Még a lélegzetét is visszafojtaná, de akkor hogyan is adná tovább annak látszatát, hogy meglepte a szöszi hirtelen leállása.
Lily nagysokára szólal meg, legalábbis Rappold úgy érzi. Teljes agykapacitásával arra összpontosít, hogy a lány esetleges riposztját viszonoznia kell. Feltéve, hogy a szöszke nem adja fel, ha feladja, akkor mehetnek a motelba. Amíg habozik a szöszke, addig jó, mert addig bizonytalan, a meg-megremegő lábai is erre utalnak… Aztán megjelenik Lily arcán az a pimasz kis mosoly, s Rappold tudja, hogy ezt nem úszta meg ilyen könnyen.
Lily válaszol, beindítja a kocsit, majd hátrapillant. A férfi is hátrapillant, s úgy érzi, hogy itt és most csatát vesztett. Átkozott szöszke! Rappold előre fordul. Piszkosul nehéz lenne kimondania, hogy a lány nyert, s ekkor már lassan ereszkedik vissza a Typhoon az útra.
A gondolatai sebesen kergetőznek... Ha visszasorol a szöszi a forgalomba, akkor mégis hova menjenek? Egy másik motelba? Vagy hozzá? Vagy egy kellemesen sötét parkolóházba? Egyiknek sem látja értelmét. Viszont akkor sem fogja felhúzni csak úgy a fehér zászlót, hiába is állítgatja a zászlórudat olyan ügyesen a szöszke. Egy megoldás van… és mintha a fogát húznák érzéstelenítő nélkül…
– Rendben – fordítja arcát éppen csak egy hajszálnyit Lily felé. – Nézzük meg a sivatagot… vagy kiegyezünk egy döntetlenben.

Lassan, lassan gurul a Typhoonal, s várja, hogy Uriah válaszoljon valamit. Bármit. Akármit! De csak nem hall egy hangot sem a mellette szorgosan agyaló férfitől, s már-már feladná mikor...
Látja lelki szemei előtt a fellibbenő fehér zászlót, hiszen hiába ajánl döntetlent a férfi, aki először teszi meg ezt az ajánlatot az bizony veszített. Megállítja az autót, kiteszi üresbe, s úgy fordul győzedelmes, pimasz mosolyával Uriah felé. Somolyog, somolyog és közben veszettül agyal. Hiszen az ajánlat korrekt és el kellene fogadnia, mégis..... Minden idegszála tiltakozik az ellen, hogy újra az úton legyenek, de csak nem akaródzik neki visszagurulni sem.
Érzi, ahogy megremeg a lába s ez el is dönti a kérdést. Pimasz álarca helyét átveszi egy sokkal kellemesebb, természetesebb mosoly. Nem szól semmit, csak sebességbe rakja a kocsit és visszaáll vele a parkolóba. Leállítja a motort, kikapcsolja a biztonsági övet, majd mielőtt Uriah eliszkolhatna áthajol hozzá közel, nagyon közel, hogy  ajkai épp csak nem súrolják a férfi arcélét.
-Öröm Önnel üzletelni. –suttogja rá a bőrére, majd gyors puszit nyom rá, s már húzódik is vissza, ha engedik neki.

A pimasz mosolyt látva rögtön maga elé kapja a tekintetét. Mélységesen csorbát szenvedett a becsülete, de nagyon igyekszik, hogy ezt ne engedje kiülni az arcára. A kocsi visszakúszik a parkolóba, majd megáll. Rappold pedig kikapcsolja a biztonsági övet. Hallja közvetlenül maga mellől a lányt, érzi arcán a leheletét, a hajának illatát, s borzongás fut végig a gerincoszlopán. Pont mint a próbafülkében, amit akkor izgalmasnak talált, ellenben most, legyőzetésének pillanataiban csúfos árulásnak éli meg. Ezt a sebet a puszi sem gyógyítja, csak helyileg érzésteleníti.
Rappold kiveszi a kulcsot a zárból.
– Többé nem fordul elő – mondja, s még el is mosolyodik.
Hátranyúl és előre veszi a laptopot, majd a táska fülét megfogva, kiszáll a kocsiból, s becsukja maga mögött az ajtót. Zsigerből menne ajtót nyitni a lánynak, de egyszerűen képtelen mást tenni, mint nézni a szélvédőn keresztül, ahogy Lily kiszáll, feltéve, hogy kiszáll. Ha megteszi, akkor a férfi egy gombnyomással lezárja a Typhoont, ha nem szállt még ki, akkor kissé kelletlenül odaballag az ajtóhoz és kinyitja a lánynak, csak aztán zárja a kocsit.
Minden esetre, ha már mindketten a járdán állnak, Rappold az órájára néz.
– Még legfeljebb két órám van Önre – jegyzi meg, s elindul az épület ajtaja felé, s Lily előtt lép be a motelba, persze az előtérben megvárja a lányt, csak aztán indul a recepcióhoz. Szerencse, hogy az efféle vendéglátó-ipari egységekben órákra is lehet szobát foglalni… az is szerencse, hogy bankkártyával is lehet fizetni egyikben-másikban. Az is szerencse, hogy túl sok szoba nincs, s a recepciós hangosan elmondja, merre találják a 13-as számmal, WC-vel, zuhanyzóval ellátott helyiséget. A kulcs kézhez kapása után átnyújtja azt Lilynek:
– Mert imádja a kulcsokat… vezessen…

Nézi az egyértelműen duzzogó férfit maga mellett, s még a szöszke is rájön, hogy túl messzire ment. Sose taposs egy férfi önérzetébe, ha a következő 10 percen belül léleksimin és egócirógatáson kívül is szeretnél vele kezdeni valamit. Alapszabály.
Figyeli a kulcs útját, s meg sem próbálja visszaszerezni azokat. Vezetni úgysem szeretne ma többet, s remélhetőleg hamarosan úgyis akad jobb játékszere is a slusszkulcsoknál. Uriah mosolyát meglátva kicsit megnyugszik- talán mégsem vétett akkora hibát a lány. Talán...
Megvárja, amíg a férfi elővadássza a táskáját, majd ő is hátrakotor a sajátjáért. A Disneys csomaggal előre nyalábolja, majd kiszáll a kocsiból. Meg sem fordul a fejében, hogy Uriah kinyitná neki az ajtót. Valahogy olyan abszurd volna... Az ajtót becsukja maga után, táskáját pedig a vállára kanyarítja, s úgy sétál fel a férfi mellé.
Az időkorlátot meghallva az egekbe szalad a szöszke szemöldöke. Okké, okké, érti ő, hogy férfiúi önbecsülés, meg hasonló hülyeségek, de azért így lekurvázni őt... Ha nem vitte volna túlzásba a korábbi örömködést, most erőteljesen elgondolkodna, hogy van e igénye arra a két órára egyáltalán, vagy inkább fog egy taxit és hagyja az egészet a fenébe. Nézi ahogy Uriah távolodik, tekintete lesiklik a férfi fenekére, majd vállat vonva indul utána, szinte maga sem érti miért.
A bejárat mellett várja meg amíg a férfi szerez egy szobát, hallgatja az útbaigazítást, majd mosoly nélkül veszi át tőle a kulcsokat. Forgatja kicsit, majd apró mosollyal tekint fel a férfira.
-Azért a magáé jobban tetszett. –apró beszólás vagy apó dicséret. Attól függ hogyan értelmezi a férfi Lily szavait, majd megindul a szöszke a leírt irányba – ki az ajtón, fel a külső lépcsőn, végig a folyosón és a legutolsó szoba. Eltéveszthetetlen...állítólag. A lépcsőnél jár csak, mikor nem bírja tovább; a folyosóra érve szembe fordul a férfival, s hátrálva sétál tovább kényelmesen, nem botladozva. Mégiscsak van valami haszna a több éves táncos gyakorlatnak.
-Nem lesz kissé sok Magának az a két óra? Gondolja, hogy bírni fogja? –piszkálja meg újra az önbecsülését, remélhetőleg átbillentve kissé a „csakazértis” irányba. Ő ugyan nem gondolt bele, hogy mennyi időt szeretne még a napjából a férfira áldozni, de valamiért veszettül böki a csőrét ez a korlátozás.
Sarka a falnak koccan, s oldalra tekintve valóban a nagy, kék 13-as szám virít az ajtón. Eltéveszthetetlen. Kinyitja az ajtót, belép, s oldalra húzódva megvárja míg Uriah is besétál, majd becsukja az ajtót s ráfordítja a zárat. Biztos ami tuti. Nem szereti idegen helyen a nyitott ajtókat.
Tekintetét csak ez után hordozza végig a szobán. Nem túl nagy, nem túl 5*os, de megteszi. Világoskék falak, középen egy franciaágy, felette pedig Van Gogh- Napraforgók festményéről egy nem túl élethű másolat. Bal oldalt egy kisasztal és egy fotel, jobbra pedig egy ajtó tárva nyitva, így azt is megálapíthatja a lány, hogy zuhanyzó fürdőszobájuk is van.
Táskáját és a szatyrot ledobja a fotelba, majd az ajtó melletti ablakhoz sétál s behúzza a sötétítőt, s ettől a nagy előkészülettől újra kezd zavarba jönni. Igazából még sosem csinált ilyet. Nem is érti, hogy akkor most miért...
Elfordul az ablaktól majd visszasétál Uriahhoz, s tenyérrel felfelé nyújtja neki a bal kezét.
-Mondtam, hogy csak kölcsönbe kérem. –jegyzi meg mosolyogva, s reméli, hogy a férfi kissé összeszedettebb, mint amilyennek jelenleg ő érzi magát. Ha megfogja a kezét elmosolyodik, s jobbját Uriah mellkasára emeli. Ez jó, ezt már ismeri.
-Akkor hát új játék. Most maga kezd. –mosolyog fel férfire pimaszul, s nagyon reméli, hogy Uriah innen átveszi kicsit a fonalat, mert a szöszke most nem nagyon tudja mit is csináljon.

