaira, míg jobb kezével átkarolja a lány vállát.
– Nem prioritás… – mondja enyhe mosollyal néhány pillanat múlva, s újra felegyenesedik.
Ez egy egyértelműen rosszul megtervezett fürdőszoba, ami szégyen és gyalázat a motelre nézve, de inkább nem fejti ki a véleményét. Ezúttal rajta a sor, hogy sokat ígérően pillantson le a szöszkére, miközben lazán fogva a lány vállát nyugodt tempóban hátrál két lépést. Ha a lány nem követi, akkor a férfi kezei lassan elengednék Lilyt; ha követi, akkor Rappold a fürdőszoba ajtaján éppen kilépve magához vonja a szöszit, s ismét szájon csókolja, ezúttal hevesebben, követelőzőbben, mint a fürdőszobában tette. Határozottan jól esik számára a lány testének, ajkainak melegét érezni, miközben róla még mindig folyik a víz, erős túlzás lenne azt állítani, hogy fázna, annak ellenére, hogy a karjai egészen libabőrösek lettek.
Az ágyhoz érve (ha elérnek odáig) szorosan átkarolja Lily derekát, s belecsókol a lány nyakába… eddig kijöttek… elválik a lány nyakától, s a szöszi arcára néz, igyekszik egy szelídebb mosolyát az arcára engedni, míg bal keze ujjainak felületével lassan végigsimít a szöszi gerincoszlopa mentén a lány tarkójáig.
– Honnan akarja folytatni?
Érzi, hogy túl sok a beszéd, de valamiért ez most kikívánkozott belőle.

Jólesőn viszonozza az újabb csókot a válaszra pedig halk kuncogással felel. Tekintetét Rappold arcára emeli, s pimasz mosolyra húzódnak ajkai. Igen, határozottan szándékában áll bezsebelni mindent amit a férfi tekintete ígér számára, s szándékában áll megdolgozni is mindenért. Gondolkodás nélkül ereszti el a falat és követi Rappoldot ki a fürdőből. Óvatosan lépked- nem akar megcsúszni a vizes kövön és az új esélyét is elrontani.
Szorosan simul a férfi vizes testéhez, felpipskedve csókol vissza ő is hevesen, s mégis odaadón. Kezeit felcsúsztatja Uriah hátán úgy öleli magához. Nem karmol, most nem, s lassan az ölelésből is kibontakozik, karjait átügyeskedi hogy már Rappold nyakába kapaszkodik velük. Érzi, ahogy lassan araszolnak az ágy felé –még jó, hogy nem nagy a szoba. Lágyan túr bele ujjaival a férfi csurom vizes tincsei közé, s újra jólesőn sóhajt fel, ahogy Uriah a nyakába csókol. Finom.
Mosolyogva simítja hátra a vizes tincseket Rappold arcából. Nem mintha csöpögve ne volna isszonyatosan szexi és kívánatos, de nem tartja valószínűnek, hogy túl kellemes lehet a férfinak a nonstop zuhany. Már Lily haja is rendesen elázott tőle. A kérdésre meglepődik, s egy pár pillanatig nem is válaszol rá semmit. Nem számított rá, hogy újra hagyja dönteni a férfi. Láthatóan nem tanult még az előző szituból.... Gondolatok és ötletek egész hada cikázik végig a szöszkeség arcán, egyik jobb, mint a másik, míg végül döntésre jut, s egy határozottan pimasz mosoly ül ki ajkaira újra.
-Mondjuk.... bepótolok valamit. –válaszol s kacsint egyet a férfira. Apró csókot lehel még ajkaira, majd visszazuttyan a talpára s kezeit is lejjebb csúsztatja –végig Rappold nyakán, kulcscsontján, vissza a férfi oldalára, majd lágy csókokkal, nyalintásokkal halad egyre lejjebb és lejjebb a férfi testén, kezeivel tartva magát egyenesben. Lassan halad lefelé, rogyasztja lábait mikor már szükséges, s végül újra letérdel Rappold elé. Még mindig azzal a pimasz mosollyal tekint fel a férfire, majd szemeit ne nem véve az arcáról nyalint végig a (remélhetőleg újfent merev) péniszén majd csókolja meg a hegyét.
Jobb kezével simít végig rajta, majd markol rá a férfira, hogy kicsit jobban hozzáférjen s szemeit lehunyva hajol rá vissza. Előbb csak a makkot veszi ajkai közé, majd lassan halad tovább egyre mélyebbre és mélyebbre nyelve be Rappoldot. Ajkaival és nyelvével kényezteti s ha már elég síkosnak érzi gyorsít is a ritmuson kicsit, ha Uriah hagyja neki. Nagyon figyel a férfi minden reakciójára, minden rezdülésre, sóhajra- próbál igazodni hozzá lassítani ha kell, vagy még gyorsítani, amíg le nem állítja Rappold.

Lily mellett a férfinak nem nehéz hangulatba jönnie és újbóli merevedést produkálnia. A lány részéről rávillantott kéjes mosolyok, a tőle kapott csókok egyre csak korbácsolják fel az érzékeit.
Újra rámosolyog a lányra, miután a szöszke hátrasimítja vizes tincseit, s a mosoly még akkor is az arcán marad, mikor Lily ajkaira kiült… nos… a szöszke „védjegyévé vált pimasz mosolya”. A lány rövid csókja hirtelen éri, mielőtt viszonozhatná, Lily már el is szakadt tőle.
– Hmm?! – hangzik a kérdés, majd alsó ajkára részben ráharapva figyeli Rappold a lány finom érintések szegélyezte alámerülését.
Kezeit lassan ereszti a csípője mellé, tartja a szemkontaktust a szöszivel. Az arcán a mosoly egy leheletnyivel kéjesebb tónust kap az előbbinél, majd lassan megemeli bal kezét, s simítja újfent hátra a tincseit, melyekből még egy kevés víz lecsorog a nyakára, hátára…
Jobb kezének mutatóujjával lazán simít végig az ekkor már előtte térdelő Lily álla vonalán, arcán, halántékán, végül tűr a lány füle mögé egy előrehulló hajtincset. Ahogy Lily nyelve a bőréhez ér, Rappold kéjesen elneveti magát, majd baljával lazán beletúr a lány átnedvesedett hajába (ameddig a hajgumi engedi). Ahogy Lily ajkai a hímvesszőjéhez érnek, a férfi gerincén jóleső borzongás fut végig, ami egy hasonlóan jóleső sóhajtásban válik hallhatóvá Lily számára. A férfi jobb kezének ujjai is a lány fejére találnak, s beletúrnak a hajába, ügyelve arra, hogy a lány mozgását semmiképpen se befolyásolják. Rappold szívverése kellőképpen felgyorsul egészen addig, míg lélegzése egyre inkább válik zihálássá. Hagyja, hogy Lily úgy kényeztesse, ahogy jónak látta… ezt elrontani nem tudja, ha így folytatja.
Percek telhetnek el, a férfi képtelen lenne megmondani, hogy mennyi, nem is próbálkozna vele, de a megfelelő pillanatban egyszerűen megérinti a lány arcát, s óvatosan húzódik hátrébb. Amennyiben Lily nem venné a lapot, akkor Rappold egy „rendben, elég lesz…” kíséretében válassza le magáról a szöszkét, s térdel le mellé. Nem mintha nem lett volna őrülten jó, amit a lány csinált, egyszerűen más tervei vannak a férfinak (és abban nem szerepel még egy idő előtti orgazmus). Egyből átkarolja baljával Lily vállát, jobbjával a derekát, s egészen közelről néz a szemeibe. A szívverése még mindig veszettül erőteljesen diktálja az ütemet, a pillantása vizslatja a lány arcát. A következő pillanatban már hátra is dönti a lányt az ágyon… pontosabban… előbb leül, s maga mellé rántja Lilyt, majd (ha a szöszke nem ellenkezik) fekteti a lányt a hátára, s fölé hajolva hevesen szájon csókolja, miközben igyekszik újra betolni magát Lily lábai közé. Igyekszik kevésbé heves lenni az első pár lökésnél, hagyja, hogy Lily kényelembe helyezze magát (már amennyire a helyzetük engedi). Jobb kezével nagyjából a lány válla mellé könyököl, s alkarját a szöszi tarkója alá csúsztatja, míg baljával átkarolja a lány derekát. Egyelőre nem gyorsít a tempón, bármennyire is izzanak a szemei, vagy lüktet az ágyéka; bármennyire jutott el arra a pontra újra, hogy tán csak az okozna elég gyönyört a számára, ha egyszerűen úgy téphetné szét Lilyt, ahogy egy oroszlán tépi szét az elejtett gazellát. Nem, Lily az imént nagy szívességet tett neki, ideje, hogy viszonozza…

Rappold hangja, a nevetése és a sóhajai hamar meggyőzik Lilyt arról, hogy nem döntött rosszul. Sőt! Lágyan játszadozik, s igazán hálás a férfinak, amiért hagyja, hogy a szöszke a saját tempója szerint haladjon, hogy kedve szerint kényeztesse őt. Kissé lassít a tempón mikor Uriah légzése zihálássá fokozódik. Élvezi a lány helyzetet, de az ő tervei is valamivel hosszabb távúak ennél a pár percnél, bár erre az orgazmusra hallhatóan igazán nem lehetne panasza a férfinak. Csak neki. Ennél pedig jelenleg jóval önzőbb a lány.
Pár pillanat csak, mikor megérzi az arcán Uriah simítását. Nem kell neki több jelzés, prímán ért ő ennyiből is s a mozdulatba ugyan nem fagy bele, de az eddigiekhez képest jelentősen lassabban emeli a fejét s engedi ki a férfit a szájából. Ki tudja mennyire sikerült időben jeleznie Rappoldnak. Elégedett, kéjes mosoly szökik a lány ajkaira, s vágytól csillogó szemekkel keresi Uriah tekintetét, amit meglepően alacsonyan talál meg. Élvezi a férfi ölelését, a száguldó pulzusát – minden dobbanás egy újabb dicséret a lány számára.
Kissé esetlenül kel fel a földről, a padlószőnyeg szép sormintát hagyott a térdein és a lábszárán. Fél lábát maga alá húzva ül fel az ágyra Rappold mellé simulva, s apró kacajjal dől is hátra követve a férfi óhaját - egy csöppet fentebb mászik az ágyon, hogy ne lógjanak le róla a lábai sem, bal kezével lazán megtámaszkodik egy pillanatra míg a jobbal Uriah nyakába karol s húzza magára a férfit miközben hanyatt fekszik az ágyon.
Hevesen, követelőn csókol vissza s várakozón nyitja szét újra lábait Rappoldnak. Kéjes, gyönyörteli nyögés szakad fel torkából, mikor újra megérzi magában a férfit, gerince megfeszül s még csókolni is elfelejt egy pillanatra. Igen! Végre!
Kicsit megemeli a fejét majd kényelmesen dől vissza Uriah karjára, s egy lágy dorombolással dicséri meg ahogy a derekát is átöleli a férfi. Jobb kezével ő is felsimít a hátára, lazán simogatja, öleli, cirógatja Rappoldot. Közben bal kezével az arcán, nyakán simít végig majd  a tarkóján megállapodva túr bele a még mindig kellemesen nedves hajába. Lábait újra a férfi csípőjére fonva segíti, ösztönzi gyorsabb ritmusra ha hagyja magát. Kell a francnak most a finomkodás! Finoman harap rá Uriah ajkára, majd fogait végighúzva a bőrén engedi el újra, csak hogy türelmetlenül, hevesen újra megcsókolja.

Zihálása cseppet sem csendesedik, csupán megakad néha, pl. akkor, amikor Lily az ajkába harap. Ennek okán elmosolyodik, majd hol lágyan, hol erőteljesebben csókol vissza, ahogy a helyzet hozza. A szöszke ajkainak, s lábainak ösztönzésére egyre inkább gyorsít csípője ritmusán, s perceken át tartja az iramot.
Bal kezével erőteljesen simít végig a lány oldalán, csípőjén, esetleg a combján (már ameddig kényelmesen eléri), majd tenyere visszasimul a lány hátára. Most nem igazán tud és/vagy akar egyszerre túl sok dologra figyelni. Elmerülni a szöszkében minél tovább: ez az egyetlen cél; élvezni a mozgását, az illatát, bőrének melegét, azt, hogy a lány milyen követelőzően fogadja magába, hogy milyen odaadóan simogatja.
Elválnak ajkai Lily szájától, s a férfi az arcát a másik nyaka és válla hajlatába temeti. Nem csókolja meg, nem harapja meg, egyszerűen csak lélegzik a bőre felett. Keze sem cirógatja a nőt, s ágyékának ritmusa is eggyel alacsonyabb fokozatba kapcsol.
Most ez így túl jó…
…túl jó ez az egyhangúság…
…az állandóság illúzióját kelti…
…a végtelenségét.
Lassan emeli fel a fejét, s néz az ágy túloldalán található lefüggönyözött ablak felé, miközben a lány feje alatt lévő jobbjával rámarkol a takaró anyagára.

Igen....ezt....így.....még!
A férfi csókjai, a gyorsuló mozgása szinte megőrjítik a lányt. Pulzusa vadul száguld s légzése is szépen zárkózik fel Rappold zihálásához. Jobbjával határozottan markol rá Uriah fenekére ahogy a férfi végigsimít az oldalán, s a csókból is kiszakad kissé. Egy hangos, elégedett sóhaj majd újra, incselkedve nyalintja meg a férfi ajkait, édesgeti sok apró puszival újra magához, s csókolja önfeledten. Csípője Rappoldéval együtt mozog, lábai szorosan ölelik a derekát, s csak fokozza és fokozza a ritmust. Édes, halk nyöszörgés, a kéjes várakozás hangja, ami minden újabb lökésre emelkedik, míg végül nem bírja tovább a szöszi sem.
Jó! Túl jó!
Rappold kitartó mozgása, csókjai, érintése és a lányban az elejétől feszítő vágyakozás meghozza az eredményét. Gerince megfeszül s lágyan remeg végig nyakától egészen a lábaiig mikor az orgazmus magával ragadja. Hangos nyögéssel szakad ki a csókból s kap valami fogódzkodó után. Bal kezével erősen markol Rappold hajába de nem tép bele, körmei viszont élesen vájnak tenyerébe, apró, vörös félholdakat rajzolva bőrébe , míg jobb kezével a takaróra markol rá a szöszi. Elégedett, kéjes sóhajokkal dicséri Rappoldot, mikor a férfi még mindig nem lassít, s a haját elengedve simít végig a gerince mentén körmeivel alig érintve a bőrét.
Túl sok...de még közel sem elég!
Tekintetében kéjes elégedettséggel emeli vissza arcát a férfiéhoz s dörgölőzik neki kellemesen. Elégedett, jóllakott kiscica. Jobb keze lassan simít vissza Uriah karjára, vállára majd a túr bele újra a barna tincsek közé. Nem bánja a lassítást, most már nem. Lábaival is elengedi a férfit, bár határozott erőfeszítésébe kerül visszahajtogatni őket az ágyra. Felhúzott lábszárain így is minden lökéssel végigsimítanak Rappold combjai. Pulzusa alig szelídül, de talán már nem akar kitörni a mellkasa fogságából s zihálása is fokozatosan halkul el. Nem bírja megállni, apró csókot lehel Uriah nyakába majd arcát a férfiéhoz simítja.
Jó most így. Nagyon jó.

Nem tart sokáig, míg kiszakad abból az eltompult lebegésből, amiben eleddig leledzett. A szöszi édesen kéjes nyögései egyből visszarántják a figyelmét a lányra. Lily belé maró kezének, s egyre emelkedő hangjának hatására Rappold agya egyetlen célt tűz ki a férfi elé, amit még képes ezen a teljesen ösztönök vezérelte szinten is felfogni:
Még bírnod kell legalább öt percig!
A lány tarkója alatt lévő kezét megfordítja, tenyere Lily vállára/lapockájára simul, míg a másik kezével igyekszik megtámasztani magát. Együtt mozog a lánnyal, figyeli a tőle kapott impulzusokat. Míg emez sosem tapasztalt gyönyört él át (mert mellette mi mást?), addig az újságíró igyekszik kitartani, bármennyire is csábítja, vonja őt a lány ölének lüktető forrósága, nem zuhan a szöszivel abba a kéjes elégedettségbe, amelyben a következő percben/pillanatban már a lány leledzik.
Rappold óvatosan fordítja a fejét Lily felé, ajkai súrolják a lány kipirult arcát, mely az imént az ő arcának simult, s némi pihenést engedélyez magának, amely jelen esetben a mozgása lassulásával jár. Érzi, ahogy a szöszi lábai immár leváltak a csípőjéről, érzi ahogy az ujjai alig érintve simítják végig a gerincét, ahogy Lily kimerülten és erőtlenül fekszik alatta, s hálás, amiért a kishölgy újra és újra megérinti.
A férfi a nyakán érzi a szöszi forró leheletét, s ez a momentum egy pillanatra szinte teljesen lelassítja. Zihálása egy kis időre csaknem teljesen alább hagy, míg megcsókolja Lily halántékát, majd visszafordítja arcát a takaró felé. Mozgása ez után újfent gyorsul, s immár azt sem bánja, hogy nem telhetett el öt perc sem.
Közhelyesen szólva, egyre erőteljesebb lüktetéssel hajszolja magát a kielégülés felé, s annak pillanatában hangosan nyög fel, s mindkét kezével szorosan átkarolja Lilyt. Egész testében megfeszül abban a pillanatban, hogy immár pont a betervezett időben sikerül a magját a lányba lövellnie, ez után/közben beleremeg a gyönyörbe, s nagyon lassan ernyed el, s kis híján teljes súlyával ráesik a szöszire. Csupán annyi lélekjelenléte marad, hogy szépen lassan hátrébb kússzon és nemes egyszerűséggel a lány mellé „zuhanjon” az ágyra. A férfi jobbja még mindig Lily nyaka/válla alatt, tekintete a plafont vizslatja, miután háta teljes felületében éri a takarót. Szíve még mindig vadul kalapál és ahogy a gondolatai egyre tisztulnak, egyszerűen nagyon mosolyoghatnékja támad.

Boldog elégedettségben lebeg, amit az arcáról sem képes és nem is akar levakarni. Szemei vidáman csillognak, arca kipirult, ajkain pedig levakarhatatlan mosoly- nem a megjátszott művigyor fajtából. Az apró csók, egy újabb figyelmesség s lassan kezd rájönni a szöszke, hogy Rappold nem csak szexi, de jó pasi. A maga (talán?) minden pozitív vonzatával együtt.
Egy pillanat szünet, kezei lazán játszadoznak a barna tincsekkel, majd egy újabb kéjes nyögéssel fogadja Rappold ismét gyorsuló tempóját. Nem lassítja, eszébe sem jut viszont az iménti boldog lebegésből még koránt sem ocsúdott fel a szöszke. Érzékei még mindig kiéleződve várják Rappold minden újabb mozdulatát, minden sóhajt, nyögést. Térdeit szétnyitja, csípőjét enyhén megemeli, hogy a férfi kissé más szögben még mélyebbre lökhesse magát benne, s néhány pillanat kell csak hogy szívverése ismét száguldva vegye fel a versenyt a férfiéval.
Körmei enyhén mélyednek a bőrébe, majd gyorsan észbe kap, s csak ujjaival markol rá újra a fenekére, míg bal keze is lecsúszik Uriah hátára s öleli ő is magához a férfit. Szinte vele egyszerre ér a csúcsra Lily is újra, s fejét hátraverve nyög fel ismét kéjről túlcsorduló hangon. Erősen szorítja magához Rappoldot, már amennyi erő még maradt a tagjaiban, de mikor a férfi hátrébb húzódik kelletlenül ugyan, de hagyja neki. Sajnálja, hogy nem zuhant rá, hogy nem maradt benne még egy kis ideig, hogy nem lapította össze a szöszit, bár tény, hogy így viszont kap levegőt Lily. Ennek örömére nem is csinál mást egy pár pillanatig csak csukott szemmel igyekszik a légzésére figyelni s csillapítani egy kicsit lihegését, amitől szívverése is kezd emberi léptéket ölteni. Kinyitja szemeit s bágyadtan tekint végig magán – teste csurom verejték –az övé és Rappoldé. Nagy nehezen összezárja a lábait is –mintha valahogy nem ez volna a természetes állapotuk. Egyszerűen csak nem akarnak egymás mellett maradni, majd fejét oldalra fordítva figyeli pár pillanatig plafonnal szemező pasit.  
Maradék erejét összeszedve gördül oldalra majd fordul át a hasára, feje alatt kényelmesen megtartva kispárnának Uriah karját, persze csak a férfi nem követeli vissza azt magának. Egészen közelről figyeli Rappold arcát, ahogy láthatóan süt róla az elégedettség, s nem tudja megállni, hogy ne mosolyodjon el újra. Lágy puszit nyom a férfi karjára majd fejét oldalra döntve fekszik rá vissza. Kezeit maga alá húzva ujjaival lazán cirógatja végig fogságba esett karját, majd halkan, elégedetten felkuncog.
-Ugye már nem haragszik nagyon, amiért elraboltam? –kérdi, s arcáról csak úgy süt a pimaszság és az elégedettség egyvelege. Tudja, sőt, határozottan érzi, hogy lassan be kellene iktatnia azt az elodázott zuhanyt, de egyszerűen képtelen munkára bírni egyelőre a végtagjait.

Eltart egy darabig, míg nyugodtabb tempóra halkul a szívverése, míg szolidabb levegővételekkel képessé válik csillapítani légszomját.
Lily fészkelődésére kezdetben nem figyel. Annak határozottan örül, hogy a lány ennyire közel húzódik hozzá, talán még az oldaluk is összeér, ami nagyon kellemes lenne. Rappold lassan fordítja felé a fejét, éppen csak annyira, hogy rálásson a szöszke elégedett arcára. Érzékeli, hogy jobb karja elzsibbadt, de egyelőre nincs ereje visszavenni, főleg, hogy a szöszi még igényt tart rá. Pár percet még kibír az a végtag, mert mindennek dacára kellemes, határozottan kellemes ennyire kifulladtan feküdni, közben pedig nem tenni semmit és nem gondolni semmire.
Aztán Lily megszólal…
A férfi pislog párat, egyszerűen hihetetlen, hogy ez a lány minimálison túli agytevékenységet vár el tőle még most is, ráadásul persze, hogy előkapja azt a témát, amely a férfi büszkeségét csakhamar újra megszurkálja. Rappold erre azonnal rávágja az első értelmes gondolatot, ami az eszébe jut:
– Hmm? – majd komoly tekintettel néz a szöszire, miközben bal kezét a tarkója alá teszi, hogy ezzel is megkönnyítse a műveletet. Élveteg mosoly kúszik ki az ajkaira. – Ez nem a jó kérdés. Meg fogom bánni, de fusson neki még egyszer!

Mocorog, felkönyököl s érzi, ahogy a copfja jobbra balra csúszkál a feje tetején. Alapból sem figyelt rá, hogy funkcionálison kívül még esztétikus is legyen, de most nagyjából egy felizgatott szénaboglya életérzését keltheti Lily buksija. Nekilát hogy kivadássza hajából a gumit amit egy laza mozdulattal visszahúz a csuklójára, majd kicsit beletúr a szöszi tincsei közé. Nem igazgatni próbálja, az nagyjából esélytelen. Csak megszokás.
Mosolyogva figyeli Rappold arcjátékát, azt a komoly tekintetet, majd meglepődve pillog párat ő is. Ez nem a jó kérdés? De akkor.... hmmmm...
-Jogos. –jegyzi meg válaszképpen, majd visszahajol s lágy csókot nyom Rappold elzsibbadt karjára, majd egy újabbat és újabbat lassan haladva fel a férfi válla felé. Sebesen pörögnek azért a fogaskerekek is, vajon  mi is lehetne a jó kérdés... Rengeteg ostobábbnál ostobább ötlet jut eszébe, s még szinte végig sem gondolja máris elveti őket.
Az, hogy mennyire fontos dolga volna Rappoldnak a 2 órás időkeret leteltével azért megmozgatja picit a lány fantáziáját. Ugyan nem látott órát a szobában, tény, hogy nem is kereste, de lassan talán kezdik kimeríteni ezt a keretet. De neeeeeem, ez sem tűnik jónak...
Mikor elér Rappold válláig újra fészkelődni kezd. Közelebb húzódik a férfihoz, hozzásimul az oldalához majd jobb kezét behajlítva simítja végig Uriah mellkasát kényelmesen megtámaszkodva rajta. Újabb csók, ezúttal a férfi állára.
-Mit szólna egy zuhanyhoz? –kérdi meg végül ami eszébe jut. Közben még feljebb araszol, már fél mellkasa is a férfién pihen, s a következő csókkal már az ajkait célozza be.
-Persze csak miután fel tudunk kelni innen. –jegyzi még meg mosolyogva, mielőtt lágyan megcsókolná, hacsak nem húzódik el közben Rappold természetesen.

Frappáns visszavágást várt a szöszkétől, vagy legalább egy finoman gúnyos félmondatot, helyette egyetértést kap. Ez nem rossz!
Rappold tekintete újra a plafonra vetül, s ahogy a lány felkönyököl, hellyel-közzel felszabadult jobbját – amint lehetőség nyílik rá – a szöszi fejére, tarkójára helyezi, s lágyan beletúr az immáron felszabadult, világos tincsek közé. Igen, így sokkal szebb a szöszi. Várja a kérdést, közben élvezi az igencsak kellemes figyelemelterelést(?). Nem mintha szüksége volna bármilyen kérdésre, személy szerint tökéletesen megelégszik a hallgatással, míg elcsillapodnak a kettejük között lévő rezgések.
Mikor Lily megpuszilja az állát  megint a lány felé néz, bal kezét kivéve a tarkója alól lágyan végigsimít a szöszi felkarján a vállától a könyökéig, majd vissza. A kérdésre egyelőre nem szól semmit. Bár tagadhatatlanul értelmes lett. Sokkal értelmesebb, a „Na, milyen volt?”-nál. Természetesen a férfi nem húzódik el Lily elől, viszonozza a csókot, miközben bal kezét a lány hátára simítja, jobb kezével pedig gyengéden belemarkol Lily hajába.
Nem igyekszik kiszállni a csókból, de pár Lily gerincét megjáró simítás után Rappold leveszi bal kezét a szöszkéről, s ajkait is elhúzza tőle (feltéve, hogy Lily nem tette ezt meg korábban).
– Persze… fel tudunk kelni… – néz jelentőségteljesen a szöszi szemeibe, miközben még mindig mosolyog, s bal kezének ujjaival végigsimít a lány arcán. – Akarja a zuhanyzót először, vagy mehetek én előre?

Élvezi ahogy Rappold beletúr a hajába, s ahogy a szöszi tincsei megcsikizik a hátát. Kellemes, sőt, határozottan jóleső, hogy a férfi most nem hagyja ott az ágyon, hogy végigsimít a karján, s hogy nem húzódik el a csókja elől sem. Kellemesen elmosolyodik, ahogy megérzi Rappld ujjait a hátán, s a szorítást a hajában de nem mélyíti el jobban a csókot. Most nem az a célja.
Mosolyogva engedi el a férfit s kicsit el is tolja magát tőle, hogy lássa az arcát is. A választ hallva még tovább szélesedik a mosolya. Lily elég gyorsan regenerálódott ugyan, de a munka nagy részét mégiscsak Rappold végezte, aki...... mind minden normális pasi a világért sem vallaná be, hogy neki is kellhet egy kis szusszanás, mielőtt újra talpra szökkenne.  Újabb puszit nyom a férfi ujjaira mielőtt válaszolna neki.
- Nos, szerintem elférünk akár egyszerre is a zuhanyzóban.... -hajol vissza hozzá s nyom egy röpke puszit az ajkaira mielőtt legördülne Rappodról.
- Főleg ha egy kicsit hajlandó behúzni azt a formás fenekét. –jegyzi még meg pimaszul vigyorogva vissza Uriahra, majd könnyedén kel fel az ágyról, s sétál ki a fürdőbe ezúttal a szöszke.
Nem tudja vajon követni fogja-e Rappold, de annyira nem is izgatja a dolog. Neki mindenképpen szüksége van már egy fürdésre. A zuhanytálcán kívülről hajlongva állítja be a víz hőmérsékletét kellemes, alig langyosra majd belép a zuhany alá, s csukott szemmel folyatja végig magán a vizet. A haját is alá tartja, annak sem árt egy kis frissesség, s odakinn úgyis fél perc alatt fognak megszáradni még Lily hosszú tincsei is.

Újfent elmosolyodik, ahogy Lily arca eltávolodik tőle, s az ujjaira mért puszi viszonzásául végigcirógat a lány ajkain, állán, már ameddig a szöszke hagyja.
Hirtelen nagyon hirtelen lett a kishölgy, s Rappold kapásból felkönyökölne, ha nem feküdne rajta ekkor még mindig Lily, valamint, ha nem „gabalyodtak” volna az ujjai a lányzó hajába.
Már válaszolna a szöszke felvetésére, amikor meghallja a mondat befejező részét. Lazán megvakarássza Lily fejbőrét, mielőtt újra a takaróra fektetné a kezét.
– Magának van egy stílusa… – sóhajt, majd bal kezével megdörzsöli a homlokát.
Eddigre Lily eltávolodott tőle, Rappold felül az ágyon. Még látja, ahogy a szöszi eltűnik a zsebkendőnyi fürdőszoba ajtajában.
– Csábító a közös fürdés, de akkor még sokáig nem kerülnénk ki a szobából. Nekem pedig… fájlalom, de dolgom van – szól a lány után, olyan hangerővel, hogy „túlkiabálja” a zuhanyrózsából kizúduló víz csobogását, miközben a táskájához megy, amiből előveszi a telefonját. A kivilágított kijelzőt meglátva egy pillanatra bosszús arckifejezést vág.
13:34! A sajtótájékoztató 14:00-kor kezdődik, emellett van tizenhárom nem fogadott hívása, és ebből öt Tzeitel nénitől.
Lemondóan sóhajt, majd ír egy SMS-t egy operatőr- és egy napilapos kollégának, hogy küldjék már el az anyagot, e-mail-ben, ha vége (abban az esetben, ha nem érne oda), s erősen reméli, hogy tényleg egy unalmas, tulajdonképpen szinte senkit nem foglalkoztató esemény lesz, mindenféle váratlan fordulat nélkül.
Ez a művelet legfeljebb két percet vesz igénybe, mely után Rappold visszateszi a telefont a táskába, és besétál a fürdőszobába.
– Meddig zuhanyozik még? – kérdi. Ezúttal ő támaszkodik a falnak. A hangjában nincs sürgetés, egyszerűen kíváncsi rá.

Élvezi a cirógatást, az apró figyelmességet, Rappold válaszára pedig szélesen elmosolyodik.
-Köszönöm. –válaszolja nevetve a bókra, mert mi más is lehetne ez a megjegyzés, mint egy bók, méghozzá Lily ragyogó személyiségére. Egyértelmű.
Hallja Rappold szavait, de erre már nem felel. Neki ugyan nem lenne problémája azzal, hogyha akár holnapig sem hagynák el a szobát, esélyesen a napi testmozgás sem hiányozna a napjából, de azért még élénken él emlékezetében a férfi röpke 2 órás időkorlátja. Kicsit elhúzza a száját, de ennyiben hagyja a dolgot. Pontosan jól tudta a szabályokat mikor belépett ebbe a szobába, s ő sem számított rá hogy egy háromfogásos gyertyafényes vacsorával zárják le az estét valami elegáns étteremben. Isten ments...
Azért nem kapkodja el nagyon a zuhanyzást, bár nőnemű mivolta ellenére még így is gyorsan halad. Mikor Uriah besétál a fürdőbe már nagyban a haját mossa, sampon híján a kikészített random tusfürdővel. Örök érvényű szabály, hogyha bevizezi a haját akkor valami tisztító alkalmatosságot muszáj kennie rá vagy az eredmény borzalmasabb lesz, mint a kiindulási állapot.
-Tíz perc. Max negyed óra. –felei a férfi kérdésére, s talán kicsit túl is becsülte magát. De ha pasival tárgyal időről inkább lőjön egy kicsit fölé az ember és okozzon kellemes meglepetést, mint fordítva.
-Ha tényleg nagyon siet akkor jobban jár, ha mégiscsak bebújik maga is. –fojtatja. –Megígérem, hogy nem harapok és nem nyúlkálok. –Legalábbis megpróbálom.... teszi még hozzá gondolatban.
-Mondjuk ha saját magában nem bízik ennyire az ellen nem tehetek semmit. –folytatja kacagva, határozottan csajosan pletykálva. Ez egy ilyen alap dolog. Ha a nőnemű egyed fürdőszobába kerül elkezd beszélgetni. Vagy énekelni, ha nem elég jó a társaság. Nem is csoda, hogyha általános iskola óta minden lány párosával jár a mosdóba is. Minden női csacsogás visszavezethető tehát az iskolai gondnokok lustaságára, akik képtelenek megszerelni a fürdőszobai WC-ken a zárat, hogy szerencsétlen kisdiákok egyedül is képesek legyenek abszolválni a szobatisztaság rendkívül bonyolult műveletét.
-Amúgy hova kell ilyen nagyon sietnie? –fűzi tovább a szavakat miközben fejét hátrahajtva kezdi el kimosni a hajából a habot. Persze lehet, hogy az utolsó kérdés már nagyon magánjellegű volt- a jelenlegi kapcsolatukhoz képest legalábbis, de ha nem akar válaszolni a férfi akkor maximum nem válaszol. Nem kényszer a disznótor.... Rappold pedig közel sem tűnik annak. Ha Rappold meggondolná magát akkor odébb húzódik, hogy a férfi is elférjen a csöppnyi zuhanyzóban, amiben még egyedül sem tud azért nagyon elterpeszkedni Lily, ha nem hát pancsol tovább egyedül.

Negyed órával számol, az a biztos, s karba font kézzel, homlokráncolva néz a helyiség járólap burkolatára.
A szöszke azonban folytatja, Rappold igazán elgondolkodik a javaslatán. Elválik a háta a csempétől, de csak nem moccan a fal mellől. Nem bízik magában, nem bízik a szösziben, és így is kap a fejére a szerkesztőtől, amiért szó szerint elkefélt egy sajtótájékoztatón való megjelentést.
Lily kacagását hallva visszatér a gondolatai közül a fürdőszobába.
– Elhiszem – szól vissza enyhe éllel a hangjában, s egy hanyag félmosollyal az ajkai szegletében. Bár sokkal inkább úgy gondolja, hogy a tehetetlenség nem a kishölgy attitűdje. Elvégre a nő tette meg a kezdő lépéseket a motelszobáig vezető úton, Rappold csupán értelmezte a jeleket, és ment utána, illetve az úton tartotta a lányt. Egy percig sem tagadhatja a saját felelősségét az ügyben. De miért is tenné? Végülis, egyszer él az ember, és ritkán akad össze helyes kis szöszke lepedőakrobatákkal, akiknek stílusuk is van. – De nem ezen a negyed órán fog múlni, és nevetségesen kicsi a zuhanyfülke.
Fejezi be a gondolatát, mialatt odafordul a mosdóhoz, mindkét kezével rátámaszkodik, és belenéz a tükörbe. Szemrevételezi a nyakán a szöszi okozta fognyomokat. Újabb homlokráncolás, majd hallva a kérdést, a fejét a lány felé fordítja.
Meglehet, hogy sehova.
– A városházára – ezzel lezárja, és visszafordul a tükörképe felé. – Biztos Önnek is van programja délutánra…

Ha sikerült kimosnia a habot a hajából nekiáll magát is megtisztogatni. Nem siet, ha Rappoldnak nem sürgős a távozás hát neki  sem az. Az egyértelmű kifogáson elmosolyodik.
-Igaza van. Legközelebb majd igyekszem egy magasabb kategóriás motelt választani, nagyobb fürdőszobával. –jegyzi meg csak úgy fülig érő vigyorral. Persze, hogy lesz-e egyáltalán legközelebb, s hogy Rappold szerepelni fog-e benne.... Nem lényeg. Nőből van a szöszi, tehát válaszolnia kell valamit...
-Valamivel majdcsak elfoglalom magam. -válaszol a férfi nem is annyira kérdésére. Végülis konkrét programja igazság szerint nem volt, de próbával vagy tornával bármikor el tudja ütni az idejét. Igazság szerint munkát sem ártana találnia lassan, de ez az opció valahogy nem vonzza túlságosan. Legrosszabb esetben pedig akár még az is előfordulhat, hogy főz valamit vacsorára.
Cirka 10 perc után elzárja a csapot, kicsavarja a hajából a vizet amennyire tudja, majd a zuhanyfüggönyt elhúzva nyúl ki a törölközőért. Magára tekeri, s csak ezután lép ki a zuhanyzóból. Nem szégyenlősség, bőven eleget látta Rappold meztelenül Lilyt, hogy nem zavarja a szöszit a ruháinak hiánya, de mégis... Nem kell a naturalizmust sem túlzásba vinni. Még megárt.
-Jól elintéztem magát. –nézi meg ő is Rappold nyakát, ahogy a férfi mellé lép, s ha az nem húzódik el előle ujjaival finoman végigsimít a bőrén a harapásnyom alatt. –Bocsánat. – Azt már nem teszi hozzá, hogy sajnálja, vagy hogy nem szándékos volt. Véletlenül mégsem hagy az ember lánya olyan tisztán kivehető  foglenyomatot valaki bőrén amit meglátva bármelyik fogorvos elájulna a gyönyörűségtől. Ha Rappoldnak mázlija van és nem túl érzékeny bőre, akkor talán nem fog belilulni holnapra.
-A magáé a fürdő. –jegyzi meg a nyilvánvalót teljesen feleslegesen, s ha Rappold behúzta maga után a zuhanyfüggönyt akkor nekiáll megtörölközni és áttörölni a haját is.
-Elég vizes lett ugyan, de itt hagyom a törölközőt, ha kéri. Nem látok kikészítve másikat. –szól még be a férfinak túlkiabálva a zuhany csobogását, majd az említett alkalmatosságot visszaakasztja a tartóra ahonnan levette, s elindul vissza a szobába megkeresni a ruháit.
Egy fél pillanatig megfordul a fejében ugyan, hogy kideríti ki is a pasi –biztos van nála valamilyen személyes irat, de hamar letesz az ötletről. Felöltözik, előkeresi táskájából a fésűjét majd a szabad fotelbe leülve kezdi el kifésülni a haját.

Egy ideig még figyeli a nyakán maradt fognyomokat. Belilul? Valószínű. Ez Rappoldot nem igazán zavarja. Inkább fülel a lány szavaira.
Nem kétli, hogy a kishölgy elfoglalja magát, bár azt igen, hogy nagyobb fürdőszobára utazna. Erre a kijelentésére a férfi nem mond semmit, csupán hallgatja a vízsugár monoton csobogását. Még kb. két percig nézi a tükörképét, majd visszasétál a szobába, hogy összeszedje a ruháit. Ezek megúszták széttépés és komolyabb gyűrődés nélkül, s egyből az ágy szélére kerülnek hellyel-közzel simán elterítve. A férfi még az óráját is összeszedi a fotelból, s vet rá egy enyhén reményvesztett pillantást.
13:40
Telnek a percek, s ahogy a víz zubogása megszűnik, az újságíró feláll, a ruháira dobja az óráját, és visszasétál a fürdőhöz. Immáron az ajtóban találkozik Lilyvel, s enyhe mosollyal felel a simogatásra, egyúttal bocsájt meg a szöszkének, majd húz be zuhanyfülkébe és húzza el maga mögött a függönyt.
– Köszönöm! – szól ki a lánynak, mikor megkapja a törölközőt, majd lesimítja a majdnem szemébe folyt, tusfürdőtől felhabzó vizet a homlokáról.
Tíz percnél többet ő sem szán a tisztálkodásra, s ezúttal reflexszerűen nyúl a törölközőért, miután elzárja a csapot. A zuhanyfüggönyt félre húzza, de csak aztán lép ki a fürdőszobából, miután nagyjából megszárította magát, és a törölközőt is a derekára csavarta. A hajából még csöpög a víz, de ez közel sem olyan vészes, mint ¾(?) órája. Vet egy pillantást a – talán még mindig fésülködő – lányra, majd leül az ágyra a ruhái mellé, s egy pillanatra eltűnődve néz maga elé, majd veszi az óráját, és megnézi, hogy mennyi időt mutat…
13:59
Kezére csatolja az órát, majd elkezd felöltözni. Már az inget tűri be a nadrágjába, mikor megszólal:
– Visszavigyem a plázáig, vagy inkább a városházánál száll ki?
Nem gondolja, hogy opció volna a szöszinek, hogy itt marad, ha mégis akkor majd jelzi a szöszi.