Szerencsére a fotel két karfája nincs olyan messze, hogy a férfi ujjbegyeit ne tudja méltóságteljesen összeérinteni az orra előtt. Persze most nem teszi meg… az csak zavarná a kilátásban. A lány arcát figyeli elsősorban. Másodsorban a Lily-féle kávéfogyasztás rituáléját. Nem semmi a kiscsaj, valószínűleg ösztönösen ráérez arra, miként vonja magára/tartsa magán a figyelmet… vannak nők, akik ebben határozottan jók, míg másoknak akkor sem menne, ha ezer évig tanulnák.
Az első válaszra Rappold enyhén értetlen arckifejezést vág, amely szemöldökráncolásban, s zavart mosolyban fejeződik ki, de nem akar közbeszólni. Rendkívül mulatságosnak találja a helyzetet, s úgy véli, Lily arcának is ad egy egészen konkrét bájt, ahogy gondolkodik a válaszon, el is merül a látványban, ezért csattanásszerűen hatnak rá a nő következő mondatai. Az újságíró összeszedi minden önfegyelmét, hogy el ne nevesse magát. Micsoda győzelem ez, egy ilyen cserfes kis nőbe így belefojtani a szót! De elég Tzeitel nénire gondolnia, amint az Mrs. Grünbaummal, a házasságközvetítővel hozakodik elő, s a férfinak elszáll a nevethetnékje… (Ez a kép hányszor kihúzta már a bajból…) Hallgatja tovább a választ, s azt megállapítja, hogy a szöszke nagyon kitartókitartóan próbálkozik. Míg bele nem pirul. Nofene!
Rappold ekkor dől előre, s veszi el a csészéjét az asztalról, s miután háta ismét a fotel támláját éri, lassan inni kezd. Közben fejben jegyzetel, s baromira elégedett magával, hiszen határozottan úgy gondolja, hogy ez a rengeteg kritérium rettenetesen illik rá… vagyis! Ő egy ideális pasi! Mekkora királyság! S egyből elgondolkodik azon, hogy ezzel a tudással szöszkét megpróbálja-e még jobban zavarba hozni, vagy hagyja, hogy a kislány visszataláljon cserfes önmagához és később használja fel ellene az infót… puszta szórakozásból…
Míg ezen vacillál, érkezik a segélykérés, s Rappold visszateszi az asztalra a félig kiivott csészét, s úgy dönt hagy némi mozgásteret a lánynak, mert bár nagyon aranyos a füléig elpirult szöszke is, de mindent összevetve, a lány játékboltban viháncoló énjét határozottan szórakoztatóbbnak találta.
– Miként szerezhetem vissza a kulcsim? – majd hozzáteszi. – Legyen ez az egyik könnyebb…
Valamit valamiért…

Iszonyatosan idegesíti, hogy ennyire zavarba jött, pláne, hogy nem könnyű elérni nála ezt az állapotot. Igyekszik is minél gyorsabban visszarázódni a normális kerékvágásba. Pár mély levegő- beszív, kifúj, beszív, kifúj- és érzi is, hogy kezd kevésbé égni a feje, pláne hogy Uriah is volt olyan tündérbogár és nem pakolt rá még egy lapáttal Lily szenvedésére. Persze ha tudná a szöszi, hogy épp mennyire sikerült oldalbatámogatni a férfi egóját esélyesen hozzácsapna még pár kritériumot a felsoroláshoz. Helyette inkább csak kortyol egyet a lattéból, amiben még midig túl sok a hab –itt tényleg nem viccelnek a népek az extrahabos kifejezéssel- úgyhogy rendesen bele is nyomja az orrát a művelet közben.
Kész, eddig bírta. Az egy dolog, hogy ez a szinte vadidegen pasi hülyét csinál belőle és láthatóan még élvezi is a dolgot, de hogy most még a kávéja is ellene fordul. Ez több a soknál. Kibuggyan belőle a nevetés, s alig sikerül a bögrét egyben lepakolnia az asztalra, hogy aztán kacagva letörölje az arcáról a tejszínhabot. Ha végzett azzal a szent meggyőződéssel tekint fel újra a férfire, hogy most sikerült teljes idiótát csinálnia magából. De sebaj, rosszabb már csak nem lesz.
-Úgy érzem maga kimondottan rossz hatással van rám. Általában nem szokott ám ennyire bonyolult lenni egy kávézás. –jegyzi meg mosolyogva, még mindig pirospozsgás arccal, bár ez a szín már inkább a nevetésnek, mint a szégyennek tudható be. A kérdésen láthatóan elgondolkodik. Eddig nem nagyon volt semmi terve, csak hogy amíg nála a kulcs, addig a pasi sem fog lelépni.
-Mondjuk válaszolhatna az eddigi kérdéseimre. Elég jó memóriája van, ahogy észrevettem, biztosan emlékszik még rájuk. –rázódik vissza lassan önmagába a lány, s ha már felszabadultak a kezei elővadássza a zsebéből a kulcsot.
-És persze kölcsönkenyér visszajár - kíváncsi vagyok maga szerint milyen az ideális nő. –mosolyog mostmár határozottan pirulásmentesen és pimaszon, s még a kulcsokat is megcsörgeti, csak hogy egyértelmű legyen a tét.

Asztaltársa nevetése Rappoldot is megnevetteti egy rövid időre.
– Áhh! Ezt nem veri rám! – mondja széles vigyorral, aztán sokkal diszkrétebben folytatja. – Ugyanakkor… igen, szeretek hatást gyakorolni másokra – tárja szét a kezeit, bár mindkét könyöke a karfán marad, s most emel tornyot az orra elé ujjbegyeinek összeérintésével. Komolyan beszél, de azt erősen kétli, hogy Lily rosszabbik oldalát látná. Messzemenő következtetéseket azonban nem szívesen vonna le, mert akármennyire is igyekszik megmaradni hallgatóságnak, végső soron mégsem egy interjúalany ez a lány, akinek minden megnyilvánulását elemeznie kell a következő kérdéséhez, éppen csak Rappoldnak könnyebb ezt a taktikát alkalmazva megtartani a beszélgetés irányítását. Foglalkozási ártalom… – Különben, mintha az orra jobb oldalán még maradt volna egy kevés tejszínhab.
A kérdésére a választ homlokráncolva fogadja… A lattét egy ígéret ellenértékeként tartotta számon, nem volt gond megjegyezni, de az, hogy korábban milyen kérdéseket tett fel Lily, kicsit több kutakodást igényel a memóriájában.
– Volt szó kocsikról, nyelvtechnikákról… – kezdi, megdörzsöli bal csuklóját, aztán mondott valami olyat, hogy ezt alábecsülik, előtte meg Lily beszélt a napi 8 órás gürizésről, meg valami hercegnőről, akinek fura az ízlése…  Mindezt gyerekekre való jelmezek mustrája között ejtették meg.
Közben a kulcsai is előkerülnek, Rappold vet rájuk egy pillantást, de jobban leköti, hogy visszaemlékezzen.
Konkrétan már nem emlékszik a kérdésre. De miért mondta, hogy alábecsülik a kocsit és a nyelvtechnikát? Nah, ez megmaradt.
– Adjon pár percet, míg visszakeresem. Viszont az ideális nőt könnyű meghatározni… – hatásszünet, s felemeli jobb kezének mutatóujját, hogy ezzel is nyomatékosítson – Salma Hayek! Az egy bombasztikus csaj, és nem öregszik – diadalmas mosoly, a kéz visszatér a karfára. Rappoldról egyértelműen lesüt, hogy teljesen szívből mondja, amit mond. Salma Hayek egy istennő. Mi más lenne?