Várja a lány reakcióját, s míg Lily rá nem mosolyog, Rappold eltűnődik azon, hogy a szőke hajkorona alatt nem most fontolgatja-e, hogy kilép az egészből.
Valóban csak két órája van, de nem csak a lányra, minden másra annyi lenne. Hogy ezzel a rövid kijelentéssel oda akart-e szúrni Lilynek? Nem. Hogy sikerült neki. Jó. Piszkálódott a szöszi éppen eleget, s aranyos, hogy azt gondol(hat)ja, hogy mindez megtorlás nélkül marad. Nem marad.
A szöszke mosolyára, és a megjegyzésére a férfi vesz egy mély levegőt, s aprót biccent, majd elindul a lány után. Az ajtón kiérve körbenéz, s három lépés előnyt adva Lilynek követi őt. A lépcső tetején, midőn a lány felé fordul, néhány lépésig szemmagasságba kerül Rappoldnak.
– Erősen bízom abban, hogy nem magából indul ki – válaszol a férfi azonnal ravasz mosollyal, s még gyorsít is a léptein, ha már a szöszi úgy dönt, hogy hátrafelé halad, úgy fogja sietősre. Egészen közel áll meg a lány előtt, mikor az a falnak ütközik. Ő nem néz az ajtón tetszelgő számra, kizárólag a lány arcát figyeli, majd Lily elől kilép és a korlát felé fordul. Hallja a zár kattanását, az ajtónyitást, megfordul, s követi a szöszit a szobába. A laptopját táskástól a dohányzóasztalra teszi, beles a fürdőbe, miközben leveti a zakóját, s Lily holmija mellé dobja a fotelra. Nem érdekli a berendezés, számtalan ilyen hotelban járt, s nem csak egy-egy könnyed kaland végett. Az összes ugyanolyan… ennek a berendezése sem tartogat semmi emlékezetre méltót. A lány behúzta a függönyt, ő pedig kigombolja ingének mindkét ujját.
Az elé nyújtott bal kézre csak egy pillantást vet, majd jobbjával megfogja, s a szájához emeli úgy, hogy a lány az ujjai felületén érezze a férfi leheletét. A szöszi szavait érti, a kezdésre vonatkozó részt nem teljesen, de nem akarja elbátortalanítani a lányt, így marad az általa használt kifejezéseknél.
– Inkább a megkezdett játékunkat folytatnám – csúsztatja bal tenyerét Lily tarkójára, lassan közelebb húzza magához a szöszkét, s elengedve a bal kezét, jobbját a derekára teszi, majd belecsókol a lány nyakába, pont ott és úgy, ahogy a próbafülkében tette, még mielőtt olyan udvariatlanul félbeszakították volna őket.
Persze csak akkor, ha nem ütközik ellenállásba.

Még hogy magából indulna ki? Kikéri magának. Az Uriah arcán megjelenő ravasz mosoly viszont határozottan jó jel. Végülis valami ilyesmi reakcióra számított a szöszke. Ezért pedzegette meg a témát. Nem szólal meg, csupán apró, lassú fejrázással és pimasz mosolyával jelzi, hogy neki ugyan nem lesznek ilyen problémái.
A férfiról hamar lekerül a táska és a zakó. Kellemes látvány meg kell hagyni, s kifejezetten biztató, hogy ezekkel már nem kell vesződnie a szöszkének. No nem mintha a boltban annyira ellenére lett volna, hogy vetkőztetni „kényszerült” Rappoldot.
Tekintetével követi ahogy a férfi felemeli a kezét, érzi a lehelete melegét. A francos francba is. Nem azért jött eddig, hogy csak álldogáljon.  A megjegyzésre kicsit magabiztosabban mosolyodik el. Nem az igazi, nincs még minden a helyén, de eddig határozottan kellemes irányba halad...
Tarkóján érzi Uriah kezét, s engedelmesen lép hozzá közelebb,  még közelebb. Jobb kezével simít végig a mellkasán, csak hogy újra megállapodjon a csípőjénél. Kissé sérelmezi ugyan, hogy megálljt parancsol neki a férfi mielőtt hozzásimulhatna, de valamit valamiért, s engesztelésképpen már mindkét kezével őt tartja. Már ettől is lágy borzongás fut végiga szöszkén- ami ugyan még csak félig tudható be Uriah vonzerejének, bár a férfi szinte biztos, hogy a saját győzelmének könyveli majd el, ahogy a következő, apró sóhajt is, amit a csók szakít fel a lányból.
Igen, határozottan ismerős neki a szituáció, bár akkor mintha egy szinttel magasabbról élvezhette volna Uriah ajkainak érintését. S mennyire kellemes is volt a magasból. Lágyan szorít csak rá Rappold derekára, s már mocorog is, bújik ki a papucsából, s a férfi lábszárán végigsimítva emeli most is a bal lábát, hátha tényleg onnan folytathatják, ahol megzavarták őket korábban. Persze a szöszke akkor némileg alulöltözöttebb volt, de azt később ráérnek még orvosolni. Egyelőre nincs kedve ennyi időre sem elhúzódni Uriahtól.

A lány sóhaját hallva, borzongását érezve Rappold nyugtázza, hogy nem lőtt túl a célon. Ez számára a helyes reakció egy igazi nőtől.
Érzi a derekán Lily kezeit, aki mintha egy kis időre meginogna. A férfit ez egy pillanatra kizökkenti. Nem, ez a momentum nem ismerős a fülkéből, s hirtelen nem tudja a papucsok levetéséhez kapcsolni. Vesz egy újabb mély lélegzetet az orrán keresztül, aztán a lány mocorgása is megszűnik, s Rappold érzi, ahogy Lily lába lágyan súrolja az övét. Ez ismerős, s elengedve a szöszi derekát elkapja a formás combot, mikor az a megfelelő magasságba ér, s ezzel együtt magához húzza a lányt. Aztán ő kezd mocorogni, szigorúan a még élethűbb rekonstrukció érdekében. Elengedi a szöszi tarkóját, s ajkaival is elválik tőle, s bal kezével kirángatja az ingét a nadrágjából. Bár a műveletet nem sikerül maradéktalanul végrehajtani, de a szöszi remélhetőleg kisegíti.
Ezt követően fordítja a fejét a legközelebbi fal felé, keres rajta egy felületet, ami előtt semmiféle szék, ágy, éjjeliszekrény, egyéb zavaró tényező sem várakozik, s háttal ráfordítja a lányt. Annyira nem nagy ez a szoba, így max egy lépés ezt elérni. Lilynek talán két ugrás a földön lévő lábán. A férfi bal kezét a lány derekára téve csak eztán emeli fel Lilyt (feltéve hogy idáig eljutnak), s hozzásimulva nyomja neki a falnak.
Amennyiben végre szemmagasságba kerülnek egymásnak, a férfi egészen közelről néz a szöszke szemeibe majd lehunyja szemeit, izmai megfeszülnek és szájon csókolja a lányt, míg jobb kezével lassan végigsimít combja alsó felületén.

Apró, elégedett mosoly kúszik ajkaira, mikor megérzi Uriah kezét a combján, s kissé előre dőlve simul ismét hozzá. Csípőjével támaszkodik, s lábával öleli a férfit, mivel láthatóan –sajnos- nem szeretné Uriah felemelni a szöszkét, s az mégiscsak kellemetlen volna, hogyha elzuhanna a lány.
Érzi ahogy Uriah mocorog és elhúzódik tőle. Lepillantva igyekszik beazonosítani ennek az okát, majd halkan felkuncog, mikor meglátja ahogy a férfi fél kézzel esik neki a saját ingének. Nem tűnik egyszerű műveletnek, de határozottan értékeli a szöszke az igyekezetet. Nem hagyja sokáig ügyetlenkedni, örömmel segít neki a rekonstrukcióban, s közben lágyan simít végig ujjaival Uriah bőrén a nadrág korca felett.
Pár ügyetlen szökkenés, meglepetten csillanó tekintet, bár nincs sok választása pillanatnyilag, mint hogy kövesse a férfit a falhoz. Újabb, halk nevetéssel konstatálja a lány, milyen nevetségesen is nézhet ki így féllábon ugrálva, de hamar elhallgat ahogy Uriah keze a derekára simít. A férfi nyakába karolva, apró szökkenéssel segít neki mikor érzi, hogy megemeli őt, s lábaival szorosan átkulcsolja a derekát. Igen, határozottan nagyon nagyon ismerős a helyzet, s boldogan csillogó tekintete és pimasz mosolya biztosíthatja arról a férfit, hogy a szöszke is határozattan élvezi a helyzetet.
Apró hiányosság csupán, de ha már így elszakadtak egymástól…. tovább szélesedik a lány mosolya, s kicsit előrébb dől, hogy ne akadályozza a fal a mozgásban. Kezeit a saját dereka köré fonja, kibújik a fölsőjéből, s lazán eldobja a ruhát a fotel irányába. Nem nézi merre landol, nem veszi le a tekintetét a férfiról. Egyszerű, szürke pamut melltartója ugyan nem versenyezhet a csupacsipke pillés csodával, amit a próbafülkében viselt, de talán ez bocsánatos bűnnek számít. Ha nem tetszik Uriahnak majd megszabadítja tőle a szöszit.
Alsó ajkára lágyan ráharap, bal kezét lazán Uriah nyaka köré fonja, a jobbal pedig a beletúr a férfi barna tincsei közé. Érzi ahogy Uriah mozdul, ő is előrehajol kissé. Felsőtestével rásimul a férfiéra, belemarkol a hajába, de egyelőre nem húzza túl erősen, a férfi ritmusához, hevességéhez igazodva csókol ő is vissza.

Rajta a sor, hogy jólesően megborzongjon, amikor a lány a derekához ér, s végigsimítja a bőrét. Lily kuncogása, és pimasz mosolya – melyektől a mai nap folyamán párszor falnak ment volna – ebben a helyzetben a legjótékonyabb hatását érvényesíti. Tetszik neki, megvadítja. A férfi eme állapotát erősíti a fentieken túl, a lány csillogó tekintete, valamint az, hogy Lily lábai egyre szorosabban kulcsolódnak a csípőjére.
Meglehet, mindketten idétlenül néznek ki egy külső szemlélődő számára, de ki akar ebben a helyzetben külső szemlélődő lenni?
Érzi, ahogy a lány a hajába kapaszkodik, s minden bizonnyal teljesen összekuszálja, ő pedig egyre hevesebben csókolja a szöszkét, egyre hevesebben szorítja magához, a falhoz, s szinte belemar a hátába jobb kezével, míg balja immár a lány fenekébe markol. Ezúttal nem bízza Lilyre, hogy kizárólagosan ő tartsa magát. Kész szerencse az is, hogy Lily korábban lekapta a pólóját, mert ebben az egymáshoz simult helyzetben nem sok esélye lenne rá, hacsak nem úgy, hogy leszaggatja magáról…
De ez a nadrág… Nem, előbb a melltartó… már ha a helyes sorrendet követni akarják.
Enged a szorításon mintegy három perc után (hacsak a szöszi nem követelt magának korábban nagyobb mozgásteret), s már nem ostromolja annyira hevesen a lány ajkait sem. A következő pillanatban lassan elválnak ajkai a lányétól, s zihálva veszi a levegőt pár másodpercig, s hacsak Lily másképpen nem akarja, a homlokát a lány homlokának dönti erre a kis időre, míg a lány hátát tartó bal keze felkúszik Lily melltartójának kapcsáig, s rövid babrálás után sikerül kicsatolnia azt.

Igen. Tökéletes.
A férfi borzongása,  ajka az ajkain, dereka a lábai fogságában, tarkója, válla, háta pedig szabad préda a szöszke kezei számára. S érezhetően előszeretettel ismerkedik is a lány a férfi testével. Ahogy a csók erősödik ő is jobban rámarkol a férfi hajára, csak kissé megkésve jut eszébe, hogy még mindig nem tisztázták a szabályokat. Egy pillanatra veszi csak vissza az ajkait, egy apró „bocsi” erejéig, s ő a részéről ezzel meg is adta Uriahnak a lehetőséget, hogy jelezze, hogy tiltakozzon, vagy épp beleegyezzen a szöszke játékaiba.
Hevesen csókol vissza, mintha a pár pillanattal ezelőtti bizonytalan, kissé szende lánynak teljesen nyoma veszett volna. Falja a férfi ajkait, nyelvével kényezteti nyelvét, s lágyan harap rá az ajkaira. Kezeivel pedig Uriah vállait, hátát öleli, markolja, s húzza magához még közelebb őt. Újra és újra bejárja velük a férfi minden elérhető porcikáját.
A férfi szorítására újabb borzongás fut végig a testén, jóleső sóhaj szakad fel a lány ajkairól, s ahogy Uriah a fenekébe markol hangosan nyögi a csókba mennyire is jól esik még mindig neki a férfi vadsága.
Egyetlen hatalmas hiánya ennek a póznak, hogy a szöszke képtelen hozzáférni az ing elejéhez, pedig annyira de annyira szívesen szabadítaná meg tőle a férfit. Érezné tenyerén a csupasz bőrét, s futtatná végig ujjait a kecsesen dolgozó izmain.
Engedi eltávolodni a férfit, hisz neki is jól jön egy csöppnyi szünet. Uriah heves zihálása zene a füleinek, bár a szöszke légzése, dörömbölő szíve is szépen igazodik a férfiéhez. Homlokával támasztja meg az övét, kezei viszont az apró szünet idejére sem tétlenkednek. Jobb keze mutatóujjával lágyan simít végig Uriah alsó ajkán, s halk, jóleső kacaj szakad fel saját torkából. Igen. Határozottan élvezi ezt a férfit.
Kezei lecsúsznak az ing felső gombjaihoz. Valószínűleg nem lenne túl boldog Uriah, ha a szöszke nemes egyszerűséggel csak letépné róla a ruhát, de nincs is sok kedve és türelme végiggombolni azt. Kioldja hát a fölső 3 gombot, majd mint egy pólót áthúzza Uriah fején a ruhadarabot.
Hátán érzi Uriah ujjait, s hamar kiderül, hogy a férfinek nem csupán szerencséje volt a próbafülkében, hisz most is gyorsan sikerül kikapcsolnia a melltartóját. Mosolyogva nyúl fel érte szabad kezével s bújik ki a fehérneműből, hogy aztán Uriah ingével együtt dobja ezt is a fölsője után.
Ha ezzel is megvan lazán hátradől, egészen rásimul a falra, s innen szemrevételezi áldozatát, s adja meg Uriahnak is az esélyt, hogy végigmustrálja őt. Gyors, futó pillantás csupán, lesz még elég ideje szemezni ezzel a mellkassal, s tekintetét inkább Uriah arcára emeli. Kíváncsi rá vajon ő hogy tetszik a férfinak, s ha Uriah hajlandó az arcára pillantani talán észreveszi ahogy a pimasz mosoly lassan eltűnik, s átadja helyét egy magabiztosabb ragadozómosolynak. Hiszen ez most mind az övé, mind megkaphatja, kedve szerint játszhat vele, s határozottan tetszik a szöszinek amit lát.
Nem siet vissza a csókba, megvárja, hogy Uriah kezdeményezzen újra. Neki van ideje bőven... két órája legalábbis, amiből még alig csak pár perc telhetett el csupán.  Jobb keze viszont nem bír magával, ujjai lágyan kúsznak fel a férfi hasán, ismerkedve, cirógatva hasizmait.

Csupán pár perc, de pár micsoda perc!
A homloka elválik a lányétól, hogy bele tudjon nézni azokba az – most éppen – igéző szemekbe. Megvárja, míg a szöszke végigsimít a szája szélén, majd rövid időre elmosolyodik. Jó hallani a lányból előbuggyanó kacajt, de megállja, hogy ne harapjon rá azonnal a szöszi nyakára. Egyébként is, a lánynak más terve adódik, melynek kivitelezésében Rappold megfelelően segédkezik. (Ő már csak ilyen úriember.) Bal kezével megragadja a hátánál az ingét, hogy Lilynek könnyebb legyen lehúznia róla. Nem a legegyszerűbb művelet úgy, hogy közben a szöszkét se ejtse le, de végül sikerül, s a textiltől megszabadulva büszke mosolyt villant a lányra, aztán tekintetével, fejével követi egy ideig az elhajított ruhadarabok útját, csupán azért, hogy tudja, hol/merre keresse az ingét, amikor vége lesz ennek a könnyed kis szombati kalandnak. Persze addig még rengeteg idő van, de nem árt, ha az ember jól tájékozott már az elején… mondhatni, foglalkozási ártalom.
Lassan fordul vissza a falnak dőlt szöszi felé, megszemléli annak csaknem teljesen mezítelen alakját, s újra végigsimít a lány bal combján. Izmai önkéntelenül is megfeszülnek, s elég rendesen elindul a nyálelválasztása is, s nyel egyet, ahogy végignéz a kis vadmacska egészen pompás testén, különös figyelmet szentelve az immár fedetlen kebleknek. A szöszi ragadozómosolya határozottan tetszik neki. Itt nincs szükség szabályokra, nincs szükség korlátokra, vagy előzetes egyeztetésre, sem bocsánatkérésre, sem szavakra. Egymás testén kívül jelenleg nincs szükségük semmire… Rappold szerint legalábbis.
Bal kezét a lány tarkója alá csúsztatja, s jobbjával is elengedi a szöszi fenekét. Lágyan veszi újra birtokba Lily ajkait, mialatt jobb keze ujjainak felületével lassan simít végig a lány bal oldalán, bejárva egy relatíve egyenes vonalat a lány bordáin, mellének külső domborulatán, hogy aztán a tenyere rásimuljon a vállára. Ezúttal esze ágában sincs a köztük lévő teret csökkenteni, élvezi, ahogy Lily ujjai, mellbimbói hozzáérnek a mellkasához. Ráadásul, az iménti rohammenet után sem árt egy rövid időre visszavenni a tempót, csak hogy ne unja el magát a kishölgy, és persze ő se. Ettől függetlenül a szíve vadul kalapál, s ösztönei egyre azt ordítják a fejében, hogy szabaduljon meg a maradék ruhaneműtől, s tegye magáévá a szöszkét. Most!
És nagyjából pár perc elég is volt a finomkodásból (vagy annál kevesebb, ha a szöszi korábban rákapcsolna). Jobb keze a lány válláról lecsúszik a derekára, míg baljával lazán belemarkol Lily hajába, hacsak a szöszinek nincsenek más tervei, újra szorosan magához vonja a lányt, s előbb belecsókol, majd lágyan beleharap a lány nyakába.

Igazán hálás Uriahnak a segítségért. Kicsit így is elbajlódik az inggel, de közel sem annyira, mintha a férfi begombolva hagyta volna az ujjait. Hmmm... Milyen előrelátó....
Lábait még szorosabbra kulcsolja, mikor érzi, hogy Uriah elengedi őt. Nem bánja a változást, vagy hogy így rá is nagyobb munka hárul – a testét lágyan végigcirógató ujjak bőven elég jutalom a lány számára, hogy ne zavarja ez az aprócska áldozat. Kellemes borzongás fut végig rajta, s kicsit talán csikizi is ez az alig érintés mégis... kellemes ez a lágyság is. Egy ideig. Mosolyra húzódó ajkakkal adja át magát újra a férfinak, s csak annyira simul hozzá, amennyire Rappold kezei engedik. Halk sóhaj szökik fel ajkairól, mikor megkeményedett mellbimbói Uriah mellkasát súrolják. Csöppet meghátrál, majd újra, már tudatosan kezd játszani, mocorogni. Élvezi, hogy nem csak ujjaival simíthat végig a férfin, kutatva barangolja be hát annak mellkasát is feltérképezve minden izmot, végigzongorázva minden bordáján, s lágyan simítva, cirógatva találja meg ő is Uriah mellbimbóit.
Csók közben húzódnak mosolyra ajkai, mikor enyhe stílusváltással de nem túl erősen karmolja végig a férfi oldalát, s érzi, hogy Rappoldot sem kell nagyon győzködni.  Vagy talán neki is most volt elege a finomkodásból? Élesen szívja be a levegőt ahogy Uriah a hajába markol, s a húzásnak engedelmeskedve feszülnek meg nyakizmai, majd a már korábbról is ismert hangosabb, kéjes nyögés szakad fel ajkairól, ahogy Rappold beleharap. Nem finomkodik már a szöszi sem, erőteljesen markol bele a derekába, hogy a körmei félholdjai biztos nyomot hagynak maguk után. Csípője is bekapcsolódik a táncba, lágyan hullámzik párat, ahogy Uriah csípőjéhez dörgöli ágyékát. Anyag súrlódik az anyagon, s milyen barátságtalan ez a hang. Milyen veszettül sok fölösleges ruha van még rajtuk, amitől még a szöszkének meg kellene szabadítania magukat. Mondjuk most.
Kivárja, míg Uriah elengedi a nyakát, de addig is a férfi nyaka köré fonja a kezeit, hogy amint alkalma adódik rá kikulcsolhassa lábait, s visszareppenhessen a földre, (ha Uriah engedi neki). Ajkain pimasz mosoly, tekintetében pedig megannyi titkos, piszkos ígéret lapul. Szemei nem eresztik a férfiét, s ha az moccanna apró fejrázással jelzi Lily, hogy ez most az ő játéka lesz. Kezeit kikulcsolja, s lágyan simít végig Uriah nyakán, mellkasán, csípőjén, ahogy lassan, hátát a falnak vetve csusszan egyre lejjebb és lejjebb a szöszke. Zárt lábai ugyan nem sokáig férnek el Rappold lábai közt, s nem is akarja őt nagyobb terpeszbe kényszeríteni, így a férfi csípőjén nyugvó kezeivel tolja kicsit hátrább őt egészen addig, míg kényelmesen le nem tud térdelni elé a szöszi.
Gyorsan rápillant a nadrágot tartó övre, hogy rájöjjön hogyan tudja kikapcsolni, majd újra felnéz, tekintetével nem eresztve a férfiét, miközben kezeivel ügyesen kezdi bontogatni Rappoldot a csomagolásából. Könnyedén csatolja ki az övet, majd keresi a nadrág gombját és a cipzárat. Lágyan harapja be alsó ajkát, ahogy kezeit visszacsúsztatja Uriah derekára, s az anyag alá csúsztatva ujjait a férfi lábain végigsimítva édesgeti le róla a nadrágot.
Nem kel fel, még nem. Gyorsan lepillant a szöszi míg kioldja a férfi cipőfűzőit, hogy attól is meg tudjanak szabadulni, majd ha ezzel is végzett kezeivel indul felfelé újra, körmeivel enyhén karcolva Uriah bőrét. Kezeit követi a tekintete is, s Uriah csípőjénél kellemesen elidőzik egy pillanatra. Ajkaival épp csak nem súrolja az alsónadrágban megbújó merev (remélhetőleg legalábbis ^^” ) férfiasságát. Pár forró sóhaj, s erőteljesen elgondolkodik rajta a szöszke, hogy talán most kellene letépnie róla a maradék anyagot is, mégis rajta hagyja. Ez az ő játéka és ő diktálja a szabályokat. Még akkor is ha hülye szabályok és Lily sem érti mindig őket.
Tekintetét tovább emeli, újra megkeresi Uriah szemeit majd lassan, a férfi csípőjébe kapaszkodva emelkedik fel újra gondosan ügyelve arra, hogy mellével „véletlenül” végigsimítson közben Uriah férfiasságán is.

A kéjes nyögés hallatán, még párszor lazán beleharap a lány nyakába, s végigszánt fogaival a finom bőrön, majd a lány ágyékának hullámzására már egyértelműen az ő vágyai is kifejeződnek. Nem is érdemes tovább húzni az időt, annak ellenére, hogy lassan válik el a lány nyakától. A „most”-ot a vetkőztetésre Lily jó érzékkel választotta ki, bár Uriah első gondolata az volt, hogy most azonnal az ágynak dönti a szöszit, s át is karolja a derekát, amint a lány a nyakába kapaszkodik. Úgy tűnik azonban, hogy a szöszkének más tervei vannak, a fejrázást látva a férfi sem ellenkezik, mert leszámítva a kulcs-, a kocsi- és az emberrablást, egészen jó tervei vannak a kis boszorkának.
Ahogy Lily kezei végigsimítanak a bőrén, Rappold jólesően felsóhajt, megakasztva ezzel egy időre zihálását, bal kezével a falnak támaszkodik, így figyeli a lány alámerülését. Milyen kedves, és jó ötlet ez a letérdelés a szöszkétől, s valóban, azok az igéző szemek Rappold számára pont az efféle piszkos kis játékokat ígérték, vagy legalábbis ő ezt olvasta ki belőlük. Emiatt engedelmesen lép hátra, amikor Lily kezei erre kérik, majd jobb kezével lágyan végigsimít a lány arcán, s a szőke hajzuhatagot óvatosan tereli hátra, hogy rálásson a lány észveszejtően szép nyakára, ami hála Rappold hathatós közreműködésének egy kevésbé csinos vörös folttal lett gazdagabb.
Miközben Lily  az övét bontogatja, a férfi zihálása úgy lesz erősebb, s ő maga egyre türelmetlenebb… Szó, mi szó, az azért elég kellemes, ahogy a lány körmei végigszaladnak a lábszárán, vagy az, ahogy érzi  a lány forró leheletét alsónadrágja elasztikus anyagán keresztül is, sajnos azonban a várva várt furulyázás elmarad a szöszke részéről, s erre sovány vigasz az újabb kellemes érintés. Persze várható volt, de egy egészen hosszú pillanatig élt a remény, míg a lány előtte térdelt a cipőfűzővel való foglalatoskodása után.
Lily feláll, már ő sem dől a falnak, a cipőből, nadrágból még mindig nem lépett ki… viszont innentől fogva minden további csók, érintés, simítás, karmolás, harapás, vagy bármi puszta időhúzás. Talán rosszul dönt, s talán megijeszti a lányt (bár eddig nem tűnt éppen ijedősnek), de a puszta tény, hogy a lány újfent megállt a célegyenes előtt, a férfit arra ösztönzi, hogy visszavegye az irányítást, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy neki kell a szöszke elé térdelnie. Kilép a nadrágból, cipőből (ez utóbbival kicsit megszenved), s mindhárom feleslegessé vált tárgyat hátrébb tolja a bal lábával, majd kezeit Lily jobb és bal vállára teszi, s ezúttal ő tolja/dönti a falhoz a lányt (ha esetleg lenne a fal és a lány háta között bármennyi szabad tér, s ha a lány nem ellenkezik a művelet ellen). Ezt követően a férfi letérdel elé. Gyakorlott mozdulattal gombolja ki a tenyérnyi rövidnadrág gombját, s húzza le a cipzárját, majd a tangát meglátva felnéz a lányra, olyan „Miért akar folyton átverni?” tekintettel, s egy lemondó félmosollyal, de nagyjából pár másodpercet hagy minderre. Arcát a lány mellkasának, melleinek dönti (attól függően mennyire dől a falnak, vagy csúszott lejjebb Lily), s mindkét tenyerét Lily derekára teszi, majd szépen csúsztatja lejjebb a kezeit, ujjaival belekapaszkodva a nadrág szélébe, s a nadrág alatt lévő tanga pántjába, s az egészet szépen lassan lefejti a lányról nagyjából térd magasságig, s onnantól hagyja, hogy a gravitáció tegye, amit a gravitáció tenni szokott. Eztán gyorsan megszabadul a saját alsógatyájától is. Ezt követően indul el felfelé, s útközben végigsimított a lány lábain. Kezei végigsiklanak a lány combjain, keresztülhaladnak a fenekén, hogy végül megállapodnak a derekán. A következő pillanatban a jobb kezét leereszti a csípője mellé, s félig leeresztett szemhéjai alól a szöszkére pillant.
– Kölcsönkaphatnám a bal lábát? – teszi fel a kérdést abban az esetben, ha a lánynak ez nem jutott volna eszébe idő közben. Amennyiben Lily rendes lányként a lábat odaadja, úgy a férfi újra szemmagasságba emeli őt. Nincs kedve befeküdni az ágyba… most még nincs, túlzottan feltüzelte a próbafülkebeli esemény ahhoz, hogy a szöszkének itt, a fal mellett akarja megmutatni milyen is egy igazi férfi.
Rappold bal kezével megfogja a lány jobb combját, ha Lily úgy dönt, hogy visszaszökell rá, újra szájon csókolja a lányt előbb finoman, majd egyre gyorsabb és erőteljesebb ütemet diktálva, miközben a lány fejét teljesen a falnak tolja. Bal kezével ezalatt lassan odaaraszol Lily hüvelyéhez, és három ujjával végigsimít a szegélyén óvatosan bele-belenyúlva a puha húsba. Persze nem túl mélyen. Nagyon figyel a szöszkére, az impulzusokra, melyeket küld felé, a sóhajára, a nyelvének játékára, majd kissé jobban megemeli a lányt, s megragadva hímvesszőjét, óvatosan bevezeti Lilybe, s ezúttal ő nyög fel, bár sokkal tompábban, mint korábban a szöszke tette. Ahogy bizton érzi magát a lányban, bal keze Lily jobb farpofájára siklik, majd onnan vissza a combjára, s csípőjével előbb lassú, majd egyre fokozódó mozgásba kezd… Előre-hátra-előre-hátra… egyelőre nem túl erőteljesen, inkább úgy, mintha egy közepes ritmusú zenére táncolna.

Mint egy telhetetlen kisgyerek karácsony reggelén – semmi sem lehet elég jó a szöszkének. Uriah háta, mellkasa, kezei a bőrén vagy épp Lily karmai a férfi derekán - mind szép és mindre vágyik, de amint megkapta rebben is tovább egy újabb vágyat hajszolva. Csoda jó dolgában azt sem tudja hirtelen mit csináljon, mire is vágyjon jobban. Miért is nem vette le azt az ostoba alsónadrágot is? Pedig egy pár pillanattal ezelőtt egy tökéletesen elfogadható indoka volt erre is, de most. Apró csalódás, de persze ami késik ..., s bőven lesz még Lilynek lehetősége törleszteni az adósságait, ha úgy látja jónak.
Nem is haragszik, mikor Uriah újra magának követeli a vezetést. Manó tudja, talán még kicsit hálás is a férfinak, amiért legalább ő képes túllépni az ostoba kis játékokon. Magabiztosan lép hátra, mikor Uriah kezei ezt vezénylik neki, majd alsó ajkát beharapva figyeli ahogy a férfi letérdel elé. A kérdő tekintetre és a mosolyra csak egy vállvonás és szélesedő mosoly a válasz a szöszi részéről. Hiába, nem csak a játékboltban fogócskázásból nem érdemes kinőni és ő egy percig sem állította, hogy ne volna rajra bugyi. Csupán kedvesen érdeklődött a ruhadarab használatának indokoltsága felől. Vagy valami ilyesmi. Lágyan túr bele Uriah hajába, mikor a férfi a melleinek dől, csípőjét pedig eltolja a faltól, hogy mégse legyen olyan bonyolult dolga se Rappoldnak, se a gravitációnak.
Alig csendesedő szívverése  újra száguldásba fog ahogy a férfi ujjai végigsimítják combjait, s ahogy leplezetlenül végigméri az immár teljesen fedetlen, teljesen tökéletes testet a szöszke. Méla bambulásából Uriah hangja rángatja vissza – A francba kislány, mintha soha életedben nem láttál volna még meztelen pasit! A fenébe is! -, s már emeli is a lábát a kérésnek megfelelően.
-Nem biztos, hogy tartani tudom magam. –jegyzi meg azért biztos ami tuti, főleg mivel ezt a pózt még sosem próbálta. A próbafülkés jelenetük viszont neki sem volt ellenére, s nem akar semmi jónak elrontója lenni a szöszi. Most nem. Lágyan kulcsolja lábait újra Uriah csípője köre, s apró sóhaj szökik fel ajkairól mikor megérzi ahogy a férfi pénisze az ágyékához és az alhasához nyomódik. Nincs sok ideje csupán ezen élvezkedni, mielőtt újra ajkain érezné Uriah ajkait. Követi a férfi tempóját a lágy, majd egyre hevesedő csókba, de egy röpke, ügyetlen pillanatra csak visszalopja a nyelvét, amíg végignyalint saját ujjain, majd csípőjét eltolja Uriahtól amennyire csak tudja, hogy még ne zuhanjon le a földre, s lágyan simít végig a hímvessző hegyén. Játszik vele, élvezi a puhaságát, síkosságát s próbál kicsit törleszteni az elodázott furulyázás miatt a szöszke.
Érzi, nagyon is jól érzi a centiről centire araszoló ujjakat, s alig győzi kivárni, hogy végre elérjék a céljukat. Kéjesen sóhajt bele a csókba, s egyszerre próbál figyelni nyelveik, a saját és Uriah kezének játékára de ez már túl sok neki így. Játékosan simít végik búcsúzóan a makkon majd kezeit a férfi nyaka köré fonja újra, s halkan, várakozón és vágyakozón nyöszörög ahogy Uriah ujjai a helyükre csusszannak s kényeztetik a szöszkét. Nincs is szüksége most többre Lilynek – ha az elmúlt 2 óra nem lett volna bőven elég előjáték neki, az elmúlt pár perc játékának hála teljesen benedvesedett. Ügyetlenül pucsít be, mint egy bagzó kismacska, hogy Uriah jobban hozzáférjen, s emelkedik, mikor ezt vezénylik neki, majd lassan ereszkedik vissza, s nyög fel ő is Rappodal együtt ahogy megérzi magában a férfi péniszét. Nedvesnek ugyan nedves a lány, de még elég szűk, így óvatosan, apró mozgásokkal ereszkedik csak vissza, lágyan játszik, s egy pillanatra megáll, kiélvezi mikor végre tövig hatol benne a férfi. Nem mozog, hagyja, hogy az első, gyengébb lökésekkel Uriah adja meg a tempót. Figyel, s próbál rájönni, hogy ugyan hogy a szöszbe tudna úgy segíteni ő is, hogy közben saját magát is tartsa, s ne zuhanjon le a férfiról.
Erősen harap rá Uriah ajkára, majd kiszabadítja magát a csókból s eltávolodik a férfi arcától, mikor mozogni kezd. Az első pár ütem elég ügyetlenre sikerül, de ennyi kell csupán, hogy felvegye a ritmust, s hastáncosokat megszégyenítő csípőmozgással kezdje hullámoztatni derekát és csípőjét a férfin rásegítve az ő mozgására, persze csak ha a férfi le nem állítja. Félig lehunyt szemekkel tekint végig magukon, összeolvadó, egyelőre lágyan hullámzó csípőiken majd emeli fel tekintetét újra a férfi arcára, s húzódnak elégedett mosolyra ajkai mielőtt visszasimulva rá újra magának követelné Rappold nyelvét.

Rappold egyre erősebben nyomja a falhoz a szöszit, így mégsem csak neki kell tartania a lányt, vagy a lánynak saját magát. Kissé talán egyoldalú a dolog, amit ő jelenleg nem bán. Neki most – az elején – kell a több mozgástér, s kell, hogy a szöszkét megfossza ettől. Kvázi büntetés a lány mai nap során ellene elkövetett vétségeiért, s egyszersmind előrevetíti azt a jövőképet Lilynek, hogy ő bizony képes ezt a dominanciát megtartani, ha a lány nem kezdeményez. Persze kellemes volt, ahogy Lily nedves ujjai eljátszadoztak a szerszámán, s egy-egy meghatározóbb simításnál felsóhajt, vagy vesz egy mélyebb lélegzetet, de ebben a pózban jobb (stabilabb), ha a szöszke inkább a nyakába kapaszkodik… lesz még idő egymásra az elkövetkezendő két órában.
A férfi élvetegen elvigyorodik, amikor Lily az ajkába harap, majd fejét a lány vállára hajtja, midőn a szöszke elfordul tőle a nézelődés kedvéért, s bal keze felcsúszik a lány derekára, majd tovább a hátára, hogy Lily gerincén végigsimítva visszatérjen derék magasságba, hogy még jobban magához szorítsa a lányt. Lily mozgása nincs ellenére, ezért a következő percben igyekszik engedni valamennyit a szorításon, hogy a szöszi csípője szabadon ringhasson a fal és az ágyéka között. Rappold élvezi, ahogy a szöszke fészkelődik, ahogy élvezte azt is, ahogy korábban egy pillanatra megállt, ahogy nyöszörgött, sóhajtozott, úgy alapvetően mindent, amit csinál(t) ebben a pár percben, s (most éppen) igazán hálás a Sorsnak, amiért egy ilyen szép, üde és fantáziadús fiatal nőt sodort az útjába ma délelőtt.
Néhány lökés erejéig visszavesz a tempóból, s újra ráforr Lily ajkaira, mikor a lány ezt követeli tőle, s egy ilyen fordulat után hagyja, hogy az ütemet egy ideig a lány csípője diktálja, ő csupán minden negyedik-ötödik lökéssel segít rá a folyamatra biztos, ami biztos alapon, ütközésig feltolva férfiasságát a lányba (vagy ameddig Lily engedi). Ezt leszámítva, teljesen átadja magát a szöszkének, engedi, hogy úgy játsszon az a nyelvével, az ajkaival, ahogy szeretne.

Ha büntetésnek szánja is Rappold a szöszke korlátozását elég intenzíven félrenyúl vele. Kifejezetten élvezi a lány a segítséget és egyáltalán, kicsit sem bánja, hogy a falhoz préseli testét a férfi. Épp ellenkezőleg. Láthatóan nem is ragaszkodik ő tíz körömmel a saját dominanciájához, amíg tetszik neki az, amit követnie kell. S Rappold és a fantáziája eddig határozottan tetszik neki.
A férfi élveteg  vigyora és ahogy ujjai végigsiklanak Lily gerincén... a lánynak sem kell több, hogy kedvet kapjon leutánozni Uriaht. Bal kezével jobban ráakaszkodik a férfi nyakára míg a jobbal elengedi azt. Kicsit instabilabb lesz így a szöszke, de annyi baj legyen, s már nyúl is, hogy lágyan, majd erősebben karmoljon végig Rappold derekán, hátán majd állapodjon meg  a keze a férfi nyakában újra. Apró játék csupán, hisz bőven lesz még ideje kiélvezni ezt a testet és minden porcikáját.
Lassan, ügyesen mozog a férfin, s láthatóan Rappoldnak sincs ellenére a Lily diktálta ritmus. Ahogy kicsit jobban belejön gyorsít is az ütemen a szöszke, s jólesően nyög fel Uriah minden mélyebb lökésére. Jó, annyira veszettül nagyon jó és annyira veszettül kevés ez most neki. Ajkaival falja Uriah ajkait, majd elszakad tőle s lágy harapásokkal halad végig a férfi állán, arcélén, hogy betámadhassa a nyakát is. Kicsit nyújtózkodnia kell, hogy rendesen elérje az a kívánatos bőrt, így viszont már alig ér belé Rappold pénisze. Valamit valamiért. Erőteljesen harap rá Uriah nyakára, s díszíti újabb, apró sormintával a bőrét, de a lágy hullámzást abba nem hagyná tovább ingerelve, kényeztetve a férfit, s annak legérzékenyebb pontját. Apró idegőrlő játék, amit a lány sem bír sokáig s egy intenzívebb váltással szakad el a férfi nyakától, hogy egy újabb, kéjes nyögéssel  visszacsusszanhasson az ölébe. Élvezi, annyira élvezi ezt és annyival többre és intenzívebbre vágyik most, mint amit itt a falnál produkálni képesek akármilyen jól is mozognak együtt. Pár lökés, pár sóhaj mielőtt ajkai visszatalálnak a férfiére hogy jelenleg a tőle telhető leghatározottabb hangon suttoghassa bele új célját a szöszke.
-Vigyen az ágyhoz! –utasítja/ kéri a férfit mielőtt újra megcsókolná, s ha Uriah eleget tesz a kérésének szorosan rásimul s nagyon figyel rá, hogy véletlenül se csusszanjon ki belőle a férfi. Ha nem... nos azon sem lepődik meg túlzottan a lány. Éppen eléggé felforgatta a férfi napját ahhoz, hogy meg akarja büntetni őt Rappold.

Elégedetten szisszen fel, amikor a szöszke körmei a bőrébe szántanak, s ezúttal rajta a sor, hogy ráharapjon a lány ajkára. Aztán a szöszi följebb tornázza magát, s miután Rappold kissé meginog a hirtelen jött mozdulattól, a lány hátát újra a falnak veti, s igyekszik úgy tartani Lilyt, hogy túl magasra mégse másszon, de ha már mászhatnékja van, a férfi kissé lejjebb hajtja a fejét, s szája jobb sarka mellett ráharap az alsó ajkára, élvezi nagyon a lány minden egyes apró harapását az állán/arcán. Erősen megmarkolja Lily bal combját, amikor a lány a nyakába harap, s érezve a harapás erejét, egyre hangosabbá válik a zihálása, s végül egy kéjes-fájdalmas kiáltás hagyja el ajkait.
Az átkozott kis vadmacskát ez után még jobban passzírozza a falnak, ha tehetné, szinte teljesen belepréselné, s most már határozottan ingerli, hogy a lány annyira hamar rájött, hogy mit kell megvonnia őtőle, illetve adnia neki, hogy képes legyen az irányítása alá vonni őt. Azonban erről nem tudja eldönteni, hogy jó, avagy rossz dolog-e. A férfi határozott megkönnyebbülést érez, amikor a szöszke visszaereszkedik rá. Elengedi Lily combját, melyen ottmaradt mind az öt ujja a nyoma, s jobb kezét a lány fenekére teszi, míg a ballal továbbra is a derekát karolja át. Pár erőteljesebb lökéssel biztosítja újra be magát. A gondolatai jobbára kisültek, csak az ösztönei maradtak, s a fejében saját vérének zubogását hallja. A vörös folyadék vadul cirkulál kitágult ereiben, s olyan hangos, mint egy kibaszott vízesés, ami szinte minden más hangot elnyom. Érzi, hogy halántékán kiütközik a verejték, s Lily hangját, mint egy távoli parancsszót hallja. Miután nem talál kivetnivalót benne, fejét az ágy felé fordítja…
Az ágy… persze…
…ott van mellettük nem is olyan messze. De valahogy nem akaródzik neki elválni a szöszitől, bár a csókjára sem kifejezetten tud figyelni… mégis, a lánynak igaza van. A faltól ennél többet nem kapnak.
Hátralép, az ágy felé fordul, két óvatos lépés után már ott is áll a megvetett bútordarab mellett, s gyorsan felméri annak paramétereit. Amint belövi a megfelelő irányt egyszerűen lelöki magáról a szöszkét, s bárhogy is esne a lány az ágyra, azonnal a két lába közé helyezkedik, de még nem fészkeli magát be a lány ölébe… egyszerűen úgy néz a szöszire, mint egy zsákmányállatra, amit azonnal fel fog falni. Figyeli Lily helyezkedését, s jobb kezét azonnal a lány combjára simítja, s egyre közelebb húzódik hozzá, remélhetőleg a szemkontaktust is tudja tartani vele, aztán bal kezével lágyan belemarkol a lány hajába (ha Lily nem ült fel, hanem közel fekvő helyzetben maradt, akkor Rappold a bal könyökére támaszkodik), s nemes egyszerűséggel végignyal a lány nyakán a válla hajlatától a fülcimpájáig, majd újra belé hatol, ezúttal kevésbé finoman.

Rappold zihálása és az a nyögés..... zene füleinek. Ez az, ezt akarja ma még hallani a lány. Minél többször. Hangosan szökik ki tüdejéből a levegő ahogy Uriah a falhoz nyomja, de nem tiltakozik. Ezek szerint kimondottan érzékeny pontra tapintott rá a szöszke az iménti harapással, s mintha a férfi nem örülne ennek. Vagy inkább annak, hogy lebukott? Abban viszont teljesen biztos a lány, hogy nem volt ellenére a dolog - a szép, piros ujjlenyomatok amiket viszonzásképpen zsebelt be a férfitól legalábbis nem erről árulkodnak.
Uriah elindul az ágy felé, szerencsére nem túl nagy a szoba, így nem kell sokat cipelnie Lilyt, s a következő pillanatban már repül is a szöszke és apró, ijedt sikoly keretében zuhan az ágyra, hogy a jobb sorsra érdemes rugók is taszítsanak rajta egyet. Mikor már az ágy sem akarja dobálni, a háta mögött, két kézzel, félig ülő pózban támaszkodik meg, s próbálja összerakni az eseményeket, rájönni mi is történhetett. Pupillái kitágulnak, szíve olyan erővel kalapál, mintha már bordái sem tarthatnák benn ketrecükben. Ijedten pillog a férfira, aki fene sem tudja hogy került újra a lábai közé, s az első, véletlen érintésre össze is rezzen a szöszi, de nem húzódik el. Tekintetével a férfiét keresi s mikor megtalálja beleborzong. Ez az a tekintet, amitől minden jó kislánynak illene összepiszkítania a bugyiját és sikongatva, segítségért kiabálva elrohannia. Minimum.
Észre sem veszi, mikor vigyorodik el újra magabiztos, cinkos mosolyra húzva ajkait. Tekintetét el nem szakítva a férfiétól nyúlik végig az ágyon, s nyitja szét újra lábait, ahogy megérzi combján Rappold simítását. Kezei a férfi derekára kúsznak, szemei lecsukódnak, mikor Uriah lágyan megfeszíti, s végignyalja a nyakát. Lágy, jóleső sóhaj, majd egy hangos, gyönyörteli nyögés szakad fel ajkairól, ahogy a férfi határozottan belevágja magát a lány húsába. Szelíd ívben feszül meg a teste, s lábai automatikusan fonódnak vissza Uriah csípőjére, s szorítja így őt magához egy pillanatra teljes erőből, míg körmei végigszántanak a derekától a háta közepéig. Nem szólal meg, remélhetőleg nincs is rá szükség hiszen a lány minden sóhaja, minden rezdülése gyönyöréről árulkodik.
Nem fogja satuba lábaival hosszan a férfit. Pár pillanat csupán s lazít a szorításon, de el nem engedi őt. Minden lökésre újra és újra rásegít lábaival – mélyen, minél mélyebben akarja őt érezni magában. Ha Rappold engedi neki fejét is újra felé fordítja, igyekszik ráfókuszálni az arcára, s ha eléri hevesen szájon csókolja.

Elereszti a lány haját, de a kezét otthagyja Lily feje/nyaka alatt, hogy végső soron a keze, vagyis a szája ügyében maradjon a szöszke. A csókot viszonozza, s jobb kezével – mely egy ideje a lány csípőjén pihen – lassan simít fel Lily oldalán a dereka magasságáig, majd a tenyere a lány hátára simul, s onnan vissza a csípőjére, miközben a teste szorosan tapad Lilyére. Egyszerűen fantasztikusnak találja a szöszke mozgását, s bármennyire is szeretne, egyszerűen képtelen betelni azzal, ahogy hullámzik alatta, ahogy időnként megfeszül, majd elernyed, vagy éppen összerezzen. Szabályszerűen doppingolja őt a lány, megvadult szívverésével együtt, amelyhez az övé szinte teljesen felzárkózott.
Csípője egy pillanatra sem áll le, s igyekszik eleget tenni saját maga és persze Lily vágyainak újra és újra mélyen belemártja magát a lány tüzes ágyékába, s messzemenőkig nem bánja, hogy a lány lábai a csípőjére fonódnak, és nem eresztik.
A percekig tartó vad iram után fokozatosan lelassul Rappold, s ajkait lassan választja el a szöszkéjétől, majd arcát a lányéhoz simítja, s lazán megcsókolja Lily nyakát, aztán újra felkönyököl, hogy rálásson Lily arcára. Zihálva veszi a levegőt, arca a kéjtől eltorzult, teste verejtékben úszik. Jobb keze a lány arcára simul, majd a nyakára tapad, s onnan csúszik le Lily mellkasára a mellei közé, a lány lüktető szíve fölé. Szusszanásnyi szünet kell csak, esetleg némi ritmus-, vagy helyzetváltás…
A keze tovább csúszik a lány bal combjára, izmai megfeszülnek, s lefordulva Lilyről, a férfi a hátára fekszik, s magára húzza a lányt, hogy ő legyen fölül. Ha ez sikerül, elmosolyodik, s baljával megmasszírozza a lány tarkóját, s még egyszer szájon csókolja Lilyt, majd elengedi őt, hogy a nő fel tudjon egyenesedni, ha akar.

Hangosan, kapkodva lélegzik, csoda, hogy bele nem fullad a csókba, szíve pedig olyan hevesen ver, hogy szerinte még Rappold is tisztán hallhatja az ütemét. Mégsem lassítana egy percre sem. Követi, s hajtja a férfit egyszerre, s vele együtt mozog  Lily csípője és a férfi derekára liánként kapaszkodó lábai. Kezei lágyan gyűrik Uriah hátát, oldalát- egyelőre talán elég maradandó sérülést okozott neki a szöszke az iménti karmolással.
A lassuló tempóra kissé lebiggyeszti ajkait. Pedig már olyan nagyon nagyon jó volt.... de persze azt sem akarná, hogy idő előtt véget érjen ez a kis játékuk. Macskamód dörgölőzik Rappold arcához, az apró csókra halkan felkuncog, s mosolya még akkor is megmarad, mikor tekintete újra összefonódik a férfiével. Így és itt most határozottan jól érzi magát a lány, s ez a kellemes boldogság süt a tekintetéből is. Hiszen mi is lehetne kellemesebb egy szép, szombat délutánon, mint fergetegeset szexelni, egy helyes pasival?
Bal kezével lágyan cirógatja végig Uriah hátát míg a jobbal arcán simít végig hátraparancsolva kissé csapzott tincseit, s homlokáról is letörli az izzadságcseppeket. Eddig a meló oroszlánrésze mégiscsak Rappoldra hárult ami meg is látszik rajta, s láthatóan most érezte úgy, hogy ezen ideje változtatni. Fordul ő is a férfival együtt, bár sokat segíteni nem tud neki, arra viszont ügyel, hogy a lábai nem szoruljanak be kettejük alá. Pimasz mosollyal konstatálja, hogy visszakapta az irányítást, s lágyan csókolja vissza a férfit.
Amint sikerült stabilan elhelyezkednie újabb lassú táncba kezd a csípőjével. Nem akarja elsietni, most nem, s ha Uriah mégis gyorsítani akarná halkan rámorog. Ha Lily van fölül, akkor bizony ő diktál. Érzi, ahogy elengedi őt Rappold, de még nincs kedve felegyenesedni. Bal kezével megtámaszkodik az ágyon a férfi feje mellett, s apró harapásokkal halad végig újra az állán a nyakáig. Lágyan nyalint végig a korábbi harapása nyomán. Nem akarja tovább kínozni a férfit, itt nem, hiszen még mindig szépen látszik a szöszke fogainak nyoma.
Apró csókokkal, harapásokkal halad végig a férfi testén lefelé, a mellbimbójáig, s ha elérte alsó ajkával simít végig rajta, majd fogai közé veszi s ráharap. Nem túl erősen, nem akarja letépni, de határozottabban, mint ahogy eddig tette. Nem időzik sokáig, könnyed búcsúcsókot lehel a mellbimbóra s csak innen egyenesedig fel, s kezd intenzívebb mozgásba. Alsó ajkát lazán beharapva tekint végig Rappold arcán, mellkasán, összefonódó ágyékukon s diadalittas mosolyra húzódnak ajkai. Két kezével simít végig Uriah mellkasán s támaszkodik meg kissé hátradőlve maga mögött a férfi combjain. Túl intenzíven nem tud így mozogni a szöszke, Rappold viszont teljes panorámában gyönyörködhet benne hogyan hullámzik Lily csípője az övén.

Lily egyelőre nem egyenesedik fel, ezért Rappold a kezeit lazán a lány derekára helyezi, s tekintete rövid időre a szoba mennyezetére irányul. Automatikusan keresi az ágy fölötti repedést, annak ellenére, hogy nagyon jól tudja, nem a saját szobájában van. Itt nincs ágy fölötti repedés...
A lány minden egyes harapására vesz egy mélyebb lélegzetet, midőn a szöszke a nyakához ér, Rappold várja, hogy újra belé mélyessze a lány a fogait, még a fejét is elfordítja ennek érdekében, de a harapás elmarad. Mélyebb sóhaj szakad ki belőle, amint a szöszi nyelve a bőréhez ér, bár ez sovány vigasz annak ellenére, hogy kellemes.
Kezei Lily hátára csúsznak, s jobb tenyere egészen felsimít a szöszi nyakáig, bal le a farcsontjáig, s ujjai hegyével lágyan megcirógatja a lány bőrét. Élvezi, ahogy Lily ajkai végigvándorolnak a testén, s azt még inkább, hogy forró lehelete megérinti a mellbimbóját. Kellemes bizsergés szalad végig mindkét karján, s a lány harapására ő is ráharap alsó ajkára, izmai megfeszülnek, csípője megmoccan a szöszi alatt, aztán újra visszatér nyugalmi állapotába, s félig lehunyt pillái alól, halvány és kéjes mosollyal néz fel a lányra. Míg Lily felemelkedik, az ő kezei lecsúsznak a hátáról, s lazán belemarkolnak az alattuk elterülő takaró anyagába.
Rappold egyre hangosabban veszi a levegőt, majd felkönyököl, s ebből a pózból szemléli egy ideig Lily rajta ringatózó testét. Tekintete végigszalad összeforrt csípőjüktől a lány arcáig, majd újra a plafonra tapad. Most érzékeli a hatását az iménti erőltetett tempónak, s úgy érzi, hogy minden porcikája lassításért kiált. Ugyanakkor ezt nem lehet… még nem.
Visszafekszik, s kezei a lány jobb, illetve bal combjaira csúsznak, míg szemei a lány arcát figyelik. Kíváncsi merre vezényli a lány a játékukat egyrészről, másrészről pedig igazán gyorsítana egy kicsit, egy leheletnyit a tempón. Percek telnek el, amelyek szinte óráknak tűnnek, jobban tetszett neki az általa diktált tempó, még akkor is, ha gyorsabb végkifejletet eredményezett volna. Csípőjével időnként lök egy-egy erősebbet (már amennyire a szöszi és az ágy engedi, majd újra felkönyököl, aztán amennyire tudja, igyekszik a kezeire támaszkodva ülő helyzetbe kerülni, ami ha nem tetszik a lánynak, akkor tesz ellene.

Figyeli Rappold testének reakcióját, mozdulatait, sóhajait. Nem rossz, sőt, határozottan kellemes, de mégsem ezt akarja kicsalni belőle a szöszke. Nem csak ennyit.
Meg kell hagyni igazán türelmesen bírja Rappold Lily lassabb tempóját, ami a szöszkének is kezd egyre inkább túl lassúvá válni. Már épp gyorsítana ő is, mikor Uriah mocorogni kezd, s mert jól nevelt kislány a szöszi, hagyja neki. Megvárja, míg a férfi felül, majd pimasz mosollyal fonja nyaka köré karjait s húzza egészen közel magához, hogy ajkaival elérje az övét. Egy pillanatra sem áll le a csípőjével ahogy lágyan megcsókolja Rappoldot, majd ahogy a csók hevesedik vált ütemet Lily is szép egyenletesen gyorsítva a mozgását. Nem törekszik rohamtempóra, nem akarja teljesen lenullázni magát, hiszen milyen volna már, ha bemondaná az unalmast a beígért 2 óra előtt? Táncos múltjával mondjuk esélyesen némi előnyt élvez a férfival szemben. A szöszkének a csípőmunka..... nos, finoman fogalmazva is nem annyira kihívás.
Bal keze ujjaival lágyan túr bele Uriah hajába, majd erőteljesen markol rá és feszíti oldalra a nyakát kiszakítva magát a csókból. Nem gondolta volna a szöszke elsőre, hogy Uriah ennyire élvezte, dehát az imént is olyan odaadón kínálta fel neki a nyakát, amit kár lenne jutalom nélkül hagynia a lánynak. Határozottan harap rá újra Rappold nyakára, fokozatosan szorítva az iménti lenyomatra fogait, s addig el sem engedi őt amíg újra meg nem hallja a férfi édes-kéjes nyögését, vagy amíg le nem állítja őt.
Lágyan nyalint végig Uriah nyakán újra, s még egy búcsúcsókot is lehet rá, mielőtt arcát arcához simítaná, hogy rebbenjen is tovább a füléhez s belesuttogja „Vissza!”. Játékosan harap rá a férfi fülcimpájára is, (kivéve ha az iménti harapás nem tetszett volna neki. Ez esetben ez kimarad.) majd jobb mancsát a férfi mellkasára helyezve szelíd erőszakkal tolja vissza Rappoldot az ágyra, s követi őt Lily is. Bal kezével megtámaszkodik az ágyon a szöszi, míg a jobbal enyhén karmolva simít fel Uriah mellkasán a válláig, majd le a karján. Ujjait a férfi csuklója köré fonja, felemeli és a saját csípőjére teszi a kezét jelezve, nyugodtan változtathat Rappold az ütemen, ha úgy gondolja.

Rappoldnak tehát sikerült felülnie, bár, hogy ezt a helyzetét meg tudja tartani, továbbra is támaszkodnia kell. Hálás Lilynek, amiért átöleli a nyakát, s szenvedélyesen viszonozza a lány csókját. De ez így mégsem tökéletes. Bal kezével helyezkedik, hogy képes legyen viszonylag stabilabban megtartani magát, míg a jobbjával átkarolja a lány derekát.
A szöszke mozgása gyorsul, s Rappold elégedetten elvigyorodik, ahogy Lily ajkai elválnak az övéitől. Ez a tempó határozottan kellemesebb. Élvezi, ahogy a lány beletúr a hajába, azt is, ahogy rámarkol, bár a fejének oldalra kényszerítése már annyira nem tetszik Rappoldnak. Egészen más, amikor ő kegyeskedik engedni valamit, s más, amikor erre kényszerítik. De ő kezdte, be kell fejeznie, s hagyja a kis vadmacskát, hadd játszon rajta, ennyi jár neki. Mély levegőt vesz, ahogy a szöszke ráharap a nyakára, a férfi előbb ráharap saját alsó ajkára, s jobbjával is rászorít a lány hátára, de Lily harapásának erőssége végül átlépi azt a küszöböt, ami számára még tetszetős, így végül kissé idegesen felkiált, miközben bal kezét kirántva maga alól a szöszke nyakára simítja, s (ha minden igaz) mindketten az ágyra zuhannak. Ő mindenképpen a hátára esik. Ezt követően néz a lány feje felé, majd megmasszírozza a tarkóját, ha már úgyis a keze ügyében van, s amennyiben Lily még mindig rajta feküdne, kisimítja az arca elé/mellé esetlegesen odahulló hajtincseket.

Lágy mosoly kúszik ajkaira, ahogy megérzi Rappold kezét a derekán. Kellemes, ahogy a gyorsuló mozgásuk is határozottan az ínyére való a szöszinek.
A kiáltást hallva azonnal elengedi a férfi nyakát s emeli a fejét, hogy az arcára nézzen.... vagyis emelné, de Uriah keze a nyakára simít megakadályozva a lányt ebben a mozdulatban, s már zuhannak is vissza az ágyra. Lilynek épp annyi ideje van, hogy lehunyja szemeit és egy apró, ijedt sikoly szökjön fel ajkairól, s már meg is érkeznek. Szerencsére annyi reflexe még a szöszinek is van, hogy kezeivel próbálja tompítani az érkezést, így alig koccan homloka a férfiéhoz, azt viszont nem tudja megállni, hogy hirtelen ijedtségtől ne szoruljanak görcsösen össze izmai egy pillanatra. Tenyerei alatt a takaró anyaga, s csak ekkor nyitja ki szemeit, s néz nagyon nagyon közelről Uriah arcára hatalmas, tágra nyílt szemekkel. Mozdulni sem mer, szinte teljesen lefagy s várja, hogy kiderüljön vagyon mennyire sikerült leamortizálnia a férfit az iménti néhány másodperc leforgása alatt.