Az újabb mosoly és a félig leeresztett szemhéjakkal nézelődő férfi meggyőzik a lányt, hogy mégicsak van esélye, még ha nem is egy kiköpött Salma Hayek a szöszke. Nem mozdul, hagyja, hogy Uriah a hajával játsszon, bár a mocorgó hajtincsei lazán megcsikizik a hátát, amitől újra végigborzong.
A hirtelen mozdulatra elkerekednek a szemei, sikerül a férfinak meglepnie, de most sem agyal a válaszon. Lábujjhegyről is lazán érkezik le a földre, s csak egy hajszálnyival mozdul később, mint a férfi. Könnyedén gördül végig a talpán igazodva Uriah lépéséhez, s a hátralépésnél azért gondosan ügyel, hogy lábával "véletlenül" végigsimítson a férfi lábszárán.
A helyzetváltozás miatt Lily távolabb kerül a férfi testétől, nem sokkal ugyan, de már épp nem simul hozzá, amit nehezményez is egy apró ajakbiggyesztéssel. Kompenzációként viszont szinte azonnal magán érezheti Uriah másik kezét is, ami valljuk be, nem egy rossz csere, pláne, hogy a távolságot egy apró lépéssel korrigálja Lily. Akar a manó itt visszavonulni, mert a szöszke aztán a világ minden kincséért sem menne most sehová.
Uriah kérdésére újabb, lassan védjeggyé váló pimasz mosoly szökik ajkaira, majd az eddig a férfi csípőjén pihenő bal kezével simít végig az oldalán.
-Talán kicsit később. –Válaszol halkan. –Nekem tökéletesen kellemes így is. Bár kettőnk közül nem én vagyok meglehetősen túlöltözve.
Jegyzi meg mosolyogva, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy a férfi ízléséhez képest talán még Lilyn is túl sok ruha van jelenleg.
-Ön talán egy magányos, hideg zuhanyra vágyik? –teszi még hozzá a szöszi pimaszul, szándékosan megnyomva a magányos és a hideg szócskákat.

Érintés, mosoly, és egy újabb érintés. A helyzet semmivel sem lett hűvösebb, semmivel sem lett kevésbé ideg- és vágytépő.
Az utóbbi jelzővel Rappoldnak nem lenne gondja, alapvetően inspiráló érzés így és itt állni egy ilyen lánnyal, mint a szöszi. Az előbbivel azonban nincs kibékülve. Van valami a fruska személyében, ami őrülten vonzza, de egy belső hang figyelmezteti, hogy ez a kettejük közti civódás még sokáig és lassan gyűrűzhet egy bizonyos – jelenleg nem meghatározható – irányba, ha nem tör ki, vagy bolygatja fel valamelyikük. Magyarán, kettőig biztosan nem jutnak dűlőre.
A lány kérdése jogos. Az észrevétele is, melyben Rappold túlöltözöttségére céloz. Édes kislány ez a szöszi, hogy már másodszor akarja őt levetkőztetni. A férfi tekintete követi a lány kezét, mely a zakó alatt végigsimít a csípőjén. A vékony kacsót ugyan nem látja, de a vállán lógó táskán egy pillanatra elidőzik. Visszahúzza jobb kezét a lánytól, ügyel arra, hogy ne érintse, simítsa meg a szöszkét közben, majd leveszi a válláról a táskát, s alig hajlítva gerincét a fülke tükrös fala mellé teszi. Egy pillanatra a tükörben meglátja kettőjüket: meglátja magát, ahogy kicsípve, lényegében „meghajol” ez előtt az arcátlanul fiatal és őt arcátlanul provokáló fruska előtt. Felegyenesedik, visszafordul a lány felé, de mielőtt annak arcára nézne, megragad a tekintete a táskán, ami a szöszi feje mögött lóg a fogason.
Jobbját lassan felemeli, s amennyiben Lily nem tesz ellene, visszateszi a lány nyakára, s ujjai hegyével megcirógatja a lány fejét a füle mögött. Szíve továbbra is erősebben ver, s minden porcikája azért kiált, hogy tegyen végre valamit ezzel a szöszkével, aki egész lényével gúnyolódni merészel rajta. Nem opció, hogy egy félig-meddig még gyereklány hívja ki és győzze le őt a saját játékában.
– Nem – jelenti ki az eddiginél hajszálnyit prózaibb hangnemben, s röviden és relatíve halkan elneveti magát, majd bekalkulálva minden, hirtelen eszébe jutó és felé irányuló negatív akciót a lány részéről, egészen egyszerűen szájon csókolja Lilyt. Nem sieti el, finoman szippantja be Lily alsó ajkát, s a lány jobb kezét elengedve tenyerét Lily hátára simítja. Természetesen abban az esetben, ha Lily nem tépi ki magát azonnal a karjai közül, vagy nem tesz ellene egyéb drasztikus lépést.

Tekintetét végig a férfi arcán tartja, amennyire a helyzet engedi a szemeit fürkészi, hiszen még ő is hallotta, hogy a szem és a lélek.... áhh, szimplán csak tetszenek neki Uriah szemei. Az, hogy nem tud olvasni belőlük. Hogy újra és újra meg tudja lepni a szöszkét a férfi, s őszintén el kell gondolkodnia, vajon az ő tekintetében vajon milyen érzelmek tükröződnek? Játékosság? Izgatottság? Hogy legszívesebben legalább a zakójától megfosztaná a férfit, de akkor elvesztené a játékot, aminek még a szabályait sem igazán ismeri? Csak tudja, minden egyes idegszálával, hogy meg akarja nyerni.
Uriah keze eltávolodik Lilytől, s a lány most ezt a mozdulatsort követi végig. Ahogy az az idegesítő táska végre lekerül a földre, hogy ne zavarhasson többé.  Érdekes, mennyit számíthat egy apró változás,  egy új szemszög, hiszen ha ismerné Uriah gondolatait most arcátlanul nevetné ki.  A tükörbe tekintve ő ugyanis nem meghunyászkodást lát a férfi mozdulataiban, sokkal inkább egy nagymacskát, aki visszahúzódik ugyan, de épp csak ahhoz, hogy újra támadásba lendüljön. Hiszen macska egér harc az övék, csak még azt nem sikerült láthatóan tisztázni ki is legyen az illetékes rágcsáló.
Apró jutalomként érzi, ahogy Uriah keze ismét visszatalál a nyakára, s a cirógatásra akár dorombolna is, ha tudna. Mindenesetre újfent kényelmesen elfészkelődik a férfi kezei közt, s ha ez visszavonulásnak számít, hát legyen. Lesz ő az egér, amíg macskának járó jutalomban részesítik. A fenébe is, elég az állatos hasonlatokból!!!
A válaszra elmosolyodik, s már kérdezne is vissza „Akkor hát mire vágyik?”,mikor ajkain megérzi Uriah válaszát. Amolyan Mátyás királyosan meg is lepi a szöszit és nem is a reakció. Hiszen ezt akarta, ezt provokálta, s most hogy megkapta......ideje kiélveznie a jutalmát, s már tudja, nyert és veszített is egyszerre. Lágyan, mégis követelőn simul hozzá még jobban Uriah testéhez, s ha a férfi ezt behódolásnak veszi.... tegye csak. Ugyan kit érdekel? A férfi mellkasán nyugvó jobb kezével rámarkol Uriah ingére, s erőteljesen húzza magához, reményei szerint hűen érzékeltetve, hogy ő ugyan nem egy porceláncsésze, amivel ilyen óvatosan kellene bánni. De ha már kap, adnia is illik, s végig Uriah testéhez simulva emelkedik ujjra lábujjhegyre teljes testével cirógatva végig a férfiét, hogy annak ne kelljen olyan rettenetesen mélyre hajolnia.
Lágyan, majd egyre határozottabban adja át magát a csóknak, persze csak ha a férfi is akarja a váltást. Jó kisegér módjára igazodik, engedi át Uriahnak az alsó ajkát, majd akár az egész száját, ha a férfi úgy kívánja, de közben ő sem marad tétlen. Ajkaival fedezi fel a férfiét, aki így, csók közben is érezheti a lány egyszerre győzedelmes és behódoló mosolyát.

Mit lát Rappold Lily szemeiben?
Nem érzelmeket lát bennük, pontosabban: nem azokat keres bennük, sokkal inkább a jelent és a jövőt…
Látja bennük a játékos kislányt, s látja bennük azt a nőt, aki 10 év múlva a szöszke lesz. Vagy akiről képzeli, hogy lehet. Ezek mellett csábítja a lány szemeiben az a végtelen kékség, melyben bármelyik egészséges férfi szívesen elveszne.
Általában nem lő mellé, s jó érzékkel tapint rá, hogy egy asszonynál meddig mehet el, de Lily esetében voltak kétségei. Hogy a csókját viszonozta, meglepte a férfit, hogy erőteljesebb fokozatra kapcsolna… nos… az már nem, s amennyiben ez a hölgy kívánsága, ő nem áll kötélnek, s azt sem sérelmezné, ha Lily letépné róla az inget, nem csak magához húzná. Sok csinos lánynál tapasztalta, hogy hiába a jó test, a szépséges arc, a csábos mozgás, legtöbbjük a Káma-szútra alapjaiból sem érné el az elégséges szintet (jó, ha ebből néhány el tudja betűzni), Lily azonban üdítő kivétel. Eddig legalábbis nem rossz. Sőt! Határozottan jólesően simul hozzá, s követel többet… és többet… és többet…
Rappold bal keze a nő tarkójára simul, s lágyan markol bele a szőke fürtökbe, míg jobbjával egészen magához vonja őt, tenyerével végigsimít a hátán egészen a lány farcsontjáig, aztán vissza. A következő pillanatban egy hirtelen ötlettől vezérelve elengedi a lányt, s leveszi a zakóját, persze közben sem válnak el ajkai Lilyétől, max. kicsit esetlenebbre sikeredik a teljesítményük. A férfi ezt egy rövid mosollyal próbálja kompenzálni, miközben öltönykabátját a padlóra dobja, kb. a táskája környékére, majd mindkét kezével átöleli a nő derekát, s lényegében nekitolja Lilyt a fülke falának, amennyiben a lány hagyja, még fel is emeli, hogy ne kelljen annyira görnyednie, s az arcuk közel egy szintbe kerüljön. Aztán elhúzza ajkait a lányétól, de csak annyira, hogy beszélni tudjon.
– Nem itt… nem itt kéne – súgja enyhén lihegve, majd esélyt sem adva a válaszra újra a lány ajkaira tapad.

Élvezi ahogy Uriah a hajába markol, ahogy magához szorítja s végigsimít a hátán. Halk, elégedett sóhaj szökik ki Lily ajkain, s irtó mázlijának tudja be, hogy mindkét kezével a férfiba kapaszkodik, hiszen így akkor sem zuhan el, mikor Uriah elengedi. Már épp méltatlankodna, mikor félig nyitott pilláin keresztül meglátja miben is mesterkedik a férfi, s így, már szépen egyensúlyozva engedi el az ingét hogy felnyúlva segítsen neki a vállairól lecsúsztatni a zakót. Az útját már nem követi végig a táskáig –lelki szemei előtt új célok lebegnek, s hamár ilyen szépen elkezdték megszabadítani a férfit a fölösleges sallangoktól, hát ő örömmel folytatja ezt. Kezei ismét Uriah derekára fonódnak, de már közel sem támaszkodik rá. Megmarkolva az inget kezdi el azt kicibálni a nadrág alól a derekánál, hátánál, hasánál, hogy végre ő is tenyere alatt érezhesse Uriah bőrét.
Érdekli is őt, hogy kicsit esetlenebbül teszik, amíg ajkaik egymáshoz simulnak, s már nem csak ajkaival, de nyelvével is igyekszik felfedezni Uriah száját. Érzi a férfi kezeit a csípőjén, s engedelmesen hátrál rá a fülke falára. Láthatóan Uriahnak a pipiskedésnél is jobb ötlete van a magasságkülönbség leküzdésére, s ahogy érzi hogy megemelné, Uriah lábát végigsimítva emeli a szöszi bal lábát amennyire tudja, majd ha a férfi vette a célzást és megtartja őt akkor egy apró szökkenéssel rásegítve lendíti a jobbját is, hogy Uriah dereka körül összefonva őket tartsa immár saját magát.
Érzékeli, hogy Uriah ajkai eltávolodnak tőle, hallja a hangokat de értelmezni már nem nagyon tudja őket. Nem is baj, láthatóan a férfi nem vár feleletet, s ahogy ismét Lily szájára tapad a lány beszívja Uriah alsó ajkát és lágyan ráharap, jelezve, ez most az ő játéka.
„Nem itt… nem itt kéne.” Visszhangoznak mégis fejében a szavak. De mit nem? Miért ne itt? És hol van egyáltalán az az itt? Végre az inget is sikerül kicibálnia a nadrág és saját lábai(?) alól, s mindkét kezével alányúlva becézi végig kezeivel ő is újra Uriah oldalát. Nem karmol, eddig még nem került szóba kinek milyen preferenciái vannak a témában, de enélkül is jól megvan most a lány. Követelőn simít végig az oldalán, a hátán, s még ha nem is láthatja, határozottan élvezi ahogy Uriah izmai dolgoznak a tenyere alatt.

Rappold igazán hálás Lilynek a segítségért, örömmel veszi, hogy a lánnyal ilyen gyorsan sikerült közös hullámhosszra kerülniük. Azt sem veszi zokon, hogy a szöszke nekilát kirángatni az ingét a nadrágjából, ebben azonban nem segít neki, ez legyen az ő akciója… Ahogy a lány combja a csípőjéhez simul, jobbjával megfogja, s tartja addig, míg Lily a lábaival biztosan meg nem kapaszkodik a derekán, nem mintha nehéz lenne a szöszke, de hosszú távon túlzottan elvonná a férfit egyéb feladatoktól, ha végig neki kellene ebben a magasságban tartania. Így azonban a kezei sokkal ráérősebben és szabadabb útvonalon csúsznak/araszolhatnak fel a lány hátán, a bal egészen fel a pillangóig, míg a jobb először a dereka magasságában marad. Aztán a jobb kezét mégis visszahúzza, s inkább a lány tarkójára teszi, hogy ne akadályozza Lilyt az inge lerángatása közben. Ismét beletúr a lány hajába, s ezúttal egy kissé jobbra markol bele, talán kicsit erősebb intenzitással, mint először tette.
Szavaira a szöszi nem felel semmit, talán nem érdekli, hogy egy próbafülkében vannak, talán neki sem kellene már foglalkozni ezzel, s inkább azon kéne bosszankodnia, hogy miért nem húzott szoknyát a szöszke a mai nap reggelén… de végülis, ez még ráér.
Ahogy Lily az ajkába harap, Rappold egy pillanatra mozdulatlanná válik, immár neki is mindegy, hogy a fülkében vannak-e, vagy sem. Agyát a jól ismert forróság önti el, ami nagyon lassan indul az ágyéka felé, végigjárva szokott útját a halántékon, nyakon, szívkamrákon át. Próbálja kihúzni az ajkát a lány fogai közül, ügyelve arra, hogy el ne siesse a műveletet, végülis nem mindennap próbál felülkerekedni rajta ennyire finoman egy ilyen csábos kis vadmacska. Közben bal keze gondosan végigsimít a lány hátán nyugvó pillangón csatot keresve a holmin. Néhány gyorsan lüktető szívdobbanás alatt meg is találja, de egyelőre nem kapcsolja ki. Ajkai elválnak a lány szájától, ahogy megérzi, Lily tenyerét a bőrén, s a lány álla vonalát követve a nyakáig vándorolnak, hogy megkeressék a számukra legcsábítóbb területet. A férfi a nyak és a váll hajlatában egyszerűen belecsókol, majd óvatosan beleharap Lilybe, tapogatózik, hogy meddig mehet el.
Jobbja ez előtt nem sokkal elhagyja Lily tarkóját, s a hátát csak ujjának helyével érintve út közben végül rásimul a lány bal farpofájára, s onnan elindul a bal combja felé, egészen a térdhajlatáig, majd szépen vissza a fenekéig. Bal kezével pedig egyszerűen(?) kikapcsolja azt a fránya csatot. Lassan ideje lesz leröppennie annak a pillangónak.



Természetesen csak akkor, ha nem ütközik akadályba. (Adjuk meg a feltételes módnak, ami a feltételes módé.)

Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a férfi ilyen jól ért a mozdulataiból. Kényelmesen és stabilan simul Uriah csípőjéhez. Mázli, hogy a tánctól megerősödtek a szöszke lábai, máskülönben pár pillanat után lazán csúszna is lefelé, hiszen a férfi láthatóan nem szándékozik őt a végtelenségig megtartani, így viszont kedvük szerint fedezhetik fel egymás testét.
Ujjaival szánt végig felfelé Uriah hátán, s apró, kéjes nyögés hagyja el ajkait, mikor a férfi ujjai ismét a hajába markolnak. Nyaka enyhe ívben feszül a szorítás hatására, nem fájdalmas, pont kellemes érzéssel tölti el a szöszit, s cserébe ő is rámarkol a férfire. A hátán ugyan nagy kapaszkodót nem talál mégis élvezettek gyűri, szinte masszírozza Uriah izmait.
Ahogy Uriah megdermed Lily elmosolyodik. Érzi, hogy ismét sikerült átlépniük egy határt de nem bánja. Kicsit sem. Lassan engedi ki fogai közül a férfi ajkát, de nem mulaszt el közben játékosan végignyalintani rajta. Az újabb simítás újabb lágy sóhajokat szakít fel a lányból, s érzi ahogy szíve a mellkasának feszülve igyekszik kitörni ketrecéből.
Ujjai alatt a férfi meztelen bőre, nyakán meleg lehelete, s Lily halk, gyors szuszugása. Jelen pillanatban ennél tökéletesebbet nem is kívánhatna a lány. Engedelmesen emeli a fejét, hogy Uriah kényelmesen a nyakához férhessen. A csókra megremeg, a harapásra viszont kicsit sem halkan, kéjesen nyög fel a szöszi. Teste megfeszül egy pillanatra, lábaival rászorít Uriah csípőjére, ujjait pedig meztelen hátába vájja. Mintha teste egy hangszer lenne, amin Uriah tökéletes érzékkel tud játszani.
Halk, határozott kopogás érkezik a lány háta mögül, de nem törődik vele. Biztosan csak a ..... áhh fene sem tudja mi lehet, de kit is érdekel ez most? Uriah ujjai a hátán, a fenekén és a combján könnyen felejtetik el a szöszkével az apró intermezzót. Illetve felejtetnék, ha nem hallaná meg újra a kopogást, amit egy nem túl barátságos hang követ.
-Nem óhajtanának esetleg kifáradni a fülkéből lassan? –újabb kopogás, biztos csak a nyomaték kedvéért, mindenesetre ahhoz elég, hogy Lily feje tisztuljon némelyest.
-Azt hiszem a kintiek irigykednek. –hajol közelebb a férfi füléhez, úgy suttog bele kuncogva, majd apróbb, meglepett sikkantással veszi tudomásul, hogy a férfi kikapcsolta a melltartóját. Kezeit kihúzza Uriah inge alól, s hátával rádől a fülke falára. Félig lehunyt szemekkel néz végig a zsákmányán- összefonódó csípőiken, a zilált ingen, azokon a kívánatos ajkakon.... Mégis kell neki ez a röpke szünet, már ha a férfi hagyja neki, hogy eltávolodjon.
-Mit gondol, óhajtunk kifáradni a fülkéből, vagy megvárjuk, amíg kidobnak? –pimasz mosoly játszik a lány ajkain. Őt láthatóan az utóbbi verzió sem zavarná, amíg megveheti a letesztelt melltartókat. Tényleg tetszenek neki no és láthatóan a férfiakat sem hagyja hidegen a csipke. Ezt a férfit legalábbis biztos nem, az összes többi meg... ugyan kit érdekel most? A választás és a válasz jogát meghagyja a férfinek, de csak nem tudja megállni, hogy jobb kezével ne simítson végig újra a mellkasán, míg a döntésre vár. Közben pedig bal karjával átfonva melleit igyekszik a helyén tartani egyelőre a melltartót, hiszen ha le kerül akkor nincs az az elszánt biztonsági őr, aki le tudja állítani őket.

Pedig már nagyon kezdtek belejönni, s Rappold egészen úgy érezte, hogy tökéletesen uralja a helyzetet, s élvezte a szöszivel való összhangot… élvezte, ahogy a lány ujjai, karmai a bőrébe karmolnak, s egy pillanatra sem állnak le, s élvezte, ahogy a lány lábai satuba fogják a csípőjét. Élvezte a saját vágyai után való fékevesztett loholást, mely arra ösztönözte, hogy egyre inkább szorítsa magához ezt a szép szőke gazellát, akinek annyira jó volt elidőzni az ütőere felett.
A szíve gőzerővel zakatol… aztán mindennek – amiért érdemes volt ebben a kibaszott üzletben dekkolni – egy pillanat alatt vége szakadt.
Kopogás…
…felszólítás…
…erősebb kopogás…
…Lily apró sikkantása…
(Bár az utóbbi kettő sorrendjében nem biztos.)
Ezúttal a férfi nyög föl, igaz, közel sem olyan hangosan, mint korábban Lily, és egyáltalán nem kéjesen, sokkal inkább a tehetetlen dühtől. Homlokát a lány vállának dönti, szemeit szorosan lezárja, s igyekszik elszámolni magában tízig, mely tán elég lesz arra, hogy lehiggadjon. Arra mindenképpen elég, hogy éledezni kezdő lelkesedését lelohassza… Ezt a lecsillapodni vágyást azonban nem segíti Lily forrón, fülébe kúszó hangja, s a lány ezzel csak azt éri el, hogy a férfi magában mindenféle cseppet sem kedves dolgot gondoljon a fülkén kívül várakozóról, és annak összes női felmenőjéről.
Bal kezével eltolja magát a faltól, elválik Lily vállától, s miután felegyenesedik, először nagyon szigorú szemekkel néz a lányra, aki láthatóan veszettül jól szórakozik, és a látványa olyan veszettül hívogató, és az őt mustráló tekintetében annyira veszettül benne van minden, hogy a férfi legszívesebben kitekerné a nyakát annak a tapintatlan rüfkének, aki meg merte zavarni őket, csak hogy a szöszivel onnan tudják folytatni a közös kis utazásukat, ahol abbahagyták. Miután realizálódik benne mi történik éppen, kínjában halkan ő is elneveti magát, képtelen a szöszire haragudni, akivel feltett szándéka a nyilvános helyen való szexelés legfőbb íratlan szabályát megosztani, amint erre lehetősége adódik.
Arra, hogy a lány szerint kilátásban van annak esélye, hogy kidobták őket, Rappold abbahagyja a nevetést, s ajkai kesernyés félmosolyban állapodnak meg a következő mondat erejéig:
– Most dobtak ki minket, Csingiling! – a lány combján tartott jobbjával meglapogatja a lány lábát. – Leröppenhet, ennyi volt…
Vet még egy pillantást a lány mellkasát cirógató kezére, majd a másikra, amellyel a keblei elé fogja azt a rongydarabot. De immár kár álmodozni. Mindkét kezével átkarolja Lily derekát, hogy az vissza tudjon térni a padlóra, s hogy még egyszer megadja magának azt az élvezetet, hogy a nő hozzásimuljon. Persze ez már nem lesz ugyanaz… Ha ez megvolt, betűri az ingét a nadrágjába, majd felemeli a zakóját a padlóról. Kissé viharvert lett az inge, de nem bánja.
– Azonnal kifáradunk – mondja immár fegyelmezett hangon a kinti nőnek, miközben magára veszi a zakót, s a vállára akasztja laptoptáskáját, s a rózsaszín Disney-s szatyrot is felkapja a földről. Majd a fülke függönyét félig elhúzva kilép az üzletbe – amennyiben Lily ebben mem akadályozza –, s olyan pillantást vet a hozzájuk bekopogó eladóra, amely azt sugallja, odabent jóval több történt, mint ami valójában történt. Ezt követően továbbhalad a polcok között a kassza felé, hogy annak környékén várja meg Lilyt…
…és persze a kulcsait…

Lágyan túr bele Uriah hajába, mikor a férfi a vállának dől. Nem akarja tovább cukkolni őt, de ezt akkor sem hagyhatja ki. Lazán játszik a tincsekkel, nem markol bele, nem húzza, csak élvezi a közelségét és a férfi leheletét a mellkasán. Láthatóan viszont ennyi volt, egyelőre legalábbis. Pedig olyan szépen indult és még szebben folytatódott!
Tökéletesen tisztában van vele Lily, hogy ezt most ő cseszte el, de persze ezt a világért sem lenne hajlandó elismerni. Hagyja, hogy Uriah felemelje a fejét, a keserű nevetésre és a megszólításra viszont felvonja a szemöldökét.
-Francba. –foglalja össze Lily érzéssel olyan finoman és nőiesen, ahogy csak tudja jelen pillanatban. Uriah érintésére viszont újra elmosolyodik, nem tehet róla. Úgy tűnik ez a férfi ilyen hatással van a szöszkére. Bal kezével még mindig a melltartóba kapaszkodik, így csak szabad jobb kezével karolja át Uriah nyakát és simul hozzá újra. Nem mintha a férfi karjai nem tartanák éppen eléggé ahhoz, hogy lábait kikulcsolja és szép egymásutánban újra lehelyezze a földre, node úgy hogy tudna egy apró puszit csempészni „búcsúzóul” Uriah állára...
Apró mosollyal ajkain figyeli ahogy a férfi igyekszik szalonképessé varázsolni magát. Búcsúzóul int neki egyet a szöszke, majd ő is gyorsan visszaveszi a saját ruháit. Táska a vállra, melltartók és zacsi a kézbe s ő is követi Uriah-t ki a fülkéből. A már hangról ismert eladóhölgy még mindig itt szobrozik, hogy egészen biztosan elhagyja Lily is a próbafülkét. Basszus, mit gondolt ez? Hogy majd egyedül folytatom odabenn???
-Jó lett a méret? –kérdi kimondottan ellenségesen a Lily fejében csak „hülye frigid picsa” névvel illetett eladóhölgy, mire a szöszi elővadássza fegyvertára legnegédesebb és legtenyérbemászóbb mosolyát, s úgy válaszol.
-Tökéletes. –s még egy kacsintással is megtoldja a kijelentést, mire a nő feje láthatóan már nem csak a hisztitől kezd el vörösödni.
-Ez esetben lesz kedves a kasszához fáradni. – mutatja kezével az irányt, mintha enélkül eltévedne Lily a hatalmas boltban. De mit ad isten, a szöszi van olyan kedves és a többi eladóra is hasonló bűbájjal mosolyogva fárad a pénztárhoz és fizeti ki a két felpróbált göncöt. Szerencsére a kasszánál szolgálatot teljesítő erkölcsrendész már csak egy „Köszönöm” és „Viszont látásra” frázissal kedveskedik a szöszinek, amit ő is hasonló hazugságokkal viszonoz.
Ha mindennel végzett tekintetével megkeresi aktuális kedvenc pasiját, majd felé sétál boldogan meglengetve előtte az újabb begyűjtött zacsit.
-Kész vagyok! –jelenti be, minta ez nem lenne teljesen egyértelmű, majd pár lépéssel a férfi előtt megáll apró terpeszben, csípőjét megbillentve majd állát félig megtámasztva méri végig Uriaht. Pimasz mosoly szalad ajkaira. Hiába no, a pasi még mindig veszettül kívánatos, s ezt mostmár hatványozottan is tudja a szöszi.
-Mehetünk. –néz Uriah szemeibe, s csak nem bírja megállni..... -És bocs, hogy összegyűrtem az ingét. –teszi még hozzá, bűbáj angyali mosollyal a szöszke.

Végigsimít a haján, hogy rendbe hozza a Lily által összetúrt tincseit.
A szöszke iszonyatosan sokáig hátramarad, a férfi legalábbis így érzékeli. Nem mintha szégyenlős lenne, de bizonyos gyakorlat szerint, egy ilyen in flagranti után jobb eloldalogni az ominózus esemény színhelyéről. Rappold nem vallja eme nézetet, mégis enyhe, de ciklikusan erősödő fásultság vesz erőt rajta. Borzasztó igazságtalan az egész helyzet, így felajzani őt, aztán félúton azt mondani, hogy ennyi volt… De nem hagyja, hogy a letargia ráüljön a vállaira, ezért figyelmét az egyik leopárdmintás, nagyonáttetsző anyagú hálóingbe öltöztetett próbababára irányítja. A bábu egy Lily után nem igazán köti le, de legalább van mire néznie, ahelyett, hogy tekintetével felnyársalná a koporászó eladót. Néhány perc után megpillantja a szöszkét is, aki – Rappold szerint – úgy vonul végig a bolton, mint valami királynő. Nem sétál Lily mellé, megvárja, míg az fizet és elindul felé. Ebből már tudja a férfi, hogy itt most el fogják hagyni az üzletet. A kijárat felé veszi az irányt, vagyis venné, ha a szöszke nem állná el az útját, s nem emlékeztetné őt a próbafülkében lezajlott eseményre… majdnem eseményre…
A férfi sóhajt, jobb kezének mutató és hüvelykujjával megdörzsöli orrnyergét, majd jelentőségteljesen néz a lányra, s nagyon haloványan elmosolyodik. Nem akarja megkerülni a szöszit, sem rátérni a kulcsokra. (Emellett némelyest elégtétel, hogy az eladóknak még okozhatnak némi pironkodni/méltatlankodnivalót azzal, hogy nem hajlandóak azonnal lelépni.) Kíváncsi mi jár a lány fejében, ennek megfelelően a szöszke szemeibe néz.
– Elnézem – s vár néhány pillanatot, még a lélegzetét is visszafojtja, hogy egy szuszra szaladjon ki belőle a következő mondat – Most mi lesz?

Mosolya az olyan nagyon jelentőségteljes pillantásra sem halványul. Persze, frusztrálónak frusztráló a helyzet, dehát még előttük az egész nap. Lily legalábbis nem siet sehová, s eddig nagyon úgy tűnik a szöszinek,hogy Uriah sem.
A kérdésre láthatóan elgondolkodik, majd ujjait nyitogatva kezd számolni.
-Nos, játékbolt pipa, kávé megvolt, shoppingolni is eljöttünk.... -sorolja szépen tételesen, mintha eddig egy átlagos szombat délutáni programon lennének csak túl.
-Ha jól emlékszem, akkor most a filmezés jön. –néz Uriah szemeibe. - Mit szól? Dobták már ki moziteremből? –mosolyodik el újra pimaszul a szöszke, s még kacsint is egyet a férfira. Tarkóján érzi az eladók tekintetét, de nem törődik velük. Ha nekik az a jó, hogy épp őket utálhatják, hát ki ő, hogy elrontsa ezt a szórakozást?
-Mihez volna kedve? Valami romantikus, akció, vagy vígjáték? –kezdi faggatni Uriaht, mintha az iménti felvezetés után teljesen egyértelmű volna, hogy ők most mozizni fognak.  Láthatóan a szöszke is agyal a témán keményen, s pár pillanat kell csak hogy felcsillanjanak  a szemei, s  lelkesen forduljon ismét a férfihoz.
-Úúúúúh, ha jól hallottam most megy a Szexvideó! Van kedve megnézni? –kérdi mosolyogva, bár látszik rajta, hogy nem sok hiányzik neki, hogy hangosan elnevesse magát.

Lily számol… számlál. Rappold pillantásába pedig némi gyanakvás vegyül. Játékbolt, kávé, vásárlás… Próbál visszagondolni a lista többi elemére… mozi és a közös, pezsgős fürdőzés? Azt nem kétli, hogy a lány hajlandó lenne az utolsó programpontot is betartani, ha hagyta, hogy egy vadidegen férfi nekiessen egy fehérneműbolt próbafülkéjében. De a kérdés, hogy mikor… az este még messze van, egy mozifilm max. 3 órás, s Rappoldnak kettőkor (kb. 3 óra múlva) jelenése van a városházán. Estére olyan messze lesz a szöszkétől, hogy addigra talán kölcsönösen elfelejtik egymást, nem hogy közös kádban áztassák magukat. Na jó… azért a férfi van annyira öntelt, hogy meg legyen győződve arról, hogy őt nem olyan könnyű elfelejteni, s a szöszke is kitett magáért, hogy egy ideig a férfi se felejtse el őt. De az nem változtat azon, hogy pár óra múlva már mindenki a maga útját fogja járni, amelyek egy ekkora városban jó eséllyel soha többé nem keresztezik egymást.
Kissé megemeli az állát abban a pillanatban, ahogy a szöszke a szemeibe néz. Azonnal válaszolna a kérdésre, hogy őt bizony sok helyről dobták már ki, de mégsem mond semmit, csak tovább figyel. Aztán jön a következő kérdés a film műfajáról. A férfi idegei pattanásig feszülnek, bármennyire is akar lecsillapodni, ez a lány jó érzékkel gátolja ebben minden egyes mondatával, s erre a koronát az általa preferált film címével teszi fel.
Rappold vesz egy mély levegőt az orrán keresztül… majd kifújja, s összezárt ajkakkal szélesen elmosolyodik.
– Van… – azzal kézen fogja Lilyt, amennyiben a lány nem ellenkezik, s kivezeti az üzletből, majd körbenéz, aztán le a szöszkére. – Hol akarja megnézni?

Kitartóan fuldokol a visszafojtott nevetéstől a szöszke, s várja, hogy vajon mit lép a férfi a legújabb hülyeségére. Ezt azért csak nem hagyhatja szó és főleg tett nélkül. Más kérdés ugyan, hogy fordított szituációban ő már rég magára borította volna az asztalt, Uriah viszont meglepő nyugalommal reagál minden egyes piszkálódására. Érthetetlen.
Kíváncsian fürkészi a férfi arcát, szemeit, majd gyorsan visszaszívja az egész gondolatmenetet is, mikor meglátja az Uriah arcára kiülő mosolyt. Ha még a fogai is látszanának úgy lenne igazán tökéletes, de Lilynek így is a macska jut róla eszébe az Alice-ból. A cica, aki láthatatlanná válik, de a vigyora az megmarad. Úr isten na az de egy beszívott mese.....
A válaszra meglepődik ugyan, de hagyja, hogy Uriah kézen fogja és kivezesse a boltból az eladók és néhány mufurcabb vásárló nagy örömére és megkönnyebbülésére. Nem jutnak ugyan túl messzire így az öröm sem lehet felhőtlen a bentiek részéről legalábbis... de ki a fene foglalkozik már az eladókkal? Megáll, mikor Uriah is, s azért szembe fordul vele, már csak azért is mert határozottan nem egy rossz látvány a pasi.
A kérdésre viszont ha lehet még jobban meglepődik, mint a férfi iménti válaszára, de azért nyitná a száját, hogy feleljen....de mit is? Hogy a mozi az emeleten van? Ugyan. Neki aztán rohadtul nincs most kedve mozizni, pláne nem ezt a hülyeséget megnézni. Szimplán csak eszébe jutott egy plakátról, amit reggel idefelé jövet látott és egyszerűen annyira tökéletesen passzolt a szituációhoz, hogy nem hagyhatta ki. Esetleg hogy Uriahnál? De....de... persze, kimondottan helyes a fickó és vannak még... khm.... határozottan szimpatikus skilljei, de hogy ő most beüljön a kocsijába, végigautózzon talán a fél városon és..... és egyébként is!? Tetszett neki a próbafülkés jelenet, de azért alapvetően mégsem tartja magát ekkora ribancnak a szöszke. Harmadik lehetőség pedig a fenének sem akar az eszébe jutni.
És ennyi. Bekövetkezik az, amiről talán Uriah nem is sejthette, hogy előfordulhat. A szöszinek egyetlen épkézláb provokatív válasza sincsen az elhangzott kérdésre, s ez veszettül nem tetszik neki.
-Tök mindegy. –jegyzi meg azért, mintha a választ kísérő vállvonás nem lenne épp elegendően kifejező a szöszkétől. Majd szabad, bár zacsikkal teli kezével felnyúl, rámarkol Uriah ingére valahol a kulcscsontja magasságában s szelíd erőszakkal húzza lejjebb a férfit, ha az engedi, s ha sikerült neki a haditerv akkor ajkaival lágyan súrolja a férfiét, majd megcsókolja. Ha nem ütközik ellenállásba természetesen.

Idegtépő másodpercek következnek Rappold számára, míg a szöszke válaszol. A tanácstalan arcot látva diadalmasan elmosolyodna, de nagyon mosolyogni mégsincs kedve, az a „macskavigyor” is letűnik az arcáról eddigre.
Aztán a lány kiböki a választ, s a vállait vonogatja, s a férfi most úgy érzi, legszívesebben kitekerné a nyakát, annak ellenére, hogy a „tök mindegy”-et egyértelműen zöld jelzésnek veszi a folytatáshoz. Már indulna tovább, mikor a lány megragadja az ingét.
Rappold pár szívdobbanás erejéig visszatartja a lélegzetét, s szépen lassan lehajol a lányhoz. Természetesen Lily kezét továbbra sem engedi el. A lány ajkainak érintése még jobban borzolja az érzékeit, s a csóknak meg sem próbál ellenállni. Különös, hogy ez a szöszke mit meg nem tett vele az elmúlt egy óra folyamán, és még itt a folyosón is hülyére(?) tudja venni. Lily csókját viszonozza, ajkait óvatosan nyitja szét, s lazán megnyalja a lány felső ajkát, majd egyre erőteljesebben adja át magát a műveletnek, nagyjából fél percig.
– Rendben – mondja alighogy elválasztotta ajkait a lányétól, s a kezét még mindig nem eleresztve kilép oldalra, s elindul a pláza kijárata felé, közben hátra/oldalra pillant Lilyre. Mit tesz, milyen képet vág a lány? Valahol érdekli, hogy ne erőltesse rá magát… Másfelől viszont! A szöszke megmondta mit, ő megmondja hol. Ez így fair egy ilyen melltartópróbálós próbafülkézés után. E gondolatra egyből elszáll Rappold minden kétsége, s boldogítja a tudat, hogy most hasznát veszi a Typhoon sötétített üvegeinek. Kérdés persze, hogy a szőke hajlandó-e őt a kocsiig kísérni.
Végülis, ha a kocsihoz érnek, amely a pláza árnyékosabb oldalán parkol, Rappold a járműnek dől, s úgy néz Lilyre.
– A kulcsokat… - közli egy félmosollyal. Aztán bevillan, hogy ez így túl követelőző, ezért hozzá teszi. – visszakaphatom végre? Hmm?
Persze az is elég, ha kinyitja Lily az ajtót… erre utalván a férfi hátrébb lép, hogy Lily egyenesen szembe kerüljön a kulcslyukkal.

Szinte automatikusan húzódik mosolyra a szája, mikor megérzi Uriah nyelvét felső ajkán, s a szorítása is erősödik ahogy rájön, hogy nem fog ellenállni a csóknak a férfi. Nem gúnyos, s nem is igyekszik hülyét csinálni belőle –most éppen- azt viszont meg kell állapítania, hogy nem csak a próbafülkés „tiltott gyümölcs” miatt voltak annyira kellemesek Uriah ajkai. Ahogy fokozza a tempót a szöszke is igazodik hozzá, szemeit lehunyva élvezi a helyzetet, majd amikor elválnak kissé kifulladva hagyja őt eltávolodni.
A válaszra szélesedik a mosolya, s tekintete megannyi kimondatlan ígéretről árulkodik. Nem bánja, hogy nem engedi el Uriah a kezét, s őszintén, szerinte a férfinek még mindig szent meggyőződése, hogy a szöszke képes volna megpattanni a kulcsokkal. Pedig mostmár határozottan kíváncsi rá miféle járgánya is van Uriahnak, bár őszintén kételkedik benne, hogy egy Lamborghinivel feszítene az újságíró.
Magabiztos mosollyal sétál a férfi mellett. Ostobaság talán, de szent meggyőződése hogy Uriah nem bántaná őt.  Nem húzatja magát, kényelmesen tartva a tempót sétál ki az oldalán a plázából, s követi a fekete terepjáró szerű autóig. Szemöldökét kérdőn vonja fel, mikor Uriah az ajtónak dől, s amennyire csak összekulcsolt kezeik engedik hátrább lép, s egyben csodálja meg a látványt. Újra, leplezetlenül méri végig Uriaht és a fekete Typhoont az elsötétített ablakaival.
-Tetszik a kocsija. –foglalja össze a látottakat. –Egész kényelmesnek tűnik. –toldja még meg, de azt már nem teszi hozzá, hogy szerinte illik a férfihoz. Nem biztos benne, hogy nem venné cinikus beszólásnak a Lamborghinis eszmecseréjük után, még ha Lily nem is szánná annak. Közelebb lép a férfihoz, majd mikor a kulcsokat kérik rajta számon szélesen elmosolyodik.
-Igenis kapitány. -Fél kezével igyekszik a szöszke kicipzárazni a táskája egyik nagyobb zsebét. Némi szenvedés után sikerül is a lánynak a művelet s beletúr a rekeszbe, keresgélve, tapogatva de hiába. Őszintén, fogalma sincs merre pakolta a kulcsokat, csak beledobta az egyik rekeszbe, de hogy melyikbe.... Bocsánatkérőn pillog a férfira, majd enyhén megemeli összekulcsolt kezeiket.
-Kölcsönkaphatnám egy kis időre? –kérdi ajkain őszinte, természetes mosollyal. Különösebb hátsó szándék nélkül kérdi, s ha Uriah valaha is próbált már női táskában megtalálni valamit akkor pontosan tudhatja, hogy minden táska minden egyes rekesze önálló fekete lyukkal rendelkezik, s így aztán a szöszke órákig kutakodhat a kulcs után, akkor sem fogja megtalálni, ha nem veti be minden rendelkezésére álló végtagját a művelethez.
Ha sikerül visszaszerezni a mancsát akkor két kézzel esik neki a táskának, de azért csak fel-felpillog művelet közben az autónak támaszkodó férfira és a sötétített ablakokra, majd lassan, de biztosan a szöszkének is leesik a szitu. Okké, nem szégyenlős ugyan a leány és látott már sötétített üveget kívülről- belülről, de ennyire még ő sem exhibicionista típus. Legfőképpen hogy sz utcán parkolt le Uriah, és nem a mélygarázsban mondjuk...
Közben a nagy kutatás meghozza az eredményét, s a szöszke a kocsikulcsokkal együtt emeli ki kezét abból a rekeszből amit előtte már minimum egyszer biztosan áttúrt. Mosolyogva mutatja fel a férfinak a kincset –nem kell aggódni, nem hagyta ő el csak becsúszott a neszeszer és a csomag zsepi és a napszemüvege közé, alá, mellé... Ebben a sorrendben.
Ahogy Uriah elhátrál a Typhoontól Lily közelebb lép hozzá s könnyedén nyitja ki a vezető oldali ajtót, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve be is száll (ha Uriah nem kapja el mozdulat közben) s becsatolja a biztonsági övet, onnan pillog ki a férfira vigyorogva.
-Merre lesz a fuvar? –érdeklődik bájosan, majd a kulcsot a helyére csúsztatva beindítja a motort.

A kocsi dicséretére Rappold biccent, majd az „egész kényelmes” megjegyzésre mosolyogva bólint párat. S valóban, az újságíró nem keveset költött arra, hogy valóban kényelmes járgány legyen a Typhoonból, s nem csak egy esetleges hancúrozás szempontjából. Idejének nagy részét tölti ebben a kocsiban egy-egy sztorit kajtatva. Persze így sem lett egy Lamborghini a járműből, de az élet nem egyenletesen bárányfelhős… főleg nem itt Vegas-ban.
Lily kezét még fogja, bár már nem csak azért, hogy ne szökjön meg a lány, sokkal inkább azért, mert kényelmes, kellemes, (a mai nap már) megszokott dolog fognia. Mégis elengedi abban a pillanatban, hogy erre a szöszi megkéri őt. Elválik a kocsitól, s várakozó tekintettel néz a táska irányába, s még a szemei is felcsillannak, amint Lily felmutatja a kulcsokat.
Aztán az a csúnya gonosz szöszke…
– Nade…!
…már bent is ül a volán mellett, s gyújtásra kapcsol.
– Most hülyéskedik?! – Rappold hangjában a felháborodás őszinte. – Nem vezetheti! Ez az én autóm – áll oda Lily mellé. – Tessék odébb mászni… Gyerünk! – s a Disney-s táskát Lily ölébe teszi, mintha elhinné, hogy a megátalkodott szöszkéje tényleg mindjárt kikapcsolja az övet, fogja a táskát és a csinos kis fenekét átteszi az anyósülésre. Nem, ezt Rappold sem gondolja, de a kocsija, azért mégiscsak a kocsija, amiért ki kell állnia…!

Édes figura ez a pasi, s Lilynek határozottan tetszik ahogy még a szemei is csillognak a nagy bólogatás mellett, mikor a Typhoont dicséri a szöszke....Boys and their toys.
Hallja ugyan a felháborodást Uriah hangjában, de válaszként csak pillog párat ártatlanul, s lassan megrázza szöszi buksiját. Még mindig nem hiszi el, hogy a férfi komolyan bántaná őt, illetve azt azért Uriah sem gondolhatja komolyan, hogy Lily át fog ülni az anyósülésre és hagyni fogja, hogy arra vigye őt a férfi amerre csak kedve tartja.
-Eszemben sincs. –jegyzi meg azért biztos ami tuti, mikor a férfi közli vele, hogy húzódjon odébb.
-Viszont ha ennyire félti nem ártana, ha maga is beszállna. –int maga mellé az anyósülésre fél kézzel. –Szerintem még életemben nem vezettem ekkora járgányt. –mosolyog édesen magyarázatképpen a férfire, s csak hogy kellően meggyőzően hasson rátapos a gázra is, szépen felpörgetve a motort.
Az ölébe dobott csomagokra csak pillog. Ha nem zavarja a saját cucca, a táskája és hogy gyakorlatilag strandpapucsban ül a volánnál, akkor nem az a plusz egy rózsaszín zacsi fog betenni a lány lelki békéjének.  
-Gyerünk! Legyen egy kicsit együttműködőbb a saját elrablásában! –kacsint fel Uriahra, ha még nem kerülte meg a kocsit, s végig a szemeibe nézve teszi sebességbe az autót, s nyomja le lassan a gázt/ engedi fel a kuplungot, hogy lassan elkezd lefelé csorogni a parkolóban a Typhoon. Az előttük levő hely szerencsére üres, így szabadon játszhat a szöszi, arra viszont nagyon figyel, hogy Uriahnak a kitörni készülő idegösszeomláson kívül semmi baja ne essen a kocsi mellett.
Alapvetően nem is tartja rossz sofőrnek magát Lily, bár tény hogy nincs saját kocsija és egy ideje már tényleg nem vezetett, de azért ért ő ezekhez a cuccokhoz amennyire kell. S ha navigálnak mellette, akkor nagy eséllyel képes eljutni A-ból B-be, merthogy arról végképp fogalma sincs, hogy merre is kellene kanyarognia az utakon. Tulajdonképpen még a saját lakásáig sem találna el segítség nélkül a kocsival.

Legszívesebben felmordulna a szöszke válaszán. Azt persze tudta, hogy eszébe sem lesz a lánynak odébb mászni, eddig is azt csinálta, amit akart, de ama kijelentése, hogy sosem vezetett ekkora kocsit, és hogy pont az ő szépségén akarja elkezdeni, nah az már több Rappoldnak a sok(k)nál.
– Ezt nagyon meg fogja még bánni… – de a kocsi lassan tolatni kezd, s neki is hátrébb kell lépni, hogy a nyitott ajtó el ne sodorja, pedig már éppen átnyúlt volna a lány lábai fölött, hogy kikapcsolja a biztonsági övét. Leakasztja a válláról a laptopot, s azt is a nő ölébe teszi.
– Tegye hátra – s hátulról megkerüli a verdát, majd beszáll. Remélhetőleg, míg a lány hátra teszi a laptopot nem gurul tovább a Typhoon sem, s gázolja el őt egy füst alatt. Kínos lenne… még ennél is kínosabb. Az „elrablásáról” szóló beszólást megjegyezte, s nagyon kelletlenül köti be a biztonsági övét, miután bevágta maga mellett az ajtót.
Fagyosan néz a lányra, majd hátra fordul, hogy kinézzen a hátsó ablakon, nehogy ez az elvetemült nőszemély elgázoljon valakit.
– Hova akar menni?

Szélesen elmosolyodik a fenyegetést hallva, hiszen ez azt jelenti, hogy ismét ő nyert.
-Már alig várom. –feleli jókedvűen, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ettől még a férfi ugyanúgy morcos marad. Ha nem lesz még idegesebb.
Nagyon lassan gurul csak az autóval, figyel Uriah mozdulataira, s meg is állítja a járgányt, mikor megkapja a férfi másik táskáját is. Nem akarná véletlenül leejteni és összetörni. Valószínűleg így is sikerült átrendeznie mindkettejük napi programját, nem akarná egy törött számítógéppel megkoronázni a délelőttöt.
Üresbe teszi a kocsit amíg hátrapakolja az összes cuccot  -Uriah motyói mellé dobja a sajátjait is, így azért mégiscsak kényelmesebb lesz újratanulni az autóvezetést. Behúzza az ajtót és elkezdi beállítgatni az ülést és a tükröket. Okké, okké, mókás a szitu, de nem akar balesetet okozni, csak mert felelőtlenül rabolgat el random férfiakat a saját autójukkal fényes nappal egy pláza mellől.
-Héj! Csak finoman az ajtóval! –néz fel a férfire, mikor meghallja a bevágódó ajtó hangját. –Nem ártott az magának semmit. –Teszi még hozzá szemöldökráncolva, majd elmosolyodik, mikor Uriah hátra kezd el kukkolni. Erős késztetést érez, hogy kinyújtózzon és nyomjon egy puszit a férfi arcára, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy most nem számíthatna olyan lelkes fogadtatásra.
-Ezt még nem igazán gondoltam át. Alig ismerem a várost. –vallja be zavartan Uriah kérdésére. –Esetleg ismer valami jó helyet?  -adja át a férfinak a lehetőséget a választásra, s arra, hogy valami kevésbé forgalmas részen navigálja végig Lilyt és a szeretett autót oda, ahova gondolja. És manó sem tudja miért, de ez a verzió valahogyan sokkal elfogadhatóbb, mintha a szöszke ülne az anyósülésen.

Rappold szúrós nézéssel válaszol a lány figyelmeztetésére. Végülis ez az ő kocsija, s akkor és annyira csapkodja az ajtaját, amennyire és amikor akarja. Persze azonnal rájön, hogy ez gyerekes viselkedés, amint a biztonsági övét becsatolta. Annyit már megtanult a lányról ez alatt a cirka egy és negyed óra alatt, hogy ha őt a szöszi dühösnek látja, akkor azon sanszosan jót derül. Tiszta sor, le kell higgadnia. Nem is érti egyébként, hogy miért képes hirtelen ilyen gyorsan felhúzni magát a szöszkén. Ezen biztosan el fog gondolkodni, de most erre se ideje, se affinitása nincs. Nem... mégis van ötlete... mindegy...
Ráadásul a lehiggadás közel sem olyan egyszerű, hiszen mégiscsak Lily diktál jelen pillanatban is, ami miatt a férfi újra visszakanyarodik kettejük dominanciaharcának folytatásához.
Rappold úgy érzi, hogy minden, amit a próbafülkés lerohanással nyert, odaveszik szépen lassan, ahányszor csak enged valamiben a szöszinek. Ezen a véleményen akkor sem változtatna, ha a lány arcon csókolná. Sőt, csak rontana. Mert kellemesnek találná, s az – szerinte – egy újabb győzelem lenne a kiscsajnak.
S lőn! Csak megfordul a szöszke szerencséje! (Annak ellenére, hogy a férfi nem igazán hisz a szerencsében.) Lily elbizonytalanodik.
Az újságíró lassan fordítja arcát a lány felé, látni akarja a zavarodott pofit, s amennyire lehet, nyugalmat erőltet magára. Se fagyos tekintet, se fintor, se dühtől rezgő tónus a hangjában, csupán félig lesütött pillák és nagyon enyhén látszó mosoly az ajkak szegletében kísérik a következő mondatait:
– Úgy! Nem gondolta át? Maga aztán ritka egy dilettáns emberrabló. Nem fogok segíteni. Oldja meg! De ha csak egy karcolás lesz a kocsimon, még a bugyiját is leperlem magáról.

Zavartan pillog Uriahra. A francba is, hogy lehet ilyen veszettül helyes ez a pasi? Apró mosoly és félig lesütött pillák, s egy röpke másodpercre Lilynek csak megfordul a fejében, hogy talán mégsem lenne elvetendő gondoltat helyet cserélni a táskákkal és bemászni a hátsó ülésre.
Uriah szavaira a homlokára a szalad a szöszke mindkét szemöldöke, de nem tart sokáig a meglepetés hatása sem. Pofija szépen visszarendeződik a már megszokott pimaszul mosolygós variációba. Ha Uriah így, akkor Lily is. Folytatódjon a játék.
-Egyszer mindent el kell kezdeni. –kacsint a férfira, mintha nem is zavarná a megjegyzése.
–Láthatóan zsebtolvajnak nem voltam rossz, maga pedig itt ül velem a kocsiban, úgyhogy máris jobban teljesítek, mint néhány emberrabló. –teszi hozzá, s még a nyelve hegyét is kinyújtja a férfira.
Sebességbe rakja az autót és kényelmesen kiáll a parkolóból, végigcsorog az utcán, majd kifordul a főútra szigorúan kis ívben. Azért nem kísértené meg a szerencséjét a leányzó.
-Mellesleg –fűzi még hozzá le nem vége a szemét az útról –nem tudom miből gondolja, hogy van rajtam bugyi.
Semleges hangnem, meg sem rezzenő arcizmok. Nem nehéz a semlegest adnia, hiszen minden idegszálával az útra, az autóra és a forgalomra összpontosít a szöszke, s eddig nem is csinálja rosszul, bár hogy hol a manóba fognak kikötni..... De addig is, ha játék hát legyen harc.

A zavart pillogás mindent megér, s Rappoldnak nagyon kell igyekeznie, hogy ne üljön ki az elégedett vigyor az arcára. Előre fordul és a szeme sarkából néz Lilyre, s csak egy vállrándítással reagál a szöszi hencegésére. Nem fogja a beszélgetés témáját erre tovább vinni, hiszen a lánynak igaza van. Technikailag. Ha pedig a lánynak van igaza, akkor neki nincs, tehát erről vitázni nem jó játék.
Viszont a másik felvetés annál érdekesebb, s a férfi karba font kezeit leereszti, s bal kezét átveti az ülése támláján, míg jobbját a műszerfal előtte lévő részére teszi. A szöszke nagyon figyel az útra, vagyis most – szigorúan elviekben – kizökkenthető, hiába van mindenre válasza.
– Nocsak! Bizonyítsa, hogy nincs! Különben nem hiszem…
Továbbra is megtartja az imént felvett arckifejezést, hangnemet, de lassan visszafordul az út felé. Úgy tűnik, a szöszi tényleg vigyázni akar a kocsira és/vagy tényleg nem ismeri annyira a várost és/vagy tényleg fél kissé ezt az autót vezetni. Rappold most megkérdezné, hogy mennyi ideje van itt, illetve mit keres Vegasban, ahova jószerével csak szerencsevadászok jönnek, s akármennyire is vagány (és gonosz, és pimasz, és megátalkodott) a kiscsaj, mégis ragyogó teremtés, valahogy nem tűnik szerencsevadásznak. Bár a látszat csalhat. Újra a lányra pillant, s inkább nem kérdez semmit.
– A legközelebbi útelágazásnál forduljon jobbra. Szűk utca lesz, de áttérhet rajta egy ezzel párhuzamos útra, kisebb a forgalom és nem kell ilyen feszülten markolnia a kormányt. Kivéve, ha ki akar menni a városból, mert ez az út egyenesen kivisz a sivatagba.

Gyorstalpalóban igyekszik elővadászni minden emlékét a vezetésről, a kreszről és hogy egyáltalán mi a fenét jelent ez a mucisok hülye tábla. Bár abban azért biztos, hogy Uriah is figyel és simán belenyúlna a kormányba, ha valamit nagyon rosszul csinálna a szöszke, de azért nem akarja megadni neki ezt az élvezetet. Már ha élvezet, hogy Lily szét akarja törni a kocsiját.
-Nem érek rá. Épp egy méregdrága pert igyekszem elkerülni, ha nem látná. –Mosolyog még mindig előre figyelve. Hiába, egy jó ideje nem ült már volánnál, s akkor sem egy ennyire nyüzsgő városban próbálkozott egy ilyen böszme gépszörnyet szelídítgetni.
Egy kanyar, két kanyar, egy csúnyább sávváltás, amire még ő is felszisszen, s az ablakon kiintegetve köszöni meg a mögötte jövő anyázó úriembernek, hogy beengedte őt maga elé. Mindenesetre még egy karc sincs a Typhoonon –legalábbis olyan, amit a szöszi okozott volna és ezt a tendenciát nagyon is szeretné megtartani. Nem is a beígért pertől fél, inkább csak mocskosul szégyellné magát, ha meghúzná a kocsit.
A férfi szavaira bólint, majd lepillant a saját, kormányt markoló kezeire. Fel sem tűnt neki, hogy lassan már fehérednek az ujjai a nagy erőlködésről. Uriah instrukciói alapján kiiszkol a külső sávba, majd indexel és befordul jobbra.
-A francba. –konstatálja, hogy tényleg elég szűk az utca, s le is lassít egy gyökkettes tempóra nehogy lekoccolja a visszapillantó tükröket. Szaporán pillog előre, oldalra, hátra, de végül csak kiérnek egy nagyobbik útra, s Lily elégedetten felsóhajt. Itt már kellemesen elfér és valóban, mintha a forgalom is sokkal szöszibarátabb lenne.
-Köszi szépen. –mosolyog s egy pillanatra még a férfi felé is fordul, de most is gyorsan visszakapja tekintetét és figyelmét az útra. Nem kanyarog sokat, oldalra pillogva igyekszik keríteni valami szimpatikus helyet, ahol végre leállhatna, s egy laza 5 perc után talál is egy motelt, ami kelőképpen szimpatikusnak tűnik neki.
Diamond Inn Motel, az elejében egy nagy, rózsaszín elefánttal. Pont ideális, s még a parkolója sincs dugig, ami csak még jobban megnyugtatja a szöszkét. Második nekifutásra sikerül is viszonylag egyenesbe kormányoznia az autót a motel előtt, majd leállítja a motort és szusszanva fordul Uriah felé.
-Én eddig bírtam. Ha nem tetszik a hely, akkor átadom a kormányt, de én tutibiztos, hogy nem vezetem többet ezt a szörnyet. –mosolyog bocsánatkérőn a férfira. Hiába, nem lehetett több 15-20 percnél amit jöttek, de egyelőre ez is bőven sok volt a szöszkének.

Persze, hogy élénken figyel, bár ahhoz, hogy belenyúljon a kormányba, még távol áll Lily „tudománya”. A lány válaszára egy „Értem”-mel felel, bár a mosoly nem győzi meg.
Minden esetre vicces látnia, ahogy a szöszke bevette magát a forgalomba, sokat dobna a helyzet humorfaktorán pozitív irányba, ha nem Rappold kocsijával tenné mindezt. Enyhén elhúzza a száját a sávváltásra, szemöldökráncolással veszi tudomásul a lány reakcióját a mögöttük haladó heves gesztusaira, s úgy dönt, inkább nem teszi szóvá… egyelőre…
– Ne akarjon menekülő sofőrként elhelyezkedni… – adja a jó tanácsot teljesen ingyen, abban a pillanatban, ahogy a lány ráfordul a szűk kis utcára. Lily biztosan örülni fog emiatt, vagy kevesebb lesz egy álommal, feltéve, hogy nem köti le túlzottan a figyelmét, hogy ne súrlódjanak neki az út két oldalán álló autóknak. Rappold egyszer még a kezét is felemeli, hogy elkapja a kormányt, mikor a szöszi vészesen közel került az egyik parkoló kocsi oldalához, de végül nem kellett beavatkoznia, mert a két visszapillantó tükör szépen haladt el egymás felett illetve alatt. Ez valóban idegőrlő volt, de legalább már egy jóval kevésbé forgalmasabb úton csillogtathatja a lány a Typhoon-szelídítő tudományát, Rappold pedig immár karba tett kézzel szemlélheti a forgalmat. A lány szolid hálájára biccent, néha pillant csupán a szöszkére.
Ahogy a kocsi megáll, a férfi Lily felé fordul, s míg a lány beszél, egy pillanatra felnéz a rózsaszín elefántra, s a gondolatai ugyanennyi időre leragadnak a szöszke első szavainál. „Eddig bírta”? A vezetést? Vagy ama késztetésnek való ellenállást, hogy befejezzék, amit a fülkében elkezdtek? Ő folytatná, vagyis befejezné… de akkor a szöszi most nyerne!
Mozdulna, hogy nyúljon a kulcsokért… olyan egyszerű volna, és annyira jó… De akkor a szöszke nyerne!!!
…helyette megdörzsöli bal csuklóját, s visszapillant a forgalomra, csak eztán Lilyre.
– Az első motelig? Ne röhögtessen! Hajtson tovább…!

Manőverezget szépen a szöszke –legalábbis szebben, mint amit elsőre kinézett volna magából, de ezt azért nem áll szándékában a férfi orrára kötni. A jótanáccsal viszont nem tud mit kezdeni. Fogalma sincs mire utalhat Uriah ezzel a „menekülő sofőr” dologgal. Mindenesetre megnyugtató, hogy egyszer sem kapják ki a kezei közül a kormányt. Apró pirospont Lilynek és Uriah maradék idegszálainak.
A parkolóban a férfi arcát fürkészi, s ha tudná mire gondol épp..... áhh, esélytelen. Azon viszont rendesen kerekednek a lány szemei, hogy Uriah tovább menne. Szent meggyőződése volt, hogy az övet sem fogja tudni kikapcsolni, s a pasi máris cibálná be az első szobába őt. Ennyit a vonzerejéről. Szip-szip.
A szöszkének viszont esze ágában sincs újra kimenni a forgalomba, s lázasan kattognak a fogaskerekek, hogy ugyan hogyan is úszhatná meg.... pontosabban hogyan kerülhetne ki mégis győztesen ebből a helyzetből, de semmi nem jut eszébe. Már épp könyörgőre fogná, hogy még a kulcsokat is visszaadja, csak ne kelljen vezetnie a Typhoont... Mondhatni nem a visszafojtott ám mégis kitörni készülő szexuális feszültség miatt remegnek a szöszke lábai. Lehet, hogy valóban rossz emberrabló lenne belőle?
Uriahra néz, s már nyitná a száját, hogy bármit megígérjen a férfinak, amit csak óhajt.... mikor egy nagyon hasonló szituáció ötlik eszébe a próbafülkés jelenetükből, s már érzi is, ahogy az ötlet megszületik, s ezzel együtt a magabiztos, pimasz álarc is a helyére kerül.
-Nos, ha Ön erre óhajtja elhasználni azt az egyszem kívánságát... –kezdi -részemről semmi akadálya. –fejezi be, majd apró mosoly, s újra beindítja a gázt. Örömmel emlékezteti a férfit saját tartozására, hiszen szinte szent meggyőződése, hogy Uriah jobbat is ki tud találni a szöszi kínzására, mint még 10 perc vezetés Las Vegas belvárosában, de ha mégsem.... még mindig ráér lefújni a blöfföt.
Azért nem kapkodja el, lassan tekint hátra s teszi rükvercbe az autót, s ha még ekkor sem állítja le Uriah lassan kitolat a parkolóból.