-Sajnálom, már megtörtént. –feleli kacagva Rappold szavaira, s meg kell állapítania hogy mosollyal vagy anélkül, tényleg helyes a pasi. És egy röpke megjegyzéssel képes belefojtani a szót Lilybe.
-Francba. –kapja fel a csészéje mellől a szalvétát s maszatolja a változatosság kedvéért azzal az arcát. Ha végez diadalittas mosollyal ragyog újra a férfira, megerősítést várva, hogy ezt a csatát mostmár valóban megnyerte.  Persze sejti, hogy a visszajelzés maximum annyi lesz, hogy nem röhögnek a képébe, hogy még mindig habos, így aztán nem is vár üdvrivalgást vagy buksisimit.
Jót mosolyog ahogy Uriah megpróbál emlékezni miről is volt szó. Eszébe jut, hogy akár segíthetne neki, de inkább hagyja még pár percig szenvedni. Tényleg kíváncsi rá, hogy vajon elő tudja e vadászni a merevlemezéről az infókat. Addig is cukin mosolyog, s mostmár a célszerszámot is használva kanalaz párat a habból. És csodák csodája, végre megpillantja a kávéját. Node nem szabad túlzásokba esni, még szemeznek kicsit, mielőtt újra bepróbálkozna egy kóstolóval. Az előbb még úgyis elég forrónak tűnt.
A tökéletes nő meghatározásra viszont ismét kerekednek a szemei, s keresgéli, mit is vághatna hozzá a pasihoz. Nem is kell sokat pásztáznia a környezetét, megfogja a kávé mellé gondosan odakészített, természetesen becsomagolt csokikockát, s megdobja vele a férfit, valamivel a feje alá célozva, s igyekszik morcosan nézni.  Akár eltalálja akár nem karba fonja a kezeit, s elégedetten bólint egyet.
-Sajnálom, de akármennyire is „igyekezett” a válasszal, ezt sajnos nem tudom elfogadni. Részletes jellemzést kérek. Most. –mondja határozottan, de azért a pimasz kis félmosolya csak visszaköltözik ajkaira. Ültében előrébb dől, rákönyököl a combjaira és az kezeit összekulcsolva megtámasztja az állát, mintha épp az estimeséhez készülődne.
-Hajrá. –teszi még hozzá. –És ha annyira kellenek a kulcsai szerintem próbálkozzon kicsit meggyőzőbben ebben a körben.

Elégedetten szemléli, ahogy a szöszke az orráról tisztogatja a habot. Meglehet, nem is volt ott semmi, de mókának nem volt rossz, az a ragyogó mosoly pedig, amit a lány a művelet után az arcára varázsol, tényleg elbűvölő. Rappold egy rövid bólintással jelzi, hogy így már megfelelő lesz, s léphetnek tovább a következő pontra…
Nem, csak nem jut eszébe a konkrét kérdés, s ezen az sem segít, hogy a lány a kávé kanalazásának szenteli a figyelmét. Az pedig végképpen nem járja, hogy nem átallja megtámadni őt egy kocka csokoládéval, pedig ő igazán kiválóan szemléltette a gondolatait. Rappold reflexből emeli a kezét, így a csoki a zakója ujjának repül, majd leesik a jobb combjára, ahonnan a fotelba pattan. Ezt további támadás követi, ezúttal verbális, s az újságíró már most bánja, hogy megsajnálta szegény elpirult kislányt.
Ő, meg az ő jó szíve!
– Erről lemondhat, ugye tudja? – szólal meg egykedvűséget színlelve, miközben felmutatja az édességet Lilynek, majd elkezdi kicsomagolni. Nem sieti el a választ, hadd várjon a szöszi. Amint kibontja a csokit, megeszi, csak aztán folytatja. – Jót tettem magával, ez nem volt egy főnyeremény – s a galacsinná gyűrt csomagolófóliát az asztalra dobja, a kávéját pedig magához veszi és egyet kortyol belőle. – Mi a baja a válaszommal? Salma tökéletes. Ezt minek túlbeszélni? Mondhattam volna Queen Latifáht is. Ő is nagyon dögös hölgy – rövid szünet, s még egy korty a kávéból. – Legyen! Az az ideális nő, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, és nem akarja egy sokszor irreális és pusztán az ő fejében élő álomképhez igazítani minden egyes megnyilvánulásomat. Cserébe én sem cseszegetem őt ugyanezek miatt. Persze a válogatás jogát fenntartom... Elégedett?
Azt már csak gondolatban teszi hozzá, hogy az ideális nő azt is tudja, mikor kell távozni. Tulajdonképpen egyszerű Rappold szemszögéből egy nőnek ideálisnak lenni... de mint tudvalevő, a legegyszerűbb szabályok a legnehezebben betarthatók...

Figyeli a csokikocka útját, s meg sem lepődik, hogy Uriah lazán kivédi a támadást. Mindig is vacakul célzott a szöszke. A kérdésre pedig csak lazán megrántja a vállát.
-Úgysem szeretem az étcsokoládét. –jegyzi meg a férfi „áldozata után”, majd végre ő is mancsaiba kapja a bögréjét s immár habmentesítve belekortyol. Isteni és pont kellőképpen meleg még. Legközelebb komolyan meg fogja fontolni, hogy merre is szerezze be kedvenc életmentő löttyét, bár úgy tűnik az extrákkal néha nem árt csínján bánnia. Hallgatja a választ, s már épp nyitná is a száját, hogy kifejtse, hogy igen, Salma Hayek és Queen Latifah valóban nagyon csinosak női szemmel is, de mucira nem ugyanúgy néznek neki, úgyhogy ezt a válasz úgy értelmetlen ahogy van ésegyébkéntis.... A folytatásra viszont felvonja a szemöldökét, majd kunkorodik a szája és....
-Nincsen aktuális kapcsolata, ugye? –szalad ki a száján a kérdés, mintha csak egy közeli ismerőssel trécselne, de nem visszakozik. Ilyen válasz után mondjuk alaposan meglepné, ha egy házitündér várná otthon a férfit, dehát sosem lehet tudni. Mondhatni ízlések és pofonok.
– Amúgy igen, abszolút elégedett vagyok. Köszönöm. –teszi még hozzá vigyorogva, majd mielőtt nagyon felcukkolná a pasit megpróbálja egy alap mosolyba visszarendezni a pofiját.
-Okké, a magáé a következő lövés. Kérem a második kérdésemet. –billenti oldalra a fejét kérdőn, s csak iszonyatos mázliján múlik, hogy szöszke tincsei nem hullanak bele a kávéjába. Nem mintha elfelejtette volna a saját kérdéseit, mindenesetre jobbnak látja, hogyha kicsit visszadobja a pöttyös labdát, nomeg a piszkálódási előjogokat a férfinak is. Elvégre mégiscsak az a szöszke célja, hogy ne hagyják itt a kanapén a mutyiba.

Egy gunyoros mosoly villan át Rappold arcán. Hát persze, hogy nem, s ezért vágta hozzá ilyen kedvesen, tiszta sor. Még az is átfut a férfi agyán, hogy poénból emlékeztetni kéne a szöszit, hogy ugyan köszönje már meg, hogy ekkora szívességet tett neki, de inkább szó nélkül hagyja, viszont megállapítja, hogy ha az élet minden területén ilyen temperamentumos a lány, akkor nagy mázlista az a fickó, aki hosszabb-rövidebb időre birtokolhatja őt.
A kérdésre egyelőre nem válaszol, elfogyasztja a kávéját, majd visszateszi a csészét az asztalra. Megvárja, míg Lily befejezi a mondandóját, s a vigyor sem kerüli el a figyelmét, s bár szereti, ha egy nő abszolút elégedett mellette, most  mégis sántít a dolog.
Vesz az orrán keresztül egy mély levegőt, s gondolatban elkapja a képzeletbeli pöttyös labdát. Túl sokat nem gondolkodik a kérdésen, helyette visszakanyarodik a lány kérdéséhez.
– Evidens. Máskülönben nem én járnék gyerekjátékok után – jelenti ki, s közelebb csúszik a fotel jobb karfájához, hogy jobban rá tudjon könyökölni. Könnyelműség volt ráállni, hogy ide üljenek, s ne a bárpulthoz. Nem kimondottan rajong a fotelekért, s még kb. 5 percet ad magának, mielőtt muszáj lesz felállnia belőle. Ebből következik, hogy vagy keresnie kell egy magasabb/kényelmetlenebb ülőalkalmatosságot, vagy le kell lépnie innen. Már csak az a kérdés, hogy a szöszkét itt hagyja-e. Az azonban nem kérdés, hogy a kulcsira szüksége van, ha pedig azok nem csalhatók ki a lánytól, akkor a lánnyal együtt kell megszerezni őket. Gondolatban sóhajt, az ötlet remek, de a kivitelezés még ködös. Mégsem kaphatja a vállára a kiscsajt, akire ebben a pillanatban visszafordítja a tekintetét. Azért reméli, hogy annyira nem bambult el, bár tény, hogy vagy fél percre eléggé belefeledkezett a mennyezetről lelógó fehér, lampionszerű lámpa vizslatásába.
– Mit akar kezdeni a kulcsaimmal? – kérdi meg hirtelen.

Látja Uriah mosolyát, de csakazértse mond neki semmit, inkább csak villant felé egy fültől fülig művigyort. Túlzásba azért nem viszi a dolgot, ha pedig tudna gondolatot olvasni most fetrengne a rötyögéstől... No igen, temperamentum az szorult a lányba. 10 deka szeletelve díszcsomagolásban.
A csöndet ő is kihasználja, s nagy kortyokban fogyasztja a kávéját. Ha egyszer a megfelelő hőmérsékletre hűlt a lötyi gyorsan meg szokta inni. Hidegen megint nem az igazi valahogy, bár a hideg kávé még mindig ezerszer csodásabb dolog, mintha nincsen kávé.
-Evidens. –ismétli meg Uriah szavait egy félmosoly kíséretében. Na ja... Ha az első szembe jövő nőnemű egyed véleményében is jobban megbízik,mint a sajátjában....
Szórakozottan figyeli, ahogy a férfi a csillárral szemezik, s egy pillanatra Lily is feltekint, hogy vajon valóban van-e arra valami izgalmas és érdekfeszítő. Figyelme viszont hamar visszavándorol a bögréjéhez és ő is kiissza a maradékot, majd lerakja a bögrét az asztalra. A kérdést hallva újra Uriah-ra néz, majd tekintete átvándorol a még mindig a mancsaiban fityegő kulcsra. (Igen, Lily ügyes lány, és tud egyszerre kulcsot és bögrét is tartani a kezében. Ez olyan női dolog. )
-Nem is tudom, úgy érzem, hogy ez alatt a röpke idő alatt is már kialakult közöttünk egyfajta kötelék. –mondja elgondolkodó arccal az említett tárgyat fixírozva.-Maga láthatóan úgysem törődött vele túl sokat, csak miután már elvesztette. –tereli vissza a tekintetét a férfi arcára.
- Szóval arra gondoltam, hogy esetleg elviszem még vásárolni, később megnézhetnénk egy filmet, majd hazaviszem, megvacsozázunk valami kellemes zene mellett, utána pedig bezuttyannánk a kádba sok-sok fürdőhabbal és két pohár pezsgővel.  Utána pedig.... – hagyja félbe a mondatot, s lazán megrántja az egyik vállát.
-Mit gondol? –kérdi cukin és abszolúte színlelt ártatlansággal a hangjában.

Rappold nagyon nagy dilemma előtt áll azt illetően, hogy miként határozza meg, mi is történik éppen közte és a szöszke között. Ez sajnos nincs felírva a lámpára.  
A lehetséges alternatívák:

1. A lány a bolondját járatja vele… – van esély rá, bár alapvetően a kiscsaj szempontjából egy bizonyos szintű bolondság nem lehet negatív attitűd (szigorúan az eddig tapasztaltak alapján).
   
2. A lány felvázolta a mai nap ütemtervét… – Wow! Király program! Ebben az esetben a vásárolgatós részt le kéne alkudni → legyen inkább két film. Üsse kő, az egyik lehet egy aktuálisan futó romantikus-komédia. Azt a legtöbb csaj nagyon csípi. Beindulnak tőle… Jah…
   
3. Mivan? Ez így…! Nemáááár! Ezt most tényleg? Hány éves ez a szöszi? 17? És így, és itt? És még ő kezdeményez? Basszus! – mert ugye az intelligenciának is le kell csapódni.  
   

Eme magasröptű belső monológot a férfi igyekszik kellő komolysággal végigülni, s nem engedi ki a kaján vigyort az arcára a második és a harmadik pont átgondolása között/alatt. Az már nagyon kamaszos lenne.
Megemeli az állát, s félig leeresztett szemhéjai alól néz a lányra, s bizony eljátszik a gondolattal, hogy hívja a szerkesztőt, hogy nem tud elmenni a sajtótájékoztatóra, mert… mondjuk beteg? Vagy egy fontosabb projekten dolgozik?
Egyébként sem lesz akkora durranás a városházi felhajtás, "csak" az új, jól felszerelt rehabilitációs központ (helyett annak nagylelkű szponzorainak) bemutatásáról lesz szó. Eme egészségügyi komplexum hasznos lesz a város betegeinek és drog/alkohol/szex/szerencsejáték/stb. függőinek. Más szóval a sztori a kutyát sem érdekli… Valószínű ezért tették szombatra. A vasárnapi lapszámban jól fog mutatni.
De ennyire ne szaladjunk előre.
Rendben, szöszke! Játszunk!
Megdörzsöli bal csuklóját, s ezzel egy időben a kulcsait fixírozza a lány kezében.
– Hmm… – vág komoly arcot, s ekkor már a lány arcát figyeli. – Oké – hajol előre kissé. – Mehetünk…

Szótlanul, kérdő tekintettel nézi a férfi kifejezéstelen arcát pár pillanatig. Kissé furcsállja ugyan, hogy egy deka érzelem, vagy gondolat sem cikázik át a vonásain. Biztos nagyon oda kell figyelnie nehogy kiüljön az ábrázatára a "csokifüggő az édességboltban" arckifejezés. Szegényke.
Így viszont elég nehéz kitalálnia a lánynak, merre is haladnak éppen. Vajon vette a poént és a verbális Grand Canyon-t, vagy szemellenzővel sétált éppen bele a férfi? Tudja, hogy Lily végig csak a kulcsokról beszélt, vagy szent meggyőződése, hogy épp most hívta fel magához a lány? Dehát... azt azért csak nem.... Okké ,hogy pasi, de eddig úgy tűnt, hogy nem csak a nadrágjában hordja az agyát... Vagy minimum nem csak ott...
A karfán megtámaszkodva kicsit kitolja magát, s kihajtogatja elgémberedett lábait maga alól. Nem kel fel, az jelenleg elég ostoba ötlet volna, viszont nagyon úgy tűnik a lánynak, hogy lassan indulni fognak, így épp ideje megpróbálni kizsibbasztani a mancsait.
Végre Uriah is megmoccan, s a tekintetét egy újabb mosollyal jutalmazza a lány. Ő kezdte, be is fogja fejezni. Készpassz. Nehogy már a saját trükkje üssön rá vissza...
A választ meghallva szélesedik a mosolya, s nagyon igyekszik, hogy arcáról Uriah is le tudja olvasni a bizonyosságot, s hogy a korábban felsorolt program minden egyes pontját be óhajtja hajtani rajta.
Ha már a lábai is alkalmasak a feladatra föláll, s a kulcsokat visszacsúsztatja a farzsebébe. Jó helyen vannak azok ott egyelőre.
-Akkor csak utánam. Felteszem még mindig szemmel kívánja tartani a kulcsait. –küld egy sokatmondó mosolyt Uriah felé, majd a belső fotelből felnyalábolja a motyóit és mielőtt ismét karperecet kapna elindul kifelé a kávézóból, közben pedig lázasan töri azt a szöszke kis buksiját.  Hiszen a fenébe is, csak jó lenne tudni, hogy mindketten csak húzzák-e a másik agyát, vagy Uriah valóban komolyan vette az ajánlatot. De vajon hogyan? Hogy tudná kideríteni, anélkül, hogy ő maga le ne bukjon?
A pult elé érve illedelmesen elköszön, megvárja amíg a férfi is mellé ér majd elindul kifelé. Ahogy megakad a tekintete a szomszéd üzleten elvigyorodik. Talán nem a legtutibb, de egy próbát mindenképpen megér. Talán ha zavarba hozza elszólja magát, ha pedig nem... akkor is szüksége lenne egy ideje pár új göncre.
-Akkor irány a bolt! –kacsit egyet partnerére, majd lazán besétál a mellettük nyíló Victoria’s Secretbe. Oldalra sem pillant, hogy a férfi követi-e. Ha Lilyt nem is követné önszántából, abban száz százalékig biztos, hogy a kulcsát nem fogja felügyelet nélkül hagyni a férfi.

Figyeli, ahogy a lány kiszabadítja maga alól a lábait, s igyekszik járóképes állapotba hozni őket. Kényelmetlen lehetett még egy latte elfogyasztása idejére is ez az összekuporodott póz… de hát bizonyos csajok már csak ilyenek. Szeretnek macska módjára kuporogni és bújni, s még jól is áll nekik.
A férfi nem sejti, hogy a lány mosolya mögött miféle gondolatok sorjáznak, máskülönben nagyon elégedett lenne magával. De ezt teszi a gondolatokkal ellentétes arcjáték… tapogatózhatnak mindketten…
Miután nyilatkozott az ügyben, Rappold szép lassan hátradől a fotelban, s egy halovány, de elégedett mosoly jelenik meg szája szegletében. A játék része. A lány szélesedő mosolyát látva ő is láthatóbban elmosolyodik, s ahogy az illem kívánja, egy hajszálnyi fáziskéséssel feláll asztaltársa után, s belül újra érzékeny búcsút vesz a kulcsaitól.
Szemmel tartani, jó vicc. Végén még ő kapna egy pofont, amiért a szöszke hátsóját bámulja. Magához veszi a táskáit, s elindul Lily után, aki szemmel láthatóan előreigyekszik. Rappold egy biccentéssel elköszön a pultostól, majd megtorpan a fehérnemű bolt bejárata előtt, ahova betért a lány.
Nem viccel a szöszi. Átok rá!
Tétován körbepillant, akár egy hím tigris, ami egy másik (erősebb) hím területérnek határára ért a préda üldözése során. Rövid tanakodás következik, hogy mit tegyen, végül elindul a lány után, s agyában fénysebességgel kergetik egymást a neuronok, azt keresve honnan cibálhatnak elő minél gyorsabban egy pimasz megjegyzést, csak hogy ez a megátalkodott fruska véletlenül se érezze túl elégedettnek magát.
Rappold végignéz még az első három gusztusosan alulöltöztetett próbababán, az egyik világos színű tollas-bolyhos-csipkecsodába még Lilyt is beleképzeli, s érzi, ahogy gyorsul a szívverése. Nem lesz könnyű menet ez a vásárolgatás, de ezzel minden bizonnyal a lány is tisztában van, ez a bolt előtti kacsintásból mindenképpen kiderült.
Minden esetre a negyedik bábú magasságában Rappold már beéri a szöszkét.
– A kulcsom kedvéért vásárolunk? Elkényezteti… – jegyzi meg mellékesen, s komoly arccal a lány mellett sétálva.
Nem! Nem fogja a szöszi zavarba hozni…
Vagyis… az első körben semmiképpen.

Magabiztosan halad előre, s szemrevételezi a kínálatot. Igazából szereti ezt az üzletet, kellemesen ízléses, formás, változatos és tartós darabjaik vannak, ami határozottan nem hátrány, tekintve hogy a kishölgynek nem a kedvenc időtöltése a vásárlás. Valóban van otthon néhány melltartója, amit a szennyeskosár helyett inkább a kukába kellene már raknia, s őszintén, nem is ő volna, hogyha nem használná ki a szituációt. Persze kissé feltuningolva a shoppingolást, nehogy Uriah unatkozzon mellette. Azt nagyon nem szeretné a szöszi.
Épp a hálóruhákat mustrálja nagy gonddal, mikor a férfi utol éri. A kérédsre elmosolyodik, majd a csipke és szaténcsodákat lapozgatva, fel sem tekintve válaszol.
-Ha lenne kapcsolata, akkor tudná, hogy vásárolgatni a hölgyek kedvéért szokás. Kivéve fehérneműt. Azt szinte kizárólag a férfiak kedvéért vásárolunk. Ostoba lennék tehát, ha nem kérném ki a véleményét, ha már úgyis itt van mellettem. Tudja, kellemeset a hasznossal. –kacsint fel a férfira, s azt már a fantáziájára bízza, hogy Lily számára vajon mi a kellemes és mi a hasznos.
-Mellesleg, a kulcsának illene picit megdolgoznia a kádban pezsgőzés előjogáért. -fűzi még hozzá mosolyogva.
Kisebb déjà vu életérzéssel válogat a szöszi a ruhák között, majd „találomra” kiválaszt egyet –egy kellőképpen átlátszó, fekete csupacsipke minicsodát, aminek még a vállfán lógva is pontosan kivehetőek a vonalai és hogy hogyan festene felvéve- majd édes mosollyal Uriah felé fordul, maga elé tartva a falatnyi ruhát, ami első ránézésre sokmindenre alkalmas, csak pont aludni nem szokás benne.  
-Szóval, mit gondol? –tekint fel mosolyogva, kíváncsian a lány Uriah szemeibe.

Nem fogja engedni, hogy zavarba hozza őt ez a szőke…
Kényszeredett félmosolyba húzódik a szája, kihasználva az alkalmat, hogy Lily éppen elmerült a fehérneműek válogatásában, s nem látja az arcát. Emellett ez a nő nem átall kiselőadást tartani neki, amire Rappold oda sem figyel a negyedik szó után.  

Aranyszabály:
„Saját lelki nyugalmad érdekében soha, de soha ne figyelj oda egy nőre, ha az a »ha…, akkor…« nyelvtani szerkezettel kezd egy mondatot!”  

Egyre utálatosabb ez a szöszke…
Felmerül a kérdés, hogy érdemes lenne-e megpróbálni most kihúzni a zsebéből a kulcsait, és kereket oldani. Vagy állja a sarat. – Míg el nem süllyed benne.
Felnéz, abban a pillanatban, hogy a lány felé fordul. A lélegzete elakad. Egyrészt valószínű rajtakapták Lily feneke – pardon! – a kulcsok fixírozása közben, illetve azonnal megjelent lelki szemei előtt a szöszi ebben a határozottan vágykorbácsoló öltözékben.
– Ehm… – hónapokig nem akar szőkét látni, egyet sem, de ezt a példányt biztosan nem. – Ez nagyon dögös… vegye meg és menjünk. Ennél tökéletesebbet úgysem talál.
Mondja ki annak ellenére, hogy tudja, a legtöbb nőben ilyenkor felbuzog az ellenkezés. De egy próbát megér, neki így is, meg úgy is itt kell strázsálnia, ha a kulcsait vissza akarja kapni.
Emellett hazudik… mert abban a világosban, amit Rappold korábban megbámult a babán még jobban mutatna a kiscsaj… Olyan lenne benne, mint egy angyal… – véleménye szerint, de ezt ki nem fogja mondani hangosan.
Vesz egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a feje.
Ugyanakkor még muszáj hozzátennie, természetesen rezzenéstelen arccal:
– Azért kérdezze meg a kulcsokat is.

A pasinak elakadt a szava. Kész főnyeremény!
Természetesen észreveszi Lily, hogy a fenekét stírölték, de nem szól semmit. Egyrészt, korábban adott rá felhatalmazást, másrészt pedig nagyon is jól tudja hogy jó feneke van. Keményen edz érte minden nap, úgyhogy inkább azon kapná fel a vizet, ha egy egészséges hetero férfi nem nézné meg magának.
A választ meghallva visszaszelídülnek a lány vonásai egy sokkal természetesebb, bár kissé lemondó mosollyá.
-Ha komolyan gondolná, talán.... –mosolyog a férfira, majd visszafordul és visszateszi a ruhát. A fenébe, pedig közel volt. – A kulcsokkal pedig maga szemezett eddig. Látta, hogy tiltakoztak volna? –teszi még hozzá hátrafordítva fejét, és úgy küld egy „igen, észrevettem” mosolyt Uriahnak.
Túl sokat azért nem szomorkodik a szöszi, végülis ilyen rucit tényleg nem akart most venni. Tovább is sétál inkább a melltartókhoz, amik kényelmesen, méret szerint vannak rendezve, így nagyon turkálnia sem kell. Mármint..... okké, szóval szüksége van egy fekete és egy világos darabra, így a szín mégiscsak fontos, de ilyen helyen erre is figyelnek az eladók. Az azonos színű darabok egy kupacban vannak, fehértől a feketéig szép átmenetben. A sor elején némi válogatás után leakaszt egy pezsgő színű, csipkedíszítéses push-up darabot, aminek ráadásul a pántját is megvariálták hátul- középen X formában találkoznak a pántok s a közé feszített csipke mintha egy pillangót formázna. Határozottan tetszik Lilynek a darab, s lelkesen újra a férfi felé fordul.....  majd konstatálja, hogy nem Violett-et vásárol éppen. Azért bátorítóan a férfira mosolyog kivételesen igazi, őszinte mosolyával. Hiába, néhány pillanatra a játékot is fel lehet adni.
-Mi lenne, ha azt játszanánk, hogy maga épp egy fehérnemű üzletben van egy csinos lánnyal és segít neki választani? Azért ez csak nem lehet olyan drámai szituáció, mint amilyen arcot vág itt mellettem.
Biztató mosolyt villant a férfira, s ha Uriah válaszolna rá, azt megvárja, majd tovább indul a sor végére választani magnak egy feketét is, amit felpróbálhat.

Gyanakvó pillantást vet a lányra… „Ha komolyan gondolná…”?!
Lemondó félmosolyt halk nevetés követ. Ezt megkapta, de az ő hibája nem kellett volna sürgetnie a lányt. A kulcsokra sem mond semmit, egyszerűen nem hajlandó hangosan elismerni, hogy a kiscsaj seggét bámulta. Ennek szellemében újra komoly arcot vág.
Vet egy pillantást a melltartókra menet közben Lilyhez, aki ismételten eltávolodott tőle. Megnyugtató számára, hogy ezek a ruhadarabok fogason lógva, vagy polcon tárolva ugyanolyan semleges tárgyak, mint pl. egy raklapnyi féltégla, vagy egy palacsintasütő. Nem igazán mozgatják meg a fantáziáját, ami ellen nyilván mindjárt tesz kulcsainak túszul ejtője. Azonban arra nem számít, hogy a lány ennyire direktben kéri meg, hogy próbáljon meg a vásárolgatáshoz jó képet vágni. Aranyosan naiv kérés, még aranyosabb mosollyal körítve, a férfinak egészen kedve támad meglapogatni a lány buksiját. Mégsem teszi. Helyette Lily szemeibe néz, még el is mosolyodik, nem fog egy efféle szerepjátékba belemenni, a kérdésre sem válaszol. A melltartót figyelmen kívül hagyja, most nem kérdezték a véleményét. Nos… nem direktben… Azért a színét megnézi.
– Biztosan nem vágok drámai arcot – jelenti ki, s a csinos kis jószágról visszasuhan a tekintete a lány arcára. Úgy gondolja, azzal csak a lánynak kedvez, ha nem mond semmit, s ad pár lépésnyi előnyt neki. Ezt követően hagy magának kereken hét szívdobbanásnyi időt a gondolatrendezésre…
Újra kell értelmezni az egész helyzetet. Tekintete rövid időre elkalandozik a bolt padlóján.
Femme Fatale a szöszi, vagy egy kislány, aki játszik? (Ehhez hasonló gondolat mintha már felmerült volna.)
Mekkora esély van arra, hogy ma este ágyba tudja vinni?
A mai nap két legsarkalatosabb kérdése. Válasz azonban nincs. Még nincs. Rappold felnéz, s elindul Lily után.

Figyeli ahogy újra elmosolyodik a férfi és ismét meg kell állapítania mennyire is jól áll neki a mosoly. Persze ezt a világ minden kincséért sem jegyezné meg neki, hiszen akkor direkt figyelne arra Uriah nehogy véletlenül is elmosolyodjon. A pasik valamiért nem szeretnek aranyosak lenni. Vagy csak azt nem szeretik, ha valaki megállapítja, hogy aranyosak? Hmm, a világegyetem nagy kérdései.
-Most, hogy így mondja.... valóban nem. –vág egy pillanatra elgondolkodó arcot a szöszke. - Bár... se bababolt, se fehérnemű....Mondja a téma többi elemével azért nagyobb barátágban van, ugye?  Mert ha nem az már tényleg drámai volna. – somolyog gonoszul a férfira.
A fekete csipkecsodáknál persze újra lefagy, s nagyjából most kezd Lilynek is elege lenni a vásárolgatásból. Leakaszt hát egy egyszerűbb fekete alapon sötétlila mintás darabot levehető pántokkal, ami így szinte az összes sötétebb cuccához tökéletesen fog illeni.
-Felpróbálom ezeket, fizetek és mehetünk is, rendben? –mutatja fel a két melltartót Uriahnak. –Addig próbáljon meg nem nagyon elveszni.
Körbenéz, majd bevonul az üzlettérhez legközelebb eső próbafülkébe. A második választása tökéletesnek bizonyul- a kis fekete csodacucc tökéletesen áll a lányon, így kicsit boldogabban kezd el a pillangós tüneménnyel bíbelődni, hiszen máris megérte bejönnie. Lazít kicsit a pántokon, belebújik majd konstatálja, hogy így iszonyatosan nem mutat jól a csipkepille, így aztán kibújik a cuccból, átállítgatja, vissza..... és evidensen túl rövidre sikerült húznia. Leveszi, újra állít rajta, így meg persze felemás lesz. Kész, ezt a melltartót egészen biztosan nem egy személyre tervezték. Dehát annyira szép és... végülis, miért is ne? Hiszen ha a strandon botlottak volna bele egymásba akkor még kevesebb ruhában lenne a szöszke. A kulcsokat kiveszi a farzsebéből és átrakja a táskájába, majd kipillog a fülkéből.... csak hogy konstatálja, hogy fogalma sincs hogyan is szólíthatná a férfit.
-Pssszt! –próbálkozik valami általánosabban, s ha ez nem válik be akkor egy „Hamupipőke!” felkiáltással igyekszik ismét megszerezni Uriah figyelmét.
-Ha még ma ki szeretne innen jutni, akkor jól jönne egy kis segítség! –mondja, majd ujjaival is int, hogy legyen oly bűbáj és fáradjon már oda hozzá a férfi. Ha ezt a küldetést is sikerrel letudta, akkor pedig elhúzza a függönyt, hogy mindketten elférjenek és elmosolyodik.
-Segítene beállítani ennek a vacaknak a pántjait? Elsőre a kulcsait próbáltam megkérni, de nem voltak túl segítőkészek... – jegyzi meg abszolút természetességgel, mintha nem épp egy melltartó picsanaci kombóban állna egy próbafülkében a férfi előtt, majd hogy szemléltesse a problematikát hátat is fordít neki.
-Kérem. –teszi még hozzá a biztonság kedvéért, ha Uriah  férfiasan állta a sarat és nem menekült még ki sikítva az üzletből vagy egyáltalán csak Lily közeléből.

A lány gonoszkodására egy enyhe szájhúzással válaszol. Vitatkozhatna, de nem látja értelmét. A vásárolgatás igenis idegölő tevékenység, történjen az játék-, vagy akár fehérneműboltban. Egyetlen pillanatra azonban elgondolkodik, hogy ez utóbbi tényleg annyira gáz-e. A szöszke nagyon csinos, s még szórakoztató is… de csak egy idegen szöszke…
Továbbra is bölcsebbnek találja csendesen bandukolni a lány után. Lily aztán bejelenti a közeli távozás lehetőségét, ámbár Rappold ezt hallva sem szövöget hiú reményeket ama közeli távozást illetően. Ugyanis, egy ruha felpróbálása egy nőnek – legyen az tenyérnyi darab, vagy az angol királynő fogadására alkalmas, egyedi készítésű, uszályos nagyestélyi – órákig eltarthat. Mert mi történik, ha a szöszi nem találta el elsőre a méretet, ha a megfelelő méretben nincs pontosan ugyanilyen, ha másik fazont kell keresni ebben a színben, ha más színben talál megfelelő méretet és ugyanolyan fazonút, ellenben abból a színből már vett, ezért nem akar még egy, színre ugyanolyat? Ekkor felbukkan az a szörnyű dilemma, hogy melyik legyen most, vagy kell-e mégis két egyforma színű, s ne vegyen inkább kettő helyett hármat…? Mert így vásárolnak a nők!!! A férfi itt abbahagyja. Az agya is belesajdul. Lemondó sóhajjal bólint kettőt, majd követi a lányt a próbafülkék felé, de túl közel nem megy. Megáll, s előveszi a mobilját, hogy ellenőrizze, kapott-e hívást, e-mailt, SMS-s, vagy bármit, amivel lekötheti magát a ruhapróba idejére. Szerencsére ahhoz még korán van, hogy túl sok vásárló legyen az üzletben, így annyira nem zavartatja magát, s a próbafülkéket sem rohamozzák meg a fehérneműeket próbáló asszonyhordák.
Eltelik jópár perc, s az újságíró már egy SMS-re is válaszolt, mikor meghallja a pisszegést. Felnéz, s egyből meglátja Lily fülkéből kidugott fejét. A világért sem lesz olyan kedves, hogy nagyon igyekezzen, csupán a lány intésére szaporázza meg a lépteit. Megáll a fülke előtt, hadd bontakozzon ki a szöszke. A mondat rosszul kezdődik, de aztán….
– Háhháháá! – jön a válasz első fele, s bemegy a próbafülkébe. Nem gondolja, hogy ebből próbafülkebeli kufirc lesz, egyszerűen nagyon élvezi, hogy a fruskának szívességet fog tenni. Bár egészen kellemesen félhomályos a hely. Rappold nagyon nem bámészkodik odabenn, de a szöszi dekoltázsát megnézi, ha már Lily így kirakta, amije van, bár kicsit furán áll ebben a cuccban… aztán a lány megfordul, s a férfi tekintete azonnal a kulcsok felé irányul, amelyek már nincsenek az utolsó ismert helyükön. Ez a csúnya, gonosz, gonosz és aljas, és gonosz szöszke! Hát nem elsuvasztotta a drágasszág…?! Khm… izé… vagyis a kulcsokat, s mivel azok úgyis szóba kerülnek, Rappold befejezi Lily mondatát – …ezért büntetésből elzárta őket, ahogy látom – s ügyel arra, hogy szavai megfelelően gunyorosnak hangozzanak, majd szemrevételezi a lány hátát, s a hátán X-et rajzoló pántokat.
– Megérdemelné, hogy ne segítsek, ugye tudja? – s meglazítja mindkét pántot, amennyire teheti, majd az egyiket fokozatosan szorosabbra húzza. Nem sietve, csak szép lassan, s közben megállapítja, hogy egészen kellemes a lány bőrének az érintése, mert miért is ne húzná végig jobb keze mutatóujjának felületét a lány hátán a nagy segítés közben?
– Szóljon, ha eltalálom – veszi elő legrokonszenvesebb hangját. Ha ez megtörténik (mármint a pánt megfelelő hosszúságra húzása, s Lily sem rest nyilatkozni erről), úgy a másik pántot is beállítja nagyjából ugyanakkorára. Ha a művelettel végzett, s további instrukciókat nem kap, elereszti a fehérneműt, s karba fonja a kezeit:
– Forduljon meg, hadd lássam, hogy áll kegyeden!

Egészen ráhátrál az öltözőfülke teljes hátsó falát kitöltő tükörre ahogy Uriah is belép mellé, majd a férfi mellett elhajolva visszahúzza magukra a függönyt. Ugyan nem szégyenlős fajta a szöszi és az eladók véleménye is teljesen hidegen hagyja, de azért nagy közönség előtt mégsem óhajt félmeztelenül pattogni. Az ilyen kiváltságokért minimum meg kell hívni őt egy extrahabos kávéra. Hová is fajulna a világ, hogyha a fiatal lányok csak így eldobálnák az elveiket.....
-Bizony. És persze azt sem szerettem volna, hogyha egyszerűen csak visszaveszi őket és elszelel. Ki segítene akkor most nekem? –kérdi angyali mosollyal az arcán, amit a férfi maximum a tükörből láthat már.
-Volt egy ilyen gyanúm, valóban. Mondja, mivel hálálhatnám meg irántam tanúsított, önzetlen jóságát és nagylelkűségét? –kérdi Lily, miközben a tükörből igyekszik skubizni Uriah arcát. Már hozzá sem teszi, hogy a kulcsokat leszámítva- elég okosnak tűnik a fickó, hogy magától is kiegészítse a kérdést ezzel az aprócska, de lényeges kikötéssel.
Lily angyali mosolya és vonásai hirtelen torzulnak el a döbbenettől, ahogy rájön milyen szituációban is sikerült egy elég..... nos.... félreérthető ajánlatot tennie, ami nem is akart ajánlat lenni de.... Még a fejét is lehajtja gyorsan, de a pirulást szerencsére most elkerüli a lány. Egy napra ráadásul egy férfi miatt bőven elég egyszer pirulni. Mindenesetre egyelőre nem visszakozik, bár arra ő is rájön, hogy most egy XXL-es pöttyös labdával sikerült izomból homlokon trafálnia a férfit.
Nagy fejlehajtás közben igyekszik a melltartóra is koncentrálni , igazgatni kicsit, hogy normálisan tartsa a melleit, hiszen nem volna túl elegáns utólag félkönyékig belemásznia a csipkébe és helyrepakolni magát benne. Szerencséjére Uriah nem a melltartó kikapcsolásával kezd el foglalatoskodni, s erre már Lily is megnyugszik kissé, majd ahogy lazulnak a pántok megigazgatja magán a pezsgő színű csodát. A tükörbe is újra bele mer pillogni, a férfi érintésére pedig kellemes borzongás fut át a szöszin.
-Most! Így jó lesz. –szólal meg, mikor Uriahnak sikerül megfelelően beállítani a pántot, s ha a másikkal is végez a férfi akkor eligazgatja magán a fehérneműt. Alapból nincs nagy melle Lilynek, mégis ezek a push up cuccok egész kellemes dekoltázst  tudnak varázsolni még neki is. Mellei szépen domborodnak most is- úgy tűnik isteni mázlija van, s kettőből kétszer sikerült eltalálnia a méretet és a fazont is. Bár a hátát még csekkolnia kell, mert ha a csipkepillangó nem fekszik fel szépen a hátára akkor az egész nem ér semmit.
Uriah szavaira elmosolyodik a ritkábbik, őszinte mosolyával, majd a férfi felé fordul, s csak így szemből tűnik fel neki igazából mennyire iszonyatosan kicsi is ez a fülke és milyen közel vannak egymáshoz.
-Nos? Hogy tetszem? – kérdi feltekintve Uriah arcára. Ha már beégeti magát a lány, akkor égjen az a tűz rendesen.

Meglepődik a lány kérdésén… sorban a másodikon, de ha már így alakult, sokat tudóan elmosolyodik.
– Gondolkodni fogok rajta – nyúl a homlokáról lepattanó pöttyöslabda után. Kitalál valamit a mai nap során, erre Lily nyugodtan felkészülhet. A kulcsokat nem hozza szóba, abban biztos, hogy nem adja elő a szöszi, ha már volt olyan rafinált, hogy elrejtse őket. Rettenetesen jól vizionálta, hogy Rappold semmi perc alatt kihalászta volna a farzsebéből. Bár nem biztos, hogy a férfi a művelet után elhúzott volna velük… Így viszont – ha a kulcsait nem is kapta vissza – a lány grimaszba torzult arcát látva ott a boldog sejtés, hogy az aranyszínű hajfüggöny mögött ez a lehorgasztott fejű szöszke legalább most egy egészen kicsit fő a levében. Arról nem is beszélve, hogy Rappoldra jóleső impulzusként hat vissza a lány általa okozott borzongása.
Amint a holmi pántjait beállítják, s Lily felé fordul, a férfi végignéz rajta – már amennyit láthat belőle ebben a fülkében. A köztük lévő közelség, s az alulöltözött nő direktben való szemlélése miatt Rappold szívverése ismét felgyorsul… s a lány nagyon jó érzékkel dob rőzsét a máglyára, a férfinak azonban eszébe sem jutna, hogy a kettejük közötti helyzet az "égő" címkével matricázza fel. Találna jobb jelzőt.
Tekintete elidőzik a szépen ívelő kebleken, onnan felkúszik a lány jobb vállára, majd a nyakára, végül megállapodik az arcán.
– Káprázatos. Nagyon tetszik – válaszolja a kérdésére néhány felgyorsult szívdobbanás után, s teljesen komolyan mondja. Rögtön ez után bevillan ama gondolat, hogy az lenne a legbölcsebb, ha elhagyná a próbafülkét. Ugyanakkor, minek sietni? Majd a kishölgy kiparancsolja, ha elege lesz belőle.

Uriah válaszára elmosolyodik, s bár furdalja az oldalát, hogy a férfi miféle gonosz bosszút találna ki, valahogy mégsincsen ihletése így direktbe megvárni azt. A lényeg, hogy nem itt helyben óhajtja talán behajtani a lányon, a válaszból legalábbis erre következtet a szöszi.
A férfi arcát figyelve próbálja követni a tekintetét, ahogyan az végigpásztázza a testét. A választ hallva egy pillanatra megdermed, majd újabb mosolyra húzódnak ajkai. Nem is tudja miért, mire számított a férfitól. Leginkább egy újabb sablonos válaszra, vagy piszkálódásra de ez egyiknek sem tűnik. Érzi ahogy megszaporázza magát a pulzusa, s a levegőt is gyorsabban veszi egy fél pillanatig, amitől dekoltázsa is egészen életre kel. Emelkedik, és süllyed gyors egymás utánban párszor, míg a szöszinek nem sikerül fegyelmeznie a testét kicsit.
-Köszönöm. –nyögi be végül, hiszen ez dicséret volt, s azt igenis illik megköszönnie még egy ilyen gonosz, szemtelen nőszemélynek is, mint amilyen Lily.
Mielőtt elfelejtené nagy pihegésében nyakát tekergetve hátra fordul, s a tükörből megpillogja a melltartó hátulját is. A mozdulattól ugyan elcsúszik kissé a csipkepille, de látszik rajta, hogy egyébként szépen kivehető lenne a mintája, így aztán Lily is boldog és elégedett. Erre a félévre sikerült is letudnia a melltartó-hiányát. Mosolyog még kicsit, de úgy tűnik Uriah csak nem óhajt kifáradni a fülkéből. Ő márpedig direktbe mégsem kérheti fel a távozásra. Akkor veszítene. Fogalma sincs miért vagy mit, de pontosan tudja, hogy veszítene. Így aztán ha már a védekezésben nem túl ügyes visszavált támadásba a lány.
-Nicsak, eddig minden áron szabadulni akart az üzletből. Csak nem gondolta meg magát idő közben? Esetleg kereshetnénk Önnek is valami csini kis selyemtangát, mit szól? –húzza ismét pimasz mosolyra a száját. Hiába is sikongat a kis hangocska a szöszke tudatalattijában kegyetlenül, hogy próbálja meg meghúzni magát, hátha lazán el is felejtené Uriah az ajánlatot..... nem is Lily lenne, ha nem kezdené extra tempóban rontani a helyzetét. S ha a férfi nem hátrált volna ki egy fintor kíséretében a fülkéből akkor most lép felé egyet, hogy már szinte hozzá simul, s jobb kezét Rappold mellkasára teszi.
- Déjà vu. –Somolyog a szöszke nyakkitörős pózban. – Viszont azt hiszem innen már boldogulni fogok egyedül is.  –Kacsint egyet, majd kezét lassan engedve lefelé simít végig újra a férfi mellkasán. Most azonban nem igyekszik frissen szerzett zsebtolvaji képességeit csillogtatni, éppen csak így az igazi a déjà az a vu...

A lány arcjátéka nem semmi, s Rappoldnak az is imponál, hogy ennyire pimaszul és kihívóan a szemeibe mer nézni, s pont ezt a kettősséget nem tudja a férfi hova helyezni. Pedig tudnia kellene, éppen csak még mindig ott van a „játszó kislány” vs. „femme fatale” probléma. Ha keményebben visszaszúr, a szöszke megilletődik, ha közepesen, akkor a szöszke pimaszkodni kezd és/vagy elvicceli, ha csak kicsit, akkor a szöszke azonnal fölényben érzi magát, ő meg kulloghat utána, mint egy pincsikutya. Talán hibás az analízis, de a férfi ilyen rövid ismeretség után ezt szűrte le. Minden esetre a kinyögött „köszönöm” csak megerősíti ebben, s most valóban próbál a lány viselkedésére koncentrálni a testi adottságai helyett. Bár ez utóbbiaktól addig nehéz elvonatkoztatni, amíg a szöszke gyakorlatilag félmeztelen.
Amíg Lily hátrafordul, Rappold türelmesen vár, tekintete a lány nyakán pihen, nem érdekli, mit néz az a tükörben, ezt egyszerűen betudja ideges pótcselekvésnek, ami viszont jó, mert bizonytalanságra utal. Az már kevésbé üdvös, hogy ismételten elpoénkodja/gonoszkodja a szitut a szöszi a férfi szerint. Ezért ő sem tehet mást, mint megy utána, s megpróbálja ellene fordítani a szavait. Megboldogult vívóedzője kedvenc mondata volt: ha felvettük az ellenfél tempóját, védekezzünk, mert a védekezés mindig kevesebb energiát emészt fel, mint a támadás. Igen, szerette a közhelyeket az öreg… s arra legalább ennyi közhelye volt, hogy miért jobb támadni, mint védekezni, de kit érdekel, ha igaza volt?
Rappold még mindig nem hagyja el a próbafülkét, csak mosolyog válaszként Lily tangás viccére. Aztán a szöszke közelebb lép hozzá, s ő a hátát a fülke falának dönti, így mégiscsak kényelmesebb. Még mindig mosolyog a lányra. Dejá vu… na igen, bár több kulcs nincs, amit a szöszi elorozhatna, így a férfi tekintete egy rövid ideig siklik le a lány kezére, de mást nem tesz… Lássuk, meddig megy el!
– Meggondoltam magam. A selyemtanga kissé merész elképzelés... viszont a fantáziája tetszik. Vigyázzon! Komolyan kezdem megkedvelni magát.

Úgy tűnik nagyon mellélőtt a szöszi, hiszen Uriah még mindig nem szeretné őt magára hagyni a fülkében. Mondjuk jobban belegondolva.... fordított esetben ő sem biztos, hogy 20 körömmel igyekezne kivakarni magát innen. Még tetszik is neki, hogy ennyire nem tudja megjósolni a férfi következő lépését. Keze lassan, ráérősen siklik le a mellkasán- láthatóan nincs szükség kapkodásra.
Ahogy Uriah hátra dől úgy mozdul Lily is, gondolkodás nélkül, ösztönösen. Jobb lábfeje a férfi két lába közt, vele egy vonalban, bal lába kissé hátrébb, enyhe spiccben állapodik meg, s így már teljes alsótestével  rásimul a férfira. Elmosolyodik az akaratlan kis lépésen, de a világért sem moccanna innen. Hadd higgye csak Uriah, hogy szándékos volt az évek kemény munkájával a szöszkébe nevelt reflex. Nem hiába táncos a szentem- ha partnere mozdul ő gondolkodás nélkül követi.
Keze közben enyhén becsúszik a zakó mögé, s megállapodik Uriah csípőjén, kellemesen megtámasztva a szöszit.
-Igaza van. Azt hiszem most eltekintek a tangától. Nélküle sokkal jobban nézne ki. –mosolyog kellemesen, s hogy ne törjön ki a nyaka másik kezét is Uriah csípőjére csúsztatja, s felpipiskedik. Elég mókásan festhetnek így, s egy röpke pillanatra át is lebben a szöszke agyán a gondolat, hogy vajon hány perc után kezdik el az eladók keresni a kedves vásárlókat, akik a fenének sem akarnak kimenni az öltözőfülkékből. Mosolya tovább szélesedik, ahogy az is eszébe jut, milyen arcot vágna az egyik hölgy, ha most húzná el a függönyt.
-Ami pedig a fantáziáimat illeti... Azt hiszem be kell vallanom valamit. –Fűzi tovább a gondolatait színlelt bűntudattal a szöszkeség. –Arról, amit a kávézóban mondtam...- hajol közelebb felsőtestével is Uriahhoz, már amennyire a férfi karba font kezei engedik. – Nincs otthon kádam, csak egy egészen apró zuhanyzóm. –fogja suttogóra, de még tökéletesen hallhatóra a lány. –És a pezsgőt sem szeretem. –fejezi be angyali, bűnbánó, bocsánatkérő arccal.
-Úgy érzem nem lenne tisztességes...... a kulcsaival szemben, hogyha megtéveszteném őket. –teszi még hozzá magyarázatképpen.

Kényelmesebb egy francokat!
De a fejet nem szabad elveszíteni, akármennyire is fáj, hogy egy szöszke ilyen… nos… térdrekényszerítős módon tenyerelt bele a privát szférájába. Rappold ajkának jobb sarka megrándul, de akkor sem hajlandó megadni Lilynek azt az örömöt, hogy megfutamodni látja. Kibírt már ennél rosszabbat/megalázóbbat is… alighanem…
Fájdalmasan elmosolyodik, majd valósággal nevethetnékje támad a szöszi első három mondatát hallva, mégsem nevet.
Érzi, ahogy a lánynak előbb az egyik, majd a másik keze simul a csípőjére, s valószínű Lily megérzi ebben a közelségben, hogy Rappold szívverése rendesen felgyorsult, annak ellenére, hogy a férfi igyekszik, nagyon igyekszik türtőztetni magát. A kényelmetlen testhelyzet, avagy a férfiúi büszkesége nem engedi, hogy a lány, még inkább saját vágyai felülkerekedjenek rajta, s az ágyékába pumpálják azt a vért, amelynek most mindenképpen az agyában kell maradnia... Igyekszik Lily szavaira figyelni, s kizárni minden mást, ami hozzá köthető: a részleges mezítelenséget, a kellemes illatot, vagy a lány ajkainak érzéki mosolyba húzódó szegletét.
– Nem is baj… – mondja ki szép lassan, miután nyel egyet – a pezsgős fürdőzés elég buzis – karba font kezeit kiszabadítja, s ha már ilyen „kényelmesen” összesimultak, hát bal kezét leereszti a csípője mellé, jobbját pedig a lány nyakára, s a nyakáról a tarkójára csúsztatja, ha időközben amaz nem tesz semmi váratlant, ami ebben megakadályozná. Tisztában van azzal, hogy a szöszke rettenetes büntetést róhat ki rá, de kockázat nélkül ugye… ámbár nem Rappold lenne, ha nem kérdezné meg:
– Mennyire kicsi  a zuhanyzója?

Kutatón figyeli Uriah arcát, így az apró rándulás sem kerülheti el a figyelmét, az eredetét viszont nem tudja hová tenni. Vajon ennyire zavarja őt a lány közelsége, vagy csak ennyire komolyan veszi a játékot és nem akar elszelelni? Vagy.... lehet hogy nem ugyanabban a csapatban játszanak? Mármint inkább pont ugyanabban. Elég kínos volna, s eddig semmi nem is utalt erre, de a szájrándulást követő mosoly nem épp a legpozitívabb visszacsatolás a szöszke számára. Fene nagy magabiztossága is meginog egy pillanatra, pláne hogy a férfi teste sem reagál úgy Lily közelségére ahogy arra a lány számított.
Határozottan érzi viszont ahogy gyorsul Uriah szívverése, s fél kézzel és a még mindig szorosan Uriah-hoz simuló alsó testével tartja magát, amíg jobb keze most felfelé indul el lazán a férfi mellkasa felé. Nem simít rajta végig, kicsit megmeli a kezét, hogy épp csak az ing anyagát cirógatják végig ujjai, hogy végül megállapodjon a szíve fölött. Határozottan tetszik neki a ritmus, s mutatóujjával lágyan dobolni is kezdi. Pimasz mosoly jelenik meg ajkai szegletében, mintha most lebuktatta volna a másikat. Mintha az ő légzése nem gyorsult volna egy árnyalatnyit sem.
-Ne becsülje le egy jó, nyugtató fürdőzés hatásait. - Bár tény, hogy inkább vinnék magammal egy doboz sört, mint egy kristálypoharat. Egészíti ki a szöszke gondolatban. -Persze sok múlik a társaságon is... –folytatja hangosan.
Megérzi nyakán Uriah tenyerét, s ez a laza érintés könnyedén belefolytja a szöszibe a szót. Érzi, ahogy a férfi keze felfelé siklik a tarkójára, mire lehunyja szemeit, bár a borzongás ezúttal elmarad. Érzi, ahogy a saját pulzusa is felgyorsul, s lassan igazodik a férfiéhez, mintha már mindkettő ütemét dobolná a lány a mellkasára.
Teste megfeszül, felnyíló szemeiben halvány bizonytalanság csillan, majd el is tűnik egy pillanat alatt. Nem, csakazért sem fog pánikolva kirohanni az üzletből, hogy még a riasztókat is beindítsa a „lopott” fehérneművel. Kényszeríti testét, hogy újra ellazuljon. Végülis, ezt akarta nem? És ha nem, akkor ugyan miért provokálta volna Uriah-t? Lassan ellazul, s ugyan csípőjével és kezeivel még mindig biztosan támaszkodik, fejét kényelmesen hajtja a férfi kezébe. Nem, nem megadás! Szigorú és következetes taktikai lépés! – győzködi.... saját magát? Elég nevetséges, s Uriah kérdésére valóban újabb, magabiztos mosoly jelenik meg ajkain.
-Nagyon, nagyon kicsi. Egyedül még elférek benn, de ketten.... ráadásul a kulcsokkal... –nem fejezi be a mondatot. Alsó ajkát lazán beharapja, úgy tekint fel ismét Uriahra, várva a csodát, vagy hogy most a férfi üsse el egy poénnal a helyzetet.

A lány ingen való babrálása (is) megteszi a hatását, s Rappold úgy érzi, egyre növekszik a fülke belső hőmérséklete, miközben halántékában egyre erősebben lüktetni kezd egy ér, s jobb vállát egyre inkább húzza ez a kicseszett laptoptáska. A manőver előtt meg kellett volna szabadulni tőle.
Ahogy a szöszke dobolni kezd a szíve felett, a férfi félig lehunyt pillái alól néz a lány arcára, kitágult pupillái szivacsként szívják magukba Lily látványát. Már nem gondolkodik, csak ösztönösen cselekszik. Mintha a nő teste ugyanúgy a saját része lenne… mintha csak táncolnának…
Természetesen, amíg Lily úgy akarja.
Az első mondat nem lepi meg… elmosolyodik, naná, hogy a szöszinek ellenkeznie kell, de a férfi nem szól közbe, jobban leköti, hogy lazán beletúrja ujjait a szőke hajkorona tincsei közé. Határozottan tetszik neki, hogy a lány szava elakad, hogy a szemei lecsukódnak… Érzékeli, ahogy Lily teste megfeszül…
…ahogy Lily teste elernyed…
Az idő értelmét veszti. Pár másodperc, egy örökkévalóság… (…és egy közhellyé kopott frázis.)
…s eme ernyedtség második pillanatában Rappold izmai megfeszülnek, majd eddig tétlenül lógó bal kezének segítségével eltolja magát a faltól, s tesz egy határozott, de nem túl gyors lépést előre, miközben bal tenyerét végigsimítja a nő jobb karján, majdnem a válláig. Amennyiben eme művelet nem ütközik akadályba, Rappold immár nem a fülke falának dől, hanem attól mintegy 20 centire a saját lábán áll, összesimulva(?) egy… vagyis a város (jelenleg) legkívánatosabb asszonyával. Nem cirógatja, nem húzza magához, egyszerűen csak rajta tartja mindkét kezét, meghagyva a másiknak a választás jogát a visszavonuláshoz, vagy a harc folytatásához, s lazán megkérdi:
– Nem akar venni egy hidegzuhanyt